Tricia Levenseller - A szirénkirálynő lánya

 HANGULAT                                MOLY                                        2021

"Apám hajói ki lesznek szolgáltatva a sziréneknek. Mi érjük el a szigetet elsőként, és a miénk lesz a kincs.  

Alosa végre teljesíti a küldetését. Megszerezte a legendás elrejtett kincshez vezető térkép mindhárom darabját, ráadásul a kalózok, akik korábban foglyul ejtették, most az ő hajóján raboskodnak. A továbbra is bosszantóan vonzó Riden folyamatosan eltereli a figyelmét, de legalább engedelmeskedik.  Ám amikor a hitvány Vordan felfedi az apja évek óta őrzött titkát, Alosa és a legénysége veszedelmes versenyre kel a rettegett kalózkirállyal. Hiába a tengernyi veszély, Alosa biztos benne, hogy ő fogja elsőként elérni a kincset… Hiszen mégiscsak a szirénkirálynő lánya." 

Tricia Levenseller már A kalózkirály lányában is lenyűgözött egyediségével, fantáziájával, és azzal, ahogyan a történet szálait szőtte fejezetről fejezetre. Nem hittem volna, hogy képes ezt fokozni, mégis A szirénkirálynő lánya még izgalmasabb, még szenvedélyesebb és emberibb lett, mint az első kötet.

Alosát mindig is kísértette a származása - hogy ő félig ember, félig szirén. De ez egyrészt egyfajta kivételességtudatot is adott neki, mindig tisztában volt azzal, hogy egyedi teremtés, ugyanakkor keresztnek is élte meg az adottságát, hiszen mikor átveszi a szirén mivolta az emberi felett a hatalmat, olyanokat is bánthat, akiket szeret. 

Sikerrel járt. Megszerezte a szirének kincséhez elvezető térkép összes darabkáját, ezzel kivívta a kalózkirály, az édesapja figyelmét. Legyőzte az Allemos-fivéreket, akik most a hajóján, az Ava-lee-n raboskodnak, várva Alosa ítéletére. De valami nem hagyja nyugodni. Egy félinformáció befészkelte magát az agyának egy eldugott részébe, így a lány gondolatai állandóan azon járnak: Vajon az apja tényleg csak kihasználja képességét és erejét, miközben marionettbábuként zsinóron rángatja? 

Míg végül a lány olyat tesz, ami miatt menekülnie kell. Kalligan király hajtóvadászatot indít a lánya és annak teljes legénysége ellen, és megkezdődik a harc a kincsért, amit egy jól elrejtett szigeten több száz szirén őriz. De ki lesz ennek a méltó tulajdonosa?

Ám valójában két összecsapást mutat be A szirénkirálynő lánya. Az egyik az apa-lánya közötti konfliktus végső megoldása karddal, ágyúkkal és emberéletekkel. Ám a másik magában Alosában játszódik le. A lánynak rá kell jönnie, hogyan uralhatja a benne rejlő szirént, hogyan maradhat önmaga a tengervízzel érintkezve is. És szerintem a legizgalmasabb része a történetnek ez a belső harc. Alosa felfigyel arra, hogy Riden közelsége olyan hatással van rá, amilyet még nem tapasztalt sosem. A hangja, az érintése, a csókja visszahúzza őt a szirénkábulatból, és mellette önmaga, ember képes maradni. Ha pedig el tudja fogadni a benne lakozó szirént, és megtanulja uralni, akkor van esély arra, hogy megvédje a családját, a legénységét. Hogy legyőzhesse a kalózkirályt. 

"Lehet, hogy nem a vízben jöttem a világra, de arra születtem, hogy uraljam."

Tricia Levenseller nem csupán rendkívülien vezeti a cselekményeket, de az érzelmeket, emberközi kapcsolatokat is nagyszerűen mozgatja. Az apa-gyermek konfliktus megjelenik Alosa és Kalligan között, de ugyanúgy a múltbeli sérelmek jelen vannak Riden életében is, melyek hatása egészen a cselekmény vonaláig érezhető. A fiút eddig mindenki csupán uralni akarta, így reakciói természetessé és érthetővé válnak. A másik fontos kapcsolat Alosa és a legénysége között van. Egy választott család, akikért bármit feláldozna a lány. Sokan alábecsülik a javarészt nőkből álló kalózhadakat, mégis az Ava-lee fedélzetén dolgozók egytől-egyig mind a legjobbak a szakmájukban. Emellett bölcsek, merészek és bátrak is. Legvégére hagytam az egyik legfontosabbat: az Alosa és Riden között kibontakozó gyengéd érzelmeket. A lány még magának is alig meri beismerni, hogy fontos lett számára a fiú, mégis minden jel erre mutat. Különleges kötelék van közöttük, mely szépen lassan nyílik ki, ahogyan egy rózsabimbó tavasszal. Nincsenek elsietett lépések, először önmagukban kell elrendezniük, mit éreznek a  másik iránt, és meddig képesek elmenni, hogy megvédjék a másikat. Mit áldoznának fel a másikért. 

Egyszerűen imádtam! Minden pillanata izgalmas és érzelmes volt. A szívemen viseltem a főszereplők és a mellékszereplők sorsát, izgultam értük, drukkoltam nekik, hogy elérjék a céljaikat. Mindemellett pedig az írónő leírásai érzékletesek voltak, szinte éreztem a sós víz illatát, a fedélzet deszkáit a talpam alatt, vagy ahogyan belekap a szellő a hajamba. Nagyszerű regény volt, kikapcsolódást nyújtó, hibátlan mestermű.

Borító:
Stílusában hasonlít az első kötethez - Alosa rajzolt alakja tűnik fel a borítón, ahogyan a vízfelszín alatt úszik. A háttér színe mesés, gyönyörű árnyalatban pompázik a tenger, de a showt kétségtelenül a cím betűtípusa viszi el, uralja az összhatást, ennek ellenére mégsem érzem kevésnek vagy laposnak. A történethez hasonlóan különleges. 

Összességében:
A szirénkirálynő lánya még az első kötetet is felülmúlta, még izgalmasabb, kalandosabb és féktelenebb volt, pedig nem gondoltam, hogy ez lehetséges. Eljött az idő, hogy Alosa és legénysége felkutassák a szirének elrejtett kincseit, még mielőtt a kalózkirály megelőzhetné őket. De ehhez a lánynak szembesülnie kell a múltjával és valódi énjével. Meg kell ismernie a benne élő szirént, hogy a céljait elérhesse és megmentse szeretteit.
Egy igazi kalandos utazás a tenger hullámain, vérpezsdítő összecsapásokkal és valódi, mély érzelmekkel.
Tricia Levenseller ismételten megmutatta, milyen mesterien képes szőni a szálakat, és hogyan tudja az emberi lélek legféltettebb titkait, vágyait a felszínre hozni egy páratlan történetben, mely mindenki szívét elrabolja. Tengerre fel!
Ajánlom mindenkinek, akik egy izgalmas, különleges kikapcsolódásra vágynak, mely egy kalózokkal, szirénekkel, kincsekkel és térképekkel teli világba kalauzol el bennünket, olvasókat, akik felmerészkedünk az Ava-lee fedélzetére.

Oldalszám: 332
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Riden Allemos, Alosa Kalligan
Kedvenc idézeteim:

"A víz a szirént erősíti, Riden az embert."

*

"– Azt hiszem, ez olyasmi, amit egyedül kell megtennem.
– Soha, semmit nem kell többé egyedül tenned, ha nem akarod."