Hajdú-Antal Zsuzsanna - Léggömbök

HANGULAT                                MOLY                                        2016

"A nehezen barátkozó Dorka (becenevén Indián) egy szűkös panellakásban él nagyhangú édesapja és túlérzékeny édesanyja egyetlen gyermekeként, míg osztálytársa, a hideg jómódban felnövő, szelíd Matyi életének legnagyobb eredménye, hogy alacsony termete ellenére a középiskola legjobb kosarasaként tartják számon. Dorka és Matyi szerelme viharos erővel csap le mindkettejükre, és Dorkának nem csak meg kell tartania Matyi súlyos titkát, de hamarosan szembe is kell néznie a felnőtté válás nehézségeivel. 

Hajdú-Antal Zsuzsanna szívszorítóan szép első regénye, amely John Green és Gayle Forman nyomdokain halad, biztosan nem fogja hidegen hagyni egyetlen olvasóját sem."

Nagyon szépen köszönöm a Ciceró Könyvstúdiónak a recenziós példányt és a lehetőséget, hogy elolvashattam ezt a könyvet!

A könyv címe már rég megmozgatta a fantáziám, mégis mit takarhat a Léggömbök kifejezés bővebben. Sok jót hallottam róla, és így utólag azt tudom mondani, hogy nem véletlenül. 

Mégis azért a negatív oldallal kezdeném az értékelést. 

Hamar végeztem vele, alig bírtam letenni, ennek ellenére az eleje nagyon beleszokós volt, bár egy elsőkönyves írónőnél ez még akár elnézhető. Nekem mégis az első száz oldalon elég nagy bajom volt a szereplőkkel. Elméletileg a 12. osztály padjait koptatják, mégis olyan szarvashibákat találtam az elbeszélésben, ami lehetséges, hogy csak egy gimnazistának tűnnek fel, és ha egy anyukám korabeli olvasó venné a kezébe, efelett elsiklana, én mégis megemlíteném. Szereplőink nagyban ülnek fizika, kémia és földrajz órán. Mi ezzel a baj? Iskolában vagyunk, ott meg vannak ilyen órák. - Lehetne mondani. De nem 12. osztályban. Érettségi évére szerencsére a diákok, akik nem szeretnének komolyabban foglalkozni a föci, kémia vagy fizika rejtelmeivel, azok ezeket szépen elhagyhatják, nem kell egész osztályostul ülniük az órán, egyedül olyanok veszik fel plusz óra, vagyis fakultáció címmel, akik ebből szeretnének érettségizni. Ennek ellenére Dorka és a többiek nagyban szenvedtek még ezekkel a tantárgyakkal, ami a fenti okokból nem éppen reális. (És mivel tényleg szenvedtek, a tanárok is említették, hogy akik ezzel szeretnének foglalkozni, legalább azok figyeljenek, szóval nem, ez nem fakt volt.) Aprócska baki, nekem mégis szemet szúrt, és lehetséges, hogy a többi gimnazista olvasónak is. Ezen kívül nekem még az elején meggyűlt a bajom a karakterekkel, amit igazából később veséznék igazán ki, most csak annyit mondanék, hogy eléggé gyerekesen viselkedtek. Lehet, az én osztályom más, mint az átlag, mégis a könyvben szereplő 12.B-sek inkább utaltak egy gólyacsapatra, mint a végzősökre. 

Igazából ennyi lenne a feketeleves, és szerencsére a történet nem állt meg ennyinél.

Amennyire antipatikus volt a főszereplő osztály, mégis egy-egy momentumában megtaláltam a sajátomat is benne. Dorkában pedig a saját személyiségem egy apró darabját. Így mondhatom, hogy a szívemen viseltem a 12.B-t minden tagjával együtt. Nem árulok el újat azzal a mondatommal, hogy a könyv maga teljességgel egyedi volt. Minden szavában. A férfi főszereplő különleges volt a maga kis titkával, és ez a titok megadta az egész könyvnek az alaphangulatát, talán Matyi karaktere volt az, ami miatt tényleg az egész könyv olyan szívhez szóló tudott lenni. Mert megérintett. Engem biztosan. Amennyire szkeptikusan álltam hozzá az elején, a végére annyira nem akartam elengedni Indiánt és a profi kosarast, na meg a mellékszereplőket, Janit és Vicát. 

Szerettem benne, hogy nem egy szokványos gimis, utolsó éves történetet mutatott be, hanem a szereplők a végére a gyerekes viselkedésüket elhagyva tényleg felnőtté váltak. Egészen megváltoztak. 

Emellett rendkívül fordulatos volt. Ezerféle alternatív befejezés kavargott a fejemben az olvasás közben, mi is lehet majd ennek a vége. Részben eltaláltam, részben nem. 

Bevallom, eredetileg 4,5 csillagot szántam ennek a műnek, aztán ahogy egyre haladt, egyre mélyebb lett, egyre szívhez szólóbb, nem csak egy romantikus, szomorú történetet tárt elénk, hanem ennél sokkal többet. Nekem megérintette a lelkem, teljes egészében. És hogy ezt egy magyar írónő írta, magyar emberekről, talán még közelebb hozza a szívemhez.

AJÁNLOM.

Karakterek:

Dorka: Főszereplőnk jelleme hatalmas változáson megy keresztül a könyv során. Az elveszett lánykából a végére felelősségtudatos felnőtté vált. Mégis az elején néhányszor fejbe vágtam volna valamivel, hogy térjen észhez. Valójában próbálja magát tettetni valakinek, hogy a végre el tudjon vegyülni a többiek között. Iszik, csak azért is el akarja veszteni a szüzességét, mert már az összes osztálytársa lefeküdt már valakivel. Elég súlyos megfelelési kényszerrel is küzd, nem csak magának és az iskolájának, osztályának, hanem még a szüleinek is, akiket bevallom, egyáltalán nem sikerült megszeretnem, főleg nem az apukáját, akitől a támogató szülő definíció jó messze áll. 

Matyi: Egy gimnazista srác, aki tényleg egy gimnazista srác. Minden szempontból. Mint említettem, szerintem ő a kapocs a könyv és az olvasó között. És ha elolvassátok, meglátjátok, miért is...

Borító:

Erre nem tudok sokat mondani, engem egyszerűen megvett kilóra, nagyon szeretem. Gyönyörű, rajta van minden, ami kell, mégsem túlzsúfolt. 

Gyönyörű, egyszóval gyönyörű.

Összességében:

Ez a könyv egy gimnáziumi történetnél sokkal több. Megmutatja, hogy értékeljük a saját életünket, látjuk a főszereplőket tinédzserből felnőtté válni, és a végén szinte már nem is akarjuk a 12.B osztályt elengedni. Mindenki megtalálja benne önmagát. Vagyis velem ez történt. És bár vannak negatív és pozitív oldalai is, én azt mondom, hogy azoknak ajánlanám, akik szeretik a gondolkodtató, ifjúsági könyveket. Nehéz, de mégis olyan leheletkönnyű, hogy hamar el lehet olvasni. Talán azért, mert nem engedi kiereszteni a kezedből.

Oldalszám: 270
Kiadó: Ciceró

Kedvenc karakter: Sebestyén Matyi (Sebi)

Kedvenc idézetek: 

"Úgy tettem, mint aki nem létezik, de sajnos léteztem; tovább pörkölődtem saját magam alkotta, méretre igazított poklomban." 

*

 "Befizettek korongozó tanfolyamra is, ahol hamar kiderült, hogy a kézügyességem a nullával egyenlő; minden kiesik belőle, vagy felgyullad, összetörik, elolvad." 

*

 "Legszívesebben elbújtam volna a kabátjában, mint a gyerekek, akik azt képzelik, ha nem látják a külvilágot, a külvilág se látja őket."

A végére úgy gondoltam, mégis megérdemli a full pontszámot:)