Mansi Shah amerikai írónő indiai gyökerekkel, ezért a hovatartozás, otthon kérdése fontos helyet kap az életművében. Sokáig - húsz évig - ügyvédként dolgozott, de az olvasás, írás szeretete mindig is ott munkálkodott a háttérben. Az első regénye, A gyömbér íze megjelent magyar nyelven is a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, és nagyon várjuk, hogy a jövőben a további köteteit is lehessen fordításban olvasni. Mansi személyiségileg egy őszinte, rendkívül aranyos nő, akinek látszik, hogy szíve-lelke benne van az írásaiban, a pályája pedig inspirálóan hathat a mindenkori olvasóra.
Mansi Shah
1.) Mi vezetett Téged a regényíráshoz? Hogyan lett az írás az életed része?
![]() |
| Forrás: x |
2.) Mi inspirált A gyömbér íze megalkotására? Melyik az a három szó, ami elsőre eszedbe jut a regényről?
Nehéz kérdés. Ha csak három szót mondhatok, akkor azt mondanám: identitás, valahová tartozás és kapcsolatok. A regényt elsősorban a saját bevándorlói tapasztalataim inspirálták. Az én személyes történetem – hogy Kanadából az Egyesült Államokba költöztünk – túl összetett lett volna egy regényhez, de szerettem volna megírni azt az érzést, amit sok bevándorló átél: hogy valójában egyik kultúrához sem tartozik teljesen. Amikor Indiában voltam, amerikainak neveztek. Amerikában pedig indiaiként tekintettek rám. Az identitásom soha nem esett egybe azzal a hellyel, ahol éppen éltem. Szerintem sok bevándorló számára ismerős ez az érzés. Olyan, mintha két világ között léteznénk. Éreztem, hogy ezt a történetet egyszerűen meg kell írnom.
3.) A gyömbér íze középpontjában az otthonkeresés áll. Mit gondolsz, mit jelent az otthon? Egy hely, egy ember, egy érzés?
– Ez valóban a könyv egyik legfontosabb kérdése, és számomra személyesen is az. Gyerekkoromban sokat költöztünk, körülbelül ötévente. Emlékszem, édesapám egyszer azt mondta nekem: „Az otthon ott van, ahol a családod van.” Ezt a gondolatot vittem magammal az évek során. Mindig irigyeltem azokat, akik ugyanabban a házban nőttek fel, ugyanabba az iskolába jártak, és gyerekkori barátaik egész életükben megmaradtak. Én viszont folyamatosan költöztem. Számomra az otthon soha nem egy konkrét helyet jelentett. Jelenleg Los Angelesben élek ugyanabban a házban már tizenkét éve - ami életem leghosszabb időszaka egyetlen helyen. Mégis azt gondolom, hogy az otthon a közösség, azok az emberek, akik fontosak számunkra. Van egy barátnőm Svájcból, akivel ritkán találkozunk, de amikor együtt vagyunk, otthon érzem magam. Ugyanezt érzem a szüleimmel vagy más hozzám közel álló emberekkel kapcsolatban is. Az otthon számomra azokból a kapcsolatokból épül fel, amelyeket életünk során kialakítunk.
Természetesen. A második regényem címe The Direction of the Wind. A történet nagyrészt Franciaországban játszódik, és rendkívül érzelmes könyv. Szoktam viccelődni azzal, hogy ha valaki könnyek nélkül olvassa végig, akkor kőből van a szíve. Pedig én magam sem vagyok különösebben sírós típus. Ez a történet azonban nagyon erős érzelmi hatással van az olvasókra. A harmadik könyvem az A Good Indian Girl. Ha valaki elolvasta a The Direction of the Windet, akkor ez jó ellenpont lehet, mert sokkal könnyedebb hangulatú. Olaszországban játszódik, tele van ételekkel, utazással és humorral, sőt a kötet végén receptek is találhatók. A főszereplő egy nő, aki egy sikertelen házasság után próbálja újra felfedezni önmagát. Nem lehetett gyermeke, ezért szembe kell néznie azzal a kérdéssel, hogy valóban szeretett volna-e anya lenni, vagy inkább a családja és a társadalom elvárásait próbálta teljesíteni. Miközben ezt a dilemmát dolgozza fel, az olvasó bejárhatja vele Firenzét és az Amalfi-partot. A legutóbbi regényem a Saving Face, amely Szingapúr és Los Angeles között játszódik. Ez egy élesebb, sötétebb történet. Szeretem az erkölcsileg árnyalt, ún. morally grey karaktereket, mert szerintem ők érdekesebbek. A főhősnő egy szingapúri árvaházban született, majd ellopta egy gazdag iskolatársa személyazonosságát, majd ezen a hamis identitáson felépített egy sikeres kozmetikai vállalkozást Los Angelesben. A történet akkor kezdődik, amikor fennáll a veszélye annak, hogy lelepleződik, ezért visszatér Szingapúrba, hogy eltüntesse a nyomokat és szembenézzen a múltjával. Jelenleg pedig az ötödik regényemen dolgozom, amely még kutatási szakaszban van.
5.) Nehéz elengedni egy-egy történetet, karaktert, miután befejezted a regény írását?
Igen is, meg nem is. Amikor egy könyv megjelenik, általában nem veszem elő újra. Előfordul, hogy még a saját szereplőim nevét is elfelejtem. Néha könyvklubokban az olvasók emlékeztetnek bizonyos jelenetekre, én pedig rájövök, hogy azokat végül kivágtam a kéziratból, vagy már nem is emlékszem pontosan rájuk. Számomra a könyv a megjelenés pillanatáig az enyém. Onnantól kezdve azonban az olvasóké lesz - ez a hitvallásom. Mindenki a saját tapasztalatait, érzéseit és emlékeit viszi bele a történetbe, ezért úgy érzem, a könyv többé nem hozzám tartozik. Nemrég azonban egy esetleges filmes adaptáció kapcsán újra elő kellett vennem az egyik regényemet, hogy felkészüljek a megbeszélésekre.
6.) Van olyan karaktered, akinek a döntéseivel olykor nem értettél egyet?
7.) Mit szoktál csinálni, amikor éppen nem írsz?
Nagyon sokat utazom. Nem tudom pontosan, hány országban jártam, de valószínűleg hetven és nyolcvan között lehet a számuk. Mind a hét kontinensen megfordultam, még az Antarktiszon is. Az utazás egyszerre szenvedély és inspiráció számomra. Minden regényem más országban játszódik, mert olvasóként is szeretem azokat a könyveket, amelyek egy új kultúrába vagy távoli helyszínre repítenek. Szeretek főzni is. Az ételek szinte minden könyvemben fontos szerepet kapnak. A gyömbér ízében például van egy jelenet, amelyben a főszereplő egy olyan ételt eszik, amely számomra a legfontosabb komfortétel. Talán részletesebben írok róla, mint amennyire a történet szempontjából szükséges lenne, de egyszerűen annyira szeretem. A recept egyébként a honlapomon is megtalálható. Emellett nagyon szeretek sportolni. Los Angelesben élek, ahol szinte egész évben jó az idő, így sokat teniszezem, úszom, túrázom és sétálok.
8.) Mik a terveid a jövőre nézve? Dolgozol jelenleg egy új történeten?
Éppen az ötödik regényemhez végzek kutatómunkát. Még nagyon korai szakaszban vagyok, az írást még nem kezdtem el, de a téma rendkívül izgalmas: az európai csokoládéipar történetét vizsgálom. Jelenleg a kakaókereskedelem múltját kutatom, és azt, hogyan vált Európa a csokoládékészítés egyik központjává. Az ötlet tavaly Svájcban született meg bennem, és egyszerűen nem hagyott nyugodni. Mivel a regényeim mindig más országokban játszódnak, sokszor visszautazom a helyszínekre, hogy minél hitelesebben tudjam megírni őket. Nagyon örültem annak is, hogy A gyömbér íze magyarul is megjelent, és amikor Európába jöttem, tudtam, hogy Magyarországra is el kell látogatnom, hogy láthassam a könyvet a boltok polcain, és találkozhassak a magyar olvasókkal.
9.) Hogyan változott meg az életed a könyvkiadást követően? Milyen érzés volt a regényedet világszerte a polcokon látni?
Kimondhatjuk, hogy az életem gyökeresen megváltozott a könyvkiadást követően. Kezdve azzal, hogy otthagytam a közel húszéves ügyvédi pályafutásomat, hogy teljes állású író legyek. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy A gyömbér íze ennyi olvasóhoz eljutott világszerte. Ez adta meg azt az önbizalmat és bátorságot, amely szükséges volt ahhoz, hogy az írást válasszam hivatásomnak. Amikor először a kezemben tarthattam a saját könyvemet, az olyan érzés volt, mintha életem legnagyobb álma vált volna valóra. Kilencéves korom óta szerettem volna író lenni, és mivel több mint tíz évbe telt megszerezni az első kiadói szerződésemet, soha nem tudhattam biztosan, hogy sikerül-e, éppen ezért nagyon megható és érzelmes pillanat volt számomra az a pillanat.
10.) Számodra mi a legjobb dolog abban, hogy író lettél?
Az, hogy emberi érzelmeket és kapcsolatokat mutathatok meg a történeteimben. Különösen érdekelnek azok a kapcsolatok, amelyekről kevesebbet olvasunk, ezért elsősorban nem romantikus történeteket szeretnék írni, hanem olyanokat, amelyek a nők életének más fontos kapcsolatait vizsgálják: a családi kötelékeket, a barátságokat, a munkatársi kapcsolatokat és az önmagukhoz való viszonyt. Úgy érzem, még mindig nincs elég történet, amely ezeket a kapcsolatokat helyezné a középpontba. Számomra izgalmas és fontos, hogy ilyen könyveket tehetek az olvasók elé.
Mansi Shah elérhetőségei:















