Mint már az értékelésben is elejtettem néhány információmorzsát ezzel a bejegyzéssel kapcsolatban. Még egyszer szeretném nagyon megköszönni az írónőnek, hogy elvállalta ezt az interjút, és hogy válaszolt a kérdéseimre. Remélem, hogy ezek után, ha még nem tettétek, nektek is kedvetek lesz elolvasni a Szerelemtáncot, aminek az írónője nem más, mint...
Gombos Tünde
 |
| Az írónő |
Hát, először is, ez még nem pályafutás, még csak remény van rá, hogy az lesz belőle és az első könyvet továbbiak fogják követni.
Mivel kisgyerekként azt terveztem, hogy író leszek és állandóan írtam is valamit (ez egy kedves emlék), vehetjük úgy is, hogy már akkor döntöttem az írói pálya mellett. Igen ám, csakhogy ez a terv néhány évtizedre elfelejtődött. Ugyan szüntelenül születtek a fejemben újabb és újabb történetek, de valahogy felnőttként már nem volt olyan evidens, hogy ezeket le is lehetne írni. Nem találtam különösnek a kissé túlburjánzó fantáziámat, azt hittem, minden ember agya ugyanígy működik. Aztán néhány éve hallottam egy interjút Caramellel (ez is egy kedves és felejthetetlen emlék), amiben elmondta, hogy neki szünet nélkül zene szól a fejében, de régebben nem tulajdonított ennek jelentőséget, mert azt hitte, mindenki más is így van ezzel. Úgy rázott fel ez a mondat több évtizedes eltévelyedésemből, mint egy kora hajnali hideg zuhany, azonnal eszembe jutott gyerekkori nagy tervem, és újra elkezdtem foglalkozni az írás gondolatával. A bizonyosság kedvéért megkérdeztem néhány családtagomat, hogy az ő fejükben keringenek-e történetek, és mivel minden esetben fura nézéssel kísért „nem” volt a válasz, rájöttem, hogy akkor komolyan kell vennem a történeteimet és az írás lehetőségét.
2.) Mi ösztönzött arra, hogy publikáltasd a Szerelemtáncot?
A Szerelemtánc már azon bizonyos sorsfordító Caramel interjú után érkezett meg a fejembe, úgyhogy eleve azzal a reménnyel kezdtem írni, hogy könyv is lesz belőle.
3.) Mi inspirált Dávid történetének megírására?
Az úgy volt, hogy egy napon, amikor ücsörögtem a Margitszigeten és néztem a futókat, varázslatos dolog történt. Talán csoda… Kellemesen borzongatott a szellő, nem is érződött az augusztus végi meleg. Azt hiszem, egy angyal szállhatott le, ő fújhatott rám varázsport és súghatta bele a fejembe meg a lelkembe ezt az egészet. Egy pillanat alatt lényegültem át negyvenkét éves nőből huszonhét éves, végtelenül szomorú sráccá, és onnan kezdve már Dávid ült azon a padon, aki teljesen biztosra vette, hogy egyedül fogja leélni egész hátralévő életét. Az ő szemén keresztül láttam, ahogy megpillantotta azt a gyönyörű lányt, és éreztem a fájdalmát, hogy egy ilyen tökéletes teremtmény sohasem lehet az övé. Így kezdődött. Akkora hatással volt rám ez a csodálatos káprázat, hogy minden más, a fejemben már régóta keringő történetet félretoltam, és nekiláttam Dávid történetét leírni.
4.) Dávid sportjának miért pont a futást, Lilienének miért a táncot választottad? Volt valami különleges indok, személyes kötődés? Esetleg Te magad is űzted ezek közül valamelyiket?
A futást nem választottam Dávidnak, hanem ugyanúgy készen kaptam a káprázat részeként. Persze lehet, hogy nem volt ez véletlen, hiszen éppen a futókat néztem a szigeten, a férjem is éppen ott edzett. Ő egyébként régebben versenyszerűen űzte a hosszútávfutást, maratonon és félmaratonokon is indult. Harmincnyolc évesen én is kipróbáltam a futást és amolyan háziasszony módra űztem is néhány évig mindenféle kötelezettség nélkül, pusztán szórakozásból. Érdekes és meghatározó tapasztalatokat gyűjtöttem általa.
A tánc a családunk életének igen fontos része. Mivel két gyerekünk is táncol (a háromból), így igen szoros kapcsolatban vagyunk a művészet eme ágával. Mindkét táncoslábú lányunk már hat éve a Madách Musical Táncművészeti Iskola növendéke, a nagyobbik (aki tizenkét éve kezdett balettozni) jelenleg szakközépiskolai tanulmányait végzi ott, vagyis táncosnak készül, akárcsak Lilien.
5.) A könyv befejező szava megegyezik a címmel. Miként jutott eszedbe ez a szó? Hogyhogy ezt választottad a történet címének?
A könyv már csaknem készre íródott, amikor még fogalmam sem volt, hogy mi legyen a címe. Így, amikor írás közben egyszer csak jött a szerelemtánc szó, azonnal tudtam, hogy ez a tökéletes cím, hiszen a látszat ellenére az egész történetet áthatja nem csak a szerelem, hanem a tánc is. Először is, mert Dávid magányos életében éppen az indítja el a gyökeres változást, amikor megpillantja azt a lányt, aki történetesen egy táncos. Másodszor, mert Dávid folytonos vívódása is egyfajta tánc a szerelem körül, amit hol egy kicsit közelebb enged magához, hol eltávolodik tőle, míg végül aztán teljesen át tudja magát adni neki. És harmadszor, mert Dávid életében minden efelé halad, és a könyv végén ténylegesen ott van, még kimondva is, a nagy katarzisként bekövetkező szerelemtánc.
6.) Milyen változások álltak be az életedbe a könyvkiadást követően?
A könyv megjelenése óta még elfoglaltabb lettem, mint az előtt. Egymást érték decemberben a dedikálások és egyéb Álomgyáros rendezvények. Nagy Facebook-életbe is kezdtem még ősszel, hiszen valahogyan meg kell ismertetni az embereket az elkészült művel. Hiába ír valaki könyvet, akár nagyon jót, ha senki sem tud róla. Ennek folyományaként rengeteg levelet kapok, azokat mind megválaszolom. A legeslegjobb hozadéka az egész könyvkiadásnak a sok csodás visszajelzés, biztatás és őszinte szeretet, ami nap mint nap érkezik ismerősöktől és ismeretlenektől egyaránt.
7.) A Margit-sziget mint helyszín sokat szerepel a könyvben. Te magad is sok idődet töltöd ott napsütéses, vagy akár esős időben is, mint Dávid?
Bár a korábbi irodánkból remek kilátás nyílt a Margitszigetre, így távolról rendszeresen megszemlélhettem akár az ablakon át, akár az Újpesti rakpartról munkába menet, ténylegesen a szigeten nem voltam tíznél többször életemben.
8.) Mik a terveid a jövőre nézve? Remélem, kapunk még történeteket a tolladból!
Feltett szándékom, hogy folytatom az írást, a következő hetekben szeretném elkezdeni a következő könyvet, csak még nem sikerült elköteleznem magam egyik történet mellett sem.
9.) Van más dolog, amit az írás mellett csinálsz?
Mivel van három gyermekünk, elsősorban anya vagyok, ennek minden velejárójával és tennivalójával. A főállásom a gyerekek és a háztartás. Aztán van egy cégünk is, ahol pénzügyes jellegű munkát végzek.
A szabadidőmben többnyire filmeket, időnként beszélgetős műsorokat nézek, regényeket olvasok, táncelőadásokra, koncertekre és kosármeccsekre járok.
10.) Mi a legjobb dolog neked abban, hogy író vagy?
Az egyik legjobb, hogy az írás minden percét élvezem. Életem egyéb területei tele vannak kötelezettséggel és elvárással, mindig meg kell felelnem valaki(k)nek, mindig alá kell rendelnem a saját akaratomat másokénak, elsősorban a gyerekeimének. Az írás viszont végtelen szabadság nekem, hiszen arról írok, akiről és amiről csak szeretnék és úgy, ahogyan szeretném.
A másik legjobb, a legeslegjobb dolog abban, hogy író lettem, a fentebb már említett rengeteg szeretet, amit az olvasóktól kapok.Köszönöm szépen még egyszer Tündének az idejét, hogy rám áldozta! :)
Remélem, Tünde válaszai nektek is annyira tetszettek, mint nekem, további szép hétvégét mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése