"Claire, a húszas éveiben járó, egyedülálló anyuka szeretne annyi pénzt összeszedni, hogy elindíthassa a saját vállalkozását, hogy a mocskos szájú, de (amikor alszik) imádnivaló kisfiának jobb életet biztosíthasson. Ezért kelletlenül beáll a legjobb barátnőjéhez, hogy segítsen szexuális játékszereket eladni.
Egyszer csak felbukkan a városban Carter, Claire hajdani egyéjszakás kalandja, aki örökre megváltoztatta az életét. És bár egyedülálló csokoládéillatán kívül semmire nem emlékszik Claire-ből, a lány gondoskodik róla, hogy ezúttal mély nyomot hagyjon a fiúban.
Carter leplezetlen döbbenettel veszi tudomásul, hogy van egy négyéves kisfia, Claire pedig attól pánikol, hogy álmai férfija rögtön menekülőre fogja majd, látva a terhességről árulkodó jeleket a bőrén és a nullához közelítő hálószobai tapasztalatát. Ám semmi ilyen nem történik. Ketten együtt mindent megtesznek, hogy eljöjjön számukra az „örökkön örökké”.
Az élet olyan, amilyenné teszed. Ha a tiéd vodkából, csokiból és vibrátorokból áll… hát legyen!"
Hm, hát, hol is kezdjem? Barátnőm, Virág rágta a fülem, hogy kezdjem el, meg az értékeléséből is tudtam, hogy na ez egy nekem való könyv. Humoros, romantikus, és kellőképpen erotikus. Így aztán amint tudtam, bele is fogtam.
Haladtam vele elég rendesen, valamiért nem éreztem közben azt az érzést, hogy na tényleg ez aztán mennyire zsírkirály volt. Claire-rel már megtörténtek a bajok, azzal kezdi az egész történetét, hogy mennyire nem akart gyereket, aztán visszaemlékezés formájában megmutatja nekünk is a múltját, mégis hogy akadt össze a sráccal, aki végül az energiabomba kisfiának az apja lett.
Azért elég abszurd helyzet az alaptörténet, bár egyedi, azt meg kell hagyni. Egy egyéjszakás kaland, amiből a kis Gavin lesz, és majdnem öt év telt el azóta, hogy ez megtörtént. Bár azért nem hinném, hogy valaki tényleg öt évet szentel annak, hogy megkeresse azt a csajt, akivel egyszer részegen összejött, de még a nevét sem tudta meg, de egy könyvben vagyunk, bármi megtörténhet.
Nem vagyok egy szent, de néha már azért sok volt a jóból. Sokszor nevettem fel, főleg Gavin hülyeségein, de néha már túlságosan erőltetett stílusban jött az erotikus maszlag, és nem kamuzok, de minimum tíz oldalon keresztül meg sem állt a szitu, így akkor megfogtam, és végigpörgettem a szemem a dolgon, mert oké, hogy leírja, semmi bajom nincs vele, egyszer az én életemben is bekövetkezik a szex, de azért ez a könyv erősen vetekedett a Szürke ötven árnyalatával etéren. Persze több humorral és komikummal, ami leginkább az adott helyzetből jött, nem a karakterekből. (Na jó, Jenny karaktere azért eléggé nevetséges volt, meg kell hagyni.)
Egy bizonyos mennyiségig nem gáz, ha van benne káromkodás, de mikor már minden mondatban van, akkor egy idő után az ember ezt megunja, legalábbis velem ez így volt.
De maradjunk még az alapsztorinál.
Mennyi az esélye annak, hogy Claire és Gavin apja újra összefutnak? Gyakorlatilag semmi, de Carter mégis belép az életükbe. Elején nem is emlékszik a nőre, persze azért ő rögtön levágja, hogy Carter az a pasi, akivel annak idején összejött az egyetemi bulin és elvesztette a szüzességét. Nem sokkal később aztán a férfi is rájön, de jön a nagy gond Claire-nél, hogy hogy mondja el neki, hogy "hé, van egy négyéves fiad". És ha elmondja neki, akkor mi a garancia, hogy a srác nem lécel le az első adandó alkalommal?
Nehéz kérdés, de azért aki már olvasta, tudja, hogy Gavint azért nem lehet egyhamar leállítani, mindent tudni akar, és mindenbe beleavatkozik, szóval ez a titok sem maradt sokáig a helyén, ugyanis a kissárcnak elég volt annyit mondania, hogy "anya", Carter fejében minden összeáll.
Ha a pozitívumait akarom kiemelni, akkor mindenképp az írónő humora és történetvezetése lenne az, viszont már túl sok erotikus eszközökkel, amire én mondjuk speciel ráuntam a végére.
Az utolsó fejezet is sajnos elég gyengén záródott, legalábbis az én ízlésvilágomnak, ugyanis egy nagy döntést közölnek Gavinnel, ami megváltoztatja az életét, de amit erre válaszol a fiú az lehet értelmezni pozitívan és negatívan is, és hogy ezt eldöntsük, csak a második rész segíthet rajtunk.
Az elején teljesen bíztam benne, hogy ez a könyv a kedvencemmé fog válni a sok ajánlás miatt, de a humorán kívül nem sok minden jót tudnék felhozni.
Karakterek:
Claire: Nem tipikus anyuka nem tipikus gyerekneveléssel. Őszintén, nem ítéltem volna el a nőt, ha végül tényleg garanciamentesen eladta volna szegény gyereket. Az elején bárhogy is mondta, hogy nem szeretett volna gyereket, bevallotta, hogy így alakult a sorsa, ezt kell szeretni, és azért Gavin is hozzánőtt. Viszont azért jó pont a könyvnek, hogy valamelyest példát állít az ilyen véletlenül összejött gyerekek szüleinek, vagyis inkább az anyának. Ha Claire példáját nézzük: Éppen sikeres volt az egyetemen, ösztöndíja volt, amit meg kellett tartania, és akkor becsúszik egy terhesség. Simán mondhatta volna, hogy kér egy beutalót abortuszra, de nem tette. Igazából meg se fordult a fejében. És lássuk be, a végére jó élete lett.
Carter: Nem az a fajta srác, akikkel általában a könyvekben találkozunk, és első látásra beleszerelmesedünk. Nem tagja bandáknak, nem árul drogot, tényleg egy rendes pasi. Bár azért én is kételkedtem a nemi beállítottságában, mikor bevallotta, hogy ezerféle csokiillatot végigszagolgatott csak, hogy megtalálja azt az egyetlent... Na mindegy, azért cuki. Pontosan. Ilyen Carter. De azért a fentebbek alapján gondolhatjuk, hogy van egy másik oldala, ami csak vízszintesben jelenik meg.
Gavin: Na akkor még őt is megemlíteném, ugyanis leginkább ő volt a tárgya annak, hogy olvasás közben sírtam a röhögéstől. Ez a kissrác olyanokat leproduált, hogy már csak ezért érdemes elolvasni a könyvet. Claire helyében én simán eladtam volna, de azért látszott rajta, hogy a sok rosszaság mögött szereti ő az anyját...
Borító:
Nekem bejön úgy összességében. Nincs rajta emberi alak, ami figyelemreméltó, végre belátták, hogy anélkül is lehet nagyot alkotni. Egyedül az nem kóser, hogy ha már ott van egy szabályos négyzet, akkor miért nem képesek azt a nyomorult epret a közepére tenni? Hohó, jó kérdés, ugye? Na mindegy is. Ami még különösen tetszik, hogy nem hagyták annyiban a csokibonbondoboz szerű kinézetet, hanem tettek még rá olyan elágazó ágacskákat, ami szerintem pont odaillik. Szóval nem rossz, csak az a gyümölcs lehetne mondjuk középen, de részlet kérdés.
Összességében:
Rossz nem volt, bár eléggé meggyötörtem szegény művet az értékelés során. Rettentő sokat nevettem, és már csak Gavin jeleneteiért érdemes elolvasni, de úgy vagyok vele, hogyha már minden mondatban káromkodnak, azt azért elég hamar meg lehet unni. Bár azért nem mondom, hogy nem volt szókincse etéren az írónőnek, de akkor is...
Mindenképp csak olyan vállalja be, aki bírja magas szinten az erotikát, azt ajánlom.
Oldalszám: 376
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Gavin Morgan
Kedvenc idézet: Igazából az egész könyv vicces volt, de ha nagyon ki kell emelni valamit, akkor...
"Jó oka van annak, hogy az állatok egy része megeszi az utódait."
***
"A pénz nem boldogít, de a pénzen vehetsz csokit, és az már közel áll a boldogsághoz."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése