Becca Fitzpatrick - Tükörjég

HANGULAT                                MOLY                                        2015

"Britt Pheiffer felkészült, hogy hátizsákkal hódítsa meg a Teton-hegységet – arra azonban nem készült fel, hogy a gondolataiban még mindig kísértő exbarátja is csatlakozzon hozzá. Mielőtt Britt tisztázhatná magában, mit érez Calvin iránt, egy váratlan hóvihar miatt menedéket kényszerül kérni egy hegyi kunyhóban. A jóképű, segítőkész lakók azonban szökésben vannak. Túszul ejtik és arra kényszerítik Brittet, hogy vezesse le őket a hegyről. Britt tudja, életben kell maradnia, hogy Calvin megtalálja. A helyzetet tovább bonyolítja, amikor Britt rábukkan egy korábban itt elkövetett gyilkosságsorozat vérfagyasztó bizonyítékára – ami őt magát is célponttá változtatja. Azonban semmi sem az, aminek látszik, és mindenki titkolózik – még Mason, az egyik emberrabló is. A kedvessége zavarba ejti Brittet. Mason vajon ellenség? Vagy szövetséges?"

Hú. Szemezgettem már egy ideje a könyvvel, nem is tudom, mióta van kinn nálam a könyvtárból, de az biztos, hogy már kérték volna vissza. Így nem volt nagyon más választásom, nekiveselkedtem. És még milyen jól tettem.

Azt gondoltam, hogy á, most nekem nincs hangulatom, hogy krimit olvassak, valami nagyon csöpögős romantikus sztorit tegyetek elém, mégis az a könyvtári visszahívó ott lebegett előttem, és nekikezdtem az éjszaka. És egyszerűen azon kaptam magam, hogy nem tudom letenni. Csak olvastam, olvastam és olvastam, míg majdnem a végére értem, de annyira fáradt voltam, hogy kénytelen voltam aludni menni. De egyszerűen furdalt a kíváncsiság miatta.

Nagy betűkkel harangozza magáról a könyv, hogy krimi. Igen, fogjuk rá, de azért a legtöbb krimiben annyira nincs szerelmi szál, pedig itt elég jól fellelhető. Maradjunk annyiban, hogy ez egy romantikus krimi. Ugyanis teljesen megértem azokat a lányokat, nőket, akik nem rajonganak annyira a krimi szóért, sőt megmaradnak inkább a romantikus kis zugukban, mint mondjuk szerény személyem, de az az igazság, hogy ezt a könyvet nekik sem szabadna kihagyniuk, ezért is mondom, hogy ez annyira azért nem volt krimi. Persze a főszál egy igen kemény bűnügy, amibe a főszereplőnk keveredett, és ezt, mint minden rejtélyt, meg kell oldani. De tényleg ne egy nyomozós regényt képzeljetek el, mert egyáltalán nem az. 

Főszereplőnk, Britt egy eléggé elkényeztetett, másoktól függő, mégis talpraesett lány. Érdekes, hogy a történet szembeállítja a barátnőjével, Korbie-val, aki igazából az ilyen karaktereknek a tipikus BFF-e, azért mondjuk sose értettem, hogy ezt így hogy sikerül minden írónak összehoznia, mert a párosítás szerintem egyáltalán nem valósághű. De nem is ez a lényeg. A két lány elindul a hegyekbe, míg Calvin, Korbie bátyja és Britt exe is egyben, előremegy, hátrahagyva őket. A hóviharnak pedig pont ilyenkor kell létrejönnie és tombolnia, ugyanis emiatt a két jóbarát nem tud haladni, de ki tudja, meddig tart még az ítéletidő. Így elindulnak segítséget keresni, vagy egy jó házat, amelyik előbb jön. 

És akkor itt indulnak be rendesen az események, nem mintha eddig nagyon lassan folytak volna, de most aztán kapkodhatunk a fejünk után, és élvezzük, faljuk a sorokat. Legalábbis én így tettem. 

Ismeritek azt az érzést, hogy nem tudjátok megállapítani, ki lehet a gyilkosságok mögött? Aztán végül mindig az, akire nem is gondoltál volna. 

Izgultam. Valósággal megbabonázott a történet, folytatni akartam, a végére akartam érni, de valahogy mégsem. Bevallom, megszerettem. Visszagondolva amennyire nem akartam nekiállni, a végén minimum annyira nem akartam letenni. 

Becca Fitzpatrick nem tartozik a kedvenc íróim közé, leginkább az elmegy kategóriát üti meg. Vagyis... Mostanáig. A Csitt, csitt sorozata első két része még mindig nem a szívem csücske, nem a stílus, inkább a történet miatt. De ezzel a különálló kötettel az írónő levett a lábamról. Izgalmas volt, fordulatos, nem számítottam semmire, meglepett, és valami újjal állt elő. Szerintem sokkal jobban állt neki ez, mint a fantasy világ a bukott angyalokkal, szóval Csitt, csitt rajongók, ha még nem olvastátok, én csak ajánlani tudom nektek, krimi-fanok, ne habozzatok, nem csoda, hogy benne van a molyos értékelések alapján a legjobb 50-ben az ilyen kategórián belül. És akik ódzkodtok a szokványos krimi megnevezéstől, ti se agyaljatok sokat rajta, hogy kézbe vegyétek-e, mert a helyes megfejtés az: igen. Nagyon megéri, én kimondottan imádtam.

AJÁNLOM.

Karakterek:

Britt: Emelem kalapom, hogy ilyen körülmények között is képes volt túlélni akár egyetlen napot is. Nagyon sokfélének mutatta magát a könyvben. Egyszer hősködik, félrevezeti az ellenséget, a sarkára áll, aztán meg bevallja, hogy ő igazából a megmentésre szoruló Rapunzel, és a környezetében élő emberek is ezt állítják róla. Hogy gyenge. De ebben a 4 napban nagyon nem erről tett tanúbizonyságot, vagy csak a szorult helyzet ennyire képes megváltoztatni egy embert?

Mason: Én bírtam, bár igazából sokszor kételkedtem benne. Komolyan igazat mond? De sokszor gondoltam róla, hogy milyen édes, mennyire cuki, és nehogy már ő legyen a gyilkos, olyan nincs. 

Calvin: Alávaló, beszari seggdugasz.

Borító:

Egyrészt imádom. A színe, a háttere zseniálisan meg lett csinálva, egyedül az a nagyon maga elé meredő pasi olyan furcsa rajta, mintha nem illene rendesen a képre. Nekem jobban tetszene, ha őt lehúznánk róla, aztán a háttérben lévő házikót és fákat ki lehetne jobban emelni, így a középpontba tenni. Nem feltétlen szükséges rá mindig egy ember, itt szerintem pont nem fontos.

Összességében:

Meglepődtem, de csakis a jó értelmében. Nem a szó szoros jelentésébe vett krimi, nem detektíves, mint azt hinnénk, de brutális. Brutálisan izgalmas, kalandos és kiszámíthatatlan. Egy cseppnyi romantikával megfűszerezve csak az én kedvemért. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki valami újdonságra, megragadóra vágyik.

Oldalszám: 380
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Jude

Kedvenc idézetek: 

"– És mi lesz veled?
 Hideg, éles mosolyt villantott rám.
 – Csak nem aggódsz?
 Egyetlen csípős visszavágás sem jutott eszembe, úgyhogy nyelvet öltöttem rá. Jude a fejét csóválta.
 – Még több nyelvgyakorlás? Azt hittem, tegnap este elég volt belőle.
 – Menj a pokolba!
 – Sajnálom, drágám, de már ott vagyunk.
 Azzal nekivágott a behavazott erdőnek."