"Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve."
Nem is tudom pontosan, hogy mióta szemezgetek ezzel a könyvvel, de az biztos, hogy rettentő régen. Sokan ajánlották, de eddig nem volt időm, se erőm belekezdeni, viszont most hogy barátnőm megvette, ráadásul rámbeszélte, hogy kérjem kölcsön... Mit tehettem volna? Elfogadtam.
Talán azért is ódzkodtam tőle, mert az E/3.-ban írt könyvek annyira nem az én világom. Kivétel Cassandra Clare könyvei. Bár tény, ami tény, egyre jobban kezdem őket megszokni. Cassandra Clare árnyvadászos történetei is azok, mégis olyan, mintha teljesen ott lennék és nem csak külső szemlélőként. Visszatérve az Üvegtrónhoz. Drága könyvmolyaim... Hallottunk már mi ilyen témáról? Nemhinném. És most Sarah J. Maas előállt egy zseniálisan kidolgozott alappal, amit ráadásul zseniálisan meg is valósított. Mi kellene nekünk ennél több?
Igazából semmi, de azért én még szövegelek róla egy kicsit.
Mint már említettem, az alaptörténete rendkívül izgalmas, ki hallott eddig egy olyan történetről, ami egy orgyilkosról szól, aki nem mellesleg egy lány. Az ország királya azonban szórakozni akar azon kívül, hogy kinevezzen egy bajnokot, így viadalt hirdet. Nekem ez a része meg a versengések kissé hasonlítottak Suzanne Collins által írt Az éhezők viadalára azzal a különbségben, hogy ebben a könyvben nem kellett feltétlen meghalniuk a versenyzőknek, addig a a Collins által írottban nagy küzdelem folyik mégpedig az életben maradásért. Ez egy kicsit engem zavart, de nem annyira, hogy emiatt lemondjak erről a műről, szóval olvastam tovább, és azt kell mondjam, hogy magával ragadott. A története és a különös szerelmi háromszöge egyaránt. Végig azt találgattam, végül melyik fog kikötni a mégsem olyan kemény szívű Celaena mellett, a koronaherceg Dorian vagy a kapitány Chaol. Bevallom, és az utóbbinak drukkoltam. Emellett volt egy érdekes szála is a könyvnek, méghozzá egy varázslatos oldala, amiben szellemek és démonok jelentek meg, hogy segítsék vagy akadályozzák a főszereplőnket. Ezt néhol kicsit erőltetettnek, nem oda illőnek találtam, bár a végkimenetelben elég nagy szükség volt eme csodás elemekre.
Bár amennyire élveztem, annyira hiányoltam is belőle még valamit, de azt kell mondjam, nem tudom, mégis mit. Izgalmas volt, magával ragadó, de nekem mégsem teljes. Meglehet, hogy ez az E/3.-as szemszög miatt volt fogjuk erre, mert néha elég furcsán lehetett követni a dolgokat, de azért titokban remélem, hogy a legközelebbi könyvben megkapom ezt a kis hiányt, amit most éreztem. Már várom, mikor vehetem a kezembe a második részét, az Éjkoronát.
AJÁNLOM.
Karakterek:
Celeana: Az biztos, hogy az egyik legbátrabb, legerősebb női főszereplő a világirodalomban. Alig 18 évesen ilyeneket elérni, ennyi mindent megtapasztalni és túlélni nem kis teljesítmény. Hivatalosan is elnyerte a kedvenc női főszereplőmnek járó Barby-díjat.
Chaol: Mint egy kis információmorzsát már elejtettem, az egész történetben nekem ő volt a szimpatikusabb, ha összehasonlítjuk a koronaherceggel, Doriannal. Erős, bátor, mégis azért visszahúzódóbb. És bár a herceggel barátok, látszik, hogy a kapcsolatukban ő az agy, aki mindig mindent elintéz. Azért mondjuk hallottam már valami spoilergyanús dolgot, hogy meg fog változni a véleményem, de most jelenleg ez.
Dorian: Szerintem tényleg arrogáns, és most nem a jó értelemben, ami minden lányt ledönt a lábáról, vagyis engem biztos nem. Olyan tipikus srác, aki tudja, hogy mindenkit megkaphat, akit akar, mégis a jó tulajdonságához sorolom, hogy van amiben hisz, és ahhoz ragaszkodik. Romantikus módon hisz a szerelmi házasságokban, hisz abban, hogy nem olyan nőt fog feleségül venni, akihez kötelességből hozzá kell mennie, hanem vár az igazira. Azért ez édes, valljuk be.
Borító:
A sorozat különböző részein hasonló lányt ábrázolnak, és szerintem ez tök jó így. Mutatja, hogy összefüggő, a karakter rajta rajzolt és a biológiai emberábrázolásnak nem teljesen felel meg, nekem tetszik.
Összességében:
Ajánlom minden olyan embernek, aki szereti a fantasy történeteket, nem riad vissza egy kis kalandtól és izgalomtól, hanem épp ezeket keresi.
Pozitív élményként éltem meg az Üvegtrónt, és várom a mihamarabbi folytatását, mert ennyiben nem lehet hagyni Celeana történetét.
Oldalszám: 550
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Chaol Westfall
Kedvenc idézetek:
"Hiszen fejest ugrott egy szikla tetejéről. Már csak az a kérdés, van- e védőháló alatta."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése