Újabb év újabb őszét tudhatjuk a hátunk mögött, és hihetetlen, hogy ez idő alatt a blog elérkezett a 6. születésnapjához. Bezonyám, idestova 6 éve döntöttem úgy, hogy megosztom Veletek a gondolataimat az olvasmányélményeimről. Köszönöm, hogy ennyi ideje velem tartotok, és töretlen lelkesedéssel olvassátok a véleményeimet, ajánlóimat és a személyesebb jellegű bejegyzéseimet is, mint ez itt.
Nagy változást hozott az idei ősz, mivel nem tértem vissza az iskolapadba szeptemberben, hanem egy évre passzívra helyeztem a tanulmányaimat, az előtérbe pedig a munka került. Így, három hónappal később már hiányzik egy kicsit a bölcsészkedés, de ki szabja meg, hogy szórakozásból nem dolgozhatok előre? És valójában nem tettem teljese félre a bennem lakozó strébert, hiszen megcsináltam ez idő alatt egy barista tanfolyamot, aminek a tudását egyelőre nem kamatoztatom, de majd egyszer talán. Számomra fergeteges élmény volt, hogy ennyi új dolgot megtudhattam az életem egyik legfontosabb italáról, a kávéról. Megtanultam, hogyan készítik a tökéletes espressót (30 ml 20-30 másodperc alatt egyenletes, gyufaszál vastag lefolyású) és tejhabot, bár ezentúl sokkal kritikusabban iszom a kávézókban. Ennyi a hátránya.
A járványügyi felengedések lehetővé tették, hogy ősszel eljussak többször is színházba. Szeptemberben a kisöcsémet néztem meg a József Attila Színházban az Egy szoknya, egy nadrág előadásban. Ha jókat akartok nevetni egy igazán komikus darabon, akkor nagyon ajánlom. Valamint hasonló kaliberű darab volt november végén az Alul semmi c. előadás a Thália Színházban. Annyira jó volt, hogy már meg is van a jegyem az újranézésre! Ám ha valami elgondolkodtató, művészi darabra vágytok, akkor A diktátor c. művet ajánlanám, amit októberben sikerült megnéznem Ifj. Vidnyánszky Attila főszereplésében.
De kanyarodjunk egy kicsit vissza szeptember elejére - KÖNYVHÉT!
Nem tudom szavakba önteni, mennyire vártam már egy könyves rendezvényt, hiszen 2020-ban az összeset lefújták, sőt idén is nagyon kérdéses volt, hogy megengedi-e a vírus a könyvmolytalálkát. De szerencsére ugyan néhány hónap fáziskéséssel, de csodaszép napsütéssel érkezett el a szeptemberi hétvége, amikor is a Vörösmarty téren standokba rendeződve álltak a kiadók, hogy újdonságokkal, akciókkal lepjék meg az olvasóikat. Nagyszerű élmény volt számomra is, ugyan be kell vallanom, a könyvhét-láz csak a helyszínre kiérve kapott el, és kicsit kijőve a rutinból nem néztem utána pontosan a dedikálásoknak, ami miatt lecsúsztam pár kedvencemről. De merő szerencséből pont a szombati napot választottam arra, hogy kilátogassak az eseményre, és éppen akkor értem oda, mikor Grecsó Krisztián dedikált. Miután örömujjongásom alábbhagyott (minimálisan), a Harminc év napsütés egy friss és ropogós példányával álltam be a dedikálók sorába. Két legyet ütöttem egy csapásra - volt mit aláíratnom és egy újabb kötettel bővült a Grecsó-gyűjteményem. Annyira jó volt látni a rengeteg könyvszerető embert, nagyszerű volt együtt lenni a barátaimmal, akikkel az olvasási iránti szenvedélyünk hozott össze, és a szuper nap egy szuper naplementenézésbe torkollott.
 | |
| Talán a mosolyom el is árulja, mennyire szerettem a Könyvhetet |
Ugyanakkor az évszak olvasmányélmények szempontjából is produktív volt. 15 könyvet olvastam el ősszel, és mindeközben az a megtiszteltetés ért, hogy előolvashattam Ludányi Bettina: Festménybe zárt lelkek c. lehengerlő alkotását, melyre fel is kerültek a szavaim nyomtatásban. Így volt összesen...
Egy előolvasási lehetőségem:
Ludányi Bettina - Festménybe zárt lelkek
Egy pszichológiai töltetű hangoskönyvem:
Orvos-Tóth Noémi - Örökölt sors
Egy krimim:
Ludányi Bettina - Mögötted!
Néhány újraolvasásom:
Elle Kennedy - A baklövés
Elle Kennedy - A pont
Anna Todd - Miután elbuktunk
Egy idegen nyelvű újraolvasásom:
Kiera Cass - The Selection
Jónéhány romantikus kötetem:
R. Kelényi Angelika - Szédítő Balaton
Anne L. Green - Toszkán örökös
Kennedy Ryan - Távoli dobás
Baráth Viktória - A napfény földje
Egy sci-fim:
Frank Herbert - A Dűne
És két fantasy regényem:
V. E. Schwab - Addie LaRue láthatatlan élete
R. Kelényi Angelika - Heaven
Nehéz kiválasztani egyet, ami az évszak kedvence címet viselheti, ám a legemlékezetesebb biztosan Orvos-Tóth Noémi kötete volt számomra, amiből nagyon sokat tanultam és fejlődtem, nemcsak én, de szerintem a körülöttem élők is.
Újdonságokból is kijárt a jóból, hiszen 16 könyvvel lettem ebben az évszakban gazdagabb. Volt köztük spontán elcsábulás, előolvasási és recenziós példány, de olyan is, amit az adaptáció miatt vettem meg.
V. E. Schwab: Addie LaRue láthatatlan élete
Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés
Frank Herbert: A Dűne
R. Kelényi Angelika: Szédítő Balaton
Elton John: Én
Kennedy Ryan: Távoli dobás
K. A. Tucker: Az egyszerű vadon
Beth Flynn: Fogy az idő
Anne L. Green: Toszkán örökös
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Belvárosi srác
Baráth Viktória: A napfény földje
R. Kelényi Angelika: Átkozottak
Ludányi Bettina: Festménybe zárt lelkek
Kennedy Ryan: Blokkolt dobás
Mátrai Szilvia: Aki betölti a hiányt
R. Kelényi Angelika: Heaven
És még hány jön ezek után... Merthogy a Könyvmolyképző kiadó rendkívüli újdonságokkal érkezik így, év végére.
A filmélményeim nagyrészt mozis élmények voltak ebben az időszakban. Nem kevesebb, mint 6-szor voltam ősszel nagyképernyős vetítésen, ezek közül a Miután elbuktunkat kétszer is láttam, de Marvel-rajongóként kihagyhatatlan volt a Shang Chi és a Tíz Gyűrű legendája - amivel elsőként fenntartásaim voltak, de pozitívan csalódtam benne - valamint az Eternals - Örökkévalók, amiről sok negatív kritikát hallottam, de engem valamiért elvarázsolt. Gyanítom, hogy ennek köze lehet Richard Maddennek és Kit Haringtonnak is, de engem maga a történet és a látványvilág is vitt magával. Megnéztem anyukámmal a Spencert, ami Diana hercegnő életét dolgozza fel, akinek a bőrébe Kristen Stewart bújt. A színésznő ezek után hivatalosan is maga mögött hagyhatja Bella Swan karakterét, hatalmasat alakított a filmben, ugyanakkor nekem kevés volt a cselekmény, a történés, és emiatt nagyon lehangolóvá és depresszívvé vált az alkotás. Amiről bővebben ugyan már beszéltem egy bejegyzésben, hiszen a film után elolvastam a regényt is, az A Dűne. Sokan adaptálták már Frank Herbert klasszikusát, de idén egy teljesen új megvilágításba került a regény, valószínűsíthetően a digitális fejlődés okán. Ugyan a könyv alig felét dolgozza fel, amikor az események java még hátravan, mégis nagyszerű élményt nyújtott. Érezhetően a rendező, Denis Villeneuve nem a cselekményre, sokkal inkább az atmoszférára ment rá, azt akarta átadni a nézőnek, ami szerintem zseniálisan sikerült. Minden pixel a helyén volt, nagyszerűen megelevenítették a színészek, a kosztümkészítők a Dűne-univerzumot, és annak ellenére, hogy a történések lassan folytak és egy két és fél órás filmről beszélünk, egy másodpercig nem unatkozhatunk. Nagyszerű élmény volt. Ezeken kívül még három filmet néztem meg: A Netflix egyik tavalyi újdonságát Dylan O'brien főszereplésével - a Szerelem és szörnyeket, ami egy könnyed szórakozást adott, valamint a Másnaposok első és második részét, ami szintén nagyszerű gyógyszer egy hosszú, fárasztó munkanap utánra.
A sorozatepizódjaim száma sem épp kevés: 341. És volt itt minden, mi szem-szájnak ingere. A Jóbarátokat ahogy befejeztem nyáron, kezdtem is újranézni a kedvenc évadaimat, ez megintcsak megdobta az epizódjaim számát. De ha már sitcomokról van szó, akkor nemcsak a hat jóbarát, hanem az Új csaj 6 évada is terítéken volt ebben az évszakban. Több éve láttam már a sorozatot, de nagyon üde volt feleleveníteni az emléket. Hasonlóan a Pletykafészekkel, amit gimis koromban nagyon szerettem. Csak úgy pörögtek az epizódok. Ugyanakkor az új változattal nem vagyok teljesen megelégedve, közel sem hozza azt a szintet, mint az ikon. Túlságosan mai számomra, és erőltetetten az. De szerencsére ez volt az egyetlen, ami nem nyerte el a tetszésemet - jött az új Te évad, amit ha elkezdesz, nem tudsz abbahagyni, és így voltam a Manifest harmadik évadával is. De be kell valljak valamit: a guilty pleasure-öm ősszel a tehetségkutatók voltak. Minden hétvégén Sztárban sztár leszek!-et és X-faktort néztünk a családdal, hétköznap pedig Ninja Warriort. Jó, de hát mindenkinek kell valami agyzsibbasztás, és ha van jó társaság, akkor igazi rituálé is lehet egy ilyen.
Ennyi volt az ősz, de jöjjön a tél!
Nagyon remélem, hogy a vírushelyzet engedni fogja a koncerteket, mert már megvannak a jegyeim!
December 18.
Follow the Flow koncert
Pókember - Nincs hazaút a moziban
December 28.
30Y koncert
Január 14.
Bagossy Brothers Company koncert
Január 23.
Alul semmi előadás a Thália Színházban
Február 5.
Margaret Island koncert
Millió puszi:
Barby
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése