Elle Kennedy - Az üzlet

HANGULAT                                MOLY                                        2016

"A lány egyezséget köt a fősuli rosszfiújával… 

Hannah Wells végre talált valakit, aki megdobogtatja a szívét. Bár az élet más területein magabiztosan mozog, a szex és a csábítás nem éppen erős oldala. Ha fel akarja hívni magára a kiszemelt srác figyelmét, ki kell lépnie a komfortzónájából, és elérni, hogy észrevegyék …még ha ezért korrepetálnia kell is a hokicsapat idegesítő, gyerekes és beképzelt kapitányát egy álrandiért cserébe. …ami jobban sül el, mint remélte. 

Garrett Graham egyetlen álma, hogy a diploma után profi hokijátékos legyen, de a zuhanó tanulmányi eredménye miatt mindent elveszíthet, amiért eddig olyan keményen dolgozott. Ha a csapatban maradás ára, hogy segít egy cinikus csajnak féltékennyé tenni egy srácot, hát legyen. De amikor egy váratlan csók életük legvadabb szexébe torkollik, Garrett hirtelen ráébred, hogy a szerep, amit játszik, nem neki való. Most már csak Hannah-t kell meggyőznie arról, hogy a fiú, akire vágyik, nem más, mint ő maga."

Mikor megláttam a Könyvmolyképző oldalán, rögtön beleszerettem. Oké, először megfogott a borítója, aztán mikor elolvastam a fülszöveget, azt is imádtam. 

Bár látszólag egy sima egyetemi történetnek tűnik, és tulajdonképpen az is. Nem akarom elvenni senki kedvét az olvasásától, mert bevallom, én egy ültő helyemben egy délután alatt kiolvastam a 440 oldalát. Azért mégis kezdeném a feketeleves részével.

Sablonos.

Biztos olvastatok már egy ehhez hasonló sztorit, más sportággal a főszerepben, mondjuk focival. A csapatkapitány, gazdag srác és egy hétköznapi, szegény lány szerelmes románca, amibe azért még valakinek bele kell szólnia. Elérhetetlennek mutatkozik először a női főhősünk, a fiú a tipikus szoknyapecér, de valami oknál fogva szüksége van a másikra. Ez esetben a jobb jegyért, ami szintén elég közhelyes téma. A pasi nem akar barátnőt, eddig egyéjszakásokon élt, aztán hirtelen mégis átértékeli a dolgokat, és mégis barátnőjének akarja a lányt. Ismerjük, ugye? Na hát ebbe nagyjából az összes ilyen szerepelt. Sőt, még hogy ne is unatkozzunk, az egyik NA kedvenc klisét is megkaptuk, a nemi erőszakot és a családon belüli erőszakot. Értem én, hogy van ilyen a világban, és elég gáz, hogy van ilyen, de azért ne szóljon a könyvek nagy része megerőszakolt lányokról és apjuk által péppévert fiúkról, mert egy idő után unalmas. A Callie, Kaydenben azért szerettem ezt a szálat, mert ez hozta össze a két főszereplőt, de itt... Szimpla köretnek volt jelen, hogy kicsit még drasztikusabbnak tűnjön a hatás, és mert kellett még egy ok, hogy miért illenek ezek egymáshoz. 

Egyszóval a történet maga eléggé lerágott csont. 

DE én mégis szerettem. Lehet, hogy ezt az írónő a stílusával tudta elérni, mert tényleg gördülékeny volt, laza, fiatalos, nem éreztem vontatottnak. Egyedül, mikor Hannah beszél arról, hogy vele mi történt, nyíltan kimondja, hogy megerőszakolták. Ami nekem kicsit fura volt. Vagyis, ez így elég hülyén hangzik, de ha velem ilyen történne, ezt a szót ki se merném ejteni többet, kerülném, mint a pestist. Bár a lány megmagyarázza, hogy nem tud rajta változtatni azzal, ha egyszerűen ezt semmibe veszi, ezért inkább kimondja, de nekem mégis olyan idegen volt így az erről való beszéde, mintha át se élte volna. Elvártam volna, hogy ennél még jobban megrázza az esemény, de olyan lazán beszélt róla, mintha azt mesélné el, hogy reggel megivott egy pohár vizet. 

A karakterek is szimpatikusak voltak, bár néhol olyan Várok rád és Miután keveréknek éreztem a könyvet. Néhol Garrettben megláttam Hardint, Hannah-ban pedig Averyt. 

Jobban örültem volna, ha Elle tényleg egy teljesen új történettel áll elő, de mivel látjátok, tényleg nem telt bele sok idő, mire elolvastam, ez mutatja, hogy az emberek attól még éheznek az ilyen történetekre, akárhányszor is mesélték már ezt el ezelőtt. 

És ezzel nem buzdítani akarom a népeket, hogy gyártsák sorra az erre a sablonra készült történeteket, csak egyszerű tény, hogy az olvasók keresik ezt még, mert tényleg ad egy jó sztori alapot, csak... Már nem is tudom, mire akartam kilyukadni. 

Nekem tetszett!

Karakterek:

Hannah: A lány Mucsaröcsögéről, aki mégis elrabolja a félisten szívét. Azon kívül, hogy tipikus könyvkarakter, én szerettem. Nem játszotta túl magát, mint máshol olvasni, szimpatikus volt.

Garrett: És akkor mit mondjak Garrettről? Azon kívül, hogy mikor leszólta a One Directiont, Barby eléggé meg akarta fojtani. Directioner fangirling. Igen, azon kívül szerettem. Bár rá is ugyanúgy igaz, hogy tipikus könyvkarakter, mégis olyan édes volt. Kedves, aranyos, megmutatta viszonylag hamar a rosszfiú álca mögötti srácot. Ő is felkerült a listámra, hogyha esetleg feltaláljuk azt a bizonyos gépet, amivel könyves pasikat lehet életre kelteni...

Borító:

Én biztos olyan kis ártatlan tinédzsernek tűnök azzal az aranyszőke hajammal meg aranyozó mosolyommal... De mikor a kezembe vettem a Héven, az előttem ülő pasi meresztgette a szemeit, hogy én mégis mit olvasok, és akkorára dülledt, mikor meglátta a borítót, hogy majdnem elröhögtem magam. Nem, lehet, hogy nem nézte volna ki belőlem. Szerintem a méretem tehet róla. 

Nekem akkor is tetszik. Sokszor fikázom a borítókon lévő pasikat, hogy nem az eseteim, de hát most lányok... Erre a példányra mondjuk azt, hogy nem a zsánerünk. Igaz, nem látjuk a fejét, de ez után a test alapján nem lehet rossz... Persze, valószínűleg ezt akarták elérni a készítők, hogy erre csorgassuk a nyálunk, de nem csak ez tetszik benne. 

Hanem úgy az egész.

Maga az egyszerű fehér háttér, és a nagy kék betűk, amik kiszedik a kicsit depressziós feelingből a képet. És amikor megtapogatjuk a betűket, akkor azoknak van olyan redős, kitüremkedő tapintása. 

Nagyon menő!

Összességében:

Bár egy kicsit lerágott csont, nekem tetszett. Gördülékeny volt, kedvelhető karakterekkel, akik igazából szintén sok könyvben megtalálhatóak, de az írónő stílusa zseniális volt. Egyszerűen nem engedte magát letenni. Egy ültő helyemben kiolvastam, azért ez már mond valamit.

Oldalszám: 440
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Garrett Graham

Kedvenc idézet: 

"A suli bármelyik csaja a fél karját odaadná, hogy korrepetálhasson, erre ez? Úgy menekül előlem, mintha arra kértem volna, hogy közösen áldozzunk fel egy döglött macskát a sátánnak." 

*

 "– Te visszatöltötted a One Directiont?
 Megrándul a szája.
 – Neeem…
 – Mhm. Akkor miért is szól a Story of my Life?
 Egy pillanatnyi habozás után hatalmasat sóhajt.
 – Mert szeretem a One Directiont. Tessék, kimondtam."