Kerstin Gier - Smaragdzöld

HANGULAT                                MOLY                                        2012

"Mit tesz az, akinek összetörték a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek. Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó… Érzelmi hullámvasút az évszázadokon keresztül: Gideon és Gwen kalandjai Kerstin Gier, kitűnő bestseller-szerző tollából. Beleszeretsz!"

Olyan jó érzéssel tölt el, hogy befejeztem a trilógiát. Igazából már másodjára, de ez a tény most lényegtelen. Vártam már ezt a pillanatot és nem is. Egyrészt annyira imádtam olvasni megint, rettentően zseniális világot alkotott meg nekünk Kerstin, azt meg kell hagyni. Az alaptörténet, a szálak... Ne csodálkoztam, mikor ismét a babzsákfotelemben ragadtam ezzel a könyvvel, és órákig nem keltem ki onnan. Csak faltam a sorokat, és nem akartam onnan kiszakadni. Még a 448. oldal után kénytelen voltam, és ez egyrészt megrémített, másrészt meg megmelengette a szívemet. Megrémített, mert el kellett gondolkodnom, mit is fogok az arrogáns Gideon de Villers és a cserfes Gwendolyn Shepard nélkül kezdeni, és bár egyszer ezt az érzést átéltem, mint azt már említettem, olvastam a trilógiát már korábban, de ez újra ledöntött a lábamról. Imádtam minden sorát, és nem akartam abbahagyni. De örültem, hogy a két fiatal végre megkaphatta a boldogságát. 

Méltó befejezése volt az első két kötetnek, nincs mese. Bár nekem a személyes kedvencem a Zafírkék marad. Vágytam rá, hogy egy ilyet olvassak. Könnyed, lendületes, fordulatos, és az ember ki se akar szakadni ebből a fantáziavilágból. Nem kell sokat agyalni rajta, a szavaknak nincsenek kifejezetten tanulságai, egyszerűen csak élvezni kell a sorokat. 

Nem tudok nagyon újdonságot mondani az első két kötet után, mert ha szabad ilyet mondani, eléggé ugyanolyan a három könyv. Időutazás, rejtvény megfejtés, dráma, titkok... Ezek váltják egymást az ördögi körben, de ezt is csak utólag veszi észre az olvasó. Főleg akkor, mikor értékelést ír róla. 

A szereplők a szívemhez nőttek, olyan szívesen olvasnék még róluk, also liebe Kerstin, können Sie noch viele Bücher über Gideon und Gwendolyn zu mir schreiben? Vielen Dank; Ihr gorßes Fan: Barby

Már régóta szemezgettem az írónő többi könyvével is, a címei felettébb figyelemfelkeltőek.

Miért ajánlom azoknak az egész trilógiát, akik még nem kezdtek bele?

Mert egyszerűen ezek a kötetek kiragadnak a valóságból, szó szerint elrabolnak a saját világukba, és nem engednek el onnan addig, amíg vége nincs a történetnek. És szerintem ezt teszi egy jó könyv. Megfogja az olvasót, és ott is tartja. Ráadásul nem mindennapi eseménysorozatokat találunk benne. Nincs annyi időutazós könyv, mint azt várnánk, talán egy, maximum két kezemen meg tudnám számolni őket. De nem is ez a lényeg. Hanem, hogy rettentően ajánlom minden kedves könyvmolynak, aki eddig csak szemezett vele, de még nem vette rá magát teljesen az olvasására. Itt a löket hozzá. Ráadásul nekem ez egy külön kedves trilógia, mégpedig azért, mert köze van ahhoz, hogy miért is lett belőlem könyvmoly. 

NAGYON AJÁNLOM MINDENKINEK A TELJES TRILÓGIÁT. 

Karakterek:

Gwendolyn: Róla mindent elmondtam az első két értékelésben, ebben a kötetben nem ismerhettük meg új oldalát. (Rubinvörös, Zafírkék)

Gideon: Róla annál több dolog derült ki így a vége felé. A kötet első darabkájában nem tűnt fel sokat, ami érthető, hiszen a lány megpróbálta minél többször elkerülni, nem találkozni vele, teljesen elfelejteni. Aztán a végére mondhatni... Meg is kedveltem. Rendben, nem lett az álompasim csak egy kicsit, viszont a régebbi énem sokkal jobban szerette, ez tisztán megmaradt. Megmagyarázta a tetteit, mit miért követett el, és végül is mondhatni megbocsájtottam neki a korábbi baklövéseit. 

Borító:

Lásd Rubinvörös értékelés.

Összességében:

Ezzel a kötettel könnyes búcsút vehettünk szereplőinktől, egy számunkra kedves (vagy kevésbé kedves) trilógiától. Szerintem méltó befejezése volt az eddigieknek, nemsokára meglátjuk, hogy a film is ilyen lesz-e. (Ezt úgy mellékesen.) 

Mindenkinek ajánlom, és remélem, hogy a végére sok kedves könyvmolynak lesz sok kedves élménye ezzel a trilógiával kapcsolatban, ahogy nekem is vannak. :)

Oldalszám: 448
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Xemerius

Kedvenc idézetek: 

"– A véletlen az univerzum egyetlen legitim uralkodója, ezt már Einstein is megmondta. Neki igazán tudnia kellett. – Maddy néni érdeklődve előrehajolt.
 – Azt nem Einstein mondta, hanem Napóleon – szólt le Xemerius a plafonról. – Neki meg nem volt ki a négy kereke!" 

*

 "– Hallottad már, hogy Gideon és én krav maga órákon vettünk részt? – Charlotte újabb lépést tett felém, én pedig ösztönösen hátráltam.
 – Nem. És te tudtad, hogy most pontosan úgy bámulsz, mint az az őrült rágcsáló a Jégkorszakban?
 – Talán szerencsénk van, és az a krav maga csak valami ártalmatlan badarság – reménykedett Xemerius. – Mint a Káma- szútra! Haha! – Kuncogni kezdett. – Bocsika, de a legjobb viccek mindig a rendkívül súlyos helyzetekben jutnak eszembe."

 *

 "– Véletlenek márpedig nincsenek! Minden, a világon minden a sors műve." 

* 

"Ugorj – és útközben lefelé növessz szárnyakat! 
Ray Bradbury" 

*

 "Akiket szeretnek, sosem halnak meg igazán, mert a szeretet egyenlő a halhatatlansággal. 
Emily Dickinson"