Amy Harmon - Arctalan szerelem

HANGULAT                                MOLY                                        2016

"Ambrose ​​Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé. 

 Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is"

A saját példányomat  és a recenziózás lehetőségét köszönöm a Twister Media kiadónak!

Még mielőtt a kiadó felkeresett volna, azelőtt tudtam, hogy ez a könyv nálam befutó, ugyanis én tipikusan az az álmodozó lány vagyok, aki szeret sírni, és tudtam, hogy ez a mű mindenképp ki fog csavarni belőlem pár könnycseppet. Mindezt a fülszövegből. Ezért is döntöttem emellett, és még egyszer köszönöm a kiadónak a kötetemet!

Arctalan szerelem. Elgondolkodtatott maga a cím, és a hátulján lévő fülszöveg is, aztán meg Taylor atya szavai is a könyvet olvasva. Tényleg az emberek egy arcba lesznek szerelmesek? Ebben valamilyen szinten magamra ismertem. Meg sem tudom számolni, hányszor hagyta el a "Hú, de helyes, srác!" mondat a számat az elmúlt pár évben. Sokszor, az biztos. És annyira gyönyörű ellenpéldákat hozott a könyv, hogy az zseniális, de már azt hiszem, megint előre ugrottam. 

Bevallom, a kezdet eléggé lassú volt, de azért kellett ahhoz, hogy a két főszereplőt és az ő kapcsolatukat jobban megértsük. Az első 100 oldallal alig-alig haladtam, de a téma valamiért egyre inkább azt sulykolta belém, hogy folytassam, mert megéri. 

Bár tényleg nem hipergyorsasággal haladtak az események, az egész könyv egyedi volt. Még nem olvasott helyszínre kalauzolt, méghozzá 2001-be a terrortámadás idejére, ahol a regény egy kis része játszódik, de igazán a következmények miatt fontos ez az időpont. És igaz, én inkább a romantika híve vagyok, mint a háborúé, valamiért érdekelt a folytatás. Vártam, mikor jön el a fülszövegben leírt történés, és kicsit csalódtam, amiért erre 150 oldalt kellett várnom, de akkor aztán ez után a kicsi negatív dolog után csupa pozitív élményre tettem szert. 

Az elején még megijedtem az E/3-as nézőponttól, mint azt már sokszor hangoztattam, jobban szeretek belső monológokat olvasni, de mostanában egyre többször találkozok vele, és saját meglepődésemre, de egyre többet olvasok ilyet. És egyre többször élvezem. 

Ambrose és a barátai katonának állnak a fiú ötletére, ami olyan balul sül el, amilyen rosszul még semmi eddig. 5-ből csak 1 tér haza. Ambrose, és ő is több műtét után. Az arca teljes roncs lett, fél szemére vak és jobb fülére süket is. A gimi szupersztárjából a Szépség és a szörnyeteg szörnyetegje tér haza teljes idegroncsként. 

A remény, mint olyan sokszor megjelenik a könyvben. A legjobb példa erre Bailey, a srác, aki izomsorvadással éli az életét, tudva, hogy sose lehet olyan, mint a többi fiú. Mint Ambrose. Tolókocsiban, hogy még a kezét se bírja felemelni. De Bailey szálán keresztül az olvasó megtudja, hogy ilyen nehéz életét is lehet élni. A halál az árnyékában lohol minden egyes pillanatban, de ő mégis képes élni. Szerintem ez egy nagyon fontos mondandója a könyvnek. 

És egyikük se tökéletes. Hányszor akad a kezünkbe olyan kötet, amiben a főszereplő teljesen hibátlan? Mint kinézetre, mint belsőleg. Ezt is megmutatja a könyv, hogy nem mindenki lehet topmodell vagy kidolgozott kockahasú, de akkor sincs vége semminek, van aki pont egy ilyen lányra/fiúra vár, és neki pont ettől leszel szép. 

Mindenkinek kívánom, hogy arctalanul essen szerelembe.

Karakterek:

Fern: Mint már említettem, hogy nem az a tipikus hibátlan lány. Nem a legszebb, de a legaranyosabb és segítőkészebb mind közül. Egy szó nélkül ad segítő jobbot a kerekesszékbe szorult  unokatestvérének. Hűséges, és lehet mindig számítani rá. Más, mint úgy az emberek általában, és ez tette nekem őt nagyon szimpatikussá. 

Ambrose: Egy tökéletes példa arra, hogy bárkivel történhet bármi, de az az igazán erős, aki fel is tud abból állni. És ő megtette.

Bailey: Bár ő nem kapcsolódik szerelmileg a főszereplőkhöz, de szerintem ő is egy nagyon fontos és szerves része a történetnek. Megmutatja, hogy nem szabad feladni, és bármi történjék, az életet élni kell. És akkor is, ha ez a bármi megtörténik, nézd a jó oldalát, és lásd be, hogy ettől akár különleges is lehetsz. Ha már a fiú esetét nézzük. És habár fizikailag nem is volt a legerősebb karakter a történetben, lelkileg biztosan az volt. 

Borító:

Itt egy kicsit ambivalens érzéseim vannak, ugyanis imádom, de egyszerre furcsállom az egészet. Első látásra teljesen lenyűgözött. Bár az eredetit teljes egészében meg lehetett volna tartani, ott kevésbé lenne az az érzésem, hogy valaki frusztrálóan nézeget, mert kicsit távolabb van, mint a magyar borítónál. És ha már itt tartunk, a betűtípust is imádom. A fejezetek címélnél is ezt használták, és tényleg nagyszerű. Egyedi és zseniális. 

De az egész kicsit furcsa is egyben, mivel ugye Arctalan szerelem a címe, de a borítón egy hatalmas face virít, ami eléggé ironikussá teszi. Olyan, mintha egy nyári történetnek hópelyhes borítót terveznénk. 

Alapjában viszont tetszik, tényleg.

Összességében:

Zseniális. 

Egyedi, megérintő, tanulságos, aranyos. Leginkább így tudnám jellemezni. 

Egy könnyfakasztó történet a reményről és a gyászról. Aki pedig az első 100 oldal miatt hagyná abba, annak mondanám, hogy ne tegye, mert miután beindulnak az események, a vonat meg nem áll, és a vége annyira megérint majd, hogy egy tíz darabos zsepicsomagra mindenképp szükséges lesz.

Azoknak ajánlanám, akik egyediségre vágynak, új dolgokat akarnak kipróbálni, és valami mélyebb történetet akarnak a kezükbe venni.

Oldalszám: 368
Kiadó: Twister Media

Kedvenc karakter: Bailey Sheen

Kedvenc idézet: 

"– Sokszor érzem úgy, hogy a szépség akadályokat gördít a szerelem útjába.
– Ezt meg hogy érted?
– Úgy, hogy néha az ember egy arcba lesz szerelmes, és nem abba, ami mögötte van."

Bár az eleje nem indult be úgy, ahogy azt a legtöbb ember várná,
de szerintem akkor is megérdemli :)