Baráth Viktória - A napfény földje

 HANGULAT                                MOLY                                        2021

"Elizabeth Carrington a londoni elit irigylésre méltó életét éli. Sikeres üzletasszonyként hőn áhított vágya megszerezni egy kereskedelmi cég tulajdonostársi pozícióját. Kemény munkával küzdötte fel magát a csúcsra, és most végre elérheti a célját. Ehhez azonban olyat kell tennie, amire nem számít: Afrikába kell utaznia, hogy ő maga bonyolítson le egy fontos kakaóbabüzletet. A feladat első ránézésre könnyűnek tűnik, Elizabethnek azonban az út során a legrosszabb rémálmaival kell szembenéznie. Főleg, amikor Elefántcsontparton lázadás tör ki, elsöpörve a hazautazás lehetőségét. Az egyetlen kapaszkodót a vadonban élő, angol származású Adam jelenti számára, akinek esze ágában sincs pátyolgatni az állandóan panaszkodó nőt. Az idő múlásával azonban Elizabeth rádöbben, hogy a világról alkotott képe egy túl büszke és elkényeztetett nő nézőpontjából fakadt. Van még remény a természet és az emberiség számára? Képesek vagyunk saját magunkon is változtatni, ha az a világunk hasznát szolgálja?  

Baráth Viktória legújabb, Szabadon-sorozata egy nagyon is aktuális társadalmi problémát boncolgat, amelyben az egyéni sorsok összefonódása jelentheti a megoldást. Mert van az a pillanat, amikor félre kell tennünk a saját érdekeinket egy nagyobb cél érdekében." 

Baráth Viktória a tavasszal megjelent Egymás szemében-hez hasonlóan A napfény földjében is a lélektaniságot helyezte előtérbe. Új perspektívába helyezi nemcsak a főszereplő, Elizabeth Carrington életét, hanem a mienket is. Ez a kötet már az elején jött, látott, győzött!

Az angol üzletasszony, Elizabeth Carrington élete nagy lehetősége előtt áll. A cégvezetésben megüresedett egy szék, ami épp betöltésre vár. A nő ugyan neméből adódóan hátránnyal indul, de mindent megtesz annak érdekében, hogy övé lehessen az áhított pozíció. És ez úgy tűnik, valóra is válhat. Egy könnyű profitot ígérő lehetőséget kínál a vezetőségnek, akik azonnal ráharapnak az ajánlatra. Ám a végső döntés előtt Elizabethnek és munkatársának, Coltonnak Elefántcsontpartra kell utazniuk, hogy megkössék az ottaniakkal is az üzletet. Arra azonban egyikük sem számított, hogy az ott-tartózkodásukkal fegyveres ellenállást váltanak ki az őslakosokból, és a nőnek hirtelen azzal kell szembesülnie, hogy egyedül maradt egy teljesen idegen kontinensen egy összetűzés kellős közepén, melynek ő áll a célkeresztjében. Szerencséjére egy helyi lakos, Adam még időben kimenekíti őt a helyszínről, és egy csendes nemzeti parkba viszi. De ezzel még csak most kezdődtek Elizabeth megpróbáltatásai. 

Kevés női főszereplő váltott még ki belőlem ekkora ellenszenvet, mint Elizabeth Carrington. Az örök elégedetlen, irányításmániás, főnökösködő, finnyás nő, aki mindenből a csúcskategóriához szokott, minden mástól pedig ódzkodik, ami nem üti meg ezt a szintet. Önzően csupán a saját érdekeit nézi, egy jó szava, egy pozitív gondolata nem volt, csak minél hamarabb ki akart kerülni a csávából, amibe a főnökei keverték őt. Ám hamar szembesülnie kell azzal, hogy az imádott munkahelyét a legkevésbé sem érdekli, ő él-e vagy hal, az ottani gépezet forog tovább, ők az ujjukat sem képesek megmozdítani, hogy hazahozzák. Elizabethnek rá kell jönnie: meg kell szoknia a helyzetet és alkalmazkodnia, mert a megszoksz vagy megszöksz kifejezésből a második immáron nem alternatíva. És valójában Baráth Viki nem véletlenül teremtette ilyen elviselhetetlen szereplőnek, hiszen hatalmas utat jár be a nő a regény végéig. Kalandok sora veszi kezdetét onnantól kezdve, hogy beköltözik Adamhez, és az impulzusok, melyek Afrikában érik, formálják őt és emberibbé válik általuk. Elkezd egy kölcsönhatás kialakulni az ott-élők és Elizabeth között. És hirtelen arra eszmél fel, hogy már nemcsak az önös érdekei vezérlik. Ahogyan haladunk előre a regényben, ahogy érik a nőt a legkülönbözőbb megpróbáltatások, úgy ismerjük meg olvasóként őt egyre inkább, és úgy bontakozik ki előttünk az is: bármennyire is tökéletesnek tűnt eleinte a londoni élete, legkevésbé sem illethetjük ezzel a jelzővel. 

"Nemcsak azt kell látnunk, mennyi borzalom vesz minket körül, hanem azt is, ha ajándékot kapunk az élettől."

A napfény földje tehát egy fejlődésregény, ugyanakkor kalandokban és fordulatokban teli alkotás is. Engem már az alaptörténet teljesen levett a lábamról, de az írónő nem állt meg ennyinél, hanem folyamatosan értek bennünket és Elizabethet is a különböző impulzusok ezzel biztosítva azt, hogy igazán letehetetlenné váljon a könyv. Nem unatkozhattunk egy pillanatig sem. Mindemellett egy romantikus szálat is csempészett az írónő a kötetbe - Elizabeth és Adam közti kezdeti súrlódás átalakul egy gyengédebb érzelemmé, ahogyan feltárul mindkettejük múltja. Mindezt Baráth Viktória lehengerlő írásstílussal koronázta meg. Valódi atmoszférát teremtett, szinte éreztem magamon a forróságot, a napfényt, Afrika illatát. Nagyszerűen formálja a szavakat, lágy, nyári szellő módjára ír - könnyed volt és lendületes. Minden betűjének helye volt a kötetben. 

Ez a könyv a kalandok és izgalmak mellett ugyanakkor mély tanulságokat is rejt. Elgondolkodtatja az olvasót, vajon ő hogyan éli a mindennapjait. Figyel-e eléggé másokra? Belegondolt-e abba már, hogyan élhetnek a világ túlsó végén? Vagy csak a város egyes negyedeiben? Abba, hogy amit mi természetesnek veszünk, mint a víz, áram, fűtés, ahhoz van, ahol csak életek árán jutnak hozzá? Baráth Viktória a kikapcsolódás mellett empátiára nevel, és rávilágít arra, hogy értékeljük a viszonylagos kényelmünket, és éljünk úgy, hogy valóban rászolgáljunk erre - amennyiben megtehetjük, segítsünk ott, ahol tudunk.

Borító:
Az Álomgyár kiadónál már kialakult egy Baráth Viktória-stílus. A felépítés ugyanaz, mégis minden alkalommal elkápráztatnak bennünket a készítők. A borító felső részében egy szemtől lefelé mutatott nőalak található, akinek a lenge felsője illeszkedik Afrika klímájához. Mosolyog, szabad. Lent pedig a táj idéződik meg: egy elefántcsorda halad végig a naplementében. Csodálatos látvány, a színek összhangja nagyszerű. 

Összességében:
Baráth Viktória a korábbi köteteivel magasra tette a lécet, de A napfény földje könnyen megugrotta azt, és szerintem a kedvenc regényemmé lépett elő az írónő alkotásai közt. Nagyszerű alaptörténet bontakozik ki előttünk: egy nyugati nő hogyan illeszkedik be az afrikai közösségbe. A főszereplő eleinte nem túl rokonszenves se a helyieknek, se az olvasónak, de ahogy halad előre a regény, úgy formálódik Elizabeth is. Baráth Viktória nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy bemutassa: amit mi sokszor megszokottnak veszünk, egyes vidéken életről és halálról dönt.
Rendkívüli regény, mely nemcsak szórakoztat, hanem új perspektívából mutatja meg a világot.

Azoknak ajánlom A napfény földjét, akik szeretik az egzotikus tájakat és a mondanivalóval teljes, ugyanakkor könnyed, vidám történeteket.

Oldalszám: 310
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Adam
Kedvenc idézeteim:

"Szeretek mindenhova korábban érkezni, hogy legyen időm felkészülni arra, ami vár rám."

*

"– Ugyan, minden nagyvállalat szeret azzal hencegni, hogy a működésük fenntartható, de tudjuk, hogy ez valójában senkit nem érdekel! – tárom szét a karom. – Ha meglátnák a számokat, ők is ledobnák magukról ezt a nagy, erkölcsös álcát."