Papp Csilla - Azon is túl

HANGULAT                                MOLY                                        2016

"Vajon van esélye Hanna és Olivér szerelmének? Túlélheti a fiatal lány a végzetesnek hitt balesetet? És ha túl is éli, visszaállhat-e az élete a normális kerékvágásba? Mire képes a szerelem, mit bír el a szív? Elfogadni, megbocsátani, elengedni, újrakezdeni. A másik oldalról első részében megismert szereplőké mellett új kapcsolatok alakulását is nyomon követhetjük. Együtt sírhatunk és nevethetünk a hétköznapi hősökkel, akikkel végtelen természetességük miatt igazán könnyű azonosulni. A korábbi kötethez hasonlóan ezúttal is számtalan komoly téma vetődik fel, a bonyodalmakkal dúsított, meglepő, néhol megdöbbentő fordulatokban gazdag történet mégis könnyed, szórakoztató kikapcsolódást ígér. 

Papp Csilla legújabb könyvében, mely ott kezdődik, ahol az első regény véget ér, újra és újra rácsodálkozhatunk a szerelem erejére, miközben minden kétséget kizáróan el fogjuk hinni, hogy biztosan nincsenek véletlenek."

Papp Csilla történetének első könyve hatalmas függővéggel zárult, és az utolsó oldalakon derült ki, miért is az a címe a regénynek, hogy A másik oldalról. Ezek után persze nagyon vártam már a folytatást, amit nem sokkal később a kezembe is vettem. 

Nagyon szépen köszönöm az Álomgyár kiadónak a recenziós példányt és Csillának, hogy ilyen rendkívüli történetet alkotott!

Talán ezzel a kis bevezetővel le is lőttem az egésznek a lényegét. Említettem az első részről írt értékelésemben, hogy valamit hiányoltam, és néhány dolgot kifogásoltam is benne. Azonban ez erre a második részre teljességgel megváltozott. Szintén faltam a sorokat, alig bírtam letenni, és amikor véletlenül rápillantottam az oldalszámra, néztem, hogy MENNYI? Csak úgy repült vele az idő. 

Rettentő jó volt viszontlátni Olivért és Hannát, na meg az ő történetük folytatását. A baleset után női főszereplőnk felépül, ki gondolta volna, ugye, különben nem lenne ez a kötet. Azt vettem észre, hogy kellett ez a tapasztalat az írónőnek, amit az első kötet nyújtott. A stílusa nem sokban változott, de én azért éreztem rajta, hogy a férfi szemszög rengeteget fejlődött. Nem voltak benne erőltetett mondatok, hitelesebb volt, és bár még a "minden pasi elvált" téma nekem erős volt és egy picit irreális, egyet mondjuk a békesség kedvéért meg lehetett volna hagyni boldog, házas embernek. Persze ezzel lehet azt mutatni, hogy az élet nem mindig elsőre hozza elénk életünk szerelmét, lehet hogy elkövetjük azt a hibát, hogy nem a megfelelő partnerhez megyünk hozzá, de attól még el lehet válni, és találni mást. Néha van ez így, tényleg, bár lehet hogy az én neveltetésemben van akkor a hiba. Én úgy nőttem fel, hogy azt tanultam, bármennyire is nehéz, bármennyire is vannak néha hullámvölgyek egy házasságban, nem az a megoldás, ha elválsz tőle, hanem igenis megoldod a problémát, mert tényleg minden kapcsolatban vannak mélypontok, amiket ki kell küszöbölni, nem az első adandó alkalommal elmenekülni. Szóval nekem ez a része eléggé bökte a csőrömet a történetben, mivel nagyjából az öt pasi azt mutatja be, hogy milyen jó elvált (gyerekes) férfinak lenni. Bevallom, nem voltam még elvált férfi, mégis azt gondolom, hogy azért nem feltétlen ennyire felüdülés családtalan életet élni, ha mondjuk Tamás példáját vesszük. Hogy bírt egyáltalán ő megházasodni és két gyereket összeszedni?  Persze nincs kizárva, hogy a házasság tényleg nem a megfelelő emberrel köttetett. Nem tudom igazából, 16 éves hittan faktosként ez a véleményem, nem vagyok pszichológus, lépjünk is tovább. 

Kicsit panaszkodtam az előző értékelésemben a rengeteg szereplőről, keresztnévről, mennyire lehetetlen volt megjegyezni, hogy ki kicsoda, mert annyian voltak, mint az oroszok, ha nem többen. Ági, Lajos, Béla, Lázár, Ignác, Réka, Gréti és még sokan. És az az igazság, hogy egy teljes könyvnek kellett eltelnie, hogy mindezt felfogjuk. Be tudjuk őket lőni, képesek legyünk megjegyezni ki hova tartozik, ki kinek a kije és mit csinál, de most itt a második kötetben ezt az akadályt rettentően jól vettem, ugyanis mindenkiről tudtam az előzőek alapján, hogy kicsoda és mit keres a történetben. #Büszkefej. Bár még mindig azt állítom, hogy jó sokan vannak a drága szereplők, de egy teljes könyv elteltével már az összes ismerősként tekintett vissza ránk. 

Imádtam, hogy fordulatos volt. Többek között talán ez is hajtja általában az olvasót, hogy ne bírja abbahagyni a könyvet. Továbbra is fenntartom azt az állításomat, hogy a figyelmetek egy pillanatra se lankadjon, mert mindennek köze van mindenhez és mindenkihez, egy mellékinformációt se ejtsetek le csak úgy, mert igenis fontosak lesznek a későbbiekben. 

Még egy fontos. Az első kötetben a Hanna szellem-Péterrel beszélget című show annyira nem feküdt nekem, most viszont hogy sokkal kevesebb volt belőle, ezáltal reálisabb is lett a dolog. Főleg, hogy végre álmában kereste fel, ilyen tény és való, hogy van. Én is veszítettem már el közeli hozzátartozót, és volt, hogy vele álmodtam később. Mondjuk nem sokszor fordult elő, maximum néhány alkalommal. És így, hogy tényleg ritkábban jelent meg ez a jelenet, fontosabb is lett. Ettől emelődött ki, nem úgy, mint az első részben, ami hemzsegett az ilyenektől. 

De a végén még megemlíteném, hogy imádtam. A végén pedig egy durva lezárást kaphattunk először egy függővéggel, aztán valamiféle ízelítőt, milyen is lett a főszereplőink élete. A könnyeimmel küszködtem miközben olvastam a történet utolsó sorait, és nem akartam elengedni. Mint említettem már korábban, nagyon büszke vagyok a hazai írókra, akik képesek szintén minimum olyan jó és fordulatos könyvekkel előrukkolni, mint a külföldi társaik. Csak gratulálni tudok Csillának, amiért ilyen zseniális történetet talált ki, vetett papírra nekünk, és csak reménykedek benne, hogy egyszer személyesen is megköszönhetem neki az élményt.

AJÁNLOM.

Karakterek:

Hanna: Hanna maradt az a naiv, aranyos lány, akit az első kötetben is megismerhettünk. Önfeláldozó, mindig hamarabb gondol más boldogságára, mint a sajátjára. Bármikor képes lemondani szerettei javára, ha ezzel úgy érzi, jót cselekszik. És bár egy kicsit közömbös is volt, a végére megszerettem azt a kis ártatlan lányt, aki nem lenne képes még a légynek se ártani. Aki mindig ott van a barátainak, ha szükség van rá.

Olivér: Továbbra is fenntartom az első részénél írt jellemzést róla, de most kiegészíteném azzal, hogy én őt igazából a végére tényleg megkedveltem. Mondjuk azért azt megemlíteném, hogy a Judittal való kapcsolata eléggé beárnyékolta az egész férfit, bármikor ugrott, amikor a nő hívta, nem bírt elszakadni ezáltal a múltjától, és megértem, hogy barátok maradtak meg minden, de szerintem ez így nem éppen egészséges. A múlt maradjon is múlt, akkor is ha tényleg csak baráti viszony van kettejük között. És kijelentem. Judit karaktere kimondottan irritált, hogy ennyit ugráltatta az ex-férjét, aki igazából semmivel nem tartozott neki, élhette volna a saját életét, ehelyett sokszor ugrott, ami fullosan aranyos is volt tőle, de mégis bizarr.

Borító:

Őszintén nekem az első jobban tetszik, bár ez se rossz. A színvilága kimondottan gyönyörű, de az emberek rajta olyan furák. Én teljesen máshogy képzeltem el őket, és ez így teljesen megzavarta bennem az egészet. Nekem az elképzelésem egy olyan kompozíció lenne, ahol egy szerelmespár sétál a naplementében egy tóparton az ösvényen le a vízhez, a háttérben pedig a lemenő nap. A betűtípus továbbra is pontosan odaillő.

Összességében:

Az írónő sokat fejlődött az első könyv óta. Imádtam a történetet, a folytatást, a csavarokat, ahogy a cselekmények keresztezték egymást, színes volt az egész, sokszínű, és ezek mindenképp jó pontok. Leginkább a reménytelenül romantikus lelkületű lányoknak ajánlanám, akiket komolyabb téma is foglalkoztat, mint a házasság, kapcsolatok, gyász, betegség, szerelem, erőszak. Tényleg minél többeknek, hogy megismerhessék, és remélhetőleg hasonló érzéseket váltson ki belőlük is.

Oldalszám: 442
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Dr. Varga Olivér

Kedvenc idézetek: 

"– Lesz egy buli a Lepkében, ahová meghívtak bennünket – lelkendezett Tamás. – Pia, nők, buli, nők meg sok pia.
 – Az megvan, hogy komoly barátnőm van? – jegyeztem meg epésen.
 – Legalább tesztelheted a hűséged! – Ennek, öcsém, mindenre van válasza." 

*

 "Hát, Dénes barátom, neked sem kell a szomszédba menni bonyodalomért." 

*

 "– Te tényleg orvos vagy, szépfiú? – Bólintottam. – És milyen orvos? – Majdnem rávágtam, hogy fehér köpenyes, de nem akartam bunkó lenni.
 – Kardiológus – adtam meg a választ.
 – Az mit csinál? – érdeklődött komolyan.
 – Körömgomba-specialista. – Ez jutott eszembe. Mégiscsak bunkó akarok lenni! Lajos elfordult, úgy röhögött.
 – Azta, nem is tudtam, hogy van ilyen – csodálkozott.
 – Pedig van, külön kéz- és lábgomba szakirány – mondtam tök komolyan.
 – Nem félsz, hogy elkapod? – kérdezte fintorogva.
 – Á, már nem, évek óta gombás a lábkörmöm. – Na ez már hatott, felkapta az üveget, és elindult Tamás felé. Közben egy hasonló külsejű csajjal összesúgtak." 

*

 "„Mai idézetem neked: 》Csak annyit kérek, ígérd meg, hogy velem maradsz, hogy enyém leszel. Néha úgy érzem, csak álmodlak.《 – Kiera Cass.”" 

*

 "Én tényleg szurkolok nekik. Szerintem van az a nő, akiért egyszer minden férfi feladja a szabadságát." 

*

 "Hanna nekem nem a fék, hanem a gázpedál." 

*

 "– Nekem minden csütörtök egy legénybúcsú – mondta Zoli.
 – És minden éjszaka nászéjszaka – tette hozzá Lajos. Ezen jót röhögtünk, mert mindenkinek volt erről egy sztorija."

Szerintem megérdemli az 5 csillagot. :)