Franciaország, 1714: egy fiatal nő végső elkeseredettségben fausti alkut köt az ördöggel, hogy örökké éljen, ám ezért cserébe súlyos árat fizet. Az ördög megfosztja a világban elfoglalt helyétől, és arra kárhoztatja, hogy mindenki elfelejtse, akivel találkozik. Így kezdődik Addie LaRue évszázadokat és kontinenseket átívelő, felejthetetlen története. Művészek múzsájaként vonul végig a történelmen, melynek során egyetlen társa az ördög, aki minden évben felkeresi az egyezségük évfordulóján. Aztán egy napon, egy manhattani antikváriumban Addie belebotlik valakibe, aki emlékszik rá. És ekkor rájön, hogy nem menekülhet örökké a végzete elől."
V. E. Schwab otthonosan mozog a fantasy birodalmában. Számos ilyen zsánerű regény jelent már meg a tollából itthon és külföldi országokban is. Az Addie LaRue láthatatlan életét már megelőzte a híre, és 2021 egyik legvártabb könyveként volt számon tartva. Nagy felhajtás övezte, a csodálatos borító pedig garantáltan ellopta minden érdeklődő szívét. Így jutott el hozzám is Addie LaRue története, és egyáltalán nem bántam meg, hogy a kezembe vettem.
Már a könyv fülszövege felveti az olvasóban a gondolatot: mennyire kétségbe lehet esve az olyan ember, aki alkut köt az ördöggel - mely alkunak a tétje nem más, mint a saját lelke.
Adeline úgy érzi, az élet csak elrepül mellette. A kis faluba, ahova beleszületett, nem történik sok említésre méltó, zárt közeg ez, amiben a lány nem szárnyalhat kedvére. Megláncolják őt a hagyományok, nem engedhet teret igazán az érzelmeinek, hiszen rá is elrendezett házasság vár. Ez elől menekülve fut az ördög karjaiba, aki megoldást kínál ebből a pokolból, és aki látszólag megadhatja neki a szabadságot, amiért csupán egy dolgot kér. Mindez a legnagyobb ajándékként hangzik egy olyan lánynak, aki megrögzötten menekül a saját társadalma konvenciói elől. És ezért a lehetőségért a lelke sem nagy ár. Ám amikor az ördögi alkut megkötve visszatér a családjához, a falujába, hirtelen már annyi helye sincs a világban, amennyi korábban.
Addie a kezdeti otthontalanságból kijózanodva kihasználja az alku adta lehetőségeket. Igyekszik a jó oldalát nézni annak, hogy senki nem emlékszik rá, így valósággal azt teheti, amihez kedve tartja. Nem kell igazítania az életét az állandósághoz, helyette napról napra él, minden napfelkelte pedig új lehetőséget kínál számára. Sokáig csak jeleneteket látunk a lány életéből, és ebbe a különleges narrációba toppan be Henry Strauss. A fiú egy kis könyvesbolt eladója, aki megajándékozza Addie-t egy régi, ógörög nyelvű Odüsszeiával. Látszólag ez a nap is ugyanolyan a lány életében, mint az ezt megelőző 300 év bármelyike, ám valójában ekkor kezd igazán érdekessé válni a történet. Ugyanis Henry másnap, aztán az azt következő, majd az azt következő napokon is felismeri a lányt.
Schwab nem szereti elsietni a történeteit, ez ebben a regényben is tökéletesen megfigyelhető. Lassan vezeti bele az olvasót a cselekmény velejébe - itt 200 oldal után indul be igazán a történet. Addig apránként megismerhetjük Addie múltját és hosszú életének egyes szeleteit, mégis hova vezette őt a sors a kis könyvesbolt és Henry előtt. Hogyan kezelte a láthatatlanságot? Hogyan birkózott meg azzal, hogy nincs otthona, nincs tulajdona, csak az örök létezése? Ám amikortól beindul a történet, onnantól kezdve már nincs megállás. Olvastatja magát a regény, és olyan fordulatokat hoz, melyekre nem számítunk. Nem tudjuk letenni, mert tudni akarjuk, milyen is Addie LaRue láthatatlan, de annál eseménydúsabb élete.
Az írónő stílusa egyszerre volt irodalmi és művészi, szinte festői. A külső narrátor teret engedett annak, hogy ne csak a lány oldalát ismerhessük meg, hanem az őt körülvevő teljes világot és embereket. Ezt pedig V. E. Schwab nagyszerűen az előnyére fordította, és egy olyan komplex és színes univerzumot tárt elénk, amelyből egyszerűen nem szeretnék kiszakadni.
Nagy út az, melyet a kis Adeline LaRue bejár. Kezdetben elveszik az őt körülvevő közegben, habár érzi, hogy nem illik bele. Utána egyre inkább kitűnik a tömegből, mígnem nem bírja annak fojtogatását, és alkut köt az ördöggel. Viszont a mindenkori makacssága akkor sem hagyja el őt, amikor a legmélyebben elkeseredettség járja át a lelkét. Felül akar kerekedni az őt irányítókon - és az olvasó végig bízik a lány diadalában.
Borító:
Mint már mondtam, a regény borítója egy olyan meseszép alkotás, hogy ha másért nem, már csak ezért a polcán akarja tudni az ember. Habár nagy vétek lenne porosodni hagyni. A halványpiros és sötétkék árnyalatok keveredése szemet kápráztató. Alul egy város tornyai vehetőek ki, melyet egy ördögszarvú alak ural le. Mögötte nagyban egy lány nyakának és arcának körvonalait láthatjuk, mögötte és mellette madarak szállnak - a cím pedig rajta gyönyörű betűtípussal és illusztrációval. Bámulatos!
Összességében:
Az Addie LaRue láthatatlan élete egy csodálatos, izgalmas és mélyig hatoló olvasmány. Bemutatja, mi mindenért áldozná fel az ember akár a saját lelkét is. Szabadságért, szeretetért, boldogságért.
V. E. Schwab nagyszerűen szövi az események fonalát - a lassú kezdés után egy igazán pörgős történetet tár elénk, amibe beleszeret az olvasó. Rámutat az idő és a szavak fontosságára, valamint magára az életre is. Nagyon szerettem az anekdotikus elbeszélőmódot a meghatározó cselekményszál mellett, ettől lett igazán egyedi és különleges.
Ez a könyv a világot nyitja ki számunka. Minden betűje kincset ér.
Azoknak ajánlanám, akik szeretik a fantasykülönlegességeket és a szívekig elérő olvasmányélményeket. Hiszen az Addie LaRue láthatatlan élete egy valódi igazgyöngy, ha a megfelelő olvasó talál rá.
Oldalszám: 608
Kiadó: Agave
Kedvenc karakter: Henry Strauss
Kedvenc idézeteim:
"Addie rájött, hogy a könyvekkel ezer élete is lehet – vagy erőt meríthet egy nagyon hosszúhoz."
*
"– A szeplőid olyanok, mint a csillagok."
Szuper értékelés. :)
VálaszTörlésKöszönöm, drága!❤
Törlés