Papp Csilla - A másik oldalról

HANGULAT                                MOLY                                        2015

"Vajon mi, nők és férfiak tényleg szemben állunk egymással? Papp Csilla regényéből megtudhatjuk, milyen a másik oldalról nézni önmagunkat. A történetben Hanna és Olivér nem hétköznapi megismerkedését, kapcsolatuk alakulását kísérhetjük figyelemmel – cukormáz és szirup nélkül. Egy mámoros éjszakán egy közös ismerősük révén telefonos szexbe bonyolódnak. Mindkettőjükben mély nyomot hagy az első „találkozás", annak ellenére, hogy lehetetlen szituációból fakadt. Az egymáshoz vezető út pedig sok meglepetést tartogat. A regény komoly társadalmi problémákat is feszeget: nők bántalmazása, válás, haláleset feldolgozása, mindezt azonban könnyed, szórakoztató stílusban. Ezekben az élethelyzetekben Hannának egy különleges segítője is akad, az autóbalesetben elhunyt gyermekkori barátjának, Péternek a szelleme. Végül megbizonyosodhatunk arról is, hogy nincsenek véletlenek. Hannának is döntenie kell: melyik oldalt választja…"

Köszönöm az Álomgyár kiadónak a recenziós példányt belőle!

Kezdeném azzal, hogy miért is ezt a dalt tettem be a hangulathoz. Túlságosan is humorosnak éreztem a dolgot ahhoz, hogy ne osszam meg ezt veletek is. Aki jobban megfigyeli Adele dalának szövegét, az rálel a kis humános szóviccemre. Hello from the other side. (Magyarul: Helló, a másik oldalról.) 

Na de most térjünk át ennél a csodálatos poénnál fontosabb és lényegesebb dolgokra. 

Igazából eléggé ambivalens érzéseim vannak ezzel a művel kapcsolatban. 

Egyrészt elsőkönyves íróként egy ilyet kiadni... Emelem kalapom. Tényleg összetett, látszott rajta, hogy jól meg van tervezve az egész, semmilyen szál nincs a véletlenre bízva. Mindennek szerepe van a történet folyamán, és semmilyen mellékinformációt nem szabad elfelejtenünk, mert még akár fontos is lehet a későbbiekben. Azért is érezhettem kicsit magaménak a könyvet, nem is a történés miatt, hanem látszott, hogy az írónő szívvel írta. Ezt még bővebben kifejteném, mert nem akarok más ezzel a munkával foglalkozó embereket leszólni, egyszerűen nekem ez jött át. Szívvel írta le mindazt, amit a könyvben fellelhetünk, és talán tapasztalatból is beszélt valamennyire. 

Ehhez kapcsoljuk hozzá a szereplőket, akikből meg kell hogy mondjam, elég sok volt. Sőt... Átérzem. Általában a könyvek 2 főszereplővel rendelkeznek és még maximum 3-5 fontosabb mellékszereplővel. Ez így világos, mindenkinek van neve, mindenkit meg tudunk jegyezni, tudjuk a háttértörténetüket, tisztában vagyunk talán még a vécézési szokásaikkal is. Valljuk be, ez annyira nem reális. Legalábbis az én életem alapul véve. Sok barátnőm van, sok emberrel vagyok jóban, mindnek tudom a nevét, rengeteggel beszélgetek napi vagy heti szinten és még sorolhatnám, de a lényeg mindebből... Reálisabban mutatta be Csilla az életet ezzel a sok karakterrel, akit ránk ömlesztett. És épp ezaz. Hirtelen kaptunk egy tucat szereplőt névvel és háttértörténettel ellátva, kezdetben kapkodtam a fejem, hogy most ő ki, mit csinál, mit keres ez egyáltalán itt, aztán leesett, hogy a főszereplőnk egyik legjobb barátnője a sok közül. Vagy talán csak én vagyok ilyen nehéz eset... Megeshet simán. 

A történethez visszatérve. Egyedi volt, tetszett, szerettem olvasni, mégis néhol Olivér szemszögei eléggé erőltetettek voltak. Nem voltam még pasi, ezt most szeretném tisztázni, szóval tapasztalatból nem tudok beszélni, mégis nem hinném, hogy egy majdnem negyven éves férfi élete csak a szexről szóljon. Minden gondolata. Megismerve Olivért, én úgy gondolom, hogy életének majdnem a felénél járva már rég elkezdett volna a családalapításon agyalni, persze, ott volt az exfeleség, nuku gyerek, értem én, hogy mi tartott ennyi ideig, de mégis ekkor már nem csak ezen járjon az esze, meg a többi haverjának is, akik ugyanebben a cipőben járnak, csak exfeleség nélkül. Nemsokára kopaszodni kezdenek, de nincs egy asszony a háznál, akivel az öregkorukat leéljék? Nem hinném. Vagy megintcsak nálunk van a hiba, mert az öregemet elnézve, ő már 30 évesen apa volt. Erre itt van Oli meg a haverjai, akik már majdnem 40-ek, és még feleség sincs nemhogy gyerek a láthatáron. Jó, kivéve Dénest, őt szerettem. 

És még mindig nem beszéltem arról, hogy milyen témát mozgat meg. Bevallom, sokfélét, és nem is baj, hogy nem ragadott le egy témánál az írónő. A válás egy fontos kérdés, ezt bővebben Olivér szemszögében láthatjuk. A nők elleni erőszakról viszont nőként megvan a véleményem. Aljas és mocsok dolog. Ezt Hanna életében tapasztalhattuk, és bár csak egy epizód erejéig, szerintem teljességgel jó, hogy belekerült. A halál témája is felvetődik sokszor. Ez szintén egy olyan, amiben nincs akkora tapasztalatom, így inkább a véleményem mondom el. Főszereplőnk, Hanna ugyanúgy beszélget a legjobb barátjával, Péterrel a férfi halála után, mintha mi sem történt volna. Persze néha figyelmezteti a lány magát, hogy már meghalt, mégis olyan furcsák voltak a közös jeleneteik. Tényleg tanácsot tud adni egy eltávozott lélek? Tényleg látja az ember szellemként? Én nem nagyon hiszek ebben, mondjuk ez lehet egyéni problémám. Értem, hogy nagyon közel állt az illető, de én nem tudom elképzelni, hogy szellemként visszatérjen, aztán tanácsokat osztogasson az élettel kapcsolatban, miközben ő már nincs is ott. Ez elég paradox jelenség. Esetleg álomban még megjelenhet, de Hanna sosem álmodta azokat a bizonyos találkozásokat, mindig ébren volt. Persze a cím végülis az utolsó oldalhoz kötődik, és ehhez a témához is. Feszegeti a kérdést, hogy mi van a halál után. 

És ha már az utolsó fejezeteknél tartunk, nekem az eléggé erőltetett volt. Lehet, hogy a következő könyvben ehhez fog kapcsolódni valami, egyelőre ez még nem derült ki. Ez az egy dolog, amit talán jobban is ki lehetett volna építeni, túlságosan hirtelen jött, és nem volt ideje kibontakozni. Bár talán épp az előbbi tény miatt került bele a történetbe, mert ez okozza a már emlegetett utolsó oldalát a könyvnek. Mégis én azt gondolom, hogy nem kellett volna ezt a szálat beleszőni már. Teljes lett volna enélkül is, és Olivérre kenni az egészet, miatta kell gyorsan hazautaznia, és innen ered a többi. Persze, ha a folytatásban nagy szerepe lesz ennek, akkor nem szóltam semmit. 

Így összességében nézve elég jó pro- és kontralistát állítottam itt nektek össze a könyvhöz, mégis megindoklom, hogy miért 4 csillagot fog majd tőlem kapni a bejegyzés végén. Mert bár szerettem tényleg olvasni, én hiányoltam valamit. Hiányoltam valamit, amit remélem, hogy a következő kötetben megkapok az írónőtől. 

Karakterek:

Hanna: Aranyos volt, kedves, nem különösebben váltott ki belőlem érzelmeket. Közömbös maradt végig, bár azért egy ilyen legjobb barát senkinek se esne rosszul, akire mindig lehet számítani, aki bármikor meghallgat, és megpróbál segíteni. 

Olivér: Hmmm... Nem is tudom. Egyrészt szimpatikus volt, ő is olyan aranyos, szóval Hannával tök jó párost alkotnak, másrészt meg amikor a barátaival volt, tiszta más lett. Nem tudom, ez minden férfinál így van-e, de ha igen, jó tudni. :D

Borító:

Ez az, amibe első látásra beleszerettem. Imádom. A színét, a hangulatát, ami annyira passzol a könyvhöz. Olyan elgondolkodtatóan néz a lány a semmibe rajta, hogy ez tükrözi az egész történetet. Könnyed, de elgondolkodtató. A másik nagy kedvencem rajta a betűtípus. (Nem mintha egy borítón a képen és a betűtípuson kívül más is tetszhetne..) Imádom, és kész. Összhatásában zseniális, ettől a légiességtől, amit a betűk sugároznak, a kissé sötétes borító ellenére vidámságot hordoz. 

Összességében:

Vannak erősségei és vannak gyengeségei, de egy elsőkönyves írónőtől zseniális, amit nyújtott nekünk. Úgy éreztem, mintha tapasztalatból írta volna az egész könyvet. Könnyed volt, szórakoztató, ahogy azt a fülszöveg is ígérte nekünk. Összességében szerettem, és várom a folytatást, ami már ott csücsül a könyvespolcomon a kiadó jóvoltából.

Oldalszám: 326
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Dénes

Kedvenc idézetek: 

"Hanna, ez egy válaszút."