Jodi Ellen Malpas - A védelmező

HANGULAT                                MOLY                                        2016

"Az ​​emberek azt hiszik, mindent tudnak Camille Loganről: apuci kicsi lánya, gyönyörű, elkényeztetett fiatal nő, akinek az életstílusát az apja finanszírozza. De Camille-nak feltett szándéka, hogy nem hagyja magát irányítani. Keményen megharcolt a függetlenségéért és a boldogságért, de hirtelen azon kapja magát, hogy az élete veszélybe került az apja egyik könyörtelen üzleti lépése miatt. Haragszik ugyan, de félti az életét, elfogadja tehát a döntést, amelyet az apja hoz, hogy megvédelmezze. Arra azonban nem készült fel, hogy az SAS egykori mesterlövésze belép az életébe. Jake Sharp a személyes poklának foglya. Egyetlen egyszer nem koncentrál eléggé, és a következmények beláthatatlanok voltak – emberileg és szakmailag is tönkretették. Elvállalja a testőr szerepét Camille Logan mellett, bár nem ilyen fajta munkára lenne szüksége, hogy elterelje a figyelmét a démonjairól. A nők és Jake nem jönnek ki jól egymással, de még mindig az örökösnő védelme a kisebbik a két rossz közül. Ám Jake gyorsan rádöbben, hogy Camille nem az a nő, akinek hitte. Hanem melegszívű, együtt érző lány, akinek a jelenléte megnyugtatja őt, így a megvédelmezése hamarosan többet jelent Jake számára egy jól fizető állásnál, bármennyire harcol is ez ellen. Jake-nek feloldozásra van szüksége. Egy idő után már Camille-ra is. De tudja, hogy nem kaphatja meg mindkettőt."

Köszönöm a Művelt Nép kiadónak, hogy lehetőséget adott a könyv elolvasására!

Barátnőm, Bree ajánlotta nekem, és első fülszövegolvasásra tetszett. Mi az hogy! Egy kicsit aggódtam, hogy milyen lesz, a címe hasonlít Jamie McGuire egyik könyvéjéhez, ami úgy hangzik, hogy Az őrző. De igazából össze sem hasonlítható a kettő. 

Egyrészt, mert teljesen más stílusban és témában íródtak, egyszerűen csak a férfi főszereplők állása hajaz egymásra. Engem már az első oldala magával ragadott, amit Jake szemszögéből olvashattunk, bár a későbbiekben némi negatív érzelmeim voltak a páratlan fejezetekkel, többször is erőltetettnek tűnt a leírás, és nem lövök mellé azzal a kijelentésemmel, hogy maga a pasi se lett az egyik kedvencem. Inkább a sőt... Ellentétben Camivel, aki igenis jól játszotta az erős, független lányt, akinek nem kell az apja vagyona ahhoz, hogy saját lábán tudjon állni. És ez tiszteletre is méltó. 

Sokszor hullámvölgyesnek éreztem a könyvet. Amilyen jól az eleje indult, utána egy kicsit sokalltam, a szint lentebb ment, aztán megint jobban élveztem, újból lement, de végül is azt kell mondjam, hogy élveztem az olvasását. Maga a téma is elég megkapó, sokan szeretik a romantikát egy kis nyomozással, veszéllyel, és meg is értem ezt teljességgel, mert nagyon jókat lehet belőle kihozni. Ahogy Jodi Ellen Malpas is ezt tette. Kidolgozott alaptörténetet tapasztalhattunk meg a könyvben, értelmesen felépítve, azért az izgalmat se felejtették ki belőle, ugyanis titokzatos főhősünknek a múltját sokáig rejtegeti az írónő előlünk, ami az olvasó figyelmét és kedvét még inkább fokozza. Az enyémmel is pont így volt. A vége felé már faltam a sorokat, és vártam, hogy mikor derül ki Jake nagy titka, és nem csak az övé, hanem az egész könyvé tulajdonképpen. De annak ellenére, hogy ennyi sok pozitívat mondtam róla, azért előfordultak negatív tulajdonságok is. Kezdjük mondjuk a szerintem eltúlzott erotikus jelenetekkel, amikkel semmi bajom amúgy, de itt az elején komolyan olyan közhelyes volt, hogy inkább ugrottam a bekezdéseket. Ugyanazt ismételte folyton folyvást, és már inkább hasonlítottak két bagzó nyúlra, mint egy szerelmes párocskára. A másikat pontosan az utolsó félmondatomból vezetném elő. Szerelmes párocska. Igen, de én azt vallom, hogy a szerelemhez nem elég egy nap, se kettő. Pedig itt pontosan ez történt. Cami nem is ismerte még meg Jake-et, de már nem látott a rózsaszín ködtől. Szimplán bejött neki a pasas, jól nézett ki, tetszett, hogy töltött pisztollyal járkál fel és alá, de attól még nem ismerte meg. Lássuk az utóbbi állítást, hogy az utolsó oldalakon derültek ki főszereplőnkről még mindenfélék. Ráadásul ezt úgy mondom, hogy én is egy eléggé korán szerelembe eső típus vagyok, de ez nekem még így is sok volt. Beleszeretett a tökéletes testébe, tetszett néhány tulajdonsága, amivel főként jellemezhetjük a karaktereket, de amúgy mást nem is tudtak egymásról. Ez még nem szerelem... Szerintem legalábbis nem. Ugyanez igaz Jake-re is. Attól mert topmodell és szép a szeme, nem fogja egyik pillanatról a másikra felforgatni a jól ütemezett életét. 

Alapjában véve viszont fordulatos volt, könnyed. 

Karakterek:

Cami: Nem az a tucatkarakter, néhol már találkozhattunk vele, de én megkedveltem. Kicsit naiv, mit ne mondjak, pár napja ismeri a pasit, és már közel is engedi magához... Furcsa felfogás. Mégis sokkal jobban szerethető volt számomra, mint Jake. Olyan kedves, látszott, hogy segíteni akar, nem szállt el attól a sok pénztől, ami az apjának van. Már-már túl tökéletes, sőt, az is. 

Jake: Ezzel ellentétben férfi főszereplőnket más könyvekben is fellelhetjük. Más névvel, más kinézettel, de a jelleme semmit sem változik. És én ezt nem bírtam. Amúgy sem vagyok oda az irányításmániás pasikért, akik azt hiszik, hogy a nő csak úgy a tulajdonuk, és Jake pont ezt csinálta. Persze ez nő főszereplő függő is, ki viseli el ezt. Én személy szerint túl csökönyös és makacs vagyok ahhoz, hogy engem irányítsanak és kisajátítsanak, talán ezért nem is szimpatikusak már az ilyen kitalált karakterek sem. 

Borító:

Ezzel viszont teljes mértékben meg vagyok elégedve. Szerintem nagyon jó alkotás lett, az egész történetet összefoglalja egy képen, én se tudnék jobbat elképzelni hozzá. A képen szereplő alakok is hasonlítanak a főszereplőinkhez, és ami még különösen tetszik, hogy az arcuk sincs kiemelve. Ötletesen el lett takarva, vagyis hangsúly nincs rajta egyáltalán. A kedvencem viszont a háttere. A fotósok fényei és alapjai... Zseniálisan meg lett csinálva. Sőt, még a betűtípusok is illenek hozzá. 

Összességében:

Vannak erősebb és gyengébb pontjai is a könyvnek, de alapjában véve egy ötletes alkotás. Könnyed stílussal és fordulatokkal. Azoknak tudnám leginkább ajánlani, akik egykötetes könyvet keresnek, mégpedig az olyan fajtából, amik tényleg kikapcsolódásnak jók. Olvastatja magát, nincs mese. 

Oldalszám: 468
Kiadó: Művelt Nép

Kedvenc karakter: Lucinda

Kedvenc idézetek: 

"– Hogyan találtál meg?
 Jake elmosolyodik, de nem veszi le a szemét az útról.
 – Megmondtam már, angyalom. – (…) – Mindig megtalállak."