És kell bele egy hitvány gonosztevő.
És hogy még mi?
Megfejtésre várok titkok…
Wink egy vörös hajú, szeplős lány a szomszédból: senki sem ismeri egészen, a lénye csupa talány és rejtély. A szőke, ezüstszürke szemű Poppy a leggyönyörűbb és egyszersmind a legaljasabb és legkegyetlenebb lány a középiskolában: egy igazi manipulatív méhkirálynő. És itt van a harmadik, Midnight, egy édes, de bizonytalan fiú, aki nem tud választani kettejük közül. Wink. Poppy. Midnight. Két lány. Egy fiú. És egy rémisztő, veszélyes erdő, ahol egyre több borzalmas esemény követi egymást. Mi történt valójában? Van, aki tudja. És van, aki hazudik."
Mióta barátnőm olvasta még Halloween táján, valamiért nekem is felkeltette az érdeklődésem. Így amint lehetett, kölcsön is kértem tőle, hogy megbizonyosodjak magam is arról, milyen is.
Az biztos, hogy egyedi.
Hányszor találkoztunk olyan történettel, ahol a szerelmi háromszög csúcsaiban két lány van és egy pasi. Leginkább ennek a fordítottja jellemző. Ezért is kíváncsi voltam, mit hoz majd ki belőle az írónő.
A történet leginkább Midnight, a srác vívódását mutatja be részben közben Poppy és Wink szemszögekkel tarkítva, amitől eléggé kaotikussá válik a történet. A fejezetek rendkívül rövidek, a váltások gyorsak, ez teszi egy kicsit követhetetlenné a történéseket. Lehet, ezért van az, hogy nem ölel fel kimondottan hosszú eseményeket, inkább a karakterváltozásokra és jellemfejlődésekre fekteti a hangsúlyt az írónő, ami jó egyrészt, másrészt viszont a történet nem olyan, mint azt elvárnánk. Lassú és nagyjából nem történik benne semmi, vagy ha igen, egyszer-egyszer a 250 oldalon keresztül. Ami nekem eléggé bökte a csőrömet olvasás közben.
A karaktereket nem szerettem. Egyiket se, pedig három főszereplőt is kaptunk. Poppyt még az ember meg is értheti, hiszen ő a suli méhkirálynője, a velejéig gonosz banya, aki szinte csak ártana tud. A többit kifejtem részletesen később, de a lényeg a lényeg, hogy nem nagyon ragadott meg kimondottan. Ezt úgy az egészre értem. Azon kívül, hogy eredeti az alaptörténet, a nézőpontváltások is jól vannak alakítva, érezhető, hogy akkor épp más stílusban van írva a fejezet, ami nagyon szuper, de eközben a történetvezetés elég cudar.
Lehet, hogy az is volt a baj, hogy nem az én esetem ez a rémisztgetős, jóslós dolog, amúgy sem szeretem.
Ráadásul én nem tudok elképzelni ilyen 16 éves gyerekeket, akik egymást kötözik a zongorához egy elhagyatott házban és tettetik azt, hogy meghalnak, miközben az erdőben kóborolnak. Normális az ilyen? Szerintem nem éppen.
Pedig olyan jónak tűnt. Minden adott volt hozzá, oké, a szereplők még mindig nem. De nem éreztem éppenséggel semmit, miközben a kezemben volt, maximum annyit, hogy minél hamarabb túl akarok esni rajta, szóval hagyjatok már olvasni.
A végére reménykedtem, hogy valami meg fog változni bennem, de sajnos nem így lett.
Karakterek:
Poppy: A tipikus gonosz méhkirálynő, akit mindenki szolgál. Nem is kell nagyon bemutatnom, hallottunk már erről eleget.
Midnight: A pasi a szerelmi háromszögünkben azért nem állt közel hozzám, mert egyszerűen túl papucs volt. Ugrott, amikor Poppy kérte, menthetetlenül szerelmes volt, és hirtelen átvált Winkre, inkább neki hisz. Most akkor döntse már el, mit akar! Megőrjített.
Wink: A legrosszabb mindközül. És miért? Miközben olvastam, azon gondolkodtam, hogy mihez is hasonlíthatnám, és rájöttem, hogy olyan, mint egy szirén. Bár ő kívül nem olyan szép, de rendkívül szerénynek, kedvesnek és ártatlannak mutatja magát, de az ember közben rájön, hogy a lány cseppet sem olyan, mint az újszülött bárány. Nem bizony...
Borító:
Ez viszont szerintem zseniális. A betűtípus imádni való, a háttér szinte tökéletes, nincs is túlzásba véve, de azért rendesen fel lett díszítve. A színek passzolnak... Imádom.
Összességében:
Eléggé lehúztam, tudom, és sajnálom. Ebben talán benne van a csalódottságom is, a szereplők unszimpatikussága és a cudar történetvezetés.
Azoknak ajánlanám, akik valami halloweeni történetet akarnak olvasni, de mégsem a nagyon komoly témában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése