Papp Csilla - Ha/mar

 HANGULAT                                MOLY                                        2020

"Mindig ​létezik új esély? Mikortól szabad újrakezdened, ha két gyermekkel egyedül maradtál? Akarsz-e, tudsz-e újra bízni a szerelemben? Ezek Dalma – az új történet főhősének – dilemmái. De Dénes helyzete sem kevésbé bonyolult. Két tragikus házasság után van tovább? És ha igen, akkor merre? A járt út, vagy valami egészen más a megoldás? Ezek a kérdések mardossák Dénes lelkét. A regényből megtudhatjuk, mi történik, amikor Dalma és Dénes, a két bizalmatlan és sebzett ember egy idegen országban – egy kis görög szigeten – a múlt kötöttségei nélkül találkoznak, és a konvenciókat hátrahagyva utat engednek az egymás iránti szenvedélynek.

Papp Csilla korábbi regényeiből megismert szereplőkkel is találkozhatunk ebben a történetben, ami onnan indul, ahol általában a romantikus regények befejeződnek. Az író ismét érzékenyen nyúl olyan komoly – és sok esetben tabunak számító – aktuális témákhoz, mint a gyász feldolgozása, a jó vagy rossz anya kérdésköre, vagy hogy meddig tudunk önmagunk maradni a munkánkban." 

Papp Csilla nagyszerű írónő, ezt már korábbi regényeiben is bizonyította. Hihetetlen, hogy már négy éve annak, hogy olvastam A másik oldalrólt és az Azon is túlt - Hanna és Olivér történetét. Ott ismerkedhettem meg Dénessel, akit azonnal megkedveltem, és aki a jelenlegi könyv, a Ha/mar egyik főszereplője lett. 

A férfi pszichológusként dolgozik, ám miután kétszer is megpróbáltatás elé állítja az élet, úgy dönt, hogy környezetváltozásra van szüksége. Elutazik egy kis görög szigetre, Sikinosra fél évre, hogy megtalálja ismét önmagát, és megerősödve térjen vissza Budapestre. Hogy ott rálel a szerelem, mindig is benne volt a pakliban, de azt nem gondolta volna, hogy odautazott magyar turista személye fogja belőle kiváltani ezeket az érzéseket. Dalma csak Denként, a szálloda vezetőjeként ismeri őt, de rögtön megfogja valami a férfiben. Mellette elfelejti, hogy egy özvegy anyuka két tinédzser fiúval, és ott csak egy nő, aki vágyik az érintésre, az intimitásra, a szerelemre. Az első láng után nem engedhetik kialudni a tüzet, így kiélvezik a maradék időt a szigeten egymás múltjáról mit sem sejtve. Utána pedig valószínűleg sohasem látják többé egymást. Egyikükben sem merül fel a kérdés, hiszen minden, ami Sikinoson történik, olyan más, természetes: Vajon elég időt hagytak már a gyászra maguknak, vagy ez még elhamarkodott?

De az élet és a szerelem útjai kiszámíthatatlanok. 

Dalma fiai elvesztették az édesapjukat, és ezt nehéz feldolgozniuk. Főleg Csongornak, a nagyobbiknak. Lázad minden ellen, senkit nem enged közel magához, az iskolában pedig a kirúgás szélén áll. Dalma sorra viszi a pszichológusokhoz, de egyik sem tudott segíteni a fiának. Míg egy ajánlásra - utolsó reménységként - elmennek dr. Barna Déneshez, és a kirakós darabjai apránként kezdenek egymás fele mozdulni. Kiderül, hogy a nő özvegy és kétgyermekes anyuka, a férfi pedig egy kétszeresen elvált magán praxisú pszichológus. Talán, ami Sikinoson történt, az nem maradhat Sikinoson? 

Ismerős arcokként tűntek fel a színen A másik oldalról szereplői. Betekintést nyerhettünk egy kicsit Olivér és Hanna jövőjébe, ahol a nő már a második gyermeküket várja. Tamás semmit nem változott, de színt vitt a történetbe minden "tamásos" megszólalásával együtt. Lajos és Dézi megmutatták, hogy meg lehet találni az igaz szerelmet elsőre is. De összességében azért szerettem meg ezt a kis csapatot, mert mindenben támogatják egymást. Jóban, rosszban, ahogyan az mondani szokás. Sosem erőltettek semmit a másikra, de a véleményüket sem rejtették véka alá. Összetartó, színes baráti társaság, aminek minden tagját sikerült megkedvelnem. 

A cselekmény egyszerre volt könnyed és morális tartalommal teli. A Ha/mar emberi értékeket tükröz vissza. Bemutatja a szereplőkön keresztül, milyen az elhagyatottság érzése, milyen az, amikor egyszer mindened megvan, aztán ezt egy pillanat alatt elveszíted. A magányra, a fájdalomra, de közben a reményre és az apró örömökre is rámutat az életben. Egyfajta jelzés a megfáradt léleknek ez a történet, hogy ne adja fel, hiszen az alagút végén ott vár a fény. Csak néha az odáig vezető út rögös, sötét, hideg és félelmetes. Sokszor nem értjük azt, a rossz dolgok miért történnek velünk. Miért kell valakit elveszítenünk az életünkből? Erre a kérdésre nincs jó válasz. Csak hinnünk kell egy gondviselésben, hogy minden úgy történik, hogy az nekünk a legjobb legyen, hogy az bennünket építsen. Én Istennek nevezem, mások sorsnak vagy moirának. 

De beszéljünk egy kicsit a címről, hiszen - többek között - ez fogott meg engem igazán. Ha/mar. Papp Csilla különlegesen játszik a szavakkal, azok többletjelentéseivel. Egyfajta ambivalencia jelenik meg ebben a játékban - hiszen a hamarosan szóban benne foglaltatik egy szikrányi remény ugyan némi kétkedéssel vegyülve, míg a mardosás - sav, fájdalom - az erősen negatív felhangú szó. Ha megtesszük, hogy ezt a két jelentést összerántjuk, akkor akár azt kaphatjuk: Ha szétmar a bánat, a fájdalmas méreg, abban bízz, hogy lesz egyszer jobb. Hamarosan. Talán csak így lehet ezeket a nehéz helyzeteket feldolgozni úgy, hogy bennünket ne emésszen fel. 

"A könnycseppjeinkkel együtt kiürül belőlünk a bánat, és fehérre mossa a lelkünket."

Papp Csilla ebben a történetben bemutatja, milyen nehéz a változás, de a küzdelem és a nem feladott harcok általában kifizetődőek. De közben óvva is int: Ne szalasszuk el az alkalmakat, az elénk sodort pillanatokat, lehetőségeket. Ne vakítson el bennünket olyannyira a saját fájdalmunk, hogy már csak azt látjuk, mások belső harcát nem ismerjük fel. Ne váljunk saját magunk ellenségeivé, éljünk a lehetőségekkel, az új eséllyel. 

Élettel telített történet olyan témákról, amelyekről beszélni kell. Papp Csilla pedig egy igazán szívhez szóló regénybe bújtatva tárja mindezt az olvasó elé. De nemcsak abban egyedi ez a regény, hogy olyan hétköznapi elemeket helyez a középpontba, melyek az élet fájdalmasabb oldalát mutatják be, hanem hogy mindezt egy olyan lendületes történetbe csomagolta, ahol minden mindennel összefügg, ez pedig egy igazán komoly megszerkesztettségről árulkodik. Mindennek a regényben helye és oka van. Emiatt pedig egyetlen apró információ mellett sem suhanhatunk el. 

Egyszerre vidított fel és töltött el örömmel, boldogsággal, és törte darabokra a szívem. Ezt pedig csak egy igazán tehetséges szerző tudja kiváltani az olvasójából. Amilyen Papp Csilla is.

Borító:
Gyönyörű alkotás. Tavaszias színösszetételén egyből megragadt a szemem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól passzol egymáshoz a világoskék, a rózsaszín, a sárga és a fehér, mégis nagyszerű elegyet alkotnak. A háttérben megjelenik a görög szigetet, Sikinost idéző atmoszféra, mellette pedig a másik helyszín elevenedik meg, Budapest. Ugyan a borító teteje viszi el a showt, az alja annak ellenére, hogy fehér, tiszta, a felirat olyan jól lett kialakítva, hogy nincs bennem hiányérzet, ahogyan ránézek. Egyszerűen gyönyörű.

Összességében:
Papp Csilla művészien bánik a szavakkal. Ez a címben és a regény tartalmában is felfedezhető. Regényeiben a romantika elegyedik érzékeny témákkal, melyekről ugyanakkor fontos beszélni. Dénes és Dalma történetében ez a gyászfeldolgozás, az új esély elfogadása. Mindkét főszereplőt kihívások elé állította ez élet - nem is egyszer. De aztán a legváratlanabb pillanatban egymás felé sodorta őket a gondviselés. A megtört szívű, elvált férfit és a nőt, aki túl korán vesztette el a férjét.
Rendkívüli volt, izgalmas és eleven. Valóságos helyzetek, valóságos problémák és fájdalmak jelennek meg a történetben. Semmi művi nincs a Ha/marban, minden olyan tiszta és csodálatos benne.

Azoknak ajánlanám, akik egy igazán megható, szenvedélyes, sokszor fájdalmas, de reményteljes regényt szeretnének olvasni, ami egyszerre tanulságos és ámulatba ejtő. 

Oldalszám: 448
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: dr. Barna Dénes
Kedvenc idézeteim:

"– Mert szerinted mi a szerelem?
(…)
– Az, amikor az egyik ember lemeztelenítve odaadja a szívét a másiknak, és mégsem marad szív nélkül, mert cserébe megkapja a társáét."

*

"Mindig az élet írja a legjobb forgatókönyvet."

*

"Az élet hullámvasútján a legizgalmasabb, hogy amikor a sors az egyik kezével elvesz, akkor a másikkal egyszer, valamikor, bármikor, akár teljesen váratlanul, akár egy lehetetlen helyzetben is, de adni fog."