5+1 vers A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából c. versantológiából

 

Sziasztok,
az utóbbi időben egyre több verset, verseskötetet olvasok. Az egyik volt ezek közül a POKET zsebkönyvek szériájában megjelent válogatás Vecsei H. Miklós és Horváth Panna által szerkesztve. Ez A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából címet viseli. A kötetet átjáró atmoszféra egyszerre modern és klasszikus, rendkívül színes és elgondolkodtató.
Ezért gondoltam, hogy hozok nektek belőle egy 5+1-es listát rajta 5+1 lenyűgöző alkotással. 

Jó elmélyülést a költészet csodájában!

1. Kányádi Sándor - Tudod...

soha nem bántam meg, hogy
megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem.
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek
leginkább magadtól féltettelek.
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol.
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem rosszindulat.
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom, 
érte akkor is felébredek.

2. Hevesi Judit - Mi marad meg?

10 dkg csirkemell
1 szál sárgarépa
1/4 fej káposzta
1 színes paprika
1 gerezd fokhagyma
1 szál thai citromfű
1 db thai chili
1dkg galangal gyökér
2 lime levél
2dl kókusztej
1 dl csirkeleves
4dkg rizstészta
1 evőkanál halszósz

1 evőkanál szójaszósz
1 evőkanál rizsecet
korianderlevél
1 evőkanál olaj

Nagyjából ezt hánytam ki azután,
hogy hazaértem a Római-partról,
ahol tom yum levest vettél nekem,
hogy könnyebben emésszem meg:
van egy Gabriellád.

3. Fodor Ákos - Házassági emlék-mű

van, mikor tisztább
eltörni egy tányért,
mint elmosogatni

4. Pilinszky János - Terek

A pokol térélmény. A mennyország is.
Kétféle tér. A mennyország szabad,
a másikra lefelé látunk,
mint egy alagsori szobába,
föntről lefele látunk, mintha
egy lépcsőházból kukucskálnánk lefele
egy akarattal nyitva hagyott (felejtett?)
alagsori szobának ajtaján át.
Ott az történik, ami épp nekem
kibírhatatlan. Talán nem egyéb,
kibontanak egy rongyosládát,
lemérik, hány kiló egy hattyú,
vagy ezerszeres ismétlésben
olyasmiről beszélnek azzal
az egyetlen lénnyel, kit szeretek,
miről se írni, se beszélni
nem lehet, nem szabad.

5. Radnóti Miklós - Hasonlatok

Olyan vagy, mint egy suttogó faág,
ha rámhajolsz,
s rejtelmes ízű vagy,
olyan vagy, mint a mák,
s akár a folyton gyűrűző idő,
oly izgató vagy,
s olyan megnyugtató,
mint sír felett a kő,

olyan vagy, mint egy vélem nőtt barát,
s nem ismerem ma sem,
egészen még
nehéz hajad illatát,

és kék vagy olykor s félek, el ne hagyj,
csavargó, nyurga füst -
és néha félek tőled én,
ha villámszínű vagy,

s mint napsütötte égiháború,
sötétarany,
ha megharagszol,
ép oly vagy, mint az ú,

mélyhangu, hosszan zengő és sötét,
s ilyenkor én
mosolyból fényes hurkokat
rajzolgatok köréd.

+1. Somlyó György - Mese arról, ki hogyan szeret

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel.

De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet. 
Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa. 

 

Remélem, élveztétek ezt a kalandozást a költészet birodalmában!

Millió puszi:

Bary