HANGULAT MOLY 2022
Az utóbbi évek legnagyobb példányszámban elkelt francia regényét 26 nyelvre fordították le, Franciaországban több mint egymillió példányt adtak el belőle, Olaszországban a 2020-as, karanténban töltött év legnépszerűbb könyve volt, és számos irodalmi díjat nyert."
Valérie Perrin neve számomra már garancia egy lélekmélységig hatoló olvasmányra. A Másodvirágzás volt az első kötet tőle, ami itthon is megjelent, ám nem ez volt az első regény, amit valaha kiadtak tőle. A vasárnap koldusai és a Colette, amit eddig tőle olvastam, valamint néhány évvel ezelőtt ő volt az Európa kiadó meghívott vendége, amiről korábban egy készítettem is egy riportot.
Az írónő nem könnyebb témához nyúlt, mint a gyászhoz és a múltban gyökerező traumákhoz. Violette egy középkorú nő, aki a jelenben egy temető gondnokaként dolgozik Franciaországban. Nagyon érdekes a regény stílusát ebből a szempontból megvizsgálni, mivel Violette életében az elhunyt személyeknek nem csupán vezeték- és keresztnevük van, hanem mindemellett a születési- és halálozási évüket is minden alkalommal megemlíti. Hihetetlen memóriája van, rendkívül jól ismeri a temető legapróbb részletét is, valamint feljegyzéseket vezet a helyi temetésekről, azok hangulatáról, a jelenlévőkről, még az időjárási körülményekről is. Egy alkalommal egy férfi tér be hozzá, hogy az édesanyja végakaratáról gondoskodjon, és az asszony urnáját egy bizonyos Gabriel mellé temessék. De ki ez az idegen? És milyen kapcsolat volt Gabriel és a nyomozó édesanyja között. Mindez a nő naplójából kiderül - és lehet egy tragikus szerelmi történet a kiindulópontja egy új románcnak?
Hamar kiderül, hogy miért is töltenek be meghatározó szerepet az életében a holtak: sok évvel korábban a kislánya egy baleset során az életét vesztette. A történet másik cselekményszála ennek a baleset valódi történéseinek a kinyomozása Violette és egykori férje perspektívájából. Mi is történt azon a bizonyos éjszakán? Ki bütykölte meg azt a kazánt, ami a szénmonoxid-mérgezést eredményezte és négy kislány tragikus halálát?
A Másodvirágzás cím egy új, boldog időszak ígéretét hordozza. Egy gyönyörű, szívszorító történet az újrakezdésről, a múlt fájdalmairól, a lezáratlan eseményekről, melyeket el kell varrni ahhoz, hogy a romok alól egy új élet sarjadhasson. Minden oldallal egyre jobban beránt a történet, egyre izgalmasabbá válik, ahogyan kötődni kezdünk az egyes karakterekhez, tudni akarjuk az életüket, kíváncsiak vagyunk a titkaikra, és éppen így invitál bennünket az írónő egy közös valódi és lélektani nyomozásra.
Borító:
A kötet borítója rendkívül szuggesztív, nagyon passzol a tartalmához és a mondanivalójához egyaránt. A háttérben láthatjuk a helyszínt, a temető valamint Violette sziluettjét a ködben, ami a halál-elmúlás metonimikus jelölőjeként értelmezhető. Ám az előtérben mégis egy rózsaszín virág vonja magára a figyelmet, ami az újrakezdést hordozza magán, illetve a címet magát: másodvirágzás.
Összességében:
Egy jó kötet ismérve szerintem, hogy velünk marad a mondanivalója az elolvasása után is. Valérie Perrin műveire ez teljes mértékben igaz. A Másodvirágzás rendkívül szuggesztíven hat az olvasóra, azt vesszük észre, hogy bevonódva mi is részesei lehetünk az eseményeknek, a nyomozásnak, az élettörténeteknek. A halál és az élet mágikus kontrasztját járja körül a kötet, és felteszi a kérdést, hogy minden traumából létezik-e kiút, vagy vannak olyan események, melyek feldolgozhatatlansága okán örök befolyással bírnak az életünkre.
Gyönyörű, szívszorító, egyben izgalmakban teli olvasmány, amit különösen ajánlok a lélektani kötetek kedvelőinek.
Oldalszám: 600
Kiadó: Európa
Beleolvasó: x
Kedvenc karakter: Violette Toussant
Kedvenc idézeteim:
"Nagy luxus ám, ha az ember maga rendelkezhet az idejével. Azt hiszem, kevés ennél nagyobb luxus adatik meg egy ember életében."
*
"Amint megint megkörnyékeznek a sötét gondolatok, fogd a metszőollód, és nyisszantsd le őket tövestül, ne sajnáld!"
