2021. február 24.

Marissa Meyer - Scarlet

 HANGULAT                                MOLY                                        2014  

"Még a jövőben is óvakodj a farkastól…
Cinder, a kiborglány kalandjai folytatódnak – éppen szabadulni próbál a cellájából, de még ha sikerrel is jár, ő lesz a Nemzetközösség legkeresettebb szökevénye.
Eközben Franciaföldön nyoma vész egy idős asszonynak, Michelle Benoit-nak, gyönyörű és makacs unokája, Scarlet pedig rendületlenül keresi. A vörös hajú francia szépség a nyomozása során egyre különösebb alakokkal találkozik. Megismerkedik Farkassal, az egyszerre vonzó és ijesztő utcai harcossal, akivel együtt erednek a rejtélyek nyomába. De a helyzet tovább bonyolódik, miután összeakadnak Cinderrel.
Ahogy közös erővel próbálják megakadályozni, hogy Levana királynő végveszélybe sodorja a Föld teljes lakosságát, lassanként fény derül arra is, mi köze egymáshoz Scarletnek és Cindernek…" 

Hamar beszippantott a Holdbéli krónikák varázsa, és arra ösztönzött, hogy a Cinder után vegyem azonnal a kezembe a Scarletet. Nagy elvárásokkal ugrottam neki, hiszen a sorozat első kötete magasra tette a mércét a folytatásnak. Ám az új szereplők teljesen megszerettették velem magukat, és ezennel sem unatkozhatunk a történetet olvasva, hiszen egy szökött hercegnővel van dolgunk...

Cinderre, a kiborglányra hirtelen nagy felelősség hárult. Kiderült róla, hogy ő a holdlakók egyetlen reménysége, hogy megszabadulhatnak a gonosz királynőtől, aki elnyomja a népét és csak a másokon való uralkodás vágya hajtja előre. A jelentéktelennek tűnő élete fenekestül felfordul, hiszen a Föld egész népe ismeri már őt. Ismerik Linh Cindert, a kiborg holdlakót, aki a császár életére tört. Aki kiállt Levana királynő ellen. Aki megvezette egész Új Pekinget. Ám a fejlett technológia ellenére mindez csak szóbeszédként terjed a világban, de az igazságot senki nem tudja róla. Egy szökött holdlakót látnak benne, akit minél előbb el kell fogni. Kai herceg - immár császár - elárulva érzi magát, és nem tudja, mi volt illúzió és mi valóság abban, ami Cinderrel köztük volt. Utálnia kéne ezért, de vajon képes erre a szíve mélyén? Mégis elsőként nem a saját érzelmeivel kell szembenéznie, hanem a közelgő háborúval, melyet Levana királynő képes a Föld ellen indítani. Meddig megy el Kai, hogy megállítsa ebben az uralkodónőt? 

Scarlet x Farkas
A másik szála a történetnek ugyanakkor egy újabb jól ismert mesét dolgoz fel: a Piroska és a farkast. Scarlet egy francia kisvárosban él a nagymamájával, akiről hetek óta nem hallott semmit. Eltűnt. A környékbeliek azt állítják, hogy őrült volt az öregasszony, a rendőrség pedig felhagyott a keresésével. De a lány nem adja fel a reményt. Egyetlen nyoma egy tetoválás, amit egy férfi kezén látott, aki a verekedésből él. A neve Farkas. Scarlet úgy gondolta, nem voltak titkai a nagymamájával egymás között, de rá kell eszmélnie, hogy vannak dolgok, amiket nem osztott meg vele. Titkok, amikre csak egy ember tudhatja a választ. Ahogyan Cindernek, Scarletnek is fenekestül felfordul az eddigi, mondhatni nyugalmas élete. A lány és Farkas útnak indulnak Párizsba, hogy a falka nyomára leljenek, akik fogva tartják a nagymamáját. Ám az érzelmek szövevényes hálójával egyikük sem számolt. 

"– Lőni fogok. Te is tudod.
– Tudom. – Farkas kedvesen mosolygott, és a homlokára mutatott. – De akkor a fejemre célozz. Az általában halálos. Ha nem vagy biztos a dolgodban, akkor a mellkasra. Az valamivel nagyobb.
– Innen a fejed is elég nagynak látszik."

Végig izgalmas maradt a történet, alig vártam, hogy megtudjam, hogyan fonódik össze Cinder és Scarlet szála, hogyan kapcsolódik a két lány sorsa. Cinder kénytelen volt alkalmazkodni a helyzethez, nem bújhatott vissza a kellemes csigaházába. Hiszen immár szökevény. És hogy mit kezd a megszerzett tudásával, az is csak rajta áll. Hogy meglelje a saját útját, rendkívül leleményesnek és összeszedettnek kell lennie, valamint fel kell tennie a kérdést: Mihez kezdjen? Hogyan segít leginkább azokon, akik számítanak rá? Hogyan győzhetné le a gonosz királynőt? Ebben lesz majd segítségére Scarlet, aki számomra nagyon inspiráló személyiség volt. Igazi badass hősnő, aki mindent képes feláldozni azért, akit szeret. Nem hisz a médiamanipulációnak, nem ítéli el a tévében szereplő kiborg lányt, akit a nép megvet, amiért holdlakóként bujkált a Földön. Hiszen napjainkban ugyanúgy tisztában vagyunk ezzel - nem szabad elhinni mindent, amit a tévé sugároz. Mindemellett hihetetlen bátor jellem, nem fél meghúzni a ravaszt, ha kell, vagy éppen kockáztatni a testi épségét a szeretteiért

Még jobban imádtam ezt a kötetet, mint az előzőt, pedig azt gondoltam, ez lehetetlen! Az új történetszál sok színt vitt a Holdbéli krónikák világába, ami most is rögtön beszippantott. Szó szerint letehetetlen volt, hiszen olyan fordulatokat tartogatott, amikre sosem számítottam volna. Mindig történik benne valami izgalmas, ami miatt nem lehet abbahagyni. Le a kalappal Marissa Meyer előtt, aki megalkotott egy ilyen kidolgozott, lélegzetelállító univerzumot! 

Alig várom, hogy megtudjam, mit tartogat a folytatás, és hogyan szövi bele az írónő Cress, majd Winter szálát a történetbe! De abban biztos vagyok, hogy nem fogok benne csalódni...

" [...] de azért nem teljesen kizárt, nem? Hogy az ösztön, ami azt diktálja, hogy meg kell  védened engem, ugyanolyan erős, mint a gyilkolás vágya?"

Borító:
Az előző kötetnél Hamupipőke cipellőjét láthattuk átdolgozott formában, most Piroska vörös köpenye tűnik fel a képen. Egész egyszerű, de sokat mondó, a kék és piros színek keveredése is nagyon tetszik, gyönyörű összhatást kelt. A korábbi megjelenés színeiben inkább a sötétebb tónusok uralkodnak, és a mese egyik jelenetét jeleníti meg. Bevallom, nekem az újabb külső jobban tetszik, varázslatosabb a színösszeállítása, szimbolikusabb, és mint azt tudjuk, annak én menthetetlenül a rabja vagyok. 

Összességében:
Marissa Meyer ismételten elkápráztatott! A Cinder után a Scarlet még inkább levett a lábamról, az új szereplők, az új cselekményszál azonnal ellopták a szívemet. Kíváncsi voltam, hogyan ér majd össze a két lány története, hogyan kapcsolódnak egymáshoz, hiszen a világ két különböző végén élnek. Míg a Cinder Kínába, addig a Scarlet francia vidék kis- és nagyvárosaiba kalauzolt el bennünket.
Mindig tartogatott valami újdonságot a kötet, újabb fordulatot, szereplőket és titkokat. Mindezek színt vittek a már amúgy is pompázatos univerzumba.
Rendkívüli történet, utánozhatatlan stílussal, humorral és inspiráló főhősökkel párosítva. A rabjává váltam, igazi rajongója lettem a Holdbéli krónikák sorozatnak. Az utolsó oldalak után is a gondolataim csak ekörül forogtak. Egy igazán különleges könyv pedig pont ilyen hatást vált ki az olvasójából. 


Mindenkinek ajánlom, akik ki szeretnének szakadni a szürke hétköznapokból egy olyan eleven, kiszámíthatatlan és megunhatatlan történettel, mint amilyen a Cinder illetve a Scarlet.
Űrbéli utazás, robotok, szökés, hercegek és hercegnők. Minden, ami kell egy felejthetetlen regényhez, az ebben benne van. 

Oldalszám: 470
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Scarlet Benoit · Ze'ev Kesley (Farkas)
Kedvenc idézeteim:

"– Tudom. Még egy hete sem ismerjük egymást, és ez alatt az idő alatt is végig csak hazudtam, becsaptalak, elárultalak. Tudom. De ha adnál még egy esélyt…. Én tényleg csak meg akartalak védeni. Melletted akarok lenni. Amíg csak lehet."

*

"– Tudod, nekem elég jó orrom van a szerelemhez, és egyet mondhatok, a fickó nem utál téged. És egy kiborgot meghívni a bálba? Elég tökös a gyerek! Elvből utálom az uralkodócsaládokat meg a kormánytagokat, de nem semmi húzás volt, azt meg kell hagyni."

2021. február 20.

Marissa Meyer - Cinder

 HANGULAT                                MOLY                                        2012 

"Százhuszonhat ​évvel a negyedik világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van…
Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”.
Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot?
A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet." 

Marissa Meyer regényei nagy népszerűségnek örvendenek itthon. Sok könyvmoly ajánlja, kedvencének tartja a Holdbéli krónikákat, és én is kíváncsi voltam, miket rejtenek a sorozat lapjai. Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy úgy beszippantott a történet, hogy nem tudtam letenni a kezemből a könyvet. 

Cinder Új Pekingben él mostohaanyjával és két mostohatestvérével a negyedik világháború után. 126 éve béke honol már a vidéken, de a harcnak nincs vége. Csak éppen nem hadsereggel kell megvívniuk ezt a csatát, hanem sürgősen ellenszert kell találniuk az országban tűzvészként terjedő pestisre, mely emberéletek százát követeli. A világot ekkor már nemcsak emberek alkotják, hanem kiborgok is - vagyis félig ember, félig robot szerzetek. Cindert egy baleset következtében csak úgy tudták megmenteni, hogy fémvégtagokat kapott. De néha azt kívánja, inkább meghalt volna, hiszen a társadalom nem fogadja be teljes mértékben a hozzá hasonlókat. Mostohaanyja is minden alkalmat megragad, hogy a lány szemére hányja, ő nem igazi ember. Nem képes sírni, nem képes elpirulni, de érzelmei ettől függetlenül ugyanúgy vannak. De ez persze keveseket érdekel. 

Egy alkalommal a vásáron, ahol Cinder robotokat szerel, felüti a fejét a vírus, őt pedig kényszerítik, hogy legyen tesztalany a pestis elleni küzdelemben. Ekkor azonban kiderül, hogy ő immunis a betegségre. Ez a része a cselekményszálnak túlságosan ismerős lehet így 2020 után - a félelem, ami áthatja Cindert, hogy akár ő is hazaviheti a vásárról a vírust és átadhatja a családjának, szerintem az utóbbi időszakban mindenkiben megfordult már hasonló. Így még aktuálisabb a regény, mint valaha. Ám mégsem nyomasztóan hat ránk, inkább azt éreztem, hogy a távoli jövő közelebb van, mint gondoltuk volna.

Mindeközben a császári palotában is zajlanak az események. A császár a halálos ágyán fekszik, de közeleg a bál, amiről mindenki beszél, és Kai herceg androidja is hirtelen elromlik, amin olyan információk vannak, amelyek nem kerülhetnek rossz kezekbe. Így nincs más választása a trónörökösnek, mint felkeresni az ország leghíresebb robotjavítóját, aki nem más, mint Linh Cinder. A lány még a kopott, olajos anorákjában is leveszi a herceget a lábáról, aki elhívja Cindert a bálba. De hogyan táncolhatna egy kiborg a jövendőbeli császárral?

De az emberek nem a félszerzetektől félnek a legjobban, hanem a holdlakóktól, akik mellett ők kiszolgáltatottak, sebezhetőek. Az idegenek ugyanis képesek illúzióval befolyásolni az elmét. Olyat elhitetni mindenkivel, ami nem is valóságos. Mindenki tudja Levana királynőről, hogy kegyetlen és bármit megtesz azért, hogy az uralmát fenntartsa, de szembeszállni senki sem mer vele. De van egy régi legenda egy lányról, a királynő unokahúgáról, Selene-ről, aki letaszíthatná őt a trónról. Ám ő meghalt évekkel ezelőtt, de a remény még mindig ott lebeg. 

Vajon Hamupipőke elmehet a bálba, hogy táncolhasson a herceggel? És aztán boldogan éljenek, amíg meg nem halnak?

A Cinder már az első oldalakon teljesen levett a lábamról. A világa hamar beszippantott, és valósággal nem engedett. Kezdetben kíváncsi voltam, hogyan alakítja át a sci-fi zsánerében Marissa Meyer a már jól ismert Hamupipőke-történetet. És a végeredmény egy rendkívül egyedi regény lett. Cinder egy elég makacs karakter, aki ugyanakkor kiborg létére is teljes szívvel képes szeretni. A testvérét, a robotját, a herceget és a hazáját. Ugyanakkor nem igazán hiszi el, hogy ez fordítva is lehetséges, hogy szeretheti őt valaki annak ellenére, hogy néhány testrészét huzalok működtetik. Ezért inkább takargatja, titokként kezeli a kilétét. Ebből a szempontból nem az a tipikus főhősnő alkat, magabiztos jellem. De már az első kötet alatt is nagy fejlődésen ment keresztül, képes volt kibújni a kis csigaházából azért, hogy megmentse a szeretteit. 

Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan kapcsolja be az írónő Piroskának, Rapunzelnek és Hófehérkének a szálát, de van egy olyan érzésem, hogy színesíteni fogják a már meglévő, alapjaiban is különleges történetet. 

Borító:
A régi borító is szép, de nekem nem átütő. A lány a piros cipőjével a kezében áll, a vállán a főszereplő lány kiborg mivoltját ábrázolva csavarok futnak végig. De nekem a cipős kép sokkal jobban tetszik. Nem túlgondolt, mégis minden rajta van, aminek rajta kell lennie. A cím betűtípusa nagyon tetszik, passzol a könyv belsejéhez és külcsínéhez egyszerre. 

Összességében:
Nagyon hamar megszerettette velem magát a Holdbéli krónikák sorozat. Teljesen különleges perspektívából mutatja be Hamupipőke jól ismert meséjét - robotokkal, halálos vírussal, bolygók közti utazással és hataloméhes királynővel.  Ám mindeközben felismerhető maradt a sanyarú sorsú, mostohacsaládhoz került hercegnő története. Alig vártam a báli jelenetet, ami az egész regény csúcspontja is volt egyben.
Az írónő stílusa nagyon magával ragadó, lendületes, de közben tudományos is. És ehhez párosul a lenyűgöző történetvezetés, a szereplőgárda és az egész egyedi világalkotás. A regény egyszerre ért el nálam távoli és ismerős hatást azzal, hogy időben a távoli jövőbe kalauzol, viszont helyszínileg konkrét városokba vezet el bennünket. 

Ez a kötet emlékeztetett arra, mennyire szeretem a különlegesen átformált mesefeldolgozásokat, és még húszévesen is mennyire szívesen veszek el egy-egy hercegnő történetében. A Cinder a retellingek világának egyik gyöngyszeme. 

Oldalszám: 460
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Linh Cinder, Kaito herceg
Kedvenc idézeteim:

"– A világért sem akarlak kioktatni arról, hogyan kell hercegnek lenni, de nem kéne legalább néhány testőr vagy valami melléd?"

*

"– Ha már a szemműtétnél tartunk, észrevette, hogy nincsenek könnycsatornái?
– Nem mondja! Tényleg? Én meg már azt hittem, szimplán érzelmi idióta vagyok – húzta fel a lábát az asztalra Cinder, és szorosan átölelte a térdét."

*

"– Az a terve, hogy a jövőben minden döntést átenged a tanácsadójának?
– Nem – felelte a herceg, és megengedett magának egy fagyos mosolyt. – Előbb-utóbb beszerzek majd egy feleséget erre a célra."

2021. február 16.

Mary E. Pearson - Tolvajok esküje

HANGULAT                                MOLY                                        2020

"Kazi és Jase túlélték a megpróbáltatásokat, és szerelmük erősebb, mint valaha. Új élet vár rájuk: a Ballenger család száműzetése véget ér, Tor Őrhelyéből királyság lesz, és ők végre együtt nézhetnek szembe minden kihívással.
Baljós üzenetet kapnak, és amikor Tor Őrhelyére sietnek, a Ballenger család otthonát feldúlva találják, őket pedig egy támadás szakítja el egymástól. Kazi és Jase megjárják a saját poklukat, és új ellenségekkel és furcsa szövetségesekkel találkoznak. A halál pedig türelmesen várja új prédáját…"

 A Tolvajok esküje méltó folytatása egy lehengerlő történetnek, mely varázslattal, ármánnyal és cselszövéssel teli világba kalauzol el bennünket. Magasra tette a lécet a Tolvajok tánca, hiszen ütősen indult és a színvonal a végére sem laposodott el, az utolsó oldalak is tartogattak még fordulatokat. De szerencsére nem kellett ezennel sem csalódnom Mary E. Pearsonban. 

Kazi és Jase számos próbát álltak már ki közösen, a kettejük közötti éles viszony pedig lágy románccá alakult át. De ezt nem mutathatják kifelé, hiszen a szerelem gyengeség, ha egy olyan világban élnek, ahol ellenségeik a kínálkozó alkalmat lesik arra, hogy a vesztükre törjenek. Így hát mindez megmarad egy féltve őrzött titoknak.
Látszólag harmonikus időszak köszöntött Tor Őrhelyére. De az ellenség akkor csap le, amikor nem számítanak rá. Egy alkalommal megtámadják a Ballenger családot: ennek következtében Kazit elviszik, Jase pedig majdnem belehal a sérüléseibe a csatatéren, csupán egy ismeretlen jótevőnek köszönhető, hogy biztos kezekbe kerül - hiszen a támadás fő célpontja maga a Patrei volt. Immár a távolból kell egymást védeniük, bármi is ennek az ára, hiszen az esküjük köti őket.

Kazi az ellenséges király udvarába kerül, aki meg akarja szerezni magának a Patrei hatalmát. Montegue biztosítékként elraboltatta a két legfiatalabb Ballenger-gyereket, ez már elmondja róla, milyen kegyetlen ember is ő. A lánynak ki kell találnia, hogyan szabadítsa ki Jase húgát és öccsét feltűnés nélkül, és hogyan szökhetne meg ő maga is Montegue-tól. Hogyan találhatna vissza szerelméhez, akitől bár nem tudja biztosan, de a szívében érzi, hogy még él.
Küzd. Minden egyes lélegzetvételével. De akár még a halált is vállalná azért, hogy megmentse a szeretteit. 

Jase-nek elsősorban fel kell épülnie, ezért eleinte Kazi oldaláról izgalmasabb a regény, úgy éreztem, sokkal inkább ő vált ennek a történetnek a gerincévé. De a fiúnak sincs sok ideje lábadozni - minél hamarabb a szerelme után akar menni és a családja jólétéről is meg akar bizonyosodni. Akik valószínűleg azt hiszik, már a föld alatt fekszik néhány méterrel. A két főszereplő szála lassan halad egymás felé, az olvasó pedig szüntelen kíváncsisággal figyeli az eseményeket. Vajon a szerelem tényleg mindent legyőz? Végső mentsvár lehet a megpróbáltatásokban?

"A kimondott szavakat mindenki hallja, de csak kevesen értik a szívet, ami mögöttük van."

A lánynak nehéz dolga van, úgy tűnik Montegue minden lépésével számolt, de a becsvágya és az uralkodás iránti ragaszkodása még a végzetét jelentheti. Úgy gondolom, Kazi méltó ellenfélre talált ebben a kötetben. Aki ellen még  fondorlatosabbnak, elszántabbnak kell lennie, mint valaha, ha haza akar jutni a szeretteihez. Igazi erős hősnő, ahogyan erről egy interjúban maga az írónő is beszélt. Szinte lehetetlenség összehasonlítani a Tolvajok táncában megjelent lánnyal, akit a céljai és a bosszúja motivált, hiszen ebben a második részben egy sokkal erősebb célt talált magának, amiért érdemes harcolni, amiért érdemes kiállnia a próbákat - ez pedig a szerelem. Sokat formálódott Kazi a kezdetektől a Tolvajok esküje utolsó oldaláig. Minden cselekedete racionális, ész alapú, mégis vannak olyan helyzetek, amikor a szívnek kell döntenie, és nem az észnek. És erre neki is rá kell ébrednie.

Mary E. Pearson ezennel is kitett magáért. Hosszú kihagyás után ismételten magával ragadt a világa, az atmoszférája, és a szívemhez nőtt a két főszereplő személye, sorsa. Kazi és Jase is mind inspirálóan hatnak az olvasóra. Mély és tartalmas regény volt a Tolvajok esküje. Érzelmileg megérinti a lelkünket, de közben egy pillanatra sem unatkozhatunk, hiszen akkor jön egy fordulat a cselekményben, amikor nem számítunk rá. 

Rendkívüli műalkotás, mely ellopja a szíved. :) 

"Nem mindig kell egy hadsereg a világ megmentéséhez. Néha egy ember is elég, aki nem hagyja a gonoszt győzni."

Borító:
Cso-dá-la-tos. Nincsenek rá szavak, mennyire gyönyörű a borítója ennek a kötetnek. Mind a Tolvajok tánca mélykékje, mind pedig ez a piros árnyalat valami eszméletlen. Itt is megjelenik a kard motívum, amit az első résznél Kazi erejével hoztam párhuzamba. A további díszítőelemek pedig a kódexek aprólékos, kézzel készített stílusát idézi meg, melynek nagy szerepe van a sorozatban, hiszen a múlt visszacseng az írások által.

Összességében:
Mary E. Pearsonban ezennel sem csalódtam. Ötvözte ebben a kötetben a mély mondanivalókat, rávilágít, mi az életben a valódi érték, és mindeközben egy felejthetetlen élménnyel gazdagít bennünket. Kiszámíthatatlan, izgalmas és fordulatos volt mindvégig a történet, ahogyan azt már az írónőtől megszokhattunk.
A különleges világ hamar ismét beszippantott, a karakterek sorsát a szívemen viseltem. Lényegében értékek ütköztek a Tolvajok esküjében. Kazi - annak ellenére, hogy tolvaj - képviselte a jót, minden cselekedete kitartásról és elhivatottságról árulkodott, hogy bármit képes lenne megtenni a szeretteiért. Míg Montegue az immorális ember megtestesítője volt a történetben, akit a becsvágy és a másokon való uralkodás hajt előre.
Fantasztikus, szédítő és tanulságos regény, mely tele van izgalommal és tiszta szeretettel.
A fantasy-rajongóknak ajánlom figyelmébe Mary E. Pearson munkásságát, ha még nem ismerkedtek volna meg vele, mert minden megvan a regényeiben, ami egy rendkívüli olvasmányélményhez szükséges: inspiráló főhősök, fordulatos cselekmény, mögöttes tartalom, mely utánozhatatlan írói stílussal párosul. 

Oldalszám: 460
Kiadó: GABO

Kedvenc karakter: Kazymirah
Kedvenc idézeteim:

"– Mi lesz velünk, Jase? Megírja majd valaki a mi történetünket is?
[…]
– Majd mi ketten, Kazi. Te meg én. Együtt megírjuk a történetünket, és ezer kötetet tesz majd ki. Előttünk az élet."

*

"Kapaszkodj belém, Kazi. Foglak. Nem engedlek el.
– Tudom, Jase – feleltem. – Tudom."

*

"[…] száz módja is van, hogy az ember szerelembe essen."

2021. február 10.

Sarah J. Maas - Föld és vér háza

HANGULAT                                MOLY                                        2020 

 "A ​#1 New York Times bestsellerszerző Sarah J. Maas a Föld és vér házával indítja útnak legújabb sikersorozatát, a Crescent Cityt: a félig tündér, félig ember Bryce Quinlan történetével, aki bosszút esküszik egy mágiával, veszéllyel és perzselő szenvedéllyel teli modern fantasyvilágban.

A félig tündér, félig ember Bryce Quinlan imádja az életét. Minden estét bulizással tölt, és eltökélte, hogy kiélvezi mindazt, amit Lunathion – azaz Crescent City – nyújthat. Csakhogy egy kegyetlen gyilkosság alapjaiban rendíti meg a várost, és Bryce világa darabokra hullik.Két évvel később Bryce még mindig a város legismertebb szórakozóhelyeit járja, immár a feledés reményében, ám hirtelen folytatódnak a gyilkosságok. A hírhedt bukott angyalt, Hunt Athalart megbízzák, hogy figyelje minden lépését, és Bryce rájön, többé nem menekülhet a feledésbe.

Bryce és Hunt igyekszik kideríteni az igazságot – és feldolgozni saját múltjuk szörnyűségeit. A megbolygatott szálak a város legsötétebb részein és a háborúban álló kontinenseken keresztül egyenesen a pokol bugyraiba vezetnek, ahol az évezredek óta szunnyadó erők most ébredezni kezdenek…"

Ha most megkérdezné valaki, ki az én személyes hősöm, biztosan Sarah J. Maast említeném. Ugyan nem hord köpenyt vagy álarcot, vagy menti meg a világot úgy, mint Wonder Woman, de egy igazi csodanő, az biztos. Hiszen mindaz, amit a tollával teremt, tökéletes gyógyír a megtört léleknek. A legnagyobb szükségben vettem elő a Föld és vér házát, és nem csalódtam, azonnal a szívembe zártam, ahogyan az írónő eddigi regényeit is. 

Bryce vanírok között él félig ember-félig tündérként. Legjobb barátai egy kanima, egy tűzszellem, egy orgyilkos, egy félig kecske balett táncos és egy farkas alakváltó, aki a következő fiatal ám ígéretes vezetőjének tűnik az Ördögfalkának. Ő Danika, Bryce legjobb barátnője, szinte testvére. Ismerik egymás lelkének minden apró szilánkját, hűségesek és óvják a másikat bármi áron. De az életstílusukat legplasztikusabban a kicsapongó szóval lehetne jellemezni. Ha buli van, ők biztosan a tömeg közepén táncolnak alkohollal az ereikben és bármiféle tudatmódosító szerrel, ami csak a kezük ügyébe kerülhet. Felszínes partihercegnőknek tűnnek a kívülállók számára, akik vonzzák a bajt. Talán így is van. Hiszen egy alkalommal szörnyűség történik - Danikát és az Ördögfalkát holtan, darabokban találják meg a lakásukban. Bryce-nak pedig fel kell dolgoznia, hogy elveszítette a másik felét, akivel szívesen meghosszabbítaná félszerzet életét a Zuhanással. Akire mindig számíthatott, és akiről kiderül, hogy megannyi titkot rejtegetett. Azon az éjszakán kis híján Bryce maga is életét vesztette, de egy angyalnak hála megúszta egy sebhellyel a lábán.

Két évvel később sem hagyja nyugodni a lányt az eset. A gyanúsított rács mögé került, de újabb gyilkosságok történnek, ami felkavarja a múltat Bryce szívében. Elkezd hát kérdezősködni, utánajárni a dolgoknak, de ez többek szemében is szálkát jelent. A biológiai apja, az Őszkirály próbálja testvérén keresztül jobb belátásra bírni, de sikertelenül. Bryce makacs, mint az öszvér, ráadásul a régi sebek miatt sem hagyhatja, hogy az apja utasításokat osztogasson neki, mikor elhagyta akkor, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá. De nemcsak a tündérkirály, maga az arkangyalok vezetője is felfigyel Bryce-ra - ám ő lehetőséget kínál számára, hogy befejezze azt, amit elkezdett. Segítséget is ad neki, mellé rendeli az Umbra Mortist, a Halál Árnyékát, akiről azt híresztelik, hogy kegyetlen gyilkológép, egy rabszolga, aki parancsra öl. Ő Hunt Athalar. 

Ám ez még csak a bemelegítő kör, ennél jóval több van ebben a regényben. Ahogyan halad előre a nyomozás, és egyre inkább elmélyed Bryce és Hunt a múlt titkaiban, úgy kerül elő egyre több szál, amelyek talán összefüggnek Danika gyilkosának kilétével. Az Őszkirály és még valaki a háttérben Luna kürtjét keresik, mely egy rég elveszett és használhatatlannak tartott ereklye, mégis úgy gondolják, újra fel lehetne ruházni erővel. Továbbá az alvilág és a feketepiac titkos szereket rejt, ami ha rossz kezekbe kerül, kárhozatra bocsáthatja az egész világot. Eközben pedig Hunt oldaláról megjelenik a hierarchia, a rabszolgasors elleni lázadás motívuma, mely megtöri a lelket, bármilyen erős is az.

A farkaslány bár korán életét veszti, szerves részét képezi a történetnek. Az a szeretet, barátság, mely közte és Bryce között kialakult, az a kapocs nem szűnt meg. A szálak is mindig egy emberhez vezetnek vissza: Danika Fendyrhez. Hiszen ahogyan a Viperakirálynő is megmondta: Bryce ott lel majd válaszokra, ahol számára a legjobban fáj. 

"– Ez a lényeg, Bryce! Az életé. Hogy úgy élj, úgy szeress, hogy közben tudod, holnap az egész eltűnhet. Ettől lesz minden annyival értékesebb."

Szokásosan nagy kedvencet avattam Sarah J. Maas legújabb regényével! Ugyan az Üvegtrón sorozatot és az ACOTAR trilógiát is egyszerűen imádom, üdítő volt egy teljesen új világba csöppenni az írónővel és az új karakterekkel. Bryce nem olyan főhős, mint amilyen Aelin Ashryver-Galathynius vagy Feyre Archeron voltak, de nem is akarnám őket összehasonlítani. A lány itt minden idegszálával egy lázadó, lobbanékony egyéniség, aki csakis a saját feje után megy. Egyetlen dolog érdekli csupán: az igazság. Mi történt a legjobb barátnőjével azon a tragikus estén? És Hunt... Szavakhoz sem jutok. Ez a rabszolgasorsra jutott angyal olyan erőről tett tanúbizonyságot 900 oldal során, amiért megérdemli minden tiszteletemet és szeretetemet. Kiderült, hogy az Umbra Mortisnak helyén van a szíve, és a Halál Árnyékát is ugyanúgy megrázza a halál közelsége, mint bármilyen másik lényt. Azonnal beleszerettem, nincs mese. 


 

Igazi érzelmi hullámvasút volt ez a könyv. Egyszer megállás nélkül kacagtam Bryce tettein vagy megszólalásain, másszor könnyek gyűltek a szemembe, és alig láttam a betűket. De végig zakatolt a szívem, olyan hevesen, hogy majd' kirepült a helyéről. Sokan mondták már korábban, hogy lassan indul be a regény - ez valóban így van. Ugyanakkor Sarah J. Maas nem rétestésztaszerűen, ok nélkül nyújtja el a történetet, az előzmények is ugyanolyan jelentőségteljesek és hozzátenném, hogy közel olyan izgalmasak is, mint a csattanó a végén. Az írónő többször is játszik velünk, olvasókkal, hiszen elhiteti, hogy már sínen van az igazság, felfedtük a múlt árnyait, de akkor jön egy újabb csavar, egy újabb meglepetés, amire nem számítottunk. Az utolsó 250 oldalon a szemem a lapokhoz ragadt, nem bírtam egyszerűen elszakadni a cselekménytől, annyi izgalom és fordulat várt ott, hogy képtelen voltam letenni a kezemből. És ez egy igazán jó történet ismérve! Beszippant a világa, nem ereszt el, és még az utolsó oldal után is veled marad. Pontosan ilyen a Föld és vér háza - és alig várom, hogy a folytatással ismételten Crescent Citybe utazhassak.

Borító:
Egyszerűen lélegzetelállító alkotás lett! Különösen a színösszeállítás tetszik - nem csoda, hogy a vöröset választották dominálónak, de mellette a világosbarna, bézs árnyalat is igazán passzoló. Elég sok díszítőelemet helyeztek a képre, mégsem érzem azt, hogy eltúlozták volna, vagy feleslegesek lennének, szerintem valóban így gyönyörű, ahogyan van. A könyvből pedig a motívumok visszaköszönnek majd.

 Összességében:
Sarah J. Maas most is igényes munkával szőtte össze regényének fonalait. A Föld és vér háza mind a 900 oldala tele van izgalommal, fordulattal és nem várt meglepetésekkel. Főként a legvégén jöttek olyan csavarok, melyek teljesen a könyv lapjaihoz láncoltak. Egyszerűen nem bírtam letenni, a rabja lettem. A stílusnak, a történetnek, a nyomozásnak, a karaktereknek. Egyszerre volt humoros és komoly, érzelmes és akciódús.
Nehezen találni a szavakat egy ilyen csoda után. Mert ez kétségtelenül az. És a történet még nem állt meg itt... sőt, a kalandok még csak most kezdődnek!
Minden fantasy-rajongónak a polcán a helye, azok is imádni fogják, akiktől távol áll a romantikus zsáner, de elsősorban a megtört szívű és megfáradt lelkű könyvmolyoknak ajánlom. Mert ez a könyv gyógyír minden sebre, sérülésre, amíg az idő el nem végzi a dolgát.

Oldalszám: 910
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Bryce Quinlan, Orion "Hunt" Athalar, Ruhn Danaan, Lehabah
Kedvenc idézeteim:

"Hűséges a halálig és azon túl is."

*

"– Őszinte leszek veled.
– Ajajj!
Hunt orrlyukai kitágultak.
– Bármi áron megoldom ezt az ügyet. Még akkor is, ha oda kell kötözzelek a kibaszott székhez, hogy megírd a listákat.
Bryce elvigyorodott.
– Kikötözés. Menő.Hunt szeme elsötétedett.
– Ne… baszakodj… velem!
– Igen, tudom, te vagy az Umbra Mortis."

*

"– Tudom, hogy úgyis mész tovább, Quinlan, akkor is, ha minden szar."

*

"– A barátom. Aki legalja műsorokat néz velem a tévében, és elviseli a baromságaimat. Az vagy, akinek nem kell magyarázkodnom olyankor, amikor a leginkább számít. Teljes valómban látsz engem, és nem menekülsz előlem."

2021. január 30.

Anne L. Green - Joyce csapdájában

  HANGULAT                                MOLY                                        2020

"William élete kész káosz. Őrlődik a Joyce iránti elkötelezettség és a Heather iránti forró szenvedély, a lelkiismerete és a szíve között. Túlfűtött kapcsolata Heatherrel közelgő esküvője miatt halálra van ítélve, és ha ez nem lenne elég, egy sorozatgyilkos is a nyomukban lohol. A férfi magánéletének védelme a távolságtartást, az életükért folyó harc viszont az egymásba kapaszkodást diktálja. William nem látja a kiutat, csapdába került. Az esze helyett az érzelmei irányítják, de igazán csak akkor omlik össze minden, amikor a múltjának egy rejtett darabja a leleplezés küszöbén áll. Kénytelen lesz súlyos áldozatot hozni annak érdekében, hogy a titkát megőrizhesse, és ezzel megóvhassa önmagát és a szeretteit.

A Joyce csapdájában a Bűnös viszony-sorozat második része, melyben a többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő azt boncolgatja, minden körülmények között megéri-e áldozatot hozni, és közben áldozattá válni."

Évek óta nyomon követem Anne L. Green munkásságát, hiszen már az első regényeivel beírta magát a szívembe. Végigkövethettem azt, ahogyan összekapcsolja pontról-pontra a regényeit, a legutóbbi - Csábító címet viselő - trilógiájába pedig az eddigieknél is több személyességet rejtett el. 

Ebből a sorozatból nőtte ki magát a Bűnös viszony duológia, melynek egyik főszereplőjével már a korábbi regényekben is találkozhattunk. A Végzetes csábítót olvasva megismerhetjük Will háttértörténetét, és a múlt eseményeit, ami teljesen meghatározta a férfi életét. Amikor is a jó szíve arra késztette, hogy megmentsen egy bajba jutott, testileg és lelkileg is megtépázott lányt, ezzel lemondva saját jövőjéről. De Joyce-nak ez nem volt elég. Az kellett neki, amit Will már nem tudott odaadni neki, hiszen az már máshoz tartozott - a szíve már Heather Reese-hez húzta. A férfi nehéz helyzet előtt áll: Engedjen a külső nyomásnak, a zsarolásnak, ezzel talán kockára téve szerelme jövőjét, vagy meghozza az áldozatot, ami egy tökéletes élet lehetőségének lemondásával jár. Will fogoly lett, mind lelki, mind fizikai értelemben. Egyszer csak Joyce csapdájában találja magát - a nő mindent elkövet, hogy magához láncolja őt. 

Ám az ifjú rendőr és a gyönyörű ügyvédnő szerelmét két oldalról is ostromolják. Nemcsak Joyce, de egy titokzatos sorozatgyilkossal is meg kell küzdenie Willnek és Heathernek, aki versek formájában hagy maga után nyomokat. Rá kell jönniük ezeket követve, hogy  a múlt nem maradhat rejtve örökké. 

Emellett egy bizonyos Daniel Lee is bejön a képbe, aki nem retten el az erőszakos tettektől sem, hogy megszerezze védőügyvédjének Heathert. De tudna ő egy ilyen embert képviselni? Aki nyíltan bevallja bűnlajstromát? Heather és Will feje felett az eddigieknél is magasabban csapnak össze a hullámok, és csak közösen menekülhetnek meg a rájuk leselkedő veszélyek elől. 

"– Mitől félsz ennyire? – nézett mélyen a szemembe.
– Attól, hogy pont akkor bukok el, amikor a legfontosabb volna, hogy nyerjek.
Most az én életem a tét."

A Joyce csapdájában egy igazi küzdelem története. Küzdelem a boldogságért, a valódi szerelemért. Will - a legtöbb regényhőssel ellentétben - az igazi jófiú, aki hisz az igazságosságban és a mindent elemésztő szerelemben. Valóságos harcos, aki nem adja fel, bármeddig elmenne a szerettei védelméért. Ez pedig egyfelől megindító, másrészről pedig inspiráló. Emellett pedig Heathernek is az eddigieknél kitartóbbnak, keményebbnek kell lennie, hiszen már nem csak saját életük a tét.
Ugyanakkor kettejük viszonyára kicsit ambivalensen gondolok. Jeleneteik sokszor árulkodtak mélyen gyökerező, tiszta kötődésről, a köztük lévő gyengédség vitathatatlan volt, ám úgy éreztem, máskor - az én ízlésemhez mérten - a túlfűtöttség túlságosan is dominált. Ennek ellenére Heather és Will párosa egy jól működő duó, mely képes leleplezni a csalárdságot, hogy utat engedhessen a dicső igazságnak.

Anne L. Green ebben a regényben a kapcsolati dinamikákra helyezte a hangsúlyt. Kihívás elé állította önmagát, hiszen a Joyce csapdájában cselekményének egészét egy pszichopata elmejárása alakította és vonta az irányítása alá. Emiatt az egész könyv merész volt és kihívó! Az írónőnek mindvégig összetetten kellett gondolkodnia, és egyben kellett látnia a történetet. Úgy kellett alakítania a szálakat, hogy összeérjenek és a végére az olvasó előtt is kitárulkozzék a regény a maga teljességében. Szerintem ezt Anne L. Greennek nagyszerűen sikerült megalkotnia, ezzel egy különleges duológiát komponálva, melyben keveredik az erotika, a romantika, az akció a lélek mélységének rejtett titkaival. 

 "[…] a szerelem a legcsodásabb dolog, amit megélhetsz."


Borító:
A Heather vonzásában kékje mellett a Joyce csapdájában zölden virít. A nő ruhájának mély kivágása hangsúlyozza a regény erotikus oldalát, ám a két szereplő között nem vágy tükröződik, összekapaszkodásuk sokkal inkább a Heather és Will közti gyengéd ragaszkodásról, a tiszta lelki kötődésről árulkodik.
Merész, de vonzó külső ugyanilyen belsőt is takar!

Összességében:
Anne L. Green csavarokkal teli lezárást alkotott a Bűnös viszony sorozatnak. Már az elejétől kezdve felcsigázza a gondolatainkat, arra késztet, hogy együtt nyomozzunk Willel és Heatherrel, közös élménnyé válik a bűnös leleplezése. Mégis mindez teljességgel kiszámíthatatlan. Sosem lehet tudni, mi érkezik a következő fejezetben, és ez az izgalom valamint a saját kíváncsisága hajtja előre az olvasót.
Korábbi regényeihez képest újfajta karakterekkel dolgozik az írónő - Will nem maffiavezér, hanem az igazság szolgálatában áll, becsületes és önfeláldozó, Heather pedig még erősebb és keményebb eddigi főhősnőinknél. Mindkettejüket megtépázták az élet viharai, de együtt mindent képesek véghez vinni.
Illetve egy teljesen új kihívásra is vállalkozott, méghozzá, hogy leleplezze egy igazi pszichopata elméjének rejtett csillagrendszerét. Ez a szál különös színt vitt a teljes duológiába, Joyce egy igazán másféle ellenfél, mint amilyenekről az eddigi ALG-regényekben olvashattunk. Egyszerűen bravúros volt!
Azoknak ajánlom a Bűnös viszony sorozatot, akik vágynak egy nyomozás adta különleges kalandra, akik szeretik az izgalmakat, a bűnügyi történeteket, mely keveredik a határtalan szenvedéllyel és erotikával.

Oldalszám: 504
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:

"– Istenem, Will, neked tényleg hőskomplexusod van."

*

"A megbocsátás nem felejtést jelent, Will. Azt jelenti, hogy elengeded a másik ember torkát. (…) Ha megbocsátasz neki, megszabadulsz valamitől, ami elevenen felemészt téged."



2021. január 19.

Olvass a Bexi sorozat zenéire!


 

Sziasztok!

 Az utóbbi időben kicsit - nagyon - eltűntem a színről, ez pedig annak köszönhető - idézőjelesen -, hogy december közepétől egészen január végéig egyetemi vizsgaidőszak tombol, és a jó bölcsész karos hallgatónak ez egy igen kemény időszak minden alkalommal. Elméleti szak révén kevesebb a szorgalmi időszakos számonkérés (de nem azt jelenti, hogy kevesebbet kell melózni évközben, szimplán még nem kérik számon), hanem minden erre a másfél hónapra sűrűsödik össze. Eltűnésemért Platónt, Plótinoszt, Kierkegaardot és az összes skolasztikus gondolkodót lehet hibáztatni, egyszerűen féltékenyek lettek volna, ha szórakozásból leemelek valamit a polcról. De kitettem a szűrüket, szóval mától belevetem magamat az itthon porosodó regénykupacba, mert már nagyon hiányzik, hogy magával ragadjon egy másik, a valóságtól igen távoli univerzum. Mégis muszáj volt valahogyan kiszakadnom a rengeteg tanulnivalóból, így egy könnyed sorozatra esett a választásom, amit tényleg számtalan alkalommal újra tudok olvasni.

Így történt, hogy az ünnepek alatt ismételten a kezembe került Leiner Laura Bexi sorozata. Nem titkon a szívem csücske ez a hat könyv, és mindig elérik a hatásukat: megnevetettnek, kirántanak a hétköznapok szürkeségéből, illetve felébresztik a bennem szunnyadó fangirlt. Hasonló vészterhes időkre, nagyon ajánlom menekülés gyanánt ezt a rendkívül szórakoztató, örökzöld ifjúsági sorozatot!

A Bexi sorozatról értékeléseket már az elmúlt olvasások alkalmával írtam - ezeket a címek alatt megtaláljátok:

Késtél
Hullócsillag
Illúzió
Nélküled
Valahol
Egyszer

Valami újdonsággal szerettem volna előrukkolni, így a sorozat olvasása közben kiírogattam a dalcímeket, amiket megemlít az írónő a regényekben - többször hallgattam őket miközben épp az adott jelenet zajlott, vagy ment a háttérben. Nagyszerű élményt adott ez így! Ebben a bejegyzésemben a kis listámat megosztanám veletek - mindegyik dalról a sorozat jut eszembe, akármikor is dobja fel őket éppen a Spotify. 

A Késtélben jelent meg a legtöbb zene, hiszen ez az egész kötet egy zenei tehetségkutató műsorban játszódik.

 

Összesen 12 zeneszámot találtam ebben a kötetben, ezeket összegyűjtöttem erre a lejátszási listára. Kiemelném mindközül a Sorry seems to be the hardest wordsöt, hiszen ez volt az a produkció, amit Nagy Márk énekelt a Pop/Rock sztár leszek! válogatóján. Az Out of my headet is mindenképpen, amire - többek között - az én figyelmemet is a sorozat hívta fel, és azóta megunhatatlan kedvencem lett. És persze nem mehetek el szó nélkül a Somebody that I used to know mellett sem. Szentül hiszem, hogy ez a szám azért született, hogy egy magyar írónő két kitalált karakter duettelőadásához kösse. Ez A ZENESZÁM, ami végigmegy az egész sorozaton, és valóban, ha bármikor megszólal, azonnal Bexi és Nagy Márk jutnak róla eszembe. 

A Hullócsillagban Aszádék említik egyszer poénból Paul McCartney és Stevie Wonder közös előadását, az Ebony és Ivonyt. 

Az Illúzióban Bekinek Damien Rice 9 Crimes c. száma segít átvészelni a nehéz időket - és valóban egy melankolikus, de közben gyönyörű dal. 

 
 
 A Nélküled is egy központi zenére épül - Bekinek és Márknak közös produkcióként kell előadni egy esküvőn a This Years Love-ot, miközben ők csak egyet akarnak: elkerülni a másikat. 

A Valaholban kétszer említenek egy-egy zeneszámot: My Way és Dog Days Are Over

Végül pedig az Egyszer is tartogat számunkra két olyan dalt, amiről fixen Beka és Nagy Márk története jut mindenkor eszünkbe. Ez a Blue October: Say It illetve Travis: Idlewild


Jó kikapcsolódást és zenehallgatást kívánok! Fun factként pedig ajánlom, hogy olvassatok bele az egyes dalok kommentszekciójába, teljesen véletlenül szinte mindenhol elözönlötték a magyarok és a márkerek hada. ;) 

Millió puszi:

Barby

2020. december 31.

2020 évzáró ॥ 5+1 könyv, amit ajánlok az idei olvasmányaimból









Elérkeztünk a várva várt évzáró bejegyzéshez. Magunk mögött hagyhattunk egy igen... mondjuk úgy, hogy kaotikus évet. 2020 nem olyan volt, mint amilyennek vártuk. Nagy reményekkel vágtam neki az új évtizednek, melynek csupán csekély része valósulhatott meg. Ennek természetesen nem más az oka, mint a mindenhol végigsöprő világjárvány. 

Az eleje a vizsgaidőszak újdonságával telve indult, amit sikerült egész jó eredménnyel zárnom. Január végre úgy éreztem, megtaláltam a helyemet a világban. Februárban folytatódtak a sikerek, az élet megdobott egy újabb jutalomfalattal, utána pedig bedobta a bombát. Március közepén bezártak az egyetemek egyik pillanatról a másikra, teljes online oktatás lépett fel és igazi pánikhangulat uralkodott mindenhol. Minden koncertet lemondtak, a fesztiválszezonnak hamar lőttek - és legnagyobb szívfájdalmamra a könyves eseményeket is elmosta a járvány minden dedikálásával, programjával együtt. Nem is beszélnék erről többet, hiszen jól tudja mindenki, átélte ezt az egész világ. Csak ennyit mondanék még, hogy ez az év átértékeltette velem mindazt, amit kaptam, amit eddig átéltem, és arra nevelt, hogy legyek egy kicsit rugalmasabb, mert az élet megköveteli ezt - főleg ilyen körülmények között.

Idén folytattam a tavaly megkezdett személyesebb hangvételű rovatomat, amiben minden évszakban számot vetettem az elmúlt időszak történéseivel, olvasmány- és filmélményeivel, valamint kiemeltem ezek közül a legjobbakat és a legnagyobb csalódásokat is.

Január & Február
Március & Április & Május
Június & Július & Augusztus
Szeptember & Október & November

Ahogyan tavaly kiemeltem Lillsz barátnőm érkezését és a szuper hétvégét, amit együtt töltöttünk, most ugyanígy bemutatnám nektek nagy vonalakban azt az egy hetet, amit idén én töltöttem náluk nyáron, Lábod városában. Bár 5 óra választ el minket egymástól (jobb esetben), mégis az egyik legjobb barátnőm az egész földkerekségen, akit a könyves világnak, a molynak köszönhetek. Ugyan az év igencsak megpróbálta ezt a kiruccanást felrúgni, elsőként egy nagy szökőár mosta el az utat, ahol a busz közlekedik, majd a víz nem akart rendesen jönni a csapból, aztán a ritkán előjövő allergiám köszönt be pont ekkor... Így voltak ám nehézségek ezerrel, de semmi sem állíthat meg két könyvmolyt, jó lesz ezt a világnak az eszébe vésnie. Főleg, ha rólunk van szó. 

Ambivalensen zárom továbbá az idei teljesítményemet az olvasmányok terén. Bár több mint 100 könyvet olvastam el 2020-ban, túl könnyű volt kiválasztani azt az 5+1 könyvet, amit a bejegyzés második felében be szeretnék nektek mutatni. A bizonytalan helyzet azt eredményezte nálam, hogy újraolvastam a kedvenc köteteimet, viszont az újak valamiért kevésbé tudtak kikapcsolni, néha nagyon nehezen vettem rá magamat az olvasásra, és volt, hogy csak azt kívántam, mihamarabb a végére érjek a könyvnek. Remélem, 2021-ben visszajön a kedvem, és jobban fogok majd nyitni az újdonságok felé is, mert már a polcon várnak rám és arra, hogy a kezembe vegyem végre őket. 

Arra viszont igazán büszke vagyok, hogy idén sikerült visszafognom a könyves beszerzéseket. Összesen 33 újdonságra tettem szert - ezek között vannak kihagyhatatlan ajánlatok miatti rendelések, raktárvásáros szerzemények, novellák, recenziós példányok, hirtelen felindulásból elkövetett vásárlások, molyos cserék, ajándékok. De a fentebb említett okok miatt a magánkönyvtáram olvasottsága inkább stagnált, mint emelkedett volna - jelenleg 80%-on áll.

És most bemutatnám azt az 5+1 könyvet, amit ki szeretnék emelni az idei olvasmánylistámból...












Szerintem nem kell nagyon bemutatni Matt Richards és Mark Langthorne közös művét az utánozhatatlan Queen zenekarról és főként annak énekeséről, Freddie Mercuryról. A szerzőpáros alaposan utánajárt mindennek, ami a zenei legendával kapcsolatos - részletesen bemutatják a gyerekkorát, majd sikereit és megpróbáltatásait egyaránt. Emberközelivé vált ezáltal a Queen. Különleges, és mindvégig érdekes regény - mesteri alapossággal felkutatott tények és közben izgalmas olvasmányosság jellemzi a művet. Ahogyan a zenekar maga, ez a kötet is jött, látott és győzött.

Értékelésem ♫ 



Az Egy birodalom végzete újfajta perspektívából mutatja be a kis hableány történetét. Egy különleges, új világot teremtett az írónő, melyben a szirénhercegnő és a szirénvadász herceg csap össze. Közel sem olyan, mint a jól ismert tündérmese - sokkal vérszomjasabb, több benne az izgalom és a fantázia. Magával ragadó, fordulatos történet, valódi csemege a fantasy-rajongók számára! Ki ne hagyjátok, ha egy rendkívüli regényre vágytok!

Értékelésem ♫ 



Újabb fantasy regény Tricia Levenseller tollából, A kalózkirály lánya. Alosa a tengerek urának a lánya, akinek a hatalmát sokan meg akarják dönteni. Így kerül Alosa az Allemos testvérek hajójára, akik azt hiszik, kijátszhatják a kalózkirályt. Ám a lány céllal került a fedélzetre, egy térképdarabot keres apjának. Minden éjszaka kiszökik a cellájából, hogy körbenézzen a kabinokban. Kivételes, egyedi történet volt, igazi gyöngyszem a young adult kategóriában. Izgalmas, kiszámíthatatlan és teljesen átható atmoszférával rendelkezik. Egyből beszippant a tengerek világa. 

Értékelésem ♫ 









Elle Kennedy nem titkoltan az egyik kedvenc NA szerzőm. Az Off-Campus az egyik kedvenc egyetemen játszódó regénysorozatom, hiszen mindben megvan a szenvedély, romantika és a humor is, így tökéletes kikapcsolódást nyújtanak mindenféle nehéz helyzetekben. Ennek a spin off szériája a Briar U, melynek első kötetében a Heyward-Di Laurentis család egyetlen lánygyermeke, Summer jelenik meg, akit legtöbben nem tartanak többre egy csinos pofinál. De nem Fitzy. Colin Fitzgerald tekintete már korábban is megakadt a nyár nevű lányon - csak egy probléma van, Summer a csapattársának a húga, ezt a szabályt pedig nem szegheti meg. A bájos, mégis szenvedélyes történetek rajongóinak kihagyhatatlan olvasmány!

Értékelésem ♫ 



Azon szerencsések közé tartozom, akik még a megjelenés előtt olvashatták Sienna Cole legújabb regényét, az Ahol a százszorszépek nyílnakot, ami egy igazi lélektani dráma, külső-belső utazás. Molly O'Hara egy igen zárkózott személyiség, mégis rájön, hogy a saját lábára kell állnia. Londonba utazik, hogy megtalálja a saját sorsát. Ekkor találkozik Masonnel, aki kinyitja előtte az élet kapuit, valamint Normannel, aki a szomszédjában lakik, de olyan sanyarú élete van, hogy sokszor mások szemetéből szerzi a napi betevőjét. Ez a regény - ahogyan a többi Sienna Cole könyv is - mély mondanivalót tartalmaz: egyik oldalról egy olyan nő nézőpontját mutatja be, aki egész életét védőfalak között töltötte, és onnan lép ki a világba, másrészről pedig egy sérült elmét tár elénk az írónő. Az olvasó betekintést nyer egy olyan ember szellemi lényébe, akit kötnek a múlt árnyai, és nem tud tőlük szabadulni. Fantasztikus, megindító történet. Tényleg mindenkinek ajánlom, akit érdekel a psziché, a lélek mélységei, ám annak árnyoldalaival együtt. 

Értékelésem ♫ 



A Winie Langton egy különleges kisregény sorozat, ráadásul egy magyar szerző tollából. Mi történik, amikor a fantasy és a steampunk keveredik? Ha hozzáadunk egy igazán merész, badass főhősnőt, magát a címszereplőt? Megkapunk egy igazán egyedi, izgalmakban és fordulatokban gazdag, letehetetlen sorozatot, amelynek minden egyes karakterét a szívünkbe zárjuk. Mind a hét rész számomra különleges, olyan kalandokat éltem általuk, melyeket sosem felejtek el. A Mint az óraművel pedig véget ért ez a széria, de számomra olyan olvasmányélmény marad, amit bármikor szívesen ismételten átélek.

Értékelésem ♫ 

Immár a bejegyzés végére érve köszönöm szépen Nektek az egész éves figyelmet, bár ez az évtizedkezdés nem olyanra sikeredett, mint azt vártuk volna, kívánok 2021-re rengeteg szuper olvasmányélményt és élményekben, sikerekben gazdag új évet!

Millió puszi:
Barby