2021. október 24.

Orvos-Tóth Noémi - Örökölt sors

HANGULAT                                MOLY                                        2018 

"Amikor ​elkezdjük kutatni elakadásaink, szorongásaink, elhibázott párkapcsolataink, ismétlődő kudarcaink okát, gyakran kiderül, hogy saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot. Ilyenkor érdemes a tágabb perspektívát is megvizsgálni, és szüleink, nagyszüleink vagy akár a még korábbi generációk életeseményeit is feltárni.
A legtöbb esetben döbbenten tapasztaljuk majd – amit a modern kutatások eredményei is igazolnak –, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább. Az egykori háborús üldöztetés a mi életünkben depresszió formájában jelentkezik, a kitelepítés traumája állandó bizalmatlanságban, az árván maradt dédmama kötődési vesztesége párkapcsolati kudarcokban, az öngyilkos nagypapa eltitkolt története pánikzavarban – hogy csak néhány lehetséges példát említsek.
Számomra ma már egyértelmű, hogy egyetlen ember sorsa sem érthető meg transzgenerációs szemlélet nélkül. Ha szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől, vagy megváltoztatni zavaró viselkedési és érzelmi mintáinkat, fel kell tárnunk családunk múltját. Ez gyakran nem egyszerű feladat, mert sok titkot, kimondatlan feszültséget hurcolunk magunkkal, és adunk tovább generációról generációra. A tabutémák pedig megakadályozzák, hogy egészségesen és őszintén kapcsolódjunk egymáshoz és önmagunkhoz.
Ebben a könyvben szeretném végigvezetni az olvasót egy transzgenerációs önismereti úton, hogy saját életében tetten érhesse és helyrehozhassa a múltból megörökölt negatív érzelmi viszonyulásokat és viselkedési mintákat."

Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors c. könyve  volt az első hangoskönyv élményem. Maga a szerzőnő olvasta fel, ez pedig külön értéket  kölcsönzött a hallgatásnak. Mostanában egyre több helyen találkoztam ezzel az írással: tömegközlekedésen jött velem szembe, vagy influencerek instatörténetében, olyanok is a kezükbe veszik, akik amúgy nem tekintik magukat könyvmolynak. Széles körben, kortól és nemtől függetlenül megakad rajta az emberek szeme. Nem csoda, hiszen olyan témát jár körül, melyben mindenki érintett. Mitől vagyunk olyanok, amilyenek? Magunktól, vagy őseink is szerepet játszanak a kérdésben?

Orvos-Tóth Noémi a fogantatástól, az anyai kötődés első pillanatától kezdve veszi górcső alá az ember életét. Nem gondoltam volna, hogy a magzat a biológiája által ennyire önmagába örökíti a kismama terhesség alatti állapotát. Ha a mama stresszes, azt a baba is ugyanúgy megérzi, sőt ennek nyomait az ember felnőtt korban is érzékelheti. Nem véletlenül mondják a terhes nőknek, hogy kerüljék a stresszt, de pszichológiai oldalról vizsgálva a miértje nem elhanyagolható. Rengeteg dolog az ember életében szinte már eldől még a megszületése előtt. Orvos-Tóth Noémi pedig erre világít rá. De nemcsak az anya, ugyanúgy az apa szerepe is rendkívül fontos, és az első légkör, amiben az ember szocializálódik, és ahonnan a mintáit hozza: a család. 

Rendkívüli alaposság figyelhető meg a könyvben. A magyar pszichológusnő számos problémát mutat be, és sokkoló példákkal támasztja alá azok létezését. Az ember első körben a mintáit a szüleitől veszi, de az egyén életét az ő elvárásaik nagyban megkeseríthetik. Olykor pusztán jóindulatból, a saját hibájából már tanulva állítja ezeket a szülő, másszor viszont olyan akadályokat rak a gyereke elé, amit ő nem tud megugrani. Mikor a várt fiúgyermek helyett egy lány érkezik a családba, de az apa ennek ellenére "fiúsan" neveli őt., amivel megnyomorítja a lánya életét pszichésen és biológiailag is, hiszen a teste is reagál minderre. De az is egy ilyen megugorhatatlan akadály a gyerek részéről, ha valakit pótolnia kell, akit a család elveszett.
A titkok súlya külön fejezetben ki van hangsúlyozva a könyvben - milyen falakat állíthat egy családban, milyen hatással van a gyerek életére, ha tabuk között nő fel. A rohanó, énközpontú világban az Örökölt sors megállít egy pillanatra, hogy nagyobb perspektívában mutasson rá a problémára, és legfőképpen a gyökerére, ami a legtöbb esetben visszanyúl az őseinkhez, akár tőlünk több generációval távolabbra is. Muszáj kilépnünk az egocentrumú nézőpontból - egy globális látószöget kell felvennünk, ami által paradox módon sokkalta önmagunk lehetünk, mint előtte. Ez az újfajta beállítódás pedig magyarázatot is adhat arra a kérdésre, amit individuumként nem tudnánk meghatározni: Miért vagyok olyan, amilyen?

"Igen, mi mindannyian traumatizált ősök leszármazottjai vagyunk. Tárjuk hát fel, eredjünk nyomába az eltitkolt vagy elfeledettnek hitt fájdalmaknak, hogy szabadulni tudjunk nyomasztó árnyaiktól."

Ez a könyv empátiára nevel. Arra, hogy sose ítélkezzünk elhamarkodottan, hanem gondoljunk bele, mi minden érhette a másikat, vagy az ő felmenőit, ami miatt ő ilyenné vált. Minden család hordoz nehéz kereszteket, a kérdés inkább az, hogy szembenéznek-e a nehézségekkel, vagy a szőnyeg alá söprik-e őket. A transzgenerációs örökségek az életünk részei, ha akarjuk őket, ha nem. És érdemes őket tudatosan kezelni, nehogy váratlanul érjenek bennünket - ugyanakkor a megbocsájtás képessége nélkül nem tudunk megszabadulni tőlük.

Ösztönző kötet. Motivál arra, minél többet megtudjunk az őseinkről, hiszen nem véletlenül mondják, hogy a múlt sebei továbböröklődnek belénk. Ahhoz pedig, hogy megismerhessük a felmenőinket, beszélgetésre van szükség. Az Örökölt sors így családi beszélgetések elindítója is, és ebben mankót ad a pszichológusnő fejezetvégi kérdések formájában, amiket feltehetünk magunknak és családtagjainknak. Hálás vagyok, hogy ezt az élményt megoszthattam az édesanyámmal, akivel közösen hallgattuk a könyvet, majd minden fejezet után átbeszéltük és feldolgoztuk a hallottakat. Ez rávilágított számunkra arra, hogy vannak a családunkban olyan vakfoltok, amelyekről eddig nem vettünk igazán tudomást, és amelyekről szinte semmit nem tudunk. Ebben szeretnénk fejlődni a továbbiakban, hogy minél inkább megismerhessük a gyökereinket, honnan származunk, és milyen transzgenerációs örökségeket hagytak ránk a felmenőink.

Rendkívüli élmény volt, hogy a könyvet maga a szerzőnő olvasta fel a hangoskönyvben. Nagyon emberi volt, néha ki lehetett venni, mennyire megérinti a téma, egy-egy résznél el is csuklott a hangja. Közel éreztem magamat hozzá, mintha nekem mesélne. Csak ajánlani tudom ezt az élményt! 

Zárásként pedig egy másik kedvenc szerzőm, Grecsó Krisztián egy mondatát idézném, ami témába vágóan hangsúlyozza a generációk közötti kiemelt kapcsolatot:

"A múlt tovább él bennünk, a mozdulatainkban, a beszédünkben, ahogy a hajunkba túrunk, az ősök ideje ott bujkál a génekben, és telik tovább." 

Borító:
Egyszerű alkotás, mégis mindent elmond, ami szükséges. Alul a cím és a szerzőnő neve dominál, ám a kép tetején órákat, fényképeket látunk láncokon lelógva. Portrék, családképek fekete-fehér változatai. De tudjuk, hogy a jól elkapott pillanatok mögött egy egész élettörténet van, ami csak elmondásra vár.

Összességében:
Az Örökölt sorssal mindenkinek meg kellene ismerkednie. Páratlan egy könyv, minden betűjével csak ad és ad az olvasójának. Ösztönöz, motivál arra, hogy ismerjük meg a gyökereinket, ne ragadjunk a felszínen.
Nekem különleges élmény volt - nemcsak azért, mert hangoskönyvben hallgattam, hanem azért is, mert igazán megérintett érzelmileg. Biztos vagyok benne, hogy aki a kezébe veszi, mindenki talál egy-egy pontot, amiben ráismer önmagára vagy a családjára. Orvos-Tóth Noémi rámutat arra, mekkora a felelősségünk abban, hogy a traumatizált mintáinkat mi már ne örökíthessük tovább a gyerekeinkre. Ezen az úton ugyanakkor nemcsak a leszármazottainkat szabadítjuk fel a transzgenerációs örökségek rabságából, hanem mi magunk is épülünk, fejlődünk, tisztulunk. 

Mindenkinek ajánlom ezt a kötetet válogatás nélkül. Az Örökölt sors motiválóerő ahhoz, hogy megismerjük a felmenőinket. Nyitottabbá teszi az olvasóját, empátiára készteti, és segít megerősíteni a családi köteléket. 

Oldalszám: 288
Kiadó: Kulcslyuk

Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:

"A traumák közül is a legfájdalmasabb, amikor a hozzánk legközelebb állóktól szenvedünk el sérüléseket. És gyógyulni is ebből a legnehezebb, hiszen éppen attól félünk, ami leginkább a segítségünkre lenne: a másik embertől. Mintha a szomjazó fóbiásan rettegne a víztől."

*

"Ahhoz, hogy szabadulni tudjunk gyermekkorunk kísértő démonaitól, messzebb kell látnunk szüleinknél. El kell fogadnunk, hogy egykor ők is tehetetlen áldozatok voltak, akik feldolgozatlan sérüléseiket nekünk adták tovább."


2021. október 19.

R. Kelényi Angelika - Szédítő Balaton

 HANGULAT                                MOLY                                        2021

"Caroline ​Wood sosem gondolta volna, hogy egyszer ékes magyar nyelven súgja majd valaki fülébe: Szeretlek! Sármos, mindazonáltal nagyképű főnöke ez alkalommal egy családias panzióba küldi, amely a Balaton partjára vonzza a külföldieket messze földön híres konyhájával. Éppen ez utóbbi szúr szemet a helyi luxusszálloda hírhedt tulajdonosának, aki még a gyilkosságtól sem riadna vissza, hogy megszerezze a kis panzió séfjének titkos receptjeit. Carónak leleplező anyagot kell írnia az aljas módszerekkel dolgozó szállodásról, aki bárkit félreállít, ha az érdeke úgy diktálja… A baj csak az, hogy a lány ugyan enni szeret, de nem egy konyhatündér, mégis profi szakácsként kell bizonyítania. A séfnek azonban más irányú elvárásai is vannak… A lány hamar nyomra bukkan, és szokása szerint a legnagyobb veszélybe sodorja magát… Mit főz ki Caroline ezúttal, hogy ép bőrrel megússza a magyar gasztro-kalandot? 

R. Kelényi Angelika, Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő új regényfolyamában a Caroline Wood-sorozatban a nagy sikerű Barcelona, Barcelona és folytatása, a Róma, Róma regényekből megismert lány krimibe illő, de a romantikát sem nélkülöző kalandjait olvashatjuk. Caro újságíróként ered a rejtélyek nyomába, de gyakran a bűntényeknél is nagyobb veszély leselkedik rá: a szerelem." 

Caroline Wood a kalandjai során már bejárta a fél világot. Barcelona, Róma, Hollywood és Rio de Janeiro is szerepelt már az úti céljai között, most azonban nem a kötelesség vezeti, amikor repülőjegyet vált Magyarországra, hanem egy családi tragédia. A nő még ki sem pihenheti a riói kalandját, szomorú hírrel szembesül - elhunyt a nagybátyja, Andor bácsi, akinél kiskorában annyi szép nyarat megélt. 

Így kerül Caroline Wood a magyar tengerhez, Balatonrakoncára. Jót is tesz neki, hogy kiszakad a londoni kerékvágásból, hiszen olyan titokkal szembesült a korábbi kötet végén, amit megemészteni csak az idő és a távolság segíthet. Látszólag viszonzásra találtak a tiltott, gyengéd érzelmei a főnöke, Monsieur Duval iránt, de valójában sokkal bonyolultabb a helyzet, mint azt a nő gondolta volna. Caroline-t teljesen felkavarja az információ, becsapottnak és átvertnek érzi magát, de még időben megtudta a valóságot, mielőtt belement volna egy komolyabb viszonyba. Balatonrakoncán viszont egy érdekes helyzettel szembesül. A megboldogult nagybátyja a leégett panziója felét rá, másik részét pedig gyerekkori szerelmére és játszótársára, Szabados Ádámra hagyta. Az öreg szigorú keretek közé sorolta az örökséget - így Caroline-nak nincs más választása, mint valahogyan életet lehelni a szállodába, aztán meg majd lesz valahogy. 

Ám azt világéletében nem gondolta volna, hogy a veszély egy balatoni kisvárosba is követni fogja. Egy német úriember szállodamonopóliumot akar létrehozni a környéken, ehhez pedig minden követ megmozgat - Caroline élete ismételten veszélyben forog. És már közel sem biztos a nő abban, hogy Andor bácsit tragédia érte, lehetséges, hogy gyilkosság áldozata lett. Caroline újságírószimata bekapcsolt, és onnantól nincs megállás. Ki tudja, talán még egy jó cikk is kisülhet a kalandból.

Caro eleinte mihamarabb szabadulni akar az örökségétől, nem akar kötöttségeket, csak vissza szeretne menni a CBM magazin, nyugalmasnak talán nem nevezhető irodájába, és folytatni a karrierjét, amiért annyit harcolt. De Ádám mindenáron üzembe akarja hozni a panziót, hiszen nagy lehetőséget lát benne. Vajon végül sikerül maradásra bírnia a nőt?

"Nekem vagy egészen kell egy társ vagy sehogy. Nem bujkálok, nem titkolózok, nem tagadok. Az nem az én világom."

R. Kelényi Angelika a Szédítő Balatonban megmutatja, hogy egy kisváros élete is minimum olyan pörgős, mint egy fővárosé. Mindig történik valami, és itt is vannak olyan titkok, amelyekre fényt kell deríteni. És talán Caroline-nak nem csupán a családi örökségének rejtélyét sikerül megoldania, hanem végre a szerelmi élete is sínre kerül. Különösen tetszett, hogy az írónő magyar felmenőkkel alkotta meg a főszereplőt, akinek a múltjában szerepel kishazánk, aki kötődik ehhez a helyhez, hiszen szép emlékek fűzik hozzá. Caro a kötet során bejárja a balatoni városokat, körülnéz, turistáskodik, vele együtt pedig mi is kalandozhatunk egyet. 

Caroline gasztroblogger lévén sokat foglalkozik a különböző kultúrák ételeivel. Ez most sem volt másként. Ám a hagyományos magyar fogások mégis kis különlegességgel kerültek a tányérokra, ezzel garantáltan meghozva a kedvünket az olvasás utáni főzőcskézéshez. R. Kelényi Angelika apróbb recepteket rejt el a regényében, ezzel fokozva a rendkívüli olvasmányélményt.

Ha kikapcsolódásra vágyom, ha túl hangosak a valóság zajai, akkor a legjobb teendő ilyenkor, ha R. Kelényi Angelika regényeihez nyúlok. Az írónő humoros, légies stílusával mindig levesz a lábamról, történeteivel pedig igazi kalandra hív el, mellyel bejárhatom a nagyvilágot. A Szédítő Balaton ugyan hazai vizekre kalauzolja el az olvasóit, itt sincs hiány újdonságokban és szórakozásban. 

Borító:
A Caroline Wood-sorozat borítótervezői igazán kitesznek magukért minden egyes alkalommal. A rajzolt képek csodálatosak, és nagyon passzolnak a főhősnőhöz, az ő stílusához, életéhez. A háttérben egy balatoni naplemente látható a maga gyönyörű színkeverékeivel, elől pedig Caro, ahogyan a biciklijének támaszkodva figyeli a tájat. Lélegzetelállító alkotás, akárcsak a regény. 

Összességében:
R. Kelényi Angelika ismét elvarázsolt. Ezennel a szédítő Balatonpartra invitál bennünket, hogy legyünk részesei Caroline Wood újabb kalandjának a magyar tengernél. A nő családi okok miatt utazik Balatnrakoncára, ahol egy panzió - kevésbé boldog - társtulajdonosa lesz. Az élete és a munkája visszahívja Londonba, de Caro nem tudja addig elhagyni a magyar vidéket, amíg az öröksége nincs jó kezekben. Ráadásul egy rejtély lebeg Balatonrakonca felett, amit a nő újságíróvénája nem enged megoldatlanul hagyni. És talán a csendes kisvárosban a magánéleti válságából is talál kiutat.
Nagyszerű kikapcsolódás volt számomra a Szédítő Balaton ezekben a zivataros, októberi időkben. Szinte már magamon éreztem a nyári napsütést, és egyszerűen feltöltött energiával a regény olvasása. Könnyed, humoros története üde színfoltjává vált a mindennapjaimnak. 

Azoknak ajánlom, akik szeretnének egy igazán kalandos könyvet olvasni, egy belevaló főhősnővel, megannyi fordulattal, szerelemmel és szenvedéllyel. 

Oldalszám: 360
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Caroline Wood,
Kedvenc idézeteim:

"Hiába, ha szeretsz valakit, akkor félsz, hogy elveszíted. Ha te ezt nem érzed, akkor nem vagy szerelmes."

*

"– Vannak elkerülhetetlen rossz dolgok, amiken változtatni nem tudsz, de ha meglátod bennük a jót, akár a hasznodra is fordíthatod őket."

2021. október 15.

V. E. Schwab - Addie LaRue láthatatlan élete

 HANGULAT                                MOLY                                        2021

"Egy ​élet, amire senki nem fog emlékezni. Egy történet, amit soha nem felejtünk el. 

Franciaország, 1714: egy fiatal nő végső elkeseredettségben fausti alkut köt az ördöggel, hogy örökké éljen, ám ezért cserébe súlyos árat fizet. Az ördög megfosztja a világban elfoglalt helyétől, és arra kárhoztatja, hogy mindenki elfelejtse, akivel találkozik. Így kezdődik Addie LaRue évszázadokat és kontinenseket átívelő, felejthetetlen története. Művészek múzsájaként vonul végig a történelmen, melynek során egyetlen társa az ördög, aki minden évben felkeresi az egyezségük évfordulóján. Aztán egy napon, egy manhattani antikváriumban Addie belebotlik valakibe, aki emlékszik rá. És ekkor rájön, hogy nem menekülhet örökké a végzete elől."

V. E. Schwab otthonosan mozog a fantasy birodalmában. Számos ilyen zsánerű regény jelent már meg a tollából itthon és külföldi országokban is. Az Addie LaRue láthatatlan életét már megelőzte a híre, és 2021 egyik legvártabb könyveként volt számon tartva. Nagy felhajtás övezte, a csodálatos borító pedig garantáltan ellopta minden érdeklődő szívét. Így jutott el hozzám is Addie LaRue története, és egyáltalán nem bántam meg, hogy a kezembe vettem.

Már a könyv fülszövege felveti az olvasóban a gondolatot: mennyire kétségbe lehet esve az olyan ember, aki alkut köt az ördöggel - mely alkunak a tétje nem más, mint a saját lelke.
Adeline úgy érzi, az élet csak elrepül mellette. A kis faluba, ahova beleszületett, nem történik sok említésre méltó, zárt közeg ez, amiben a lány nem szárnyalhat kedvére. Megláncolják őt a hagyományok, nem engedhet teret igazán az érzelmeinek, hiszen rá is elrendezett házasság vár. Ez elől menekülve fut az ördög karjaiba, aki megoldást kínál ebből a pokolból, és aki látszólag megadhatja neki a szabadságot, amiért csupán egy dolgot kér. Mindez a legnagyobb ajándékként hangzik egy olyan lánynak, aki megrögzötten menekül a saját társadalma konvenciói elől. És ezért a lehetőségért a lelke sem nagy ár. Ám amikor az ördögi alkut megkötve visszatér a családjához, a falujába, hirtelen már annyi helye sincs a világban, amennyi korábban. 

Addie a kezdeti otthontalanságból kijózanodva kihasználja az alku adta lehetőségeket. Igyekszik a jó oldalát nézni annak, hogy senki nem emlékszik rá, így valósággal azt teheti, amihez kedve tartja. Nem kell igazítania az életét az állandósághoz, helyette napról napra él, minden napfelkelte pedig új lehetőséget kínál számára. Sokáig csak jeleneteket látunk a lány életéből, és ebbe a különleges narrációba toppan be Henry Strauss. A fiú egy kis könyvesbolt eladója, aki megajándékozza Addie-t egy régi, ógörög nyelvű Odüsszeiával. Látszólag ez a nap is ugyanolyan a lány életében, mint az ezt megelőző 300 év bármelyike, ám valójában ekkor kezd igazán érdekessé válni a történet. Ugyanis Henry másnap, aztán az azt következő, majd az azt következő napokon is felismeri a lányt. 

Ezután sorra ismerünk meg pillanatokat Addie korábbi életéből, és haladunk lineárisan is a cselekményszállal - megfigyeljük, hogyan alakul Henryvel a sorsa. Hiszen az nem lehet véletlen, hogy annyi emberből a világon pont ő emlékszik rá. És a másik kérdés: Mihez kezd ezzel a történettel a művészi vénával megáldott fiú? 

Schwab nem szereti elsietni a történeteit, ez ebben a regényben is tökéletesen megfigyelhető. Lassan vezeti bele az olvasót a cselekmény velejébe - itt 200 oldal után indul be igazán a történet. Addig apránként megismerhetjük Addie múltját és hosszú életének egyes szeleteit, mégis hova vezette őt a sors a kis könyvesbolt és Henry előtt. Hogyan kezelte a láthatatlanságot? Hogyan birkózott meg azzal, hogy nincs otthona, nincs tulajdona, csak az örök létezése? Ám amikortól beindul a történet, onnantól kezdve már nincs megállás. Olvastatja magát a regény, és olyan fordulatokat hoz, melyekre nem számítunk. Nem tudjuk letenni, mert tudni akarjuk, milyen is Addie LaRue láthatatlan, de annál eseménydúsabb élete. 

"– Hogy lehet eljutni a világ végére?
(…)
Lépésről lépésre."

Az írónő stílusa egyszerre volt irodalmi és művészi, szinte festői. A külső narrátor teret engedett annak, hogy ne csak a lány oldalát ismerhessük meg, hanem az őt körülvevő teljes világot és embereket. Ezt pedig V. E. Schwab nagyszerűen az előnyére fordította, és egy olyan komplex és színes univerzumot tárt elénk, amelyből egyszerűen nem szeretnék kiszakadni.

Nagy út az, melyet a kis Adeline LaRue bejár. Kezdetben elveszik az őt körülvevő közegben, habár érzi, hogy nem illik bele. Utána egyre inkább kitűnik a tömegből, mígnem nem bírja annak fojtogatását, és alkut köt az ördöggel. Viszont a mindenkori makacssága akkor sem hagyja el őt, amikor a legmélyebben elkeseredettség járja át a lelkét. Felül akar kerekedni az őt irányítókon - és az olvasó végig bízik a lány diadalában.

Borító:
Mint már mondtam, a regény borítója egy olyan meseszép alkotás, hogy ha másért nem, már csak ezért a polcán akarja tudni az ember. Habár nagy vétek lenne porosodni hagyni. A halványpiros és sötétkék árnyalatok keveredése szemet kápráztató. Alul egy város tornyai vehetőek ki, melyet egy ördögszarvú alak ural le. Mögötte nagyban egy lány nyakának és arcának körvonalait láthatjuk, mögötte és mellette madarak szállnak - a cím pedig rajta gyönyörű betűtípussal és illusztrációval. Bámulatos!

Összességében:
Az Addie LaRue láthatatlan élete egy csodálatos, izgalmas és mélyig hatoló olvasmány. Bemutatja, mi mindenért áldozná fel az ember akár a saját lelkét is. Szabadságért, szeretetért, boldogságért.
V. E. Schwab nagyszerűen szövi az események fonalát - a lassú kezdés után egy igazán pörgős történetet tár elénk, amibe beleszeret az olvasó. Rámutat az idő és a szavak fontosságára, valamint magára az életre is. Nagyon szerettem az anekdotikus elbeszélőmódot a meghatározó cselekményszál mellett, ettől lett igazán egyedi és különleges. 
Ez a könyv a világot nyitja ki számunka. Minden betűje kincset ér.

Azoknak ajánlanám, akik szeretik a fantasykülönlegességeket és a szívekig elérő olvasmányélményeket. Hiszen az Addie LaRue láthatatlan élete egy valódi igazgyöngy, ha a megfelelő olvasó talál rá.

Oldalszám: 608
Kiadó: Agave

Kedvenc karakter: Henry Strauss
Kedvenc idézeteim:

"Addie rájött, hogy a könyvekkel ezer élete is lehet – vagy erőt meríthet egy nagyon hosszúhoz."

*

"– A szeplőid olyanok, mint a csillagok."



2021. október 10.

R. Kelényi Angelika - Váláshelyzet

 HANGULAT                                MOLY                                        2015

"Meg ​lehet-e tartani egy férjet harminc év házasság után? Mit tegyünk, ha a férj válni akar, mert elege lett az unalmas, érdektelen házasságából, és az unalmas, érdektelen feleségéből? Le lehet-e győzni egy fiatalabb, dögösebb ellenfelet, aki szemet vetett a jól szituált férjre? Túl lehet-e élni egy válást, mely után totálisan megváltozik az élet? Találhat-e új jövőképet az, akit ennyi év után dobnak el? 

Az ötvenes éveiben járó Karolina azt gondolja, hogy a férje el akarja hagyni a szép Gabiért, akinek azonban kisebb gondja is nagyobb annál, semmint a szomszédja öregedő párjával foglalkozni. A házasságát féltő nő mindent bevet, hogy vetélytársát kiüsse a nyeregből, és elképzelése szerint esélyes, hogy ez sikerült is neki. Csendes irigység és féltékenység dúlja Gesztenyéskert békés utcácskáját, mígnem megérkezik a legszexibb pasi, aki valaha is az idilli kertváros macskaköveit koptatta, hogy felkavarja az állóvizet, és megvalósítsa Karolina terveit. 

R. Kelényi Angelika korábbi sikerkönyveihez hasonlóan most is egy sokak által ismert, kemény élethelyzetet dolgoz fel a maga humoros, laza stílusában."

R. Kelényi Angelika sokrétű írónő, hiszen olykor történelmi közegbe helyezi a kalandos, krimis, mégis romantikával fűszerezett írásait, legutóbbi regényei viszont a Caroline Wood sorozat keretein belül napjainkban játszódnak. Ezeken kívül pedig a legelső kötetei humorral és iróniával veszik górcső alá korunk társadalmi problémáit, mint a pánikbetegség, szingliség, önbizalomhiány és válás. Az agyam eldobom c. igazán közvetlen, naplószerű könyve után ebből a szériából a Váláshelyzettel ismerkedtem meg, ami Gesztenyéskert igazi pletykaarzenáljába kalauzol el bennünket. 

A 21. században a válás már elfogadott, hétköznapi dologgá vált. A kisvárosban mindenki tudja Gabiról, hogy azért maradt egyedül a két tinédzser gyerekével, mert a férje egy fiatalabb lányért hagyta el. Mindennek ellenére nagyon csinos nő, számos férfi versenyzik a kegyeiért. A szomszéd Karolina, aki nála csaknem tíz évvel idősebb, úgy gondolja, hogy a magányos Gabi szemet vetett az ő Jánosára. A házaspár kapcsolata érezhetően megromlott, a férfi sosem kedveskedik a feleségének, mindig későn érkezik haza, állandóan eljár, és Karolina azt gondolja, hogy a szomszédasszonyhoz igyekszik minden alkalommal. A figyelmet, amit elvárna, tőle nem kapja meg, ezért Gesztenyéskert férfilakóin próbálgatja csáberejét.

Karolina nagyon felszínes karakter. Minden erejével azon igyekszik, hogy a többi nőhöz mérten csinos, fitt legyen, és minden férfitekintetet magáénak akar. Nem akar a dolgok mélyére ásni, mindenkit elsőre megítél, és ahhoz tartja magát. Gabiban is csak egy szép testet lát, nem veszi észre az elvált, megtört lelket a csinos kiszerelés mögött. Karolina nem tudja azt, hogy legtöbbünk akkor akar a külvilág számára lehengerlően mutatkozni, amikor belül viharok dúlnak - pedig ő maga is ezt csinálja. Érzi, hogy változás közeleg, de az emberek felé csak szépnek, fittnek akar látszani. Későn döbben rá a házassága válságára, és nem a legmegfelelőbb módon próbálja megoldani azt. Csupán külsőségekkel, és azt várva, hogy majd a jó kinézet helyrehozza évek romlását.

Mivel ez történt a házasságában. Romlás. Karolina teljesen leuralja a férjét, birtokolni akarja, és csupán presztízsből szeretné megmenteni azt, ami köztük van. Minden egyes megszólalásában elmondta, mit nem szeret Jánosban, mi zavarja őt nap mint nap a legkisebb apróságoktól elkezdve. Ez a felszínesség tette Karolinát nevetségessé és a végkimenetelt elkerülhetetlenné, indokolttá. 

"Amikor eltemetsz egy szerelmet, esélyed nyílik rá, hogy egy új,
boldogabb szerelemnek nyiss kaput."

Angelika nagyszerűen megragadta a kisvárosi élet atmoszféráját. Ahol mindenki ismer mindenkit, ahol nincsenek titkok, vagy ha mégis, akkor egészen biztosan napvilágot látnak. A karaktereivel ügyesen bánik, Karolina sorsát sok jellemhibája ellenére is a szívünkön viseljük, és együttérzést vált ki belőlünk az ő fájdalma, szenvedése. Nem tudunk rá neheztelni amiatt, ahogyan látja a világot, csupán szánni tudjuk, és az írónő humorral és iróniával sokkal inkább mint egy karikatúrát, úgy ábrázolja a nőt. 

Kétségtelen, hogy fontos témák azok is, melyekkel R. Kelényi Angelika ezekben a nőcis könyveiben foglalkozik. Nem lélekfelemelő beszédtémák, hiszen egy válás, egy pánikroham legkevésbé sem egy boldog esemény. Ugyanakkor jelen van a világban, beszélni kell mindezekről, és Angelika tudja, hogyan tálalja ezeket a dolgokat úgy, hogy az olvasónak a szarkazmus, az egyedi humor és a helyzet- ill. jellemkomikumok nyomán ne a problémák mögötti keserűséget lássa meg, hanem sokkal inkább a könnyedséget, amivel olykor kezelni tudjuk a nehéz dolgokat is. És erre R. Kelényi Angelika szuperül rávilágít a Váláshelyzet c. könyvében. 

Borító:
Az írónő nőcis témájú könyveinél megfigyelhető a hasonlóság. Mindegyiken rajzolt figurákat láthatunk, akik egy kiragadott, komikus élethelyzetben megmutatják azt, miről is szól Angelikának ez a könyve. A Váláshelyzet előterében egy háziasszony látható, míg a kép másik szélén egy fiatal pár, akikre a nő megvetően, némi féltékenységgel néz. Körülöttük címszavakat olvashatunk, mint vágy, házasság, előítélet, féltékenység, szex, bűn. Ez a kis képkocka már rögtön sejteti, mit kíván bemutatni Angelika. Szerintem nagyon passzol a könyvek könnyed, humoros mivoltjához a rajzolt hatás. Színeiben a piros és a fehér dominál, és a cím is jól látható helyen, erőteljes, de mégis díszes típussal szerepel. 

Összességében:
R. Kelényi Angelikában nem tudok csalódni. Bármilyen témához nyúl, sikeresen veszi az akadályait, egyedi humorával és különleges történetvezetésével mindig levesz a lábamról. A Váláshelyzetben - ahogyan azt a címe is jelzi - a válás, a házasság, a megcsalás valamint a csábítás témákat járja körül és mindezt egy kisvárosba, Gesztenyéskertbe helyezi. Ebben a közegben nincsenek titkok, mindenki hall és tud mindenről, a két főszereplőnek - Gabinak és Karolinának pedig ebben a világban kell megvívniuk a maguk csatáit. Néha akár egymással is.
Angelika stílusa rendkívül légies és könnyed, szórakoztató módon képes megközelíteni alapvető emberi problémákat, és valódi életigazságokat mond ki a humor köntösébe foglalva.

Azoknak ajánlom, akik szeretik az élettel átitatott, mégis majdhogynem szatirikus történeteket, melyben komikum segítségével van jól látható módon megvilágítva a probléma és annak megoldása.

Oldalszám: 254
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:

"Gondoltál már arra, hogy ha továbbra is úgy élsz, ahogy mások szerint helyes, akkor mindent kihagysz az életedből, amit szíved szerint kipróbálnál? A sok rossz beidegződés, a megfelelni vágyás kiveszi az emberből az életkedvet."

*

"Sokan csak akkor vallják be saját maguknak is, hogy hibáztak, ha már fény derült rá. És elsősorban nem azt bánták, hogy elkövették, hanem azt, hogy lebuktak vele."


2021. október 4.

Anna Todd - Miután elbuktunk

HANGULAT                                MOLY                                         2015

"Tessa és Hardin élete eddig is bonyolult volt. Most még bonyolultabb lett. Miután elbuktunk, az élet már soha többé nem lesz olyan, mint volt. Tessa pont az élete legnagyobb döntését hozza meg, amikor minden megváltozik körülötte. Először az ő családjáról tudnak meg addig rejtegetett titkokat, aztán Hardin családja okoz nekik váratlan meglepetéseket. Ezek a felfedezések mindent más megvilágításba helyeznek, és még jobban megkérdőjelezik a közös jövőjüket, amelyért már annyit küzdöttek. Tessa élete kezd szétesni. Semmi sem az, aminek hitte. Sem a barátai, sem a családja. Hardin, az egyetlen személy, akire támaszkodhat, nagyon dühös lesz, amikor tudomást szerez Tessa döntéséről. Ahelyett, hogy mellé állna, mindent elkövet, hogy megtorpedózza a terveit. Tessa tudja, hogy Hardin szereti, és bármi áron meg akarja védeni. De más szeretni valakit, és megint más beengedni az életünkbe. Tessát kezdi kimeríteni a féltékenységi jelenetek, a féktelen dühkitörések, és a bűnbánó bocsánatkérések ördögi köre. Senki iránt sem táplált még ilyen heves érzelmeket, senki sem gyújtotta így lángra a testét… De meddig képes a tűz és a szenvedély ellensúlyozni ezt a sok drámát és szenvedést? Azelőtt elég volt a szerelem, hogy összetartsa őket. De ha Tessa most a szívét követi… akkor vége lesz a kapcsolatuknak? Anna Todd elsőkönyves író, aki Texasban él a férjével. Valószínűleg megdöntöttek néhány rekordot, amikor alig egy hónappal az érettségi után összeházasodtak. A férje háromszor teljesített szolgálatot Irakban, és Anna addig különféle alkalmi munkákat vállalt. Többek között eladó volt egy illatszerboltban, és adatfeldolgozó az adóhivatalban. Mindig szeretett olvasni, rajongott a fiúbandákért meg a romantikus regényekért. Most sikerült egyesítenie a három szenvedélyét, és nagyon élvezi, hogy az élete egy megvalósult álom lett."

A Miután kötetek különleges helyet foglalnak el a szívemben, ám amikor ajánlom őket, mindig kiemelem, hogy csak akkor fogja szeretni az ember, ha bírja idegszálakkal a konstans drámázást és képes az állandó ördögi körforgás mögé látni, hogy felfedezhesse a történet valódi értékét. Aki ezt megteszi, az egy közel sem tökéletes, de annál addiktívabb regénysorozat részese lehet.
 
A Miután összecsaptunk hatalmas függővéggel zárul. A második kötet a bizalom kérdéskörét járja körül: Vajon Tessa képes lesz-e az őt ért atrocitások ellenére is folytatni a közte és Hardin között kialakult kapcsolatot. Nem kevésbé fontos témát mutat be a Miután elbuktunk is - hiszen az őszinteséget emeli ki Anna Todd ebben a regényben. A kötet elején Tessa fél Hardin reakciójától: Miként viselkedik majd a fiú, amikor megtudja, hogy Seattle-be költözik, és ez milyen hatással lesz majd a kapcsolatukra. Rá kell ébredniük, hogy a kommunikáció hiánya csak nehézségeket szülhet, és semmi jó nem eredhet abból, ha nem őszinték egymással. De több megpróbáltatáson is keresztül kell menniük ahhoz, hogy ezt a bölcsességet a gyakorlatban is alkalmazni tudják. 
Elsőként meg kell birkózniuk azzal, hogy Tessa édesapja 9 év ködös év után ismét visszatért az életébe. Viszont talán még rosszabb állapotban, mint amikor elment. Nincs hol laknia, hetek óta nem fürdött, tartozásokba verte magát és alkoholproblémákkal küszködik. Hardin családját már jól ismerjük - az alkoholista apa fiatalon elhagyja a feleségét és a fiát, majd már a mérgező szenvedélytől mentesen új életet kezd. Új házasság, új gyerek, új állás, és mindezt egy új kontinensen. Hardin ezt sosem bocsájtja meg neki. A Miután elbuktunkban viszont Tessa családi múltja jelenik meg. Hasonlóan a fiúéhoz, az sem patyolattiszta és példaértékű. Sőt a könyv sorban mutatja be, hogy igazából egyik házasság sem az. Tessa mégis vágyakozik rá. Vágyik arra, hogy Hardin egyszer az oltárnál várja őt, hogy kimondják a boldogító igent. De sok más mellett, ebben a témában is különbözően gondolkodnak ők ketten.
 
"Szerintem az ember életében az a legfontosabb pillanat, amikor rájön, hogy képes valaki mást önmagánál is jobban szeretni."
 
Ez a harmadik kötet már egyfajta kitekintés az egyetemista életből a felnőtt jövőbe. A történet csupán csekély része játszódik a campuson, jelentősen azon van a hangsúly, Tessa seattle-i utazása hogyan befolyásolja a Hardinnal való kapcsolatát. Sokat feláldozott már a fiúért, de önmagát és az álmait nem fogja. Most Hardinnak kell lépnie, ha meg akarja tartani Tessát. Ők ketten nem tudnak egymás nélkül élni. Többször is megpróbálják külön, de mindig egymás mellett kötnek ki. Köröket futnak, aminek látszólag nincs vége. Ugyanaz a lemez megy szinte egy éve, és a jövő boldog reménységének fénye messze, haloványan látszik csupán. De a szenvedések által mégis fejlődik a két karakter. Tessa megerősödik, céltudatos lesz, és ettől a kitűzött jövőtől nem tántoríthatja el senki, még Hardin sem. A fiú görög eposzokat megszégyenítő fejlődési szakaszt jár be a regénysorozat első soraitól kezdve, hiszen megtalálta azt a személyt, aki őt jobbá teszi és aki nélkül nem tud élni. Ennek ellenére sokszor még mindig impulzívan cselekszik, nem racionalizálja, amiket kimond, és ezzel megbántja a lányt.



Már az első film óta van bennem egy kérdés: Azzal, hogy megváltoztatták Steph karakterét, hogyan fogják így a harmadik részt megfilmesíteni. A könyvben van egy nagyon sokkoló fordulat, amit bárhányszor olvasok, mindig a földbe döngöl. De egyszerűen kihagyták belőle ezt meg a teljes egyetemi légkört. Így mind Steph karakterváltozása, mind Zed személyének devalválódása nem jelenik meg azok számára, akik csak az After-filmeket látták. Ennek ellenére mondhatom, hogy egyre inkább könyvhűbb filmeket készítenek a Miután sorozatból. Amennyire az elsőben erőltetettnek találtam Josephine Langfordot Tessaként és amennyire nem láttam Hardint Hero Fiennes Tiffinben, annyira megkedveltem őket a Miután elbuktunk filmre. Egyre jobban és jobban hozzák a karaktereket és egyre jobban adják át mindkettejük összetettségét és mélységét. Továbbra is nehéz feladat előtt állnak, hiszen a regények olyan lélektani töltettel rendelkeznek, amit nehéz vászonra vinni. Nem is sikerül ez teljesen a készítőknek, de míg az első filmnél azt gondoltam, ezek még rá sem néztek a könyvre, nemhogy olvasták volna, már a harmadik próbálkozásra jó alapokra épült a megfilmesítés. Ugyan még mindig túl pasztelles számomra: Hardin karaktere nem elég kemény sokszor, és a cselekményben sem jelennek meg a fiú mindent összetörő, veszekedést generáló megjegyzései. Pedig azok által lesz teljes az After-élmény.

Borító: 
Tetszik ez az egyszerű, mégis nagyszerű stílusa az összes könyvnek. Ránk bízza a többletjelentést, nem jelenít meg rajta szereplőket, mégis azzal a kis felleggel, ami látható a háttérben, mindent elmond. Tökéletes a maga egyszerűségében. Címcentrikus, mivel az az, ami nagyban látszik a képen, minden más csak körítés a borítón. Imádom a színét - ez a rózsaszínes árnyalat nagyon megfogott már elsőre is, és ahogy a kékkel és fehérrel vegyítve jelenik meg, létrehoz egy tökéletes harmóniát.
 
Összességében:
Hardin és Tessa körkörös, szívszorító románca folytatódik egy igazán elementáris kötetben, a Miután elbuktunkban. A bizalom helyreállt a két fiatal között, de hogy ez hosszútávú maradjon, elengedhetetlen az őszinteség. Hardinnak és Tessának meg kell tanulniuk csapatban, titkoktól mentesen működni. Ám ez nem olyan egyszerű, ha a világuk mégiscsak a múlt elhallgatott valóságának rejteke. 
Még sokkolóbb kötet, mint az eddigiek. Anna Todd igazán tud játszani az olvasó szívével - amikor az ember úgy gondolja, kiismerte már a szereplőket, az írónő csavar mindenen egyet, majd hagy bennünket ledöbbenten. 
Az After-élmény kihagyhatatlan azok számára, akik egy igazán drámai, csavaros történetre vágynak, humorra, szenvedélyre, egy olyan könyvsorozatra, ami beszippant az elején, és a végéig a rabja is maradsz.

Oldalszám: 676
Kiadó: GABO

Kedvenc karakter: Hardin Scott

Kedvenc idézetem: 

"– Igyunk a működésképtelen, kissé elmebeteg kapcsolatokra."


2021. szeptember 25.

Ludányi Bettina - Festménybe zárt lelkek

 HANGULAT                                MOLY                                        2021

"A lelkeket festményekbe zárja, hogy örökké ragyoghassanak  A rendőrség egy kivéreztetett női holttestet talál Houston egyik sötét sikátorában. Scott C. Flynn nyomozó kapja meg az ügyet, aki azonnal nekilát a rejtély felgöngyölítéséhez. Amikor végre áttörést ér el, Flynn ismét nehéz helyzetben találja magát.  John M. McGlothlin látszólag egy hétköznapi festőművész életét éli, a felszín alatt azonban szörnyű titkokat őrizget. Munkái a női szépséget és a nőies ragyogást ábrázolják, ám többek ezek hétköznapi festményeknél.  Egy festő. Egy nyomozó. Megannyi áldozat. És egy nő, aki közelről látta a gyilkost, mégis túlélte! Ő az álcázás mestere, egy agyafúrt szélhámos, és talán a kulcs a gyilkos elfogásához.  

Ludányi Bettina legújabb regényében bepillantást nyerhetünk egy sorozatgyilkos megborult elméjébe. Izgalmas és brutális utazást teszünk a művészetek világába, és választ kapunk a valódi nőiesség kérdéseire." 

Az a megtiszteltetés ért, hogy még a megjelenése előtt elolvashattam a Festménybe zárt lelkeket. Ludányi Bettina regényei eddig mind elkápráztattak, ám ezzel a történettel egy új szintre emelte a munkásságát. Az utolsó oldalak után hatalmas sokk alá kerültem, és csak annyit tudtam szavakba önteni: Ez brutális volt. 

Egy újabb nyomozás veszi kezdetét. Scott Flynn nyomozó nem pihenhet a szektagyilkosságok után sem - amiről az írónő Mögötted! című könyvében olvashatunk -, hiszen a rendőrség egy fiatal lány holttestére bukkan. Hamar az FBI fülébe jut az eset, és hirtelen esély nyílik arra, hogy egy évtizedek óta tartó gyilkosságsorozat elkövetőjét örökre rács mögé helyezzék. Most van szemtanú. A gyilkos hibázott. 

Az olvasók számára nem titok az elkövető személye. A regény egyik különlegessége, hogy két oldalról tárja elénk az eseményeket. Adott a nyomozó és adott az elkövető. Egy festőművész, aki megváltóként tekint magára, aki szerint egyedül ő tudja megadni a kiválasztott nőknek az új és örök életet. Úgy, ha a vászonra viszi őket. Mégpedig nem akárhogy: egyfajta rituálé keretein belül feláldozza, majd eltemeti őket. De egyszer megzavarják, és nem jut mindennek a végére, így a nő testét megtalálja a rendőrség, és megkezdődik a hajtóvadászat. 

 A Festménybe zárt lelkekben az izgalmas cselekményen túl két férfi elméjének összetettségébe láthatunk bele. Mindketten igazán esendő, emberi karakterek lettek, és talán ettől is vált a regény olyan rendkívül elevenné és rémisztővé. Ugyan egy valóság választ el a cselekménytől, de belegondolunk - mi van, ha mégsem? Ludányi Bettina igazi alapossággal járja körbe az emberi psziché minden részletét, és úgy mutatja be egy sorozatgyilkos lelki világát, ahogyan nagyon kevesen tudják. John egyszerre taszító személyiség a tettei miatt, másik oldalról viszont egy megtört ember, aki meg van győződve arról, hogy helyes az, amit csinál. Helyes az, hogy teremtőt játszva új életet hirdet. Az emberi mivolta pedig nagyszerűen kiütközik abban, ahogyan őt Caroline leírja. A nő a Mögötted! című regény egyik kulcsfigurája, aki visszatér, hogy segítsen egy barátjának. Egykor járt már McGlothin galériájában - rosszkor volt rossz helyen, ami felborította a világát. Most ez újra megtörténik. Elkövet egy hibát: megismeri a férfit. Caroline nem a rendőrségi jegyzőkönyvet látja Johnban, hanem azt, amelyik arcát felé mutatja. Vele kedves, igazi úriember, és külső szemlélőként nehéz elhinni, hogy a két arc ugyanahhoz az emberhez tartozik. John McGlothin szemszögének minden betűje sokkolja az olvasót. Rémisztő a gondolkodásmódja, ahogyan a világot, a nőket és önmagát látja. Ugyanakkor nem véletlenül vált ilyenné. A kapocs, ami Caroline és közte kiépül, a gyerekkori fájdalmakra épül, és megtalálják egymásban azt, akivel osztozhatnak a terheiken. Ezáltal pedig meglátjuk a pszichopata gyilkos mögött megbúvó embert. 

"De még az erős nőknek is kell valaki, akinek nekivethetik a hátukat."

A másik oldalon ott van Scott Flynn, aki arra törekszik, hogy megállítsa a gyilkost. Nehéz dolga van, hiszen John évtizedes munkájával áll szemben. Ebben a kötetben jobban kiteljesedhetett a karaktere, mint a Mögötted!-ben, és ennek igazán örültem. Nem lehetett egyszerű Ludányi Bettinának egyik oldalt sem megírni. Míg az egyik szemszög egy pszichopata megtört elméjét mutatja be, addig Scott Flynnek detektívként muszáj a cselekmények részleteit, de az egészét is szisztematikusan áttekintenie. Johnban nincs logika, ő az érzelmek, fájdalmak embere, addig a nyomozó a racionalitás talaján mozog. Valamint etikai szempontból is egymás ellenpólusait képzik. És valamennyire mindkettejük felett áll az olvasó, aki belelát mindenbe, és fentről figyeli az eseményeket, a két karakter dinamikus mozgását. És már ez önmagában is egy hihetetlen élmény.

Ludányi Bettina ezzel a regénnyel túlszárnyalta önmagát. A Festménybe zárt lelkek egy krimibe bújtatott pszichológiai dráma, amiben morális erők vetélkednek egymással. Láthatjuk, hogy az a kérdés, hogy "Mi a helyes?", sokféleképpen értelmezhető, valamint függ az ember korábbi élettapasztalatától és világnézetétől. Érzékletesen és rendkívül áthatóan mutatja be az emberi elmét minden szövevényes részletével együtt. Jól strukturált, izgalmas nyomozással találkozunk ebben a kötetben, és ami a végén vár ránk, az teljesen meghökkent és sokkol. 

Borító:
Ami engem a címen kívül rögtön megfogott, az a gyönyörű szép borító volt. Az összhatás tökéletesen passzol Ludányi Bettina többi kötetéhez - színeiben a szürke és a rózsaszín dominál. A kép már rögtön mutatja, miről fog szólni a könyv. Színekről, művészetről, életről és halálról.
Nagyon átható alkotás, ahogyan maga a regény is. 

Összességében:
Ludányi Bettina ebben a kötetben igazán megtalálta a hangját. Egyre izgalmasabb és egyre összetettebb regényeket ad ki a keze közül, és ennek ékes példája a Festménybe zárt lelkek. Nem kisebb fába vágta a fejszéjét, minthogy egy pszichopata elméjét tárja az olvasók elé. Rendkívül érzékletesen mutatja be egy sorozatgyilkos lelki világát, gondolatait. Mindezt pedig egy kalandos nyomozásba csomagolja, így keveredik a regényében az izgalom és a mélységig hatoló lélektaniság.
Megrendítő, fordulatokkal teli műalkotás!
Az írónő festőien bánik a szavakkal, imádtam olvasni minden sorát. És amikor már úgy gondoltam, nem jöhet újabb csavar, megadta a kegyelemdöfést. Letaglóztak az utolsó oldalak, és kellett pár perc, mire felocsúdtam a döbbenetből. De hát mi mást tenne az olvasóval egy igazán lehengerlő könyv?

Azoknak ajánlom a Festménybe zárt lelkeket, akik szeretnének egy igazán fordulatos nyomozás részesei lenni, valamint egy olyan irodalmi műalkotást olvasni, ami az elején elcsavarja a fejed, és egészen a végéig nem enged el a fogságából.

Oldalszám: 418
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:

"Eszembe jutnak gyermekkorom meséi. A legtöbben a gonoszok mindig rút, ocsmány lények vagy sebhelyes arcú emberek voltak, akiktől a hideg is végigszaladt az ember hátán. A valóságban azonban a gonosz nem mindig rút és kiállhatatlan. Néha álruhát ölt, a vonzó külső és a kedvesség mögé bújtatja csúf lelkét."

*

"A fájdalom az élet része, nem kerülhető el. Ám az már választás kérdése, hogy az ember beleragad a szenvedésbe és az önsajnálatba, vagy megtalálja a kiutat belőle."


2021. szeptember 21.

A lélektani krimik mögött - Interjú Ludányi Bettina írónővel

Ludányi Bettináról tudom, hogy mindig nagy hangsúlyt fektet az írásaiban az izgalmak és a mozgalmas cselekmény mellett a lélektanra. Ez a regényeit a szememben teljesen különlegessé varázsolja, és ezáltal tudom, hogy nem csupán egy kiszámíthatatlan nyomozás részese lehetek, hanem fejlődhetek emberileg is. 2017-ben jelent meg az első könyve, Az egyetlen menedék a Colorcom Mediánál, de a Meghasadt valóság óta az Álomgyár kiadó csapatát erősíti. Hamarosan pedig immár 10. kötete jelenik meg, melynek a címe: Festménybe zárt lelkek. És most lássunk bele ennek a különleges szerzőnek a műhelytitkaiba!

Ludányi Bettina

1.) Mi ösztönzött arra, hogy papírra vesd az első regényedet? Hogyan lett az írás az életed része? Mesélj erről, kérlek!

Tizennégy voltam, amikor elkezdtem. Az első „könyv”, amit írtam, egy mese volt. Nem volt túl hosszú, az én szívemnek mégis kedves. :) Utána, mivel leginkább fantasy könyveket olvastam, elkezdtem ilyen témájú történeteket képernyőre vetni. Jó érzés volt megalkotni valamit. Akik régóta követnek, azok tudják, hogy van is egy kész mű, egy romantikus fantasy a „fiókban”.

Az egyetlen menedék volt az első olyan történet, ami igazán beszippantott. Nem gondoltam volna, hogy regény lesz belőle, az volt a fejemben, hogy felteszem a netre vagy csinálok neki egy blogot. Aztán végül elültették a fejembe a gondolatot… Így jelent meg az első regényem, azóta pedig nincs megállás.

2.) Mondhatjuk, hogy a krimi szerelmese vagy? Hiszen a legtöbb regényed középpontjában egy izgalmas nyomozás áll. Hogyan találtál rá erre a zsánerre?

Azt szerettem a fantasy regényekben, hogy minden úgy pörgött. Olvastam romantikus történeteket is, de azok nem vettek le úgy a lábamról. Mindig egyértelmű volt, mi lesz a vége a sztorinak. Aztán ráakadtam a krimi műfajára, és kezembe került néhány nagyon jó könyv is. Azóta leginkább krimit, horrort és pszichológiai thrillereket olvasok, de igen, a krimi a kedvencem.

Az egyetlen menedék is már nyomozós volt, aztán jött a Mennem kell, a Meghasadt valóság, a Függőség sorozat, amik picit más műfajúak. Viszont a Nyomodban és a Mögötted! szintén krimik egy kis lélektani beütéssel. Valahogy magamra találtam ebben a műfajban, viszont csakis a lélektani vonallal karöltve alkotok.

3.) Valóban találhatunk mindig a regényeidben mély, pszichológiai témákat, melyekről szükséges is beszélni. Olvashattunk már általad alkoholizmusról, különböző függőségekről, a múlt sötét árnyairól, abúzusról, manipulációról, de nyomon követhettük azt is, milyen felnőttkori nehézségek következnek a gyermekkori atrocitásokból. Miért vált számodra fontossá az, hogy lélektani töltettel egészítsd ki az amúgy izgalmas, bűnügyi történeteidet?

Mindig is érdekelt a pszichológia és a lélektan. Szívesen olvastam magazinokat, könyveket és néztem dokumentumfilmeket is a témában. Innen jött az ötlet, hogy ha már ennyire rajongok érte, akkor ezt a sok mindent csinálhatom kutatómunka címszó alatt is. :) Én úgy érzem, hogy a lélektani vonal megfűszerezi a történeteket. Másrészt mindig vannak olyan olvasók, akiktől hosszabb, mélyebb tartalmú leveleket kapok arról, mennyit adott nekik egy-egy ilyen regény. Legutóbb egy kedves barátom üzent, hogy a Mögötted! elolvasása nagyon sokat adott neki, mert volt már része manipulációban.

4.) A legújabb regényed címe: Festménybe zárt lelkek. Hogyan viszonyulsz ehhez a művészeti ághoz? Van kedvenc festményed? 

Kiskoromtól kezdve festettem, rajzoltam, az általános iskolában szakkörre is jártam. A középiskolában nem foglalkoztam vele túl sokat, de az egyetemen ismét visszataláltam a festészethez és sokat alkottam. Lenyűgöz a festők munkássága, de nincs kedvenc festményem.

5.) Daisy Serra, Scott Flynn mindketten nyomozók. A hölggyel a Nyomodban c. könyvedben találkozhatunk közelebbről, míg a férfivel a Mögötted! soraiban, illetve a hamarosan megjelenő Festménybe zárt lelkek c. alkotásodban is ő kapja az egyik főszerepet. Milyen érzés egy nyomozó szemszögéből írni? Hogyan helyezkedsz bele az ő életükbe?

Izgalmas volt. Ebben sokat segítenek a dokumentumfilmek és a könyvek, amiket a témában olvasok. A karaktereim mindig kiszakítanak egy kicsit a valóságból, és teret adnak annak, hogy egy rövid időre valaki más lehessek. Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok elégedett magammal vagy az életemmel, mindössze izgalmas néha kiszakadni a valóságból.

6.) Ám sokszor nemcsak a főhősök, de ellenfeleik szemszögét is felveszed. Melyik jelent nagyobb kihívást? Miben más a gonosztevő oldaláról írni, mint a morálisan jó megtestesítőjéből? Mennyiben terhel meg ez téged mint embert? 

Valójában a gonosztevő oldalát jobban szeretem. :) Nem véletlenül lett a Festménybe zárt lelkekben az egyik szemszög a gyilkosé. Kihívás mélyen belehelyezkedni a karakterekbe, de én pont ezt imádom benne. Megannyi kérdés volt és van még mindig a fejemben arról, hogyan válik valaki ilyenné. Alternatív válaszok vannak, de hogy valójában mi jár egy-egy gonosztevő fejében, azt csak ő tudja. Egyszerre izgalmas és érdekfeszítő a „velük való munka”.

Nem terhel meg emberileg, pedig nagyon érzékeny lélek vagyok. Talán azért, mert hiába tudom, hogy vannak ilyen emberek, a történeteim nem valóságosak. Sokkal jobban elvisz a lélektani vonal, a történet fonala, hogy egyben legyen, a karakteralkotás, a helyszín, a hitelesség és a többi. Viszont amikor tudom valamiről, hogy igaz történet alapján készült, például egy regény vagy egy film, az azért meg szokott érinteni.

7.) Milyen volt a kooperáció Sienna Cole-lal? Hogyan született meg a Nőiségnapló ötlete, és hogyan készítettétek el?

Nagyon jó volt. Gördülékeny, könnyed. Nagy közöttünk az összhang mindenben. Szinte hihetetlen. Amikor megismerkedtünk, két dolog volt, ami szemet szúrt, hogy közös bennünk: a pszichológiai témák, illetve az önfejlesztés iránti szenvedély. Volt egy-két pontja az életünknek, ahol az önismereti utunk keresztezte is egymást, innen jött az ötlet.

Olyan eredményeket és változásokat tapasztaltunk mindketten, ami helyre tette az életünk különböző területeit, a lelkünket és a gondolkodásmódunkat. Én teljesen más ember lettem, a lehető legjobb értelemben, mint akár egy éve voltam. Szóval azt mondtuk… Oké, ezt minden nőnek meg kell tapasztalnia.

8.) Hogyan választasz témát a regényeidnek? 

Igazából nagyon egyszerűen. :) Mikor mi kelti fel éppen az érdeklődésemet lélektanilag.

9.) A Mennem kell c. regényedben Barcelonába, a Meghasadt valóságban Nápolyba, a Függőség duológiában pedig Páfosz szigetére utazhatunk. Hogyan döntöd el, milyen környezetben fog játszódni az adott történeted? 

Volt egy ilyen időszakom, amikor szerettem olyan helyekről írni, ahol jártam. Az utóbbi két évben nem voltam sehol, így ez a vágy elsikkadt. Viszont idővel szeretnék kijönni majd egy olyan regénnyel, ami szintén egy olyan helyen játszódik, amit testközelből ismerek. Szeretem az élményeket megosztani másokkal.

A Mögötted! ilyen szempontból egy kicsit más volt, mert tudtam, hogy vissza akarom hozni Daisy karakterét. Mindenképp egy szomszédos város kellett. Egyébként, amikor a Nyomodbant írtam, a gyermekkori barátnőm épp kint élt Austinban, úgyhogy másodkézből kaptam meg minden infót.

10.) Nehéz elengedni egy történetet, egy-egy karaktert, miután végeztél az adott könyvvel?

Vagy miután végeztem az adott karakterrel…? :D Bocsi, ezt nem tudtam kihagyni.
Igen, picit keserédes elengedni a történeteket és bizonyos karaktereket is. Nikit, a Függőség-sorozat főhősnőjét nagyon kedveltem, Bella, a Mennem kell főszereplője is a szívemhez nőtt, és persze Caroline (Mögötted!, Festménybe zárt lelkek) is nagy kedvencem lett. Johnról már nem is beszélve. Ő ugye a Festménybe zárt lelkek gonosztevője. Nekem őket volt a legnehezebb elengedni: Johnt meg Caroline-t. Ez a lezárás az én lelkem is megviselte, ahogy talán az olvasókét is meg fogja.

11.) Miben változott meg az életed a könyvkiadást követően? Milyen érzések kavarogtak benned, amikor az első könyvedet vetted a kezedbe, és most, hogy hamarosan a 10. köteted (a Mennem kell új köntösét is beleszámolva) jelenik meg? 

Sok minden megváltozott. Alapvetően egy introvertált embernek tartottam magam (és most is erősebb ez a részem), viszont a könyvek megjelenésével nyitnom kellett. Furcsa volt, de jó érzés, mert nagyon jó kapcsolatok alakultak ki, megismertem új embereket (olvasókat), akik fontosak nekem. Elképesztően sok szeretetet kapok, amit még mindig nehéz felfogni. :))))

Amikor Az egyetlen menedék a kezembe került, csak néztem és néztem… El sem hittem, hogy ott van. Nem akartam letenni egy pillanatra sem. Ez az élmény még mindig körüllengi a megjelenéseket. A mai napig imádom a kezembe venni a regényt. Szinte hihetetlen, hogy több mint fél évig a laptopon létezett, aztán végül fizikailag is a kezembe vehetem. Minden könyvemet nagy becsben tartom.

12.) Számodra mi a legjobb dolog abban, hogy író lettél?

A kapcsolatok. Szuper emberek vesznek körül, és a kiadónál ismertem meg Zsófit is (Sienna Cole), akivel nagyon jó barátok lettünk. Az olvasókról már nem is beszélve! Nincs napi kontakt velük, de egy-egy poszt, komment, üzenetváltás erejéig össze-összetalálkozunk, csevegünk, hülyéskedünk. Nekem ez nagyon sokat ad.

És jó érzés látni a visszajelzéseket is. Leginkább azokra gondolok, amikben egyértelműen kifejtik, hogy adott nekik valamit egy-egy regényem. Volt, aki azt írta, hogy így vészelte át a szakítását, volt, akinek a saját problémájában segített, volt, akinek lelki szinten adott. És most a regényekről van szó. A Nőiségnapló, ami meg önismereti könyv, számtalan ilyen visszajelzést kap. „Még egyetlen könyv sem vitt ilyen mélyre, a barátnőmmel kezdtem el, együtt fejlődünk, sokat adott…” Több ilyen visszajelzés jön rendszeresen, és ez örömmel tölt el. Szeretek adni.

Ludányi Bettina elérhetőségei: