Hello mindenkinek így, az ősz első napjain!
Nem kevésbé eseménydús nyarat tudhatok a hátam mögött, mint az elmúlt években - kezdjük mondjuk a nagy munkakereséssel, ami szinte az egész tavaszomat kitöltötte, de még a nyaram egy részét is, de júniusban sikerült egy olyan pozíciót találnom, ami habár nem szakmába illő, de a személyiségjegyeimhez teljesen passzol, így lettem HR-munkatárs a divatiparban. Ezek után persze elmaradhatatlan elemeiként voltak részei a nyaramnak a könyves események, mint a Könyvmolyképző Kiadó sajtóklubja, amelyben bevezettek bennünket az idei és a jövő év elejei terveikbe - milyen megjelenésekkel és programokkal készülnek. Ha június, akkor a hónap szava nem más, mint a Könyvhét. Idén is nagyszerű hangulatban telt, habár végül a pénteki napot szemeltem ki magamnak, és már nem igazán a dedikálások és a pódiumbeszélgetések, inkább az atmoszféra miatt megyek ki. Ám volt egy nagyon fontos eseményem nem sokkal a Könyvhét után, mégpedig Mansi Shah, a Könyvmolyképző Kiadó egyik külföldi szerzője látogatott Magyarországra, és külön lehetőségem nyílt interjút készíteni vele, amit itt olvashattok. Egyelőre egy könyve, A gyömbér íze jelent meg itthon, de azt nagyon ajánlom azoknak, akik szeretnek a kulturális sokszínűség világában elveszni. Illetve most is volt a tavaszihoz hasonló KMK Roadshow, amit exkluzívan megtekinthettünk a megnyitás napja előtt - érdemes figyelni ezeket az eseményeket, hiszen régi és új kedvenceket is potom összegekért lehet bezsebelni. Ezeken kívül voltam nagyon gyönyörű helyeken, mint Horvátország Isztriai-félszigetén, ahol a tengerpartok igazi titkos paradicsom atmoszférát árasztottak - csodaszép és romantikus volt, ahogyan a nyárzáró Hajdúszoboszlói hétvégénk is. A 26. születésnapom viszont nem olyanra sikerült, mint amilyenre elterveztem - de nem lehet minden tökéletes, majd jövőre.
.png)
Idén nyáron 19 könyvet olvastam el - ezekből rendkívül kiemelkedő volt a már említett A gyömbér íze, ami a női sorsok, a kulturális diverzitás témáit járja körül, és arra a kérdésre keresi a választ, hogy mit is jelent az otthon fogalma tulajdonképpen. Ha kicsit az északi mitológia, a vikingvilág partjaira evezünk, akkor muszáj megemlíteni Danielle L. Jensen Vérbe vetett sors című könyvét, ami az első pillanattól kezdve beszippant, és nem lehet abbahagyni. A mitologikus történetek alapvetően is közel állnak a szívemhez, de ehhez társul a regényben egy nagyon erős női karakter, Freya, akinek a próbatételeit végig akarjuk követni. A kőfejtő árnyai egy igazi vérfagyasztó krimi-thriller páros, ami egy rejtélyekkel teli kisváros életébe vezet be bennünket - ám nemcsak bennünket, hanem az ott élő tinédzser lányokat is, akik a történések alatt szembesülnek a felnőtt élet romlottságával. Gyilkosságok, nyomozás, beavatástörténet - végig tudni akarjuk, ki áll a tragédiák mögött. Végül pedig kiemelném az Ezek a nyári viharokat, ami megmutatja, hogy a pénz nem boldogít: egy család, egy sziget, egy örökösödési verseny. Mintha az Örökösök viadalát kevernénk a Tőrbe ejtve című filmmel.
A magánkönyvtáram bővítését nem vittem a nyáron túlzásba - nem is baj, mert éppen a százalékomat próbálom növelni, ahogy minden évben, de mindig megállok 83-84% körül. 10 cím került hozzám, ebből 9-et olvastam már, és nem csak szórakoztatásra szánt kötetek jöttek, hanem a doktorimhoz is szereztem könyveket Vintedről. Ezek közül kiemelném a Sárkányok háborúja csodaszép kiadását, ami az első részhez hasonlóan lélegzetelállító produktum lett, illetve a nagyon várt Lázadó nők klubját, ami az átlagos könyveknél magasabb, és még így is 700 oldalas monstrum, de ez ne tántorítson el senkit!
.png)
Nyáron 14 filmet néztünk meg - tartottunk egy Karib-tenger kalózai maratont, ami mindig jólesik a lelkemnek, egy kis mesedélutánt a Minyonok és Szörnyekkel, illetve a ToyStory 5-tel. Megnéztem a Netflixen az Üzenetek Isabelle-nek című filmet, amibe egy álmatlan éjszakán fogtam, és muszáj voltam be is fejezni. Csodálatos volt, az átlagos romkomoknál mélyebb, szívszorítóbb - ajánlom egy sírós estére vagy délutánra. Ám amit mindenképpen megemlítenék, az a moziban látott Pókember: Vadonatúj nap. Már nagyon vártuk, és rengeteg teória keringett a tartalmáról, amik részint be is igazolódtak. Nekem nagyon tetszett személy szerint, remélem, Tom Hollandot még látjuk a vásznon Pókemberként a kósza hírek ellenére is.
A nyár 706 megnézett epizódot hozott - bár el kell mondanom, hogy ez idő alatt 2x is láttam a Jóbarátokat, és elmondhatom, hogy lett egy új rajongó is a háztartásban. Befejeztük az Agymenőket, az is szépen megdobta az epizódok számát, illetve elkezdtem a Teen Wolf - Farkasbőrbent és a Vámpírnaplókat is mint a tinikorom két nagy kedvenc sorozatát nosztalgiából. Ám nem mehetünk el szó nélkül a nyár nagy eseménye mellett: megérkezett a Sárkányok háza új, harmadik évada! Mint korábban, most is minden hétfő hajnalban ez volt a programom, hiszen aludni máskor is lehet, ám spoilert csak egyszer kaphat az ember. Bevallom őszintén, kicsit felemás érzéseim vannak vele kapcsolatban - a Garat csatája szívszorító lett, mint ahogyan azt vártuk, és Rhaenyra nagy lépése a trón felé is nagyon izgalmasra sikeredett, ám utána kezdtek leülni a részek, egyszer-egyszer voltak eseménydús és meglepő pillanatok, de összességében talán ez lett a leggyengébb a három közül. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy sorra veszítettük el a megkedvelt, fontos szereplőket. Már megerősítették a folytatást - azért kíváncsian várom, és majd úgyis tudósítok arról, hányszor nézem addig újra a meglévő részeket.
A nyártól elbúcsúzva ezek várnak rám ősszel:
09.13.
Candlelight koncert
Imagine Dragons & Coldplay
09.23.
Love Hypothesis adaptáció
Amazon Prime
10.01-04.
Könyvfesztivál!
Új helyszínen: Millenáris
Byebye nyár, jó bekuckózós időszakot mindenkinek!
Barby
