"Mit tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?
Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.
A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.
*
Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?
Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.
A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.
*
Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?
Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.
A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend."
Hálás köszönet a Főnix Könyvműhelynek a recenziós példányért!
Szeretem azokat a könyveket, amik egy másik idősíkon játszódnak. Disztópikusak, utópikusak... Ide sorolhatjuk be A. M. Aranth könyvét is. Az író egy teljesen új világot alkotott meg nekünk, és én ezekre a művészekre mindig felnéztem. Hatalmas fantázia, talán idő is kellett ahhoz, hogy ezeket kitalálja, szakszavakat fejlesszen hozzá. Emelem kalapomat!
A könyv egy újabb példája annak, hogy a hazai, magyar írók is képesek minimum olyan jót, vagy még annál kiemelkedőbbet is nyújtani, mint külföldi társaik. Ezért én büszke is vagyok rájuk.
Visszatérve a könyvhöz, ami az Avalon nevezetű helyen játszódik, távol a Földtől. Egy magasabb szintű hely, mint a bolygónk. De mégis amennyire felsőbbrendűnek gondolják szereplőink magukat, akkorát koppannak a végén.
Engem elgondolkodtatott a dolog, habár tényleg ott nem robbantak ki eddig háborúk, mégis olyan vírus fertőzi meg mindannyiukat, ami miatt rabszolgasorba vonják a fiatalokat, hogy az idősebbek élő érzékszervei legyenek. Nem emberi lények. Oculusok. Kérdem én: Tényleg felsőbbrendűség ez? Mert én nem vagyok ebben teljesen biztos.
Magával ragadott. Elborzasztott, de csakis jó értelemben. Imádtam olvasni, szinte belefeledkeztem a sorokba, alig bírtam onnan kiszakadni. A szívem egyre hevesebben és hevesebben dobogott a végére, vártam is meg nem is az utolsó szavakat. Tudni akartam, mi lesz, de mégsem akartam a történetet elengedni. Többször meghasadt a szívem, mikor Truth szenvedését kellett olvasnom, csak egy igazán tehetséges író képes ezt az érzést az olvasóiból kiváltani. És A. M. Aranth-nek sikerült. Végigizgultam a jól összeszedett, néhol humoros, szívszorító történetet.
Amit még kiemelnék, ami rettentően tetszett, hogy férfi létére leginkább női szemszögekből írni nem kis kihívás, de szerintem az írónak ezt is sikerült megoldania. Élethű volt, meg merném kockáztatni, hogy jobban sikerült, mint néhány nőnek férfi oldalról írni.
Néha viszont, ha már a szemszögekről beszélünk, meg kell említsem, hogy néhol nekem kissé kaotikus volt a váltás. Lehet, az én bénaságom volt ennek az okozója, de sokkal nyomon követhetőbb lett volna, ha ki is van írva, éppen kinek a nézőpontjából látjuk az eseményeket.
Igazából ezen kívül rosszat nem tudok rá mondani. Az utolsó száz oldal úgy bepörgött, hogy csak kapkodtam a fejem, mi történik, merre figyeljek, mert minden hirtelen a helyére került, a titkok kitudódtak, az emberek felfedték igazi valójukat, mégis az utolsó sorok voltak számomra a legszívszorítóbbak.
AJÁNLOM.
Karakterek:
Truth: Nem is tudom, mit gondoljak róla. Kissé naiv, ámbár bátor lány, aki kiállja a nehéz időket, és hisz a saját elveiben. Néha követ el hibákat, ki nem, de ettől még emberibb lett a karaktere számomra.
Aoi: A legjobb barátnő, aki bármit megtenne a érte, akár oculusnak is feladná magát, vagy egyenesen az ördöghöz menne alkudozni, ha fel tudná szabadítani Truth-ot. És bár néha át kell élnie a bizalmatlanságot, mégis kitart a célja mellett, és bármit képes érte feláldozni.
Borító:
Tetszik az alapszíne, ez a kék és zöld keveréke, a háttérkép a lány mögött, sőt, az egész felépítése is. Figyelemfelkeltő, mert nem sok ilyen borítóval találkozik az ember. Mégis nekem egy kicsit furán hat az elején és a hátulján szereplő karakterek zöld bőrszíne, bár tény, ami tény, hogy ezt így kellett megoldani, hogy jól nézzen ki. Egy idő után megszokható, csak első pillanatban olyan érdekes. Ami még különösen tetszetős, az a címnek a betűtípusa. Tökéletesen passzol a történethez, olyan jövőbeli beütése van számomra. Tök menő.
Összességében:
Egy kalandos, izgalmas történet, ami valamiféle jövőképet mutat be nekünk. Mindig is tiszteltem azokat az írókat, akik képesek egy komplett új világot létrehozni, aztán papírra vetni. A. M. Aranth-nek sikerült. Megmutatta, hogy a hazai művészek semmivel se kisebbek, mint a külföldiek. Imádtam olvasni, teljesen magával ragadott. Leginkább azoknak ajánlanám, akik szeretik a fantasy történeteket, utópiát/disztópiát, nem feltétlen ragaszkodnak egy romantikus szálhoz, bár ebben a könyvben nem is hiányoltuk. Annyi minden történik, hogy észre se vettem, hogy a javíthatatlan romantikus lelkem nem talált párra, akit shippelhetett volna. Ehelyett inkább sebesen dobogott a szívem az izgalomtól, mégis mit hoz ki majd ebből az író a végére...
Oldalszám: 420
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kedvenc karakter: Truth Dunn
Kedvenc idézetek:
Aoi: A legjobb barátnő, aki bármit megtenne a érte, akár oculusnak is feladná magát, vagy egyenesen az ördöghöz menne alkudozni, ha fel tudná szabadítani Truth-ot. És bár néha át kell élnie a bizalmatlanságot, mégis kitart a célja mellett, és bármit képes érte feláldozni.
Borító:
Tetszik az alapszíne, ez a kék és zöld keveréke, a háttérkép a lány mögött, sőt, az egész felépítése is. Figyelemfelkeltő, mert nem sok ilyen borítóval találkozik az ember. Mégis nekem egy kicsit furán hat az elején és a hátulján szereplő karakterek zöld bőrszíne, bár tény, ami tény, hogy ezt így kellett megoldani, hogy jól nézzen ki. Egy idő után megszokható, csak első pillanatban olyan érdekes. Ami még különösen tetszetős, az a címnek a betűtípusa. Tökéletesen passzol a történethez, olyan jövőbeli beütése van számomra. Tök menő.
Összességében:
Egy kalandos, izgalmas történet, ami valamiféle jövőképet mutat be nekünk. Mindig is tiszteltem azokat az írókat, akik képesek egy komplett új világot létrehozni, aztán papírra vetni. A. M. Aranth-nek sikerült. Megmutatta, hogy a hazai művészek semmivel se kisebbek, mint a külföldiek. Imádtam olvasni, teljesen magával ragadott. Leginkább azoknak ajánlanám, akik szeretik a fantasy történeteket, utópiát/disztópiát, nem feltétlen ragaszkodnak egy romantikus szálhoz, bár ebben a könyvben nem is hiányoltuk. Annyi minden történik, hogy észre se vettem, hogy a javíthatatlan romantikus lelkem nem talált párra, akit shippelhetett volna. Ehelyett inkább sebesen dobogott a szívem az izgalomtól, mégis mit hoz ki majd ebből az író a végére...
Oldalszám: 420
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kedvenc karakter: Truth Dunn
Kedvenc idézetek:
"Ma éjjel reményt akarok, nem az igazságot.
Ma éjjel Hope akarok lenni, nem Truth."
*
"Két óra. Két óra lesz naponta az az idő, amit arra a lányra szánhatok, akinek fénye még ott pislákol az oculus vaksötétjében."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése