2021. július 27.

Budai Lotti - Rizsporos hétköznapok 2.

 HANGULAT                                MOLY                                        2020

"A ​Rizsporos hétköznapok első részében

a 18-19. századi dámák budoárjait és szalonjait jártuk be, divat- és sminktitkaik után kutatva. Ebben a kötetben egyfelől annak a kérdésnek járunk utána, hogy a modern kor találmányai és vívmányai előtt miféle megoldásokat és praktikákat ötlöttek ki a történelmi idők asszonyai a mindennapjaik kisebb-nagyobb problémáira. Ily módon fény derül például arra, miként oldották meg a nők annak idején azokat a bizonyos „nehéz napokat”, hogyan mostak és szárítottak hajat a szintetikus samponok és a hajszárítók megjelenése előtt, de megtudhatjuk azt is, miként zajlott a középkorban egy nagymosás. Másrészt a nők, női lét örömeit, fájdalmait és kihívásait is kitárgyaljuk ebben a gazdagon illusztrált kiadványban. Jegyesség és gyermekszülés, házasság és özvegység témája is napirendre kerül, de olyan érdekességeket is érintünk, miként viszonyultak egykor a „szingliség”-hez, de boncolgatunk olyan, egykoron gondosan titkolt kérdéseket is, mint a fogamzásgátlás vagy épp a leszbikus szerelem. 

Budai Lotti öt éve elindított Rizsporos hétköznapok elnevezésű blogját tízezrek olvassák, és a blog Facebook-oldalát több mint 12 000-en követik nap mint nap. Az ott megjelenő tartalmak kiegészítése és újragondolása ez az impozáns, szemet gyönyörködtető kiadvány, amely már a sorozat második kötete. A szerző korábban megjelent romantikus történelmi kalandregényei a garancia, hogy ezt a témát is szórakoztató formában tárja az olvasók elé."

A Rizsporos hétköznapok egy albumsorozattá nőtte ki magát. Az első rész a 18-20. századi divatvilágba kalauzol el bennünket, bemutatja annak rejtett zugait, és közben rámutat olyan elemekre és kapcsolódási pontokra a történelem alakulásában, amikre magunktól nem figyeltünk volna fel. Ez a második kötet azonban kilép a fodrok és a loknis hajkoronák mögül, és egy mellbevágóan fontos témát elemez rendkívüli alapossággal - ez pedig a nők helyzete a múltban és jelenben. 

Először olvashatunk arról, hogy miért is tartja fontosnak az írónő azt, hogy erről a témáról beszéljen, az album célját is kitűzi, egyfajta segédletet, megközelítési módot ad annak olvasatához, és előretekint a jövőre is, hogy mivel találkozhatunk majd az ősszel érkező harmadik Rizsporos hétköznapok kötetben. Mindezek után állomásonként megy végig egy nő életén, közben bemutatva szerepköreit, így eljutunk a lánygyermektől az édesanyáig. Budai Lotti rámutat, hogy a nők évezreden keresztül az élet minden területén hátránnyal indultak, kezdve már az élethez való joggal. Az antikvitás ideálja a harcra képes, egészséges férfiember, így a lánygyerekek élete és annak értéke sok ideig az édesapjának a kezében volt. Ugyan teltek az évszázadok, de egy nőnek továbbra is teljes életében a másik nemtől függően kellett élnie. Lotti górcső alá veszi a házasságok különböző válfajait - azok előnyeit, hátrányait is felsorakoztatja, hiszen tudjuk, hogy nem minden fekete-fehér az életben. Ám ha a régmúlt időkre gondolunk, nem gyakran jut eszünkbe feltenni a kérdést: Mi a sorsa az olyan nőnek, aki egész életében nem talál párt magának? Egy patriarchális társadalom hogyan viszonyul a szingli nőkhöz? Az írónő az ilyen, kevésbé populáris kérdéseket is megválaszolja, rendkívüli alapossággal körbejárja, így teljes és hű korképet kapunk az elmúlt évszázadokról a női nem oldaláról megvilágítva. 

Nem kevés kutatómunka előzhette meg az album összeállítását, ezt a rengeteg hivatkozás is alátámasztja. Budai Lotti nagy nevű auktoritásokra hivatkozva szemlélteti a nők helyzetét a különböző időszakokban - mint Arisztotelész, Platón, Luther, Erasmus vagy Rousseau. Nem beszélve a számos illusztrációról, amit a kötetben találhatunk. Bármerre lapozunk, gyönyörű képek jönnek velünk szembe - festmény, fénykép, dokumentáció -, melyek alátámasztják és szemléletesebbé teszik a leírtakat. 

A Rizsporos hétköznapok széria egy összművészeti alkotás, melyben szerepet kap a múlt verbális és nonverbális megőrzése. Hiszen mindamellett, hogy illusztrációk teszik szemléletesebbé a legkülönbözőbb témákat, melyeket Budai Lotti körüljár, nem mehetek el amellett szótlanul, hogy milyen érzékletesen mutatja be a szavak erejével a különböző korokat, hogyan idézi meg azokat. Bámulatos szókincsével az írónő igazi időgépet alkotott ezzel az albummal, melynek segítségével nyomon követhetjük a nők sorsának alakulását a kezdetektől napjainkig. Ennek alapja pedig nem kevés küzdés és még több erő és bátorság. A téma kapcsán megszokott sarokkövek és az általánosítás alá ás az írónő, hogy minél érzékletesebben és szemléletesebben tudja bemutatni, hogyan is kellett a nőknek helytállni számos feladatkörökben egyszerre, az emancipáció rögös útját, miként és hogyan jutott el az emberiség a mai arculatához. Rendkívül érdekes, informatív, színes olvasmány, amit minden nőnek, de akár férfinak is érdemes a kezébe vennie. 

A legvégén pedig egy nagyon érzékeny témát mutat be a téma kapcsán - mégpedig a nemi erőszak kérdéskörét, és hogy az hogyan volt jelen az egyes korokban, valamint az egyes társadalmak hogyan kezelték, miként viszonyultak hozzá. A válasz pedig engem meghökkentett. Budai Lotti visszamegy az európai kultúra alapköveiig, amikor is szinte elfogadott volt a nemi erőszak, sőt státuszszimbólumként is funkcionált, és a győzelem jele volt a háborúk idején. Ez a kemény téma átvezetőként is tekinthető a következő, harmadik Rizsporos hétköznapok kötethez, melyben az írónő a különböző korok hölgyeinek hálószobatitkait veszi górcső alá. 

Az album utolsó felütéséről szinte üvölt a ma élő nők problémája is. Budai Lotti így végigvezeti minden koron a nőiség kérdést - jogrendszeren, normákon keresztül. Egyszerre informatív és rendkívül irodalmi illetve művészi. 

Borító:
Az első kötet világos árnyalataival ellentétben, most a színek kontrasztja jelenik meg a borítón. A sötét háttérből kiemelkedik a fehér kádon ülő lány fehér ruhában és kezében egy gyertyatartóval. Ami különösen tetszik, az a cím cirádás, mégis letisztult betűtípusa, valamint a sárga szín megjelenése, ami színesíti a képet.

Összességében:
A Rizsporos hétköznapok albumsorozatban Budai Lotti egy egészen újfajta módon közelít meg fontos, női témákat. Egyrészt olyan oldalról világítja meg a múlt eseményeit, amelyre eddig nem volt még rálátásunk. Másfelől pedig egy összművészeti munkát jelenít meg, melynek szerves eleme a képzőművészet, fotográfia, az irodalom, a filozófia, ám egyik sem megy a többi rovására, sokkal inkább nagyszerűen kiegészítik egymást az albumban. Amit nem lehet elmondani szavakkal, arra ott vannak a vizuális elemek, ám a leírás nagyban segít tájékozódnunk a térben és időben. 
Meghökkentő, de szívet-lelket gyönyörködtető alkotás!
Ezennel Budai Lotti az abroncsos szoknyák és hatalmas hajkoronák mögé pillantva bemutatja az olvasóinak az egyes korok nehézségeit női szemszögből: Milyen megkülönböztetések érték a múlt nőit? Hogyan élték a mindennapjaikat az elmúlt évszázadban az asszonyok, lányok? Milyen hatások érzékelhetőek a mai napig is? Ezekre a kérdésekre mind választ kaphatunk a könyvből, mely elgondolkodtat és színesíti az olvasmányélményeinket.

Oldalszám: 172
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézetem:

"Galilei 1610-ben felfedez a Jupiter négy holdjából hármat, Newton 1678-ban leírja a tömegvonzás törvényét, Watt 1765-ben bemutatja az első munkát végző gőzgépet. Férfi tudósok, filozófusok, orvosok, megfigyelnek, mérnek, számítanak, felfedeznek, mindenhez tudományos alapon közelítenek, de ha a női testről, szexualitásról van szó… Akkor visszatérünk egy kuruzsló szintjére kóborló méhekkel, a heréket imitáló petefészkekkel, tyúkokkal, tojásokkal és mindenféle rejtélyes kipárolgásokkal, gőzökkel és gázokkal, amik oly kiszámíthatatlanná és gyöngévé teszik a szegény nőket."


2021. július 13.

Marissa Meyer - Cress

 HANGULAT                                MOLY                                        2020

"Még a jövőben is akadnak bajba jutott hölgyek… (Mert néha még a legerősebbeket is meg kell menteni…) 

Cress mindent kockára tett azért, hogy figyelmeztesse Cindert Levana királynő gonosz tervére; még úgy is, hogy gyerekkora óta egy műholdba zárva él, netmonitorok társaságában. A rengeteg képernyő előtt töltött idő alatt Cress zseniális hackerré vált. Csakhogy parancs érkezett Levanától, hogy keresse meg Cindert és az ő jóképű tettestársát. Amikor Cinder, Thorne kapitány, Scarlet és Farkas Cress kiszabadítására irányuló merész küldetése félresiklik, a csapat szétválik. Cress végre kiszabadul, ám ezért súlyos árat kell fizetnie. Mindeközben Levana királynőt semmi sem állíthatja meg abban, hogy feleségül menjen Kai császárhoz. Lehet, hogy Cress, Scarlet és Cinder nem önként vállalkozott arra, hogy megmentse a világot, de talán egyedül ők képesek rá. Vajon megtalálják a kiutat a legreménytelenebb helyzetekből?"

A sorozat eddigi kötetei, a Cinder és a Scarlet magasra tették a mércét a Cress számára, de szerintem nemcsak megugrotta, de túlteljesítette az elvárásokat ez a regény. Marissa Meyer egy újabb mesével színesítette az eddigi csavaros történetet - méghozzá Rapunzel, a toronyba zárt hercegnő életével.

Cress egy képességek nélkül született holdlakó, azaz kagyló. A hozzá hasonlóaknak a Lunán csupán egy sors jár, mégpedig a halál, ám ő mégis túlélte a mészárlást. Ugyan elszakították a családjától, Sybil, Levana királynő jobbkeze megmentette az életét, hiszen hasznukra is válhat a lány, aki képes minden hálózatot feltörni. Cresst mindenkitől elzárva egy műholdon tartják fogva, távol a Földtől és az emberektől. Senki nem tudja, hogy létezik, ám ő mindenkit nyomon követ az izolációból. Legfőképpen Carswell Thorne kapitányt, aki Cinderrel együtt megszökött a börtönből. 

A lány megunta, hogy tétlenül, elzárva él, és úgy dönt, segít Cinderéknek, akik igyekeznek kiszabadítani a Cresst a fogságból. Ám a mentőakció rosszul sül el. A csapat egyik fele a holdlakók karmai között végzi, míg a másik Afrika tikkasztó hőségében, a sivatag kellős közepén találja magát. Ám senki sem úszta meg az esetet sértetlenül. A fiataloknak ismét a túlélésért kell küzdeniük, hiszen a semmi közepén a szomjúság veszélye fenyegeti őket. De lehet, hogy a sivatag nem is olyan lakatlan, mint azt gondolták volna? 

Eközben Új Pekingben császári esküvőre készülnek. Levana királynő a császárnői rangért cserébe megígéri, hogy felhagy a Földre irányuló támadásokkal és visszavezényli a katonáit a Lunára. A háború nem tör ki. De mennyire lehet adni egy hataloméhes királynő szavára? 

"Talán tényleg nincs sors. Talán csak lehetőségek adódnak, és rajtunk múlik, kihasználjuk-e őket."

Ez a kötet nem kevesebb izgalmat tartogat számunkra, mint a Cinder és a Scarlet. Egyszerre több helyszín tárul fel, több különböző ellenféllel kell dacolniuk a főhősöknek, és mindig akadnak felfedésre váró titkok, melyekre abszolút nem számít az olvasó, és teljességgel gyomorszájon vágja őt az igazság. Cress szála tovább színesíti az amúgy is eléggé különleges történetet. A lány rendkívüli jellem - ízig-vérig romantikus alkat, egyfelől egy bajba jutott, megmentésre váró hercegnő, másfelől viszont egy igazi hacker, aki egy technológiailag igen fejlett univerzumban kulcsfontosságú szereplő lehet. Carswell Thorne ebben a kötetben megmutatja, hogy a hírneve ellenére igenis lovagias figura, és ugyan a Scarletben többnyire nem tudtam igazán szerepkört tulajdonítani neki, de örülök, hogy a Cressben megtalálta a helyét ebben a disztópikus sci-fi univerzumban. A fiatal pilóta megismerteti a kiszabadított fogolylányt a földi világgal, megtanítja a túlélés törvényeire, segíti az útján, ami olykor kemény megpróbáltatásokon visz keresztül, és amelyen veszteségek sokaságával kell szembenézniük a szereplőknek.

Megvan az a pillanat, amikor egy különleges univerzumba csöppenve úgy érzed, hazataláltál? Amikor a történet egyszerűen olyannyira beszippant, annyira magadénak érzed minden betűjét, hogy nem is akarsz kiszakadni belőle? Amikor akkor sem tudod elengedni a regény cselekményét és a főhősöket, amikor éppen nem olvasol? Bennem pont ezek zajlottak le a Cress olvasásakor. Imádtam minden szavát, a világot, a szereplőket, akiket Marissa Meyer megalkotott. Mindannyiuk sorsát a szívemen viseltem, és alig akartam elengedni őket. Kíváncsian várom, vajon milyen befejezést szánt az írónő a sorozatnak, és hogyan szövődik bele a történetszálba Winter hercegnő, vagyis Hófehérke.

Borító:
Témába illően a borító most a legújabb főszereplőre és egyben címszereplőre utal: Cressre. A lány hosszú hajáról ismeretes, így a képen is egy szalagokkal díszített, igazi hajzuhatag látszik. Egyszerű, de szemet gyönyörködtető munka.

Összességében:
A Holdbéli krónikák az egyik kedvenc könyvsorozatommá vált. A különböző meseátiratok, melyek az alapját képzik a történetnek, rögtön elrabolta a szívemet - és ehhez párosult a disztópikus világ, melyet Marissa Meyer megalkotott. 
A Cress megannyi fordulatot és titkot tartogatott számunkra, és alig vártam, hogy mindre fény derüljön. Könnyed volt, mégis erős sodrású, hiszen rögtön magával ragadott, és nem is akart elengedni egészen a végéig. 

Nincs mese, immáron hivatalosan is a rabja lettem a Holdbéli krónikák sorozatnak! De nem bánom, sőt, alig várom, hogy a zárókötet is a kezembe vehessem, és meglássam, mit tartogat az írónő a négy hercegnő számára. Abban biztos vagyok, hogy abban sem fogunk unatkozni!

Azoknak ajánlom ezt a könyvsorozatot, akik kíváncsiak egy egyedien megalkotott, különleges univerzumra, egy fantasy-történetre hercegnőkről, akik kiléptek a saját kis meséjükből, hogy elvarázsolhassanak bennünket egy lenyűgöző történet keretein belül. Ha egy könyves, kitalált világ válhat egy olvasói otthonná, menedékké, akkor az biztosan a Holdbéli krónikák lesz. 

Oldalszám: 600
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Carswell Thorne
Kedvenc idézeteim:

"– Kapitány – mormolta –, azt hiszem, szerelmes vagyok beléd.
Thorne szemöldöke a magasba szaladt. Cress hat szívverést számolt, mire a fiú hirtelen felnevetett.
– Ne mondd, hogy két teljes napodba telt rájönni erre! Kezdem elveszíteni a varázsomat."

*

"– A szemed? – kérdezte.
– Állítólag gyönyörű, de majd te megmondod!"


2021. július 8.

Joss Stirling - Crystal

 HANGULAT                                MOLY                                        2013 

"Crystal Brook a család fekete bárányának számított; senki sem vette észre, hogy neki is savant képességei vannak. Eddig… Mikor nővérével, Diamonddal Denverbe utaznak, egy véletlen folytán megismerkednek a nagyon dögös és lehengerlő Benedict testvérekkel. Diamond egy pillanat alatt fülig szerelmes lesz, és hamarosan jegygyűrű csillog az ujján. Crystalt azonban nemcsak, hogy nem hatja meg a fiúk sármja, de úgy érzi, Xav Benedictnél idegesítőbb fickóval nem találkozott még az életben. Diamond esküvőjét Olaszországban, Velencében tartják; itt gyűlik össze a két család. Közös ellenségük végre elérkezettnek látja az időt a támadásra. Crystalnek és Xavnek össze kell fognia, ha meg akarják védeni szeretteiket és megfejteni egy rég elfeledett titkot."

Ezúttal Joss Stirling sorozata teljesen beszippantott és a Phoenix után nem bírtam tovább várni, rögtön kezdtem is neki a Crystalnak, ami ismételten elvarázsolt, levett a lábamról és minőségi kikapcsolást nyújtott egy olyan univerzumban, ahol mindenkinek megvan az igaz párja. A lélektársa. 

Az írónő ezúttal Olaszországba kalauzolt el bennünket, méghozzá Velence gyönyörű városába. Itt él Crystal és a nővére, Diamond, aki egy szerencsés baleset következtében megtalálja a lélektársát Trace Benedict személyében. A nagy családban Crystal a fekete bárány. Ő legalábbis így gondolja. Sokszor érzi magát magányosnak, számkivetettnek, megbélyegzettnek, utóbbinak főként a magassága miatt. De még a savantok között sem mozog otthonosan, mivel míg mások a tüzet irányítják vagy gyógyítanak, addig ő az elveszett tárgyakat képes pontosan lokalizálni. Mondjuk az unokahúga elveszett kabátját. Ráadásul gondolatokkal sem tud kommunikálni, mert mindig rosszul lesz tőle, így meghagyja az élményt a többi savantnak. Mégis mindemiatt úgy érzi, hogy nem illik a sorba, különbözik a többiektől.

A nagy felhajtás közepette, amit Diamond és Trace esküvője jelent, Crystal megismerkedik Xav Benedicttel, aki merész, szabadszájú és igazi flörtgép. Crytal pedig ki nem állhatja őt. Velencébe visszatérve a lány egy kosztümkészítő műhelyben helyezkedik el, és legnagyobb meglepetésére egy forgatás helyszínére vezénylik őt ki - Xavvel együtt. Egy színpadi csók azonban mindent megváltoztat: Mennyi volt az esélye, hogy két családból ketten is egymás lélektársai? 

"– Nagyon aranyos lány vagy – már amikor éppen nem idegesítesz halálra az őrültségeiddel.
– Te meg egy idegesítő fiú vagy – már amikor éppen nem veszel le a lábamról a kedvességeddel.
– Akkor elég jól összeillünk, nem?"

Ám az izgalmak csak ezután kezdődnek. Az ellenség lecsap, és ott bénítja meg a Benedicteket, ahol nekik a legjobban fáj. A lélektársaiknál. Crystal immár a saját családjáért küzd, és bármennyire is mogorva, magának való lány volt az elején, a végére egy igazán belevaló, merész karakterré fejlődik. Meg kell látnia, hogy nem rossz dolog az, ha az ember kilóg a sorból, más, mint a többiek. Ezt Crystal sokáig csupán olyan tehernek látta, amitől nem tud megszabadulni, de Xav és a Benedictek segítségével a történet során ráeszmél, hogy az, hogy nem passzol a társadalom normái közé, az nem azt jelenti, hogy nem ér semmit, hanem azt, hogy különleges. A regény alatt a lánynak önmagával is meg kell küzdenie, a saját maga gátjaival, hogy a végén valódi kristályként ragyoghasson, és ne elrejtse a csillogását, hanem megmutassa a világnak. 

A másik főszereplő Xavier  Benedict, aki ahogyan az apja fogalmaz - több őszhajszálat okozott a szüleinek, mint a többi hat fiú együttvéve. Mindig belekeveredik valamibe, nincs olyan veszélyes feladat, amit ő ne csinálna meg önként, és persze olyan a stílusa és a szövege, hogy az rögtön meglágyítja a női szíveket. A két főszereplő, mint a tűz és a víz, annyira különböznek egymástól, mégis a sors úgy hozta, hogy ők váltak egymás másik felévé. 

Joss Stirling ebben a kötetben is teljesen elkápráztatott, nem volt egy pillanatig sem megállás, állandóan történt valamit, érkezett egy újabb fordulat, egy újabb szála a regénynek, ám ezektől vált igazán színessé és rendkívüli élménnyé a regény olvasása. Ez a történet egyszerre aranyos, szívet megolvasztóan romantikus, de közben akciódús és filmbeillően szemléletes. Talán a kedvenc részem lett a három kötetből. Külön tetszett, hogy feltűntek - sőt szerves részét alkották a történetnek - a korábbi lélektárs-párok: Zed és Sky, Yves és Phoenix. Sajnálom, hogy a többi három kötet középpontjában már nem egy-egy Benedict-fiú áll, de ezek után még így is kíváncsi vagyok rá, mit tartogat az írónő a második trilógiában. 

Borító:
Tökéletesen beleillik a sorba, ám ezennel a fehér a domináló szín, ezen láthatóak a kristályt formát kiadó nonfiguratív indák. Ezzel is rámutatva a címre: Crystal

Összességében:
Joss Stirling ebben a kötetben is teljesen elkápráztatott. A Lélektársak sorozat igazán közel került a szívemhez - imádom az alapkoncepcióját, a fantasy-világot, melybe általa csöppenhetünk, a főszereplőit, és hogy képes arra, amit egy jó könyvtől megkövetelek: hogy halkítsa le a világ zajait, szippantson be és kikapcsolódást nyújtson. Ez a Crystalnál teljesen így volt. 
Izgalmas volt, aranyos és elbűvölő. Egy olyan történet, visszaadja az igaz szerelembe vetett hitet.

Azoknak ajánlom, akik szeretik a fantasy történeteket, az aranyos, romantikus olvasmányokat és egy olyan regényre vágynak, ami kiszakít a hétköznapok forgatagából, valamint teljesen levesz a lábadról. 

Oldalszám: 282
Kiadó: Manó könyvek

Kedvenc karakter: Xav Benedict
Kedvenc idézeteim:

"– (…) Ha választanom kéne a hét törpéből egyet, biztos, hogy Morgót osztanám rád.
– És te ki lennél? Kuka?
– Hogy kitaláltad. Ő a példaképem."

*

"– (…) Sosem akartam akcióhős lenni, és épp csak annyira gyúrtam ki magamat, hogy a kávésbögrét fel tudjam emelni."

2021. július 5.

Karády Anna - A füredi lány

HANGULAT                                MOLY                                        2021 

"Szerelem ​téren és időn át…
Almássy Anna, a XXI. századi jogászlány akaratán kívül az Úr 1763. esztendejében találja magát. Kénytelen beilleszkedni a közösségbe, míg rá nem jön, miként juthat egyszer haza. Hamar megérti, a szabályok itt pofonegyszerűek: a vérhatalom jogán a földesúr élet és halál ura. A lány számára úgy tűnik, mintha a sötét középkorba zuhant volna vissza: pestis, máglya, pellengér, éhínség… Ám a rémisztőnek tűnő világban is létezik az az időtlen érzés, amelyet úgy hívunk, hogy szerelem. Anna egy napon találkozik nemes Oroszy Mihállyal – a fiatal földesúrral. Mindenben különböznek, mégis szenvedélyes vonzalom alakul ki közöttük. A mai értékek szerint nevelkedett lány és az előjogokkal született férfi eltérő világlátása drámai helyzeteket szül. Vajon a két világot összekötheti a szerelem? 

Karády Anna elsőkönyves szerző, balatonfüredi jogász, aki a város múltját és természeti kincseit kisiskolás kora óta kutatja. Az évek során szerzett ismereteinek a lenyomata ez a történelmi, romantikus debütregény, amely megmutatja, hogy a szerelmet sem az idő, sem a tér, sem a társadalmi különbségek nem képesek eltiporni." 

Nagyon sok dicsérő szót hallottam már Karády Anna első regényéről, A füredi lányról. Voltak, akik a Diana Gabaldon Outlanderéhez hasonlították, hiszen ez a történet is időutazásra és szerelemre épül. De összességében annyit mondhatok, hogy meglepő volt, szókimondó és igazán művészi.

Almássy Anna 2020-ban él, amikor egyszer csak egy misztériummal teli esemény hatására 1763-ban találja magát egy erdő közepén. Amikor beleesett a tóba, az majdnem 300 évvel vitte őt vissza a múltba. A lány sokat tanulmányozta a történelmet, így nem okozott neki gondot felmérni a kor eseményeit, de amivel szembesül, arra ő sem volt felkészülve. Egy Katica nevű nő veszi gondjaiba, és mondja el neki, hogy nem ő az első, aki kisétál a tóból és azt állítja, hogy másik évszázadból érkezett. De annak a történetnek nem lett jó vége. Így Annának elsődleges feladata a túlélés. 

Hamar rájön, hogy mekkorát fordult 300 év alatt a világ. A megszokott élete ködbe veszett, és ki tudja, mikor juthat vissza oda. Füreden hamar hírét veszik annak, hogy egy fura özvegyasszony költözött Katicáékhoz, akinek szokatlan a nyelvezete, aki tud úszni, írni, olvasni. Nem telik sok időbe, hogy felfigyeljen rá az Oroszy család sarja, Mihály, aki nagy nőcsábász hírében áll. De Anna mégis az egzotikusságával, különcségével kivívja magának a férfi figyelmét. És ez az érzés kölcsönös. A nőt lenyűgözi Mihály felvilágosult felfogása, világnézete, tanultsága. De képes lenne a szerelem 300 évet felülírni, elsöpörni? Anna pedig olyan titkot rejteget, ami ha kiderülne, valószínűleg boszorkányság vádjával a máglyára küldenék. Mennyit képes elbírni az igaz szerelem? Akár az évszázadok súlyát is?

Az írónő, Karády Anna első regény mondhatni karanténregény, melynek segítségével a járványhelyzet ellenére is kiléphetett a négy fal közül, erre biztatva az olvasóit is. Ám nemcsak a bezártságból szakított ki, hanem egy igazi utazásra hívja az embert, évszázadokon repít át, és mutat be egy olyan világot, ami a 21. század szülöttére egzotikus idegenséggel hat. A szerző Anna gyönyörűen felvette a kor nyelvezetét, könnyeden bánt a szavakkal, és nem volt benne egy csepp műviség sem a leírtakban. Minden betűből árad a természetesség, a lágyság és könnyedség. Ez nem írói szárnypróbálgatás volt a részéről, hanem már igazi szárnyalás.

"Vannak az életben pillanatok, amik jobban számítanak, mert mások, mint a többi: fordítanak a sorsunkon, és valami elkezdődik, vagy éppenséggel lezárul. Az a legkülönösebb bennük, hogy az ember pontosan tudja, mikor érkezett el egy ilyen ponthoz."

Különösen szerettem, hogy a múltat nem idealizálva, hanem minden hiányosságával együtt - legyen az eszmebeli vagy fejlődési folyamat - mutatta be. A higiéniás helyzetet, a kor különbözőféle problémáját kendőzetlenül, szinte naturalisztikusan közölte az írónő, nem csorbította el a történelmet, nem romanticizálta, hanem rávilágított mindenre, ami a 18. század hétköznapjaihoz hozzátartozott. Tabunak, illetlen témáknak bélyegzett dolgokat is ugyanúgy, mint a csillogást és a pompát, ám ezek mind az élethez, az emberekhez hozzátartoznak. A legtöbb regény ezeket illedelmesen kikerüli, elfedi, de nem A füredi lány.

Ebben a történetben nemcsak a főhős, Anna, hanem az olvasó is utazik, világot lát. Egy olyan mikrouniverzum részese lesz, ahol rálelhet az ember az élet apró csodáira, megtanul kilépni a mai világ rohanó forgatagából, hogy egy igazán eleven és eseménnyel teli város, Balatonfüred egészen másfajta nyüzsgésébe érkezzen. Paradox módon egy viszonylag zárt közegbe érkezik Almássy Anna, mégis kitágul a világa ezáltal. 

Borító:
Bevallom, először erre lettem igazán figyelmes. Egyszerűen lélegzetelállító munka. Nagyon harmonikus a színvilága, gyönyörűen passzol a megannyi árnyalat, egyik sem lóg ki a sorból. A kép három részre osztható. Alul egy tájkép dominál, ahol egy menekülő lány alakja jelenik meg, felül pedig egy álomszép fekete ló ágaskodik a levegőbe, hátteréül pedig az ég szolgál. A középre eső világos felületre a cím került, ami úgy lett megszerkesztve, hogy vonzza a tekintetet. Letisztult betűtípus egy kis csavarral a névelőn, gyönyörűen mutat. Igazi mestermunka lett, ahogyan maga a történet is.

Összességében:
Karády Anna már az első regényében rátalált a hangjára. Mesterien formálja a történetet, a stílusa könnyed, természetes, mégis harmonizál a korral, ahova elrepít bennünket. Valódi utazássá varázsolja az olvasmányélményt. A főszereplő Almássy Annával együtt kalandozunk a 18. századi Balatonfüreden, leszünk tanúi rendkívüli eseményeknek, hétköznapi helyzeteknek és egy lélegzetelállító szerelemnek. Mihály Anna személyében egyenrangú társra talált, aki bár nem korának nőideálját testesíti meg, ő mégis nagyra tartja azt, hogy művelt és merész. Ám végig belengi a kapcsolatukat a kérdés: Mi történik, ha kitudódik az igazság? 
Kalandos, váratlan fordulatokkal teli utazás a múltba és a szerelembe. Így lehetne leginkább jellemezni A füredi lányt. 

Minden generáció számára ajánlom ezt a történetet, hiszen az olvasó egyszerre tanul és nyer kikapcsolódást a regény által. Elvarázsolt mindenkit, aki a kezébe veszi! 

Oldalszám: 448
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Almássy Anna
Kedvenc idézeteim:

"Az igazán szegény ember végképp nem lop, mert nincs semmije, csak a becsülete. Ha azt is elveszíti, akkor mi marad?"

*

"– Tudtad, hogy a Vénusz az egyetlen bolygó, amely nőről kapta a nevét?
Meglepett ezzel az információval.
– Biztosan azért van így, mert férfiak nevezik el őket – válaszoltam.
– Vagy, ha úgy tetszik, akkor a legfényesebb bolygót hasonlították egy nőhöz."

*

"Az elme csodákra képes, szükség esetén kérés nélkül siet az ember segítségére."

2021. július 1.

Joss Stirling - Phoenix

 HANGULAT                                MOLY                                        2013

"A tizenhét éves Phoenix egy bűnözőkből álló savant banda tagja Londonban. Phoenix különleges adottsága, hogy képes mások agyát blokkolni, az időt „lefagyasztani”. Ezt a képességét zsebtolvajként kamatoztatja, amíg nem találkozik Yves Benedicttel. A fiúról azonban hamar kiderül, hogy nem csupán egy célpont … Ő a lélektársa, de az egymásra találás ezúttal sem egyszerű, mert a Közösség a hatalmában tartja Phoenix múltját, és a jövőjét is magának követeli. Vajon ők az erősebbek vagy a fiatalok közti kapocs?" 

Hosszú idő után ismét a kezembe vettem a Lélektársak sorozatot. Ugyan nem lettem foglya a savantok világának - talán ezért telt el ennyi idő, mióta a Skyt olvastam -, most mégis a lehető legjobb pillanatban talált meg, amikor a vizsgák után csupán egy kis kikapcsolódásra, aranyos történetre vágytam a fantasy birodalomból, és ezt a Phoenixben meg is találtam.

A savantok olyan emberek az általunk ismert világban, akik különleges képességgel bírnak. Képesek gondolatátvitellel kommunikálni, de emellett mindegyikük speciális dolgokat is véghez tud vinni. Phoenix meg tudja állítani az időt, vagy legalábbis azt az érzést kelti a helyiségben lévő emberekben - ezalatt pedig pont ki tudja rabolni a célpontját. Nem egy szívélyes belépő, hiszen melyik olvasó kedvelne meg egy zsebtolvajt? 

A lány számára sosem létezett másfajta élet, mint a Közösség, ami egy savantokból összeszerveződött bűnszervezetként működik. Phoenix előtt két út áll - meghal vagy lop a megélhetésért. Ám az egyik bevetés rosszul sül el. Látszólag egyszerű a feladata, szinte hétköznapi, hiszen annyi a dolga, hogy elvegyüljön az egyetemisták között, majd lelépjen a célpont táskájával, ami különböző high-tech cuccokat rejt. De valami félresikerül. A fiúra nem hat Phoenix ereje, blokkolja őt, majd a rafináltan megszerzett táska egyszer csak kigyullad, a lány pedig kénytelen zsákmány nélkül elhagyni a színhelyet és hazamenni. A Mylord, a Közösség feje büntetést szab ki rá, hiszen egyszerű a képlet - elvégzi a feladatát, vagy az utcára kerül. Amikor Phoenix másodjára próbálkozik a küldetéssel, valami még inkább megzavarja őt. Rátalált a lélektársára mégpedig egy Benedict-fiú személyében.

Yves Benedict a hatodik a hét Benedict-fivér között. És átkozottul féltékeny az öccsére, Zedre, hogy ő már rálelt a lélektársára. A fiú hihetetlenül okos, igazi zseni, de sosem gondolta volna, hogy a sajátjára úgy talál majd rá, hogy az őt éppen ki akarja rabolni. Phee megszokta már, hogy csak önmagára számíthat, a bizalom olyan luxus, amit ő mint családi kötelék nélkül felnőtt árva nem engedhet meg magának, most mégis az egyetlen esélye a szabadulásra az, ha megbízik Yves-ben. A Benedictek maguk közé fogadják a lányt, és egy olyan családot biztosítanak számára, amilyenben eddig sosem volt része. Talán épp ezért érzi úgy Phee, hogy nem ránthatja őket magával a retorzióval teli alvilágba. De alábecsülte Yves Benedictet, ha azt gondolja, ezt ő majd engedni fogja.

Phoenix és Yves története az elejétől a végéig aranyos és magával ragadó. Megannyi izgalmat tartogat, hiszen a két főszereplőnek egy bűnszövetkezet fejével kell felvennie a kesztyűt a brit nagyvárosban, Londonban, ahol megismerkedhetünk az angol kultúrával, szokásrendszerekkel, és egy olyan történet részesei lehetünk, ami csavaros és kiszámíthatatlan, mégis ízig-vérig romantikus. Én nagyon hiszek abban, amiben a savantok - hogy az embernek van egy lélektársa, aki neki lett teremtve, akire érdemes várni, aki mindenben tökéletesen passzol hozzánk. Akinek a dilije passzol az én dilimhez. Ez külön tetszik a könyvsorozatban, hogy erre épít, emiatt igazán a szívemhez nőtt. Pont egy olyan történet volt, amire most szüksége volt a lelkemnek - egy ifjúsági fantasy regény, melyet körülhatárol az igaz szerelem.

"Hogyan csinálják ezt egyes emberek, hogy olyan gyorsan összebarátkoznak egymással? Ők talán nem tudják, hogy soha senkiben nem szabad megbízni?"

Ugyanakkor amellett, hogy fordulatokban gazdag és számomra kedves az a koncepció, amire a savant-világ épül, nagyon fontos, hogy a két főszereplő olyannak lett megírva, hogy rögtön a szívünkön viseljük a sorsukat. Phee egy olyan lány, aki sok mindenen ment keresztül - nem várja családi fészek, a szülői szeretetet szinte soha nem tapasztalta, így a bizalom számára igazi hiánycikk. Mindig az lebegett a szeme előtt, hogyan tud életben maradni. A lélektársakról alkotott hiedelemre csupán jól csengő meseként gondolt, nem hitte volna, hogy az egyik akciója kellős közepén igazolódik be ennek igazságtartalma. A kezdeti antihős jelleme hamar szertefoszlott, ahogyan megértettük, miért is van benne a szakmában, miért kényszerül mások kizsebelésére. Ezután egy erős, önfeláldozó lány karaktere bontakozik ki előttünk, aki szépen lassan rájön, mi is az igazi szeretet, bizalom, összetartás, és mi is az a család. Ehhez pedig Yves-re van szüksége.

Yves Benedict a legúriemberebb úriember a világon. Olyan fiú, akit szívesen hazavisz a lány bemutatni a szüleinek, hiszen amellett, hogy jóképű, vág az esze, mint a borotva, és pénzben sem szenved hiányt, hiszen ő fejlesztette ki az Apple legújabb generációjú munkáját. De mindezek ellenére sem szállt el magától, hanem romantikus módon csupán az jár a fejében, hogy megtalálja a lélektársát. És amikor ez megtörténik, akkor az életének legfontosabb céljává válik, hogy óvja és védelmezze Phee-t. A Benedict-fivérek eddig is levettek a lábamról, de hivatalosan is Yves lett a kedvencem közülük. Ugyan nem ő a család megszelídíthetetlen rosszfiúja, épp ellenkezőleg, mégis rendkívül megszerettem, imádtam a kedvességét, az elszántságát, és azt, ahogyan védte élete szerelmét.

Borító:
Nagyon tetszik a stílusa a trilógia borítóinak. Egyszerűek, de különlegesek. Ezen a köteten a piros szín dominál, a nonfiguratív elemek pedig egy emelkedő főnixmadár képét rajzolják ki. Én legalábbis ezt látom bele. Olyan, mint a könyv maga: aranyos, könnyed, de lenyűgöző.

Összességében:
A Lélektársak sorozat már alapjaiban is elnyerte a szívemet - az, hogy egy világ, egy faj épül arra a romantikus hitre, hogy mindenkinek megvan az ő egyetlen társa a világban, akire érdemes várni, aki teljesen passzol hozzá, az megmelengeti a lelkem. Én ebben nagyon hiszek, és örülök, hogy Joss Stirling is. Az írónő egy különleges fajt hozott létre, a savantokat, akik különleges képességgel bíró emberek. Ám kiemelten egy családra fókuszál - a Benedictekre, akik heten vannak fiútestvérek. Mindannyian vágynak arra, hogy megleljék a lélektársukat, ahogyan a hatos számú Yves Benedict is. 
Emellé az összetartó család mellé kapunk egy ellenpólust - Phoenixet, aki soha nem tapasztalta meg, milyen a biztos családi fészek, a szülői szeretet, mindig csak magára számíthat. A legfontosabb kihívás a könyvben, hogyan nyílik meg és kezd el megbízni Yves-ben a lány. 
Ebben a nyári kánikulában igazán szükségem volt egy ilyen mérhetetlenül aranyos történetre, ami azért tartogatott izgalmakat, csavarokat, de összességében könnyed kikapcsolódást nyújtott. Aki hasonló élményre vágyik egy fantasy-világban, ahol az érzelmeké a főszerep, annak jó szívvel ajánlom Joss Stirling elbűvölő sorozatát - a Lélektársakat!

Oldalszám: 320
Kiadó: Manó könyvek

Kedvenc karakter: Yves Benedict
Kedvenc idézeteim:

"Még a legnagyobb zseniknek sem sikerül mindig minden… Einstein például egész életében nem talált egy jó fodrászt."

*

"– Szevasz Einstein, látom végre csak sikerült rátalálnod a bűvös egyenletre.
Xav feje bukkant elő az öccse mögül.
– Ja, Phee egyenlő Yves a köbön. Én is szoktam ám okos dolgokon törni a fejem. Na, mit szóltok?
A szőke lány elhúzta a száját.
– Ez elég gyenge volt, hol itt a poén?
– Juj, Sky! Ne legyél már ilyen kegyetlen. De értelek, Zed a köbön nekem is sok lenne…"

2021. június 14.

Elizabeth Adler - Toszkánai nyár

 HANGULAT                                MOLY                                        2006

"Gemma ​Jericho elvált, agyonhajszolt New York-i orvosnő, akinek életét az egyre nehezebben kezelhető kamaszlánya és állandóan aggódó édesanyja tölti ki. Egy titokzatos toszkánai örökségről szóló levél azonban felvillantja előtte a változás lehetőségét: búcsút mond hát az unalmas hétköznapoknak, s családjával Olaszországba utazik. Gemma azt reméli, hogy a kiruccanás alatt kibékülhet lányával, és a változás új értelmet adhat édesanyja életének is. Ám a toszkánai valóság sokkal bonyolultabbnak bizonyul, mint amilyenre Gemma számított. A helybeliek azt hiszik, hogy az örökséget képező romos villa tulajdonosa Ben Raphael, a gazdag és sármos amerikai vállalkozó. Az ízléskülönbség, a pletykaéhség és az egyre durvuló viták miatt Gemma élete leggyötrőbb, ugyanakkor leggyönyörűségesebb szerelmi viszonyába keveredik a csodabogár amerikaival. A toszkánai nyár örökre megváltoztatja életszemléletét – és az életét is. 

Elizabeth Adler számos pazar helyszíneken játszódó romantikus regény világhírű szerzője, aki finom humorral átszőtt fordulatos történetben varázsolja elénk a lenyűgöző toszkánai tájat és lakóit."

Tombol a hőség, itt a nyár, mi másra van ilyenkor szüksége egy könyvmolynak, mint egy jegeskávéra, nyugalomra és egy kis utazással teli, nyári regényre? 

Gemma egy középkorú orvos, aki életének minden percét a lányának és a karrierjének szentelte. Édesanyja kiskorában megözvegyült, a család így számukra három tagból áll - anyából, lányából és unokájából. Az élet szalad, beköszöntött a nyár New Yorkba, ám egy levél nem várt fordulatot hoz mindhármuk életébe. Nonna, vagyis Sophia Maria, a vérbeli olasz nagymama, akiről kiderül, hogy egy toszkánai gyönyörű villa örökösnője. Gemma hiába ellenkezik, hogy nem tudja otthagyni a munkáját egy hétre, édesanyja addig erősködik, míg elviszi magával a lányokat a csodálatos Toszkánába, hogy megismerhessék gyökereiket és kiszakadjanak az amerikai állandó nagyvárosi nyüzsgésből.

Toszkána rögtön elvarázsolja Gemmát, ám a bonyodalmak csak ekkor kezdődnek igazán. Mint kiderült, talán nem Nonna az egyetlen örökös, hanem már egy Ben Raphael nevű amerikai úriemberé a birtok és a villa, akinek feltett szándéka hotellé alakítani azt. De ha harc, hát akkor legyen harc - ahogyan mondani szokás. Gemma látva, hogy édesanyja mennyire fellelkesült az öröksége kapcsán, nem hagyja annyiban a ház tulajdonosának kérdését. De azt be kell vallania, hogy nem közömbös számára az amerikai vállalkozó, és Bent is elvarázsolta a kecses, Boticelli-angyal. 

Ami engem rögtön magával ragadott, az az olasz atmoszféra, amit az írónő, Elizabeth Adler megteremtett. A szereplők többször is olasz nyelven szólalnak meg, ami szerintem színesebbé tette sokkal a szöveget - habár egy mukkot nem értettem belőle, a szövegkörnyezet mindig engedett következtetni arra, mégis mit mondtak a karakterek a számomra idegen nyelven. Valódi utazás érzését kölcsönözte, mert azt meg kell hagyni, hogy Adlernek van tehetsége a táj festői bemutatásához, az ételek, italok olyanszintű tálalásához, hogy olvasóként összefut a nyál a szánkban. Olyan légkört teremtett, hogy teljesen belevesztem a regénybe, szinte megcsapott a szellő, vagy eláztatott a vihar az egyes jeleneteknél, mivel rendkívül érzékletesen mutatott be mindent az írónő. Aprólékosan festette le mind a várost, mind az eseményeket, hogy azok képként megjelentek a lelki szemeim előtt. Mint egy film, úgy futott le előttem a regény. Ez az olasz életérzés pedig rögtön megragadja az olvasót, főleg ilyen nyári időszakban és egy olyan pandémia után, mint amit az elmúlt időszakban élt a világunk. Adler pedig kiszakít a saját kis buborékunkból, és megmutatja, milyen a kontinens déli féltekén a kultúra, az élet - az olasz konyha, a bálok, az emberek mentalitása. 

A kiinduló konfliktus is szerintem nagyon szuper. Egyrészt az örökség kérdése, másrészről viszont ez egy háromgenerációs romantikus történet. Nonna szinte kicserélődik, ahogyan visszatér a családi gyökereihez, gyerekkorához, talán ez azért van, mert itt teljesedhet ki igazán. Amerikában egy idő után jól érezte magát, de az otthonát nem lelte benne. Livvie barátnőre talál Toszkánában Muffie személyében, ugyanakkor ezen az új helyen érzi először, mi az a szerelem, és mi mindenre képes érte az ember. Főszereplőnk, Gemma nehezen oldódik fel az új közegben. Folyamatosan az elmulasztott munkaórákon jár az agya, és hogy az ő helye nem Toszkána vidékén van, és mindez csupán ideiglenes, hiába érzi jól magát sok-sok idő után először. A nő múltjának tragikumát hordozza, lelke mélyén bűntudat gyötri, ami nem hagyja nyugodni. Úgy gondolja, nem érdemes a szerelemre. De talán az önmarcangolásból a megfelelő férfi kirángathatja, és rámutathat arra, milyen szeretetre méltó is ő. 

"Nem kell tökéletesnek lennie, elég, ha élvezed, amit csinálsz."

Elizabeth Adler szépen felépítette a mellékszálakat, ugyanakkor Gemma és Ben része, ami egyértelműen a regény vázát jelentette volna, szerintem pont annak a gyenge láncszeme lett. Nekem szedett-vedett volt, és ami negatív érzelmeket váltott ki belőlem - ahogyan a férfi maga is megemlíti: szeretlek, most már engedd, hogy megismerjelek. Szerintem ez pont fordítva történik. Csupán egymás felszínét ismerik, mégis túl mély érzelmeket társítanak a bennük dúló vágyhoz. Adler jól indította a szálukat a köztük lévő viszállyal és rivalizálással, de utána túl gyorsnak éreztem mindent, nem volt se szikra, se lobbanás. Nem izzott közöttük a levegő, nem éreztem azt a mindent átható szerelmet, pedig a tájak festői megalkotása után vágytam volna egy tűz erejével lángoló, szenvedélyes szerelemre.  Amit nem kaptam meg. Ez következhet Gemma túlontúli múltbéli önhibáztatásából, de abból is, hogy ugyan Adler fantasztikusan bánik a szavakkal, az emberi lélek rejtelmeit nem tárta fel kellően, csupán a felszínt kapargatta. 

Egy nyári kalandnak, limonádé-történetnek szuper olvasmány a Toszkánai nyár. Az első regényem volt Elizabeth Adlertől, amiből ugyan lejön, hogy a szavakkal érzékletesen, festőien bánik, amivel így megjelenít egy nagyszerű atmoszférát, amiben az olvasó szívesen elidőz, de a cselekmény és karakterábrázolások szintjén van még mit fejlődnie. Az izgalmat hiányoltam a kezdeti konfliktushelyzet után, amit nagyon jól feldobott Adler, de mintha hagyta volna leesni ezt a labdát. Több fordulatot és izgalmat is ki lehetett volna hozni ebből az alaptörténetből. De amit legfőképpen hiányoltam, az a szenvedély volt, ami talán megvolt Ben és Gemma között, de nem tükröződött a sorokból, nem éreztem úgy, hogy ez egy olyan szerelem, amiért az ember mindenét odaadná, csak hogy megtapasztalhassa. 

Borító:
Könnyed, nyárias, ahogyan maga a történet is. Ugyan én sokkal elegánsabban képzeltem el a toszkánai villát, de abszolút átadja a táj szépségét, a világának hangulatát. A színek harmonizálnak egymással, és kínálja a nyár illatát. 

Összességében:
Amikor beköszönt a szép idő, akkor még inkább megjön a kedvem a nyári, romantikus történetekhez. Elizabeth Adler Toszkánai nyár című regénye pedig pont ezt nyújtja az embernek. Ugyan voltak hiányosságai - főként karakterisztikáját és cselekményét tekintve -, de olyan mesés tájra kalauzol el bennünket, hogy az érzékletes tájleírások hatására mi magunk is érezzük a bőrünkön a szellőt, az esőt, a perzselő napsütést,  a nyelvünkön pedig a bor aromáját és a finom falatok ízét. A regény legfőbb erénye, hogy egy különleges kultúrával ismertet meg minket, megeleveníti a vidéket, az atmoszférát, ezáltal tényleg szinte mi is jelen lehetünk a helyszínen. Igazi utazásra hív. 

Azoknak ajánlanám ezt a kötetet, akik egy nyári kikapcsolódásra vágynak a napsütésben, valamint hogy megtapasztalják az olasz életérzést, mentalitást egy romantikus családregényben, ahol a szerelemé a főszerep. 

Oldalszám: 380
Kiadó: Ulpius-ház

Kedvenc karakter: Nonna
Kedvenc idézetem:

"Vajon ott tudnánk-e hagyni a kifinomult, városi, világot, és tudnánk-e új életet élni itt, ahol a múló időt a gyümölcs érésében mérik, ahol a szüret az év legnagyobb ünnepe, és ahol az olajfák termése fontosabb, mint a legszebb gyöngyszemek? Ahol egy kirándulós nap abból áll, hogy az ember elmegy Firenzébe, cappuccinót kortyol a Gilliben, aztán körbejárja a várost, és különleges sajtokat vagy szép cipőket keres, de végül egy régi festményt talál egy hajlott hátú régiségkereskedő üzletében, s többször is elgondolkodik azon, hogy vásárolnia kéne egy gyors, ezüstszínű robogót?"


2021. június 9.

Leigh Bardugo - Wonder Woman - A háborúhozó

 HANGULAT                                MOLY                                        2020

"Diana, az amazonhercegnő leghőbb vágya, hogy kivívja legendás hírű nővérei elismerését. Amikor azonban dicsőséget szerezhetne magának, nem él a lehetőséggel, hanem a száműzetést kockáztatva megszegi az amazonok törvényét, és megmenti egy halandó életét. Ám ezzel az egész világot végveszélybe sodorja. 
Alia Keralis csak egy rövid időre akar elmenekülni folyton atyáskodó bátyja elől a tengerre. Nem sejti, hogy az életére törnek. Ellenségei úgy vélik, már a puszta létezése kirobbanthat egy világháborút. Amikor Alia hajóján bomba robban, egy rendkívüli erejű, rejtélyes lány menti ki őt a vízből. Hamarosan szörnyű igazsággal kell szembenézniük: Alia Háborúhozó, a hírhedt trójai Helené leszármazottja, akinek az a sorsa, hogy elhozza a világra a Vérontás és Szenvedés korát. 
A két lány egy seregnyi ellenséggel találja magát szemben, akiknek eltökélt szándéka elpusztítani a Háborúhozót. És csak együtt van esélyük megmenteni a világaikat."

Leigh Bardugo az utóbbi időben hatalmas kedvencemmé lépett elő. A Grishaverse-szel, de főként a Hat varjú duológiával írta be a szívembe a nevét arany betűkkel. Sarah J. Maas mellett a kedvenc fantasy szerzőmmé vált. És habár a DC és az MCU közötti versenyben toronymagasan nyer a Marvel, mégis kíváncsi voltam, mit alkotott Leigh Bardugo ebben az egyedi, szuperhősös regényben.

Dianának sosem volt könnyű dolga. Mindig elvárásokkal kellett szembenéznie, és a kiválasztottságtudat végigkísérte eddigi életét. Hiszen ő az amazonkirálynő lánya, ami felelősséggel és kihívásokkal jár. Egyszer azonban egy hajótörés történik a szigetük közelében, a túlélő egyetlen lány, akit Dianának nincs szíve a sorsára hagyni, pedig ezzel áthágja az amazonok szent törvényét. De Alia Keralis nem akármilyen lány. Ő a Háborúhozó, aki viszályt és ellenségeskedést hoz a Földre. Az amazonok szigete a lány jelenlététől betegedni kezd, meggyengül a védelme, az amazonok ereje pedig csökken - Diana pedig választás elé kényszerül. Az Orákulum segítségét kéri, aki elmondja, hogyan lehet megállítani a Háborúhozó erejét. Aliának el kell jutnia egy forráshoz, a mitologikus szép Heléné végső nyughelyéhez. Diana pedig kötelességének érzi, hogy megvédje őt, és megakadályozza a földi háborút.

Az útjuk először viszont New Yorkba vezet, ahol kénytelenek szembesülni azzal, hogy többen is akarják a Háborúhozó halálát. Időközben összeáll a kis csapatuk, hogy elinduljanak megmenteni a világot - Jason, Alia bátyja és annak haverja, Theo, valamint Alia legjobb barátnője, Nim csatlakozik a két lányhoz. 

A regény már rögtön az elején beszippantott. Megvan az a különös atmoszférája, amit nagyon szeretek a fantasy-könyvekben, valamint Leigh Bardugo stílusának is gyanítom lehet köze ahhoz, hogy letehetetlen volt. Festőien megelevenítette Diana hazáját, az amazonok szigetét, de ugyanúgy New York forgatagát. Ezután immár teljes bizonyossággal le merem szögezni, hogy az írónő ért a karakterekhez. Különféle jellemekkel dolgozott a Wonder Woman - A háborúhozóban, mégis mind abszolút kedvelhető, humoros volt, különböző értékeket hordoztak. Megjelent a barátság, szerelem, testvériesség téma mindamellett, hogy a világ megmentésén volt leginkább a hangsúly, ettől vált emberközelivé annak ellenére, hogy megannyi misztikus elemmel dolgozott az írónő. 

"– Nem tehetünk róla, hogy hová és kinek születünk, abba azonban igenis van beleszólásunk, hogy milyen életet választunk magunknak."

A misztikum és a görög mitológia szerves részei a regénynek. Engem amúgy is foglalkoztatnak az antik hősök elbeszélései, ezt a Wonder Woman - A háborúhozóban pedig mind megkaptam. A Háborúhozó mítosza a trójai háborúig, annak kirobbanásáig, istenek és istennők veszekedéséig nyúlik vissza. Egy-egy generációban Heléné leszármazottai között feltűnik egy lány, aki pusztítást hozhat a világra. Diana meg akarja akadályozni, hogy Alia beteljesítse sötét végzetét, ami nem olyan könnyű feladat, hiszen mitikus istenségek akadályozzák sokszor az útját, mely bemutatja, hogy a transzcendens világ nem különbözik olyan sokban a haladókétól. 

Nem unatkozhattam az olvasmányélmény közben, mivel nemcsak humoros és kalandos, de kiszámíthatatlan, meghökkentő történet is Dianáé és Aliáé, mely a legkülönbözőbb helyszíneken hoz váratlan fordulatokat.

Ám, ami az erénye ennek a történetnek, mégpedig a különböző karakterisztika. jellemábrázolás, annál éreztem mégis egy kevés erőltetettséget, ha nem szeretnék kihagyni semmiféle érzelmet, ami a Wonder Woman - A háborúhozóhoz kapcsolódik. Nevezhetjük a piac elvárásának azt az elemet, hogy ki nem mondott kötelező része lett mind egy filmnek, mind egy könyvnek az, hogy felmutasson egy lmbt+ karaktert, és megjelenítse, a bőrszín általi megkülönböztetést. Nem éreztem, hogy jelen esetben számított, vagy hozzáadott volna bármit is, sokkal inkább egyfajta elvárás tükröződött bennem. Ez az egyetlen negatív(abb) észrevételem a könyv kapcsán, de mindennek ellenére nagyszerű, kikapcsolódást nyújtó olvasmányélmény volt, amire jelen időszakban pont szükségem is volt. A humorra, a kalandokra, egy olyan hősképre, mint amit Diana jelleme bemutat.

Borító:
Engem teljes mértékben elvarázsolt. A színvilág nagyon komplex, ahogyan ma a regény is. Imádom a háttérben tomboló sötétkéket, elöl a sárgát és a pirosat. Kivételesen azt érzem, hogy nem lett volna elég, ha maga a Wonder Woman nincs rajta a borítón - ám nagyszerűen megoldották, hogy az arcát nem tárja elénk, az olvasó fantáziájára bízza.

Összességében:
Leigh Bardugónak nagyon jól áll a fantasy zsáner. A Wonder Woman - A háborúhozóban is brillírozott, megmutatta, milyen is egy igazi kalandos, értékekkel teli, mitikus történet. Ugyan nem vagyok nagy DC-fan, mégis olyan hatással volt rám ez a könyv, hogy alig akartam kiszakadni a világából. Letehetetlen volt, és épp azért, mert egyszerre humoros, fordulatos és emberi.

Azoknak ajánlom, akiket érdekel egy szuperhősös történet, egy erős női karakterrel, aki kész a világ megmentésére és az emberéletek megóvására. Egy olyan regényre, ami kalandokkal van megfűszerezve, és ahol ott jönnek a fordulatok, ahol legkevésbé várnánk őket. 

Oldalszám: 480
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Diana - Wonder Woman, Alia Keralis
Kedvenc idézeteim:

"Ha valami nem sikerül, az egész világ azt sugallja, hogy azért vallottunk kudarcot, mert nem vagyunk elég jók. Legalább a közvetlen hozzátartozóinknak illene lelket önteni belénk. Azok visznek véghez világraszóló dolgokat, akik nem ismernek lehetetlent, mert ők nem félnek a kudarctól, és folyamatosan próbálkoznak."

*

"Félelemben nem lehet élni. Vagy te irányítod a dolgokat, vagy átveszik feletted az irányítást."