A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni hatalommal bíró harcosok. Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha semmi nem fog megváltozni. Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti. A hatalom játszmája azonban veszedelmes, és ki tudná megmondani, hogy ebben a vér által kettéosztott világban ki kerül ki győzedelmesen?"
Már nagyon régóta szemezek Victoria Aveyard regényével, de most, hogy a fantasy csodálatos birodalma egyszerűen rabul ejtett, elérkezett a tökéletes idő, hogy közelebbről is megismerkedhessek a Vörös királynővel.
Háború dúl a világban már évek óta, a helyzet pedig egyre csak reménytelenebb lesz. Minden 18 év feletti fiút, lányt egyaránt besoroznak katonának - aki nem dolgozik, a harctérre megy, hogy védje a hazáját. Mare hamarosan nagykorú lesz, és három bátyjához hasonlóan rá is a csatamező vár, ahogyan legjobb barátjára, Kilornra is. A lány minden követ megmozgat, hogy közös erővel túléljék az elkövetkezendő hónapokat.
A világot dichotómia uralja - vér szerint vannak Vörösek és Ezüstök. Míg a Vörösek egyszerű parasztjai a sakktáblának, addig az Ezüstök különleges képességgel bíró nemesek, akik uralni tudják az elemeket, képesek gyógyítani, vagy éppen az elmében olvasni. Mare egyszer csak a királyi palotában találja magát, ahol ráeszmél, hogy nem egyszerű Vörös. Habár a vére színe olyan, mégis képes irányítani az elektromosságot, sőt termelni is tudja azt. A királyi család el akarja tussolni Mare-ügyét, így egy hihető mesét terjesztenek szét az országban róla: hogy egy árva Ezüst, akit egy Vörös család nevelt fel. Ők pedig ezentúl befogadják, és hozzáadják a kisebbik herceghez, Mavenhez.
Mare élete hirtelen egy hatalmas hazugságbuborékká válik, ahonnan maximum hullazsákban kerülhet ki. A mindennapjainak minden másodpercét beosztják, el kell sajátítania az Ezüstök kultúráját, hogy hihető legyen a történet, amit az egész népnek próbálnak hazudni. De egy tragédia megváltoztatja őt - változást akar hozni a világába, egyenlőséget akar és békét. Meglepetésére nem ő az egyedüli. Ám amikor azt gondolja, bízhat az őt körülvevőkben, a világ a feje tetejére áll, és egyedül önmagára számíthat a túlélés jegyében.
"A régi tündérmesékben eljön egy hős. De minden hősöm eltűnt vagy meghalt. Értem senki sem jön el."
Kedveltem a Vörös királynőt. Élvezetes volt, izgalmas és kikapcsolta a külvilág zajait. A története maga egyedi, a Victoria Aveyard által megalkotott univerzum is különleges - érdekes volt maga a tény, hogy egy csepp vér elárulja, kinek hol a helye a világban. Szolga vagy nemes. Feláldozható vagy értékes. Külön tetszett, hogy először makroperspektívából láthattuk mindazt, ahol a regény játszódik, kívülről befelé haladt az írónő, majd a királyi palotára szűkült a játéktér, és a korona körül zajló intrikákra, amelybe szerencsétlenül Mare is belefolyt.
De ettől eltekintve bővelkedett izgalomban, hozott nem várt fordulatok, a szerelmi szál pedig tetézte a lelkesedést - a hercegek között alapjáraton is van versengés, Mare megjelenése viszont ezt új szintre emeli. Soha nem tudni, mi igazi és mi intrika a palotában, nyitott szemmel kell járnunk, nehogy a sötétség csapdájába essünk.
A felsorolt hasonlóságok ellenére élvezetes olvasmány volt a Vörös királynő, felcsigázott annyira, hogy folytassam a sorozatot, és a végére járjak a Vörösek és Ezüstök közötti párharcnak, és a kérdéseknek, melyeket nyitva hagyott az első kötet.
"– Egyszer azt mondtam neked, rejtsd el a szívedet. Hallgatnod kellett volna rám."
Borító:
A borító nagyon ütős alkotás - rögtön elrabolta a szívemet. Annak ellenére, hogy egyedül egy véres korona látható rajta, mindent elmond a történetről, és nem is érződik üresnek. A vércseppek utalnak arra, miért is Vörös királynő a kötet címe. A világoskék háttér is nagyon tetszik, ez a jellemvonás pedig végigvonul különböző árnyalataiban a sorozat további részein.
Összességében:
Érdekes történet a Vörös királynőé - egy vércsepp alapján meg lehet határozni egy ember értékét. A főszereplő Mare Barrow pedig a népe elnyomottsága ellen harcol. Ezzel a nemes céllal az olvasó rögtön képes azonosulni, az írónő, Victoria Aveyard azonnal elnyerte így a szimpátiáját és figyelmét egyaránt. A kérdés, hogy képes-e megtartani.
Engem akkor nyert meg igazán a történet, amikor Mare bekerült a királyi palotába - ekkor indult be valóságosan a cselekmény, ekkor szembesül a lány az uralkodó politikai elit intrikákkal teli világával, és dönti el végleg, hogy fellép ez ellen.
Izgalmas volt, fordulatos és kiszámíthatatlan, és annak ellenére, hogy fedeztem fel hasonlóságokat más regényekkel, vagy éppen hibákat a történetben, szerettem olvasni. Mert kikapcsolt. Vérpezsdítő volt, eseménydús, nem lehetett közben unatkozni, mert minden oldalon várt valami meghökkentő, valami abszolút nem várt fordulat.
De legfőképpen kíváncsivá tett: Hogyan folytatódik Mare Barrow küzdelme az elnyomó Ezüstökkel?
Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik a fantasy világot, akik imádják a királyi pompa mögött megbúvó keserédes történeteket, valamint a lebilincselő olvasmányokat.
Oldalszám: 422
Kiadó: GABO
Kedvenc karakter: VII. Tiberias Calore (Cal)
Kedvenc idézeteim:
"Ajka az enyémre tapad forrón. Érintése felvillanyoz, de nem úgy, ahogy a hatalom. Ez nem a pusztítás, hanem az élet szikrája."
*
"Azt hiszem, te vagy a jövő. Azt hiszem, te vagy az új hajnal."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése