2020. július 9.

Budai Lotti - Édes lázadás

HANGULAT                                MOLY                                        2020

"Az Édes lázadásban folytatódnak a D'Avila család asszonyainak kalandjai és viszontagságai. 

A századfordulóhoz közeledve a Fehér Orom ültetvényt immár Veronica két örökbe fogadott lánya vezeti: a harcias, de kissé magának való Rebecca, és a törékeny, simulékony természetű Ana.
Rebecca gondoskodó szeretettel neveli húgát, annak ellenére, hogy régóta titkos szerelmet táplál annak vőlegénye iránt. Az elfojtott érzések azonban nem maradhatnak örökké rejtve, ahogy a rég elfeledett titkok sem... Egy váratlan látogató személyében a múlt kopogtat ajtajukon, újra felidézve Rebecca gyermekkorának hosszú ideje eltemetett traumáját. Anának pedig végig kell járnia a felnőtté válás és a megbocsátás rögös útját. 
Rebecca és Ana szenvedése azonban nem hiábavaló. Kettejük közös sorsa hivatott ugyanis arra, hogy megtörje a d'Avila asszonyokat évszázadok óta sújtó átok erejét.

Budai Lotti az Édes ébredés folytatásaként most a 19. századi gyarmati Kuba egy újabb izgalmas időszakát és a d'Avila család következő generációjának kalandjait mutatja be." 

Budai Lotti munkásságát a Shirzan szerelme óta nyomon követem, és szerintem a kortárs irodalom történelmi vonalának egyik kiemelkedő alakja ő. Történeteiben a valóság és a fikció keveredik, az olvasó szinte játszva tanul minden egyes regényénél. Igazi minőségi kikapcsolódás. Az Ágyas és úrnő duológiában az egzotikus indiai kultúrával illetve a 17. századi brit mindennapokkal találkozhatunk, A szamuráj lánya két kötetében pedig a mesés távol kelet világa bontakozik ki előttünk. A szerelem rabszolgáiban pedig Kuba nehézkes helyzetével ismerkedhetünk meg, ahol csupán harcok árán tudják az emberek kivívni maguknak autonómiájukat, és ugyanúgy a szerelmet is meghatározza a bőrszín illetve a társadalmi beosztások, mint a politikai életet. 
Egy generációnyi idő választ el az Édes ébredés lezárásától. Fájdalmas idők járják az országot, a spanyolok továbbra is elnyomás alatt tartják Kuba térségét, Fehér Orom vidékére azonban úgy tűnik, szebb korszak érkezik: két ifjú szerelmes, Ana és Horatio kötik össze életüket. Ám az esküvő napját elnyomott érzelmek, ki nem mondott szavak sötét fellegei lengik körül. Hiszen a két d'Avila lány ugyanazt a férfit szereti, de csak az egyik kaphatja meg. A múlt titkai ezentúl végig ott fognak lebegni Fehér Orom felett. Míg a friss házaspár mézesheteiket töltik, Rebecca rájön, hogy a forradalom szelei újból erőre kaptak, Kuba népe pedig szabadságért kiált. Eldönti, hogy segíteni fogja népét, a lázadók vezéreit pedig otthonába fogadja. De a titkok, melyet szeretett nevelőanyja magával vitt a sírba, mégis napvilágot látnak, ami teljesen felforgatja a lány életét. Amit eddig önmagáról gondolt, ami őt meghatározta, hazugságon alapult, Rebeccának pedig rá kell ébrednie, ki is ő valójában, és fel kell tennie a kérdést: a múlt mennyiben határozza meg az ő jelenét és jövőjét? És ennek függvényében engedheti, hogy féltékenysége határozza meg a cselekedeteit?
Ana mindeközben boldognak tűnik újdonsült férje oldalán, de az elhallgatott valóság árnyéka ott lopakodik mögötte. Sötét ármányoknak lesz áldozata, melyben végül vagy megerősödik, vagy összeroppan a terhek alatt. A női kiszolgáltatottság szomorú modellje a fiatal lány, de vajon fel tud-e állni a megpróbáltatások közepette és képes lesz-e folytatni a harcot a testvéréért, a hazájáért, az örökségéért. 

"[…] a múlt terhei és bűnei még a láncnál is szorosabb rabságban tarthatják a lelket. Ezeket lerázni csakis a szeretet és a megbocsátás erejével lehet."

Az Édes lázadás több szférából áll. Megjelenik benne a kor politikai szellemisége, a szabadságvágy, főként a regény tetőpontjánál, ahol valósággal lobog a forradalom tüze. Ugyanakkor nem elhanyagolható szála a történetnek a boldognak hitt, de a háttérben meggyötört párkapcsolatok, ahol döntenie kell a szereplőnek - a saját boldogságát választja, vagy a társadalmi kötelességet. Megmarad-e rabnak egy fájdalmas szerelemben? Így a rabszolga szó is különféle értelmezési lehetőségekben tűnik fel a regény folyamán.
A történet sok egyáltalán nem várt fordulatot hozott, a drámaiság végig a tetőfokon volt, néha viszont már soknak éreztem a háttérben meghúzódó ármányokat és a sorscsapásokat. Ezen megpróbáltatások terhe alatt ugyanakkor két erőteljes, bátor női karakter fejlődött ki, akik megtanulták, mi a megbocsájtás, és hogy a testvéri szeretet ereje hatalmasabb mindennél. 
Budai Lotti stílusa ismételten elkápráztatott. Végig sugárzik a sorokból a báj és a kellem, érzékletes leírásaival színesítette és érzékszerveink előtt megelevenítette Kuba termőföldjeit, a lázadás dörejeit, és a szív zenéjét, mely néha fájdalmasan, máskor boldogan szól. 

Borító:
Gyönyörű történethez meseszép külső dukál. Az előtérben egy női alak látható, a háttérben pedig az első kötetnél is látható festmény másik fele. Egymás mellé rakva a két könyv tökéletes harmóniában van, a színvilág, a hangulat teljességgel passzol egymáshoz. 
Külön kiemelném az örömömet, hogy az én soraim kerültek rá a borítóra, hatalmas megtiszteltetés, hogy így jelent meg a regény országszerte. 

Összességében:
Budai Lotti rendkívüli szerző a történelmi romantikus zsánerben. Minden regényével egzotikus tájakra és izgalmas évtizedekbe kalauzol el bennünket. A szerelem rabszolgái Kuba mesés vidékét mutatja be nekünk egy olyan időszakban, amikor a szabadság nem velünk született jog volt, hanem kiváltsága a társadalom egyes rétegeinek. 
Az első kötethez hasonlóan az Édes lázadás is kemény, mély témákat jár körül. Ilyen a már említett szabadság kérdése, ehhez kapcsolódik egy politikai vonal, valamint ugyanebből a szóból kiindulva egy más értelmezési keretekben mozgó szabadságfogalmat is bemutat az írónő, mely a szerelem szabadsága, vagyis milyen az, amikor a rabszolgaság nem társadalmi státusz, hanem az ember foglya a saját érzelmeinek. A regény felteszi a kérdést: Van ebből felszabadulás? Valamint meg lehet a múltak béklyóitól szabadulni? 
Összetett regény, mely gondolkodásra késztet, tanít és valósággal rabul ejt. 

Oldalszám: 376
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézetem:

 "A harag olyan, mintha az ember mellkasán egy kígyó súlyos teste tekeregne, de, ha valami képes kihúzni ennek a kígyónak a méregfogát, akkor az a megértés. Ana már értette, mi vitte Rebeccát tettére, és ezzel a bestia ártalmatlanná vált."

2020. július 7.

Suzanne Collins - A kiválasztott

HANGULAT                                MOLY                                        2011

"Katniss Everdeen kétszer is túlélte az Éhezők Viadalát. De még nincs biztonságban.
Közeledik a végső forradalom ideje. És ebben a forradalomban Katnissnek döntő szerepe lesz. Élete legfontosabb szerepét kell eljátszania a végső csatában. Katniss lesz a fecsegőposzáta – a lázadás szimbóluma –, nem számít, mit kell feláldoznia érte." 

Katnisst a lázadók kimenekítették a Nagy Mészárlásról, így a biztonságot nyújtó 13. körzetben él azóta. Amiről azt hiszi mindenki, hogy eltűnt a föld színéről. Valóban. Hiszen ez a körzet Panem bukása után, 75 évvel ezelőtt le lett bombázva, az itt élők pedig egy teljesen új társadalmat hoztak létre a föld alatt. Saját politikát folytatnak, egy jól működő rendszert állítottak fel az évek alatt, ám nem lakhatnak ők sem örökre vakond módjára a napfénytől távol. Nincs más választás: meg kell dönteni a Kapitólium hatalmát és meg kell fosztani Snow elnököt a titulusától. Ehhez egyesíteni kell Panem polgárait, hogy közös erővel, 75 év elteltével ismét megpróbáljanak kitörni az elnyomás alól. A szimbólum, a lázadás vezéregyénisége pedig egy tinédzser lány a 12. körzetből. Katniss Everdeen, a Fecsegőposzáta. 
A kérdés végig ott lebeg a könyv sorai felett: Vajon sikerül ezennel változást elérni Panem életében?
A társadalomkritika ebben a befejezőkötetben még inkább megjelenik, mint eddig, hiszen arra is gondolni kell, ki legyen a következő vezető, ha sikerrel jár a lázadás, és Snowt eltávolítják a pozíciójából. Ezzel együtt felmerül a kérdés, hogy milyen államformává változzon a totális diktatúra, melyet kapitóliumi központtal alakítottak ki. Legyen monarchia? Vagy inkább demokrácia? 
Ugyanakkor a politikai kérdéskör mellett az izgalmas cselekményszál is folytatódik - ugyanis míg Katnisst épségben a 13. körzetbe tudták szállítani, Peetát a Kapitólium foglyul ejtette. A legrosszabb kínzások várnak a fiúra, ha Katniss nem tesz valamit, így alkut köt, hogy a 13. körzet katonái szabadítsák ki Peetát a rabságból. Viszont nem minden megy úgy, ahogyan azt a lány előre eltervezte.

Nagyon tetszett, ahogyan végigkövethettük Katniss jellemének alakulását a köteteken keresztül. Hamar ráhárult a családfenntartói szerep, és már az első fejezetekben kiderült, hogy a szeretteiért bármit megtenne. Ezt jól demonstrálja az első kötetben az, hogy jelentkezett a húga helyett a viadalra. Ám ezzel a lépésével a szeretteinek a száma is nőtt. Peeta, Haymitch, Effie, Cinna. Egyre több emberért érzett felelősséget, és ekkor kezdett el igazán érezni is. A szerelem eddig az életében az a luxus volt, amit ő a 12. körzet elnyomott lakosaként nem engedhetett meg magának. Hogy családot alapítson ebben a világban, hogy a gyerekei tudják, milyen az üres gyomor hangja, abból ő nem kért. És aztán ott volt a Viadal - a tudat, hogy nem menthetné meg őket, ha az ő nevüket húznák ki. Egy anya legnagyobb rémálma. De egy új világ reménye és egy fiú tiszta szerelme küzdelemre sarkallja, hogy szeretteit biztonságban tudja. Én ezért az elszántságáért és önfeláldozó magatartásáért kedveltem meg a főhősnőt, ami végig jelen volt a regényben.


"Vannak séták, amelyeket az embernek egyedül kell megtennie."

Bár a 76. Éhezők Viadala nem lett megrendezve, az atmoszférája nem maradhatott ki ebből a kötetből sem. A kiválasztott erősen fókuszál a Snowval való nagy összecsapásra és a Kapitólium hatalmának megdöntésére, de Suzanne Collins ebbe a részbe is beleszőtte azt az élet-halál játszmát, ami az arénára jellemző. Katnissnek és a többi szereplőnek különböző akadálysorokat kell kiállniuk, hogy eljuthassanak a leginkább védett övezetbe, az elnök rezidenciájára. És közben a lánynak mérlegelnie kell, vajon ki is az igazi ellensége.

Borító:
Az eredeti borító hangulatosan passzol az eddigiekhez: kék alapon egy szárnyaló madár, mely szimbóluma a teljes trilógiának. Egyszerű, de nagyszerű kivitelezés. A filmes kiadás egyikén Katniss alakja látható, a másikon a jól ismert fecsegőposzáta, immár tűzkarikákkal körülvéve. Végül pedig a legújabb utánnyomás egy teljesen új köntöst kapott, mely szerintem a legszemetgyönyöriködtetőbb mindközül. Egy 13. körzeti táblát nőtt be a növényzet, a domináns színvilág pedig az eddigi pirostól és kéktől eltérően most a narancssárga, a fehér és a barna. Nem tagadom, ez utóbbi borítósorozat teljesen a szívemhez nőtt. Nem tudok egyszerűen betelni vele. 

Összességében: 
Nagyon szerettem ezt a kötetét is a trilógiának. Abszolút megvolt benne az eddigi részeket is belengő hangulat, sokadik olvasásra is zakatolt a szívem, és meg tudott lepni a fordulatokkal. Az éhezők viadala így valóban egy örökzöld trilógia, amit bátran ajánlok mindenkinek! 

Oldalszám: 352
Kiadó: Agave

Kedvenc karakter: Peeta Mellark
Kedvenc idézetem:

"Tízszer tovább tart összerakni magadat, mint amennyi idő alatt szétesel."

2020. június 21.

Cassandra Clare - Árnyak ura

HANGULAT                                MOLY                                        2017

"A napos Los Angeles igazán sötét hely is tud lenni.Emma Carstairs végre megbosszulta a szülei halálát. Azt hitte, békében élhet, mégsem tud megnyugodni. Hiába vágyakozik Julian után, meg kell védenie őt a parabataiok közötti szerelem rettenetes következményeitől, ezért inkább a fiú bátyjával, Markkal jár. Mark azonban öt évet töltött a tündérek között – vajon lehet-e még belőle valaha igazi árnyvadász?
Tündérföldén sincsen nyugalom. Az ellentündérek királya belefáradt a hidegbékébe, és többé nem hajlandó úgy ugrálni, ahogy az árnyvadászok fütyülnek. A tündérkirálynővel kötött alku és a Klávé törvényei között egyensúlyozva Emmának, Juliannek és Marknak meg kell találnia a módját, hogy megvédjék mindazt, ami kedves a szívüknek, még mielőtt túl késő lenne." 

Az árnyvadász univerzum mindig is az egyik kedvenc fantasy-világom volt és lesz is, míg forog a Föld. Ám nem tagadom, vannak a szívemhez közel és kevésbé közel álló kötetei is. Az Árnyak ura ez utóbbi kategóriába tartozik. 
Az eddigi regények során nagyon megkedveltem Emma és Julian karakterét, valamint ez a trilógia egy olyan kérdéskört dolgoz fel, amely már az elejétől fogva foglalkoztat engem: Mi történik, ha két parabatai egymásba szeret? Így nem csoda, hogy az Éjfél kisasszonyba izgatottan kezdtem bele, kíváncsian vártam, hogy mit hoz ki a zseniális Cassandra Clare ebből a felállásból. A kezdeti lassú történetvezetés után hamar le is vett a lábamról, izgalmakat izgalmakra halmozott, és hatalmas függővéggel zárta a Gonosz fortélyok első kötetét. Malcolm Fade-et megöli feltámasztott szerelme, Annabell Blackthorn, Emma pedig ráébred, mekkora szörnyűségeket is okozhat két fiatal szerelme, ha őket parabatai-rúna köti össze. Hogy Jules kiszeressen belőle, közönyt színlel, és elhiteti a fiúval, hogy a bátyja, Mark iránt táplál gyengéd érzelmeket. De vajon mennyit bír el a hazugságok hálója? 
Az Árnyak urában megismerkedhetünk Christopher Herondale-lel, az elveszett árnyvadásszal, aki eddig árnypiacok rejtekein élt és mindenki Kit Rooknak hívta. A Blackthorn család befogadja a fiút, aki lassan beletanul, milyen is az árnyvadászok élete. A Los Angeles-i Intézet falai között látszólag biztonságban élhetnek, de akkor megjelenik egy csapat árnyvadász, akik a vezetői pozícióra pályáznak. A Blackthornoknak ideje megvédenie az otthonukat! De emellett számos próbát ki kell állniuk: meg kell menteniük egy, az apja szemében áruló tündérherceget, megtalálni egy elveszett könyvet, mely tele van feketemágiával, meg kell küzdeniük egy halállal aktiválódott démonsereggel és eközben az érzelmeiket is le kell győzniük, hiszen ha nem sikerül, az a szeretteik életébe kerülhet. 

Imádtam ismételten belecsöppenni a Cassandra Clare által felépített univerzumba, hiszen még mindig képes ugyanúgy elvarázsolni, ahogyan az első alkalommal tette. Ám a lassú kezdés itt is megtalálható. A valódi cselekményszál igazából a könyv harmadától kezdődik, akkor indul be igazán történet, és érkezünk el egy olyan pontra, mely kulcsfordító a regény szempontjából. Addig lényegében visszarázódunk a trilógia folyamába, próbáljuk felvenni a lépést, apróbb, a későbbiekhez képest jelentéktelen eseményeknek lehetünk szemtanúi. Ettől függetlenül élveztem már az elejétől fogva, és mint már említettem, ez az utánozhatatlanul különleges árnyvilág ismételten képes volt már rögtön az első oldalakon kiszakítani a valóságból. Ez hatalmas erénye az összes Cassandra Clare könyvnek. Viszont az Árnyak ura a közelébe sem érhet a Pokoli szerkezetek trilógiának.
Bár rendkívül élveztem minden sorát, szaggatottságot az adott nekem az olvasása közben, hogy sok szálon játszódik a történet és rengeteg szereplővel dolgozik az írónő. Ez utóbbi nem jelent bonyodalmat számomra, hiszen Trónok harcán nevelkedtem, ott meg aztán vannak karakterek szép számmal, a rengeteg cselekményszál viszont erősen novellisztikus hatást keltett. Cassandra Clare ugrált az egyes helyszínek és aktuális események között, legtöbbször a legizgalmasabb részeknél vágva el a jeleneteket. Valamint azt sem éreztem, hogy lenne íve a regénynek. Darabos volt, töredezett, és lényegében a teljes könyv jövés-menésről szólt. Los Angelesbe, az árnypiacra, Cornwallba, Londonba, Alicantéba, a tündérek udvarába és így tovább. Sok helyen jártak, de a céljukhoz valójában nem lettek sokkal közelebb. 
Hiányoltam a szívritmust növelő jeleneteket és az igazán nagy csavarokat a történetben valamint azt is, hogy mindez valami köré épüljön fel, ahogyan az Éjfél kisasszonyban az izgalmak és fordulatok egy sor gyilkossághoz voltak fűzve. Ezért nem vagyok teljesen megelégedve a Gonosz fortélyok második részével. A hatását elérte, kiszakított a valóság fojtogató szürkeségéből, mégis tudom, milyen az, amikor az írónő igazán nagyot és ütőset alakít, ez pedig csupán az utolsó néhány oldalra történt meg. 
Mindezen negatívumok ellenére alig várom, hogy milyen befejezést szán az írónő a trilógiának és a parabatai-szerelem témának.

Borító:
Nekem ez a legkevésbé tetsző a trilógia köteteinek borítói közül. Ugyan nagyon tetszik a sötét színvilága, teljesen passzol a regényhez és a címhez is. Ám azért lóg ki a sorból, mert a férfialak csupán eltörpül a többi borító női szereplői mellett. A fejre fordított világ akár szimbolikus tartalommal is bírhat, hiszen a Juliannek ebben a nem hétköznapi helyzetben kell helyt állnia mint árnyvadász, mint barát és mint testvér egyaránt.

Összességében:
Mivel tudom, milyen az, amikor Cassandra Clare valósággal elvarázsol és teljességgel levesz a lábamról, ezért volt csalódás számomra az Árnyak ura. Élveztem újra az árnyékvilág részesének lenni: a rúnákat, a szeráfpengéket, a vérpezsdítő összecsapásokat, mégsem rabolta el a szívemet olyannyira, mint elődei tették. 
Felfedeztem benne hiányosságokat, amelyek ellenére bár nagyon élveztem a történetet, mégsem tudok szemet hunyni felettük, és ezek miatt nem kap maximális csillagozást sem. Ugyanakkor annyira beszippantott, hogy kezdek is neki a befejezőkötetnek!
Az Árnyvadász Univerzum minden darabját ajánlom az olyan fantasy-rajongóknak, mint én vagyok, hiszen ha egyszer beszabadul az ember az árnyvadászok világába, onnantól nincs megállás. A szereplők mindig vonzanak vissza: Jace, Tessa, Jem, Clary, Alec és Magnus, valamint még sokan mások. És persze a szeráfpengék birodalma, mely a mondének érzékelésén túl található.

Oldalszám: 700
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Jace Herondale, Kit Herondale, Magnus Bane
Kedvenc idézeteim:

"– Ki kíváncsi a filmekre meg a tévére, amikor vannak könyvek is? – kérdezte méltatlankodva Ty."
*

"– Egyszer találkoztam Jace Herondale-lel. – Zara várakozással telve nézett körbe.
– Azta! – szólt Kit.
Ez a fiú tényleg Herondale, gondolta Emma. Sikerült Jace-éhez fogható közönyt és szarkazmust sűrítenie egyetlen szóba."

*

"– Még egyszer, mi is a nephilimek mottója?
– “Por és árnyék vagyunk” – felelte Ty, fel sem pillantva a könyvéből.
– Akad köztünk nagyon jóképű por is – tette hozzá Jace éppen abban a pillanatban, amikor kivágódott az ajtó, és Clary dugta be rajta a fejét.
– Gyertek a könyvtárba! – szólt. – A csáp kezd oszlani.
– Megvadítasz a szexi szövegeddel – mondta Jace, és belebújt az edzőruha felsőjébe.
– Felnőttek! – húzta el a száját némi undorral Kit, és kivonult a teremből."


2020. június 14.

Suzanne Collins - Futótűz

HANGULAT                                MOLY                                        2010

"Katniss Everdeen túlélte Az éhezők viadalát. A Kapitólium bosszúra éhes. Hiába szólt minden ellenük, Katniss Everdeen és Peeta Mellark életben maradtak. Nem nyugodhatnak azonban meg: lázadásról suttognak a Kapitóliumban, ami az ő hatásukra vette kezdetét.
A nemzet szeme Katnissra és Peetára szegeződik, a tétek még nagyobbak, mint korábban. Ha hibáznak, a következmények beláthatatlanok." 

Az éhezők viadala trilógia számomra örökzöld. Nem számít, mikor és hanyadik alkalommal veszem a kezembe a köteteit, mindig képes beszippantani a világa, és valahányszor olvasom, sosem érzem lerágott csontnak vagy unalmasnak. Nem. Bár szinte kívülről tudom minden sorát, a szívverésem minduntalan zakatol minden egyes csatajelenetnél és akaratlanul is meglepődöm a fordulatoknál. Elhiteti velem, hogy nem tudom, mi fog történni a következőkben. Így valamennyiszer az újdonság hatásával hat rám. 
Katniss és Peeta bár megnyerték a 74. Éhezők Viadalát, a reflektorfényből talán sosem léphetnek ki. Az arénában elhitetik a nézőkkel, hogy menthetetlenül szerelmesek egymásba, ez pedig a túlélésüket jelenti. Kijátsszák a kapitóliumi vezetőket, a lány elhiteti a nézőkkel, hogy inkább öngyilkosak lesznek mindketten, mintsem egymás nélkül éljék le az életüket, így a Viadalnak nem csupán egy, hanem két bajnoka is lett ebben az évben. De a színjáték az arénából kilépve nem ér véget. Ezennel a 12. körzet jövőbeni kiválasztottjainak mentorai lesznek, a románcuk pedig minden évben fel lesz emlegetve. Így nincs más megoldás: össze kell házasodniuk. 
Panem elnöke, Coriolanus Snow meglátogatja Katnisst az otthonában, beszámol neki a körzetekben lévő felkelésekről, melyet a lánynak a bogyókkal való trükközése váltott ki a háborgó emberekből. Az elnök félti a hatalmát, fél a kitörni látszó polgárháborútól, és nem retten vissza a legszörnyűségesebb dolgoktól sem annak érdekében, hogy pozícióját megszilárdítsa. És a 75. Éhezők Viadala, a harmadik Nagy Mészárlás pedig vészesen közeledik. Mit találnak ki a Kapitólium emberei a jeles alkalomból? 
Hogy visszaküldik az eddigi győzteseket az arénába. 

"(…) ki tudja megmondani, hogy melyik a legerősebb fájdalom? Mindig az, amelyik éppen fáj."

Katniss és Peeta ugyanott találják magukat, ahol egy évvel korábban. Ám most nem fiatal tinédzsereket kell megölniük, hanem vérbeli gyilkosokat, akik egyszer már győztek. És biztosak abban, hogy ebből az arénából már csak egyikük jöhet ki élve. Katniss és Peeta pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy a 12. körzet egyik kiválasztottja legyen az. Ám fogalmuk sincs arról, hogy valami készülődik a háttérben...
Bevallom, nekem a kedvenc kötetem a Futótűz. Az egész történet olyan, mint a címe: eleven, lángoló, igazi mestermű. Tele van fordulatokkal és nem várt eseményekkel. Barátságokkal, ellenségekkel. Megismerjük Panem tradícióit közelebbről, felelevenednek a múlt Viadalai, és Haymitch győzelméről is lekerül a lepel. 
Tudtátok, hogy az írónő eredetileg stand alone könyvnek tervezte Az éhezők viadalát? Ám én örülök, hogy végül Suzanne Collins egy utánozhatatlan trilógiává bővítette az elképzelését. 
Keserédes történet, jövendölés egy közel sem ideális társadalmi berendezkedésről a középpontban egy heroikus, fiatal lánnyal, aki nem retten vissza semmitől, hogy megmentse a szeretteit. Katnissnek ez a jellemvonása továbbra is uralkodó maradt ebben a kötetben is. Ám most nem a húgáért, hanem a szerelméért küzd. Az ő életben tartása a cél. 
Bár visszamentünk az arénába, ez közel sem olyan érzéssel hatott, mint elsőre. Az írónő mérhetetlen fantáziával töltötte meg a regényt. Új szereplőkkel, új koncepcióval, új akadályokkal és küzdelmekkel. 

Borító:
Hazánkban immár három borítóval is megjelent a kötet. Nekem az eredetivel tündököl a polcomon, melyen piros alapon látható a trilógia emblémája. Ezután kapott egy filmes borítót is az adaptáció megjelentével, ahol Jennifer Lawrence, a filmbeli Katniss Everdeen alakja található egy sziklán, kezében az íjával. Ám az én szívemet a legutóbbi kiadás nyerte el legjobban, ahogyan talán mindannyiunkét. Szemet gyönyörködtető alkotás. A színösszeállítás rögtön megragadja a tekintetet, a mélykék és halványlila árnyalatok tökéletesen passzolnak egymáshoz, a hulló virágszirmok pedig egyszerre keltenek idilli és fájdalmas hatást. Bevallom, kicsit hiányzik a megszokott piros a képről, mégsem panaszkodom, mert minden alkalommal, amikor ránézek a képre, valósággal eláll a lélegzetem. 


Összességében:
Nem számít, hányadszorra is olvasom a Futótüzet, mindig ugyanazt a hatást kelti bennem: sokkol, letaglóz, de közben abszolút ámulatba ejt. 
Suzanne Collins zsenialitása utánozhatatlan. A szereplőkkel könnyű azonosulni, hamar megkedveljük őket és sorsukat a szívünkön viseljük. Ez ebben a kötetben sem volt másként. Új karakterekkel gazdagodott a történet, akikért izgulhattunk a 3. Nagy Mészárláson. Ezernyi megválaszolatlan kérdés, pulzust növelő jelenetek sokasága és a végső kérdés: Vajon sikerül megdönteni végül a Kapitólium rémuralmát?
Az éhezők viadala trilógia mindenkinek ajánlott, aki ki szeretne kapcsolódni egy fantasztikus, utánozhatatlan, örökzöld történettel, ami garantáltan örökre beírja magát a szívedbe.

Oldalszám: 320
Kiadó: Agave

Kedvenc karakter: Peeta Mellark
Kedvenc idézeteim:

"Remek.Akkor most oda kell állnom Haymitch elé, hogy megmondjam, egy nyolcvanéves nénikével, meg Gyogyóssal és Feszkóssal akarok egy csapatban játszani. Odalesz az örömtől."


*

"– Nincs szükség rá. Az én rémálmaim mindig arról szólnak, hogy elveszítelek téged – mondja. – Amikor felriadok, és látom, hogy nem tűntél el, megnyugszom."



2020. május 31.

Március & Április & Május | Összefoglaló és tervek nyárra - 2020

Hát ez az évszak se sikerült olyanra, mint amilyenre előre elterveztem. De szerintem ezzel az egész világ így van jelenleg. Gondolom, nektek se ez a tavasz volt életetek legszebb és legpörgősebb három hónapja. Ezt pedig teljesen át tudom érezni. Alig érkezett el a szép idő, mindenkinek vissza kellett vonulnia a négy fal közé. És ez azzal járt együtt, hogy minden általam várt program le lett mondva, vagy el lett halasztva. A könyvbemutatók, az író-olvasó találkozók, a színházi előadások és legnagyobb szívfájdalmamra a Nemzetközi Könyvfesztivál is. (Mintha azt mondták volna, hogy idén elmarad a karácsony...)
Az egyetemeket bezárták és március közepén megkezdődött a távoktatás. Szerencsére az én szakom eléggé teoretikus (az előző összefoglalóban beszéltem is róla egy kicsit), így a legtöbb tanár olvasmányok formájában dolgoztatta fel velünk a tananyagot, mások viszont webkamerán keresztül tartották meg az előadásokat. Eleinte nagyon fura volt a kialakult helyzet, ugyanakkor volt annak is egyfajta hangulata, hogy az órát az ágyból, pizsamában és kávéval a kezemben hallgathattam végig. A legtöbb tanár humánusan állt a helyzethez, nem terheltek le bennünket, reális követelményrendszert állítottak fel, és az osztályzásnál sem voltak szőrös szívűek. Jelenleg a távvizsgáztatás folyik, de ha minden jól megy, hamarosan véget ér számomra a vizsgaidőszak, és elkezdődhet a (rendhagyó) nyári szünet.

Most hogy itthon voltam, eldöntöttem, hogy itt az ideje megnövelni a magánkönyvtáram olvasottságát, a szobámba zárkózva pedig elérkezett a tökéletes pillanat, hogy levegyem a vaskosabbnál vaskosabb regényeket is a polcról, így tartottam egy hatalmas Üvegtrón-maratont.

27 könyvet olvastam el ezalatt az itthon ülős három hónap alatt. A bezártság az emberekből sok mindent kihoz. Belőlem impulzív-olvasót változtatott. Ez annyit takar, hogy általában lekaptam azt, amihez épp kedvem volt, és emiatt a listámon főként az újraolvasások dominálnak.

Suzanne Collins - Futótűz

És persze a romantikus történetek:
Jessica Kohl - Közel a horizonthoz
Sherry Gammon - Szerethetetlen
Colleen Hoover - November 9.
Jay McLean - Lebegés

Aztán megpróbáltam egy kis fantasyvel kiszakadni a négy fal közül:
Alwyn Hamilton - A homok leánya
Sarah J. Maas - A felperzselt királyság 1-2.

De olvastam egy történetet a II. világháborúról is:

Felkérést kaptam egy előolvasásra:
Elolvastam egy albumot a divatról:

Elővettem egy régi kedvencemet német nyelven:
Suzanne Collins - Tödliche Spiele

És Álomgyáros szerzők novelláival is kikapcsolódtam:
Anne L. Green - A tűzzel játszol
Ludányi Bettina - Yanna titka
Vi Keeland - Enyém leszel

Valamint a vizsgákra készülve és a szorgalmi időszak alatt is olvasgattam szakirodalmat, de ezek nem annyira  érdekfeszítőek.

Tavaszi idill
Új nagy kedvencet nem avattam most a sok újrázás miatt, ezeket pedig mind említhetném ennél a pontnál. Ugyanakkor örülök, hogy a végére értem az Üvegtrón sorozatnak, mivel ennél izgalmasabb és lélekgyötrőbb fantasy sorozattal aligha találkoztam. A tavasz legnagyobb csalódása számomra Colleen Hoover: November 9. című könyve volt. Mivel CoHo az egyik kedvenc írónőm, nagyon szerettem volna szeretni ezt a regényét is. Ám szerintem kiszámítható volt, nagyon bizarr és hihetetlen. Ennek ellenére hamar végeztem vele, mert olvastatta magát, de az írónő többi regényéhez közel sem ér fel.

Viszont a karantén számlájára írható, hogy bár rengeteg könyves akciót hirdettek a kiadók, én erős voltam, és igyekeztem az itthon lévő könyvekből válogatni az olvasmányaimat. Így büszke szívvel mondhatom, hogy tavasszal csupán négy új szerzeményem lett:

Anne L. Green: Joyce csapdájában
Colleen Hoover: Visszavonuló
Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger
Sarah J. Maas: A felperzselt királyság 1-2.

És ha már itthon voltam, filmeztem és sorozatoztam is az olvasás mellett. Ugyan moziban nem jártam (pedig nagyon szerettem volna megnézni a Fekete Özvegyet, aminek a premierjét a járványhelyzet miatt elhalasztották), az HBO Go és a Netflix támogatta az izolációmat. Így esett, hogy 65 filmet néztem meg tavasszal. Itt is igaz az, ami az olvasmánylistámra, hogy nagyon sok újrázás volt benne. Szinte az összes hatalmas kedvencemet megnéztem ismételten. Kezdve az évszakot a Rocketmannel és a Szabadítsátok ki Willyt! négyrészes filmsorozatával. De nem maradhatott ki az Így neveld a sárkányodat most sem (többször is megnéztem, mert sosem lehet megunni), valamint a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt is ismét felkerült a listámra. A családdal esténként nagyon sokat filmeztünk, főként vígjátékokat néztünk, de mivel öcsémmel még nem láttuk a Jurassic Parkot, így megnéztük azt a franchise-t is. Valamint már az Oscar-díjátadó óta kíváncsian vártuk, mit rejt az Élősködők, amiért ennyi kitüntetést zsebelt be. Rendesen sokkolódtunk rajta, és az biztos, hogy egy ideig nem megyek a pincénk közelébe... A Marvel filmek se maradhattak ki a sorból idén tavasszal, így ismételten belefeledkeztem a szuperhősös filmekbe. Nagy csalódás volt ugyanakkor számomra az Árnyalatnyi reményből (Ashes in the Snow) készült adaptáció. Közel sem volt könyvhű, nagyon más irányba vitték el a történetet, mint ahogyan az meg volt eredetileg írva. Meg tudná mondani valaki, miért nézek én még mindig könyvadaptációkat, amikor többnyire csalódok bennük?
Három hónap alatt 166 sorozatrészt néztem meg, és nem meglepő, hogy itt is az újranézések dominálnak. Az Agymenők minden stresszes pillanatomat képes lecsendesíteni, de amikor épp fantasyra vágytam, akkor belekezdtem az általam imádott Teen Wolfba. Az egyik kedvenc sorozatom már nagyon régóta, és nagyon jó volt újra belecsöppenni Beacon Hills eseménydús mindennapjaiba. Ám azért tudok újat is mutatni: mint a Manifest második évada, vagy éppen a Lucifer. Egyből beszippantott mindkettő. Ami nekem csalódás volt sorozatok terén, az a Modern család friss évada. Egyre érzem, hogy ezek a zárórészek már kezdenek ellaposodni, és mintha már nem is tudnának új poénokat mutatni az előző évadokhoz képest. Amire viszont nagyon kíváncsi vagyok, az a The 100 7. záróévada, amit most kezdenek el hétről-hétre megjelentetni. 

Ebből a bejegyzésből tökéletesen kiolvasható, hogyan tölti az izolációt egy vérbeli könyvmoly és sorozatfüggő keveréke. Ugyan programok terén nem volt valami izgalmas ez a három hónap, és már nagyon hiányoznak a csajos-könyvmolyos kávézgatások, nagy beszélgetések egy ikeás süti felett és a könyvesbolti könyvvásárlások, de bízzunk benne, hogy hamarosan visszaáll az élet teljes mértékben. Viszont még a járványhelyzet utóhatásai miatt nincsenek igazán terveim a nyárra. Először is túl szeretném élni a vizsgaidőszakot, majd élvezni a szabadságot, ha már adottak lesznek a lehetőségek. És reményeim szerint a XX. születésnapomat már fesztelen környezetben ünnepelhetem. :)

Remélem, mind jól vagytok, és sikerült nektek is a legtöbbet kihozni ebből a (kellemetlen) helyzetből!

Millió puszi:
Barby

2020. május 21.

Leiner Laura - Emlékezz rám

HANGULAT                                MOLY                                        2019

"Semmi kétség, az Iskolák Országos Versenye tizenegy napja több eseményt tartogatott eddig Újvári Hanna számára, mint az azt megelőző egy teljes év. Az édesanyja halála után zárkózottá és közönyössé vált lány kezdeti idegenkedése idővel semmivé vált, és a piros csapat teljes értékű tagjaként minden tehetségét és tudását arra használja, hogy elnyerje a Szirtes Gimnázium számára az áhított kupát. A győzelemig azonban hosszú még az út, és Szirtes-csapat tagjai hamar megtanulják, hogy ezen a vetélkedőn sem a feladatok, sem a versenyzők nem olyanok, mint amilyennek első pillantásra látszanak. Az élménytábor árnyas fái alatt könnyen válhat barátból ellenség, kellemetlen ismerősből hasznos szövetséges, tartósnak hitt kapcsolatból futó ismeretség…"

 Vegyes érzéseim vannak ezzel a trilógiával kapcsolatban. Amennyire imádtam az Ég veledet, annyira csalódtam a Maradj velemben. Kíváncsi voltam, miket tartogat számomra az Emlékezz rám, hiszen ettől függ, milyen szájízzel fejezem be az Iskolák verseny trilógiát
Amikor igazán elegem van a külvilágból, csupán kikapcsolódásra vágyom egy jó könyv társaságban, akkor Leiner Laura mindig egy jó választás. Ez most is bebizonyosodott. Hamar beszippantott ismételten a történet, a Bükk, és az egyre növekvő feszültség, hiszen a döntő minden feladattal csak közeledik, amikor is eldől, ki nyeri el a kupát és a diadal örömét. 
Hannát sokként érte a fekete csapat kiesése és Kornél távozása. Milyen hatással lesz a bimbózó kapcsolatukra a közöttük tátongó 170 km? A lány biztos abban, hogy a sárga csapat Mátéja nem tisztességgel ejtette ki a feketéket, ám bizonyítani senki sem tudja. Csupán bízhatunk abban, hogy a gonoszok mindig elnyerik méltó büntetésüket. 
Lóri, Bernadett, Zsombi és Hanna jobb csapatot alkotnak, mint valaha, közös céljuk ugyanis a győzelem, ám már nem csupán társak egy versenyben, hanem a közös megpróbáltatások barátokká kovácsolták őket. A feladatok sikeres teljesítésének érdekében meg kell tanulniuk mások fejével gondolkodni, olvasni a sorok között, és tisztában kell lenniük saját tehetségeikkel, de egymás képességeivel is. De vajon mindez elég, hogy ők vihessék haza az IOV-kupát? 

"– Bosszúállók! Ez a Bosszúállók. Imádom, láttam vagy ötvenszer! Kívülről tudom az egészet – kiáltozott Isti teljesen túlpörögve."

Az Emlékezz rám tele volt izgalmas jelenetekkel, olyanokkal, amiket a Maradj velemből hiányoltam. Érdekes, egyedi feladatokat talált ki az írónő, érződött mindegyiken, hogy egyre nagyobb a tét, hiszen szűkül a kör és közeledünk a döntő felé. Immár minden csapat tisztán látta, hogy Máté nem az, akinek az elején mutatta magát. Mindenki tudomására hozta, hogy egyedül a győzelemért jött, és ezért bármit hajlandó megtenni. Még az aljas húzásoktól sem riad vissza. Ám amit ebben a regényben tett, az minden határon túlment. Itt bebizonyosodott, hogy a fiúnak nincs morális értékrendje, és nem tudja, mit is jelent valóban a barátság. Ezért viszont végig csupán sajnálni tudtam. Hiszen a magánynál az életben nincs rosszabb dolog. Az ilyen emberek pedig önmagukat ítélik erre a sorsra. Tetszett viszont, hogy az arany csapat hihető jellemfejlődésen ment keresztül, megkockáztatom, hogy a végére nemcsak Hanna, hanem az olvasó is megkedvelte a lányokat annak ellenére, hogy kezdetben az ellenszenv abszolút tapintható volt köztük és a többi játékos között. 

Az Emlékezz rám cím a Maradj velem utolsó sorai után arra is utalhatna, hogy bár Kornél immár visszatért a hétköznapok forgatagába, mégis emlékezzen a lányra, akit a Bükk erdejében megismert. De ez mégsem így van. Hanem ez a mondat a regény - valamint a teljes trilógia - másik szférájára vetül ki: a gyászfeldolgozásra. Hanna egy éve vesztette el az édesanyját, utána nem maradt más, csak a bűntudata. Minden pillanat, amit az Instagramnak és YouTube-nak szentelt, elvesztegetett időnek tűnnek, amit mással, hasznosabbal is tölthetett volna. Az édesanyjával. Hányszor mondta, hogy "most épp online játékban vagyok, nem érek rá"? Mi, olvasók Hannát visszafogott lánynak ismertük meg, aki kerüli a társaságot és félti az apja egészségét, de többször is találhatunk rá utalást, hogy korábban nem ilyen volt. A visszaemlékezésekből szolid képet kapunk arról, hogyan is viselkedhetett Hanna korábban, és mekkora törést jelentett a tinédzser életében az édesanyja elvesztése. Az IOV ezért neki több mindent adott, mint más résztvevőknek. Egyrészt megtalálta a szerelmet Kornél személyében, másrészt feloldozást nyert a bűntudata. Mindezzel a szállal Leiner Laura egyfajta didaktikus útmutatónak is szánhatta a trilógiát, hogy felhívja a figyelmet az eltúlzott médiahasználatra, a pillanatok múlékonyságára, és hogy az életet valójában megélni kell, és nem posztolni róla. 
Ám mindezen jók ellenére nem volt továbbra sem tökéletes a regény. Az Ég veledben megvolt még az újdonság varázsa, ami miatt hamar utat talált a szívemhez. A Maradj velemnél mondtam, hogy hiányoltam az akciót, a nagy fordulatokat, melyek ugyan az Emlékezz rámban megtalálhatóak voltak, összességében egy szuper alappal rendelkező, de rétestésztaként elnyújtott történetként éltem meg a teljes trilógiát. Sok volt már Kocsis cirkusza, és továbbra is hihetetlen, hogy a diákok bármelyike is az iskola közelébe venné az irányt a nyári szünetben, csak hogy molinót fessen a négy versenyzőnek. Eltúlzott volt, ahogyan Lóri karakterénél is ugyanezt éreztem. Karikatúrája volt a mai szlengnek és a fiatalok általános beszédstílusának. Joviális volt, és inkább fárasztó, mint szerethető figura. 
Ugyanakkor nem tagadom, hogy kellett ez a kikapcsolódás, amit az Emlékezz rám nekem nyújtott, minden hibájával együtt. Ezeket realizáltam magamban, de túlléptem rajtuk, hiszen nem volt célom sosem mazochizmusból olvasni, csupán szórakozásból. Mégis ugyanemiatt döntöttem úgy, hogy felhagyok egy időre a Leiner Laura könyvekkel, hacsak nem tud a következőkben egy olyan alapötlettel előállni, amire igazán nem fogok tudni nemet mondani.

Borító:
A második kötetnél kifejtettem, hogy nagyobb változásra számítottam a kötetek kinézetét illetően, mégis azért szépen mutat egymás mellett a három rész. Apró különbségek megfigyelhetőek rajtuk, ám az a lényeg, hogy egymással harmonikusak, és külön-külön is idilli, szemet gyönyörködtető látvány mindegyik.

Összességében:
Leiner Laura könyvei mindig kikapcsolódást nyújtanak, amikor épp arra van szükségem, hogy elmélyedjek egy könnyed, humoros, fiatalos történetben. Ez megvalósult az Emlékezz rámot olvasva is. Lezárult egy trilógia, melynek összességében szerettem a részese lenni. Együtt izgultam Hannával, Lórival, Bernadett-tel és Zsombival minden feladat teljesítésekor, vagy éppen amikor várták a következő akadályt. Hiszen a teljesítési vágy végig ott zubogott bennük, és a legjobbként akartak kikerülni a verseny végén. De vajon ez sikerül nekik? 
Az egyedi alaptörténet rögtön előrevetítette az Iskolák versenye trilógia sikerét. Egy történet gimis szereplőkkel egy nyári versenyen, ahol előtérbe kerülnek a morális értékek, a barátság, a csapatmunka, a közös élmények,  mindebbe egy romantikus szálat is beleszőtt az írónő. 
Azoknak ajánlanám leginkább a trilógiát, akik egy aranyos, mégis izgalmas vetélkedő részesei szeretnének lenni, kimozdulni a Bükkbe, hogy átéljék a kihívásokat a Szirtes Gimnázium tanulóival. 

Oldalszám: 460
Kiadó: L&L

Kedvenc karakter: Kornél
Kedvenc idézeteim:

" – [...] Most mit mondjak, Hanna? Veszettül hiányzol, és jó volt hallani a hangodat a videón – mondta, mire azonnal megtelt a szívem boldogsággal, és úgy éreztem, hogy szinte felrobban a mellkasomban.
– Te is hiányzol – suttogtam."
*

"Köztudott, hogy nyáron az egyenleteknek nincs megoldásuk." 



2020. május 15.

Sarah J. Maas - A hajnal tornya

 HANGULAT                                MOLY                                        2018

"Egy csodálatos birodalom. Egy kétségbeesett küldetés. Egy ősi titok.

Chaol Westfall és Nesryn Faliq azért érkezett Antica tündöklő városába, hogy szövetséget kössön a déli kontinens kagánjával, akinek hatalmas serege jelenti Erilea utolsó reménysugarát. De nem ez az egyetlen oka, hogy Anticába utaztak: gyógyírt keresnek Chaol Résvárban szerzett sebeire a legendás Torre Cesmében.
A gyerekként iszonyatos borzalmakat átélő Yrene Towers a legkevésbé sem kíván az ifjú adarlani nemesen segíteni, meggyógyítani meg aztán főleg nem akarja. Csakhogy esküt tett, miszerint segíti az elesetteket – és tartja is a szavát. Azonban Lord Westfallt sötétség kíséri, és Yrene hamarosan rádöbben, hogy a fiú múltja mindkettejüket magával ragadhatja.
A távoli hegyekben harcosok lenyűgöző rukokon szárnyalnak, és az árnyak mélyén régóta várt válaszok lapulnak. Olyan tudás, ami a túlélést jelentheti a világ számára – vagy a végső pusztulást." 

A hajnal tornyában eltávolodunk észak partjaitól és délre utazunk Chaollal és Nesrynnel, akik Aelin és Dorian megbízatásából keresik fel Antica városát. Vészesen közeledik a háború, és szövetségesek nélkül nem lehet legyőzni a valg királyt, Erawant. Ám nem csupán politikai célzattal vették délnek az irányt: az egykori főparancsnok megsérült a harcban, és deréktól lefelé lebénult. A hírek szerint Anticában vannak a legnevesebb gyógyítók, akik minden bizonnyal képesek újra lábra állítani Chaolt. 
A két küldött délen találkozik egy teljesen másféle mentalitással, mint amit északon az emberek tapasztalnak. Harmónia és egyenjogúság uralja ezt a félteket. Kívülről egyfajta ideális államberendezkedést tapasztalhatunk ezen a vidéken, ám ez nem jelenti azt, hogy nem tudnak a körülöttük zajló vehemens küzdelemről. Az Anticát uraló atmoszféra egzotikus volt, másféle, mint amilyen az eddigi Üvegtrón kötetek olvasása közben körülvett bennünket. Ebbe a békésnek tűnő közegbe érkezik meg Chaol és Nesryn. A kaganátus saját vendégeiként szállásolja el őket, viszont a szövetségesi ajánlatot nem fogadják el. Mi lesz így? Elbukik a küldetés? Ugyanakkor azt megengedik, hogy Chaolt megvizsgálják a helyi gyógyítók. Talán ezzel nyertek egy kis időt, hogy rávegyék az uralkodót, küldjön katonákat északra, hogy a közelgő háborúban Aelin Ashryver Galathynius oldalán harcoljanak. 
Yrene Towers messze földről menekült Antica városába, hogy gyógyítónak tanuljon. Az egyik legtehetségesebb tanonc vált belőle, és segít azokon, akikből már kihunyt a remény minden szikrája. Amikor megtudja, hogy az adarlani testőrség egykori főparancsnokán kellene segítenie, felszakadnak a régi, lelki sebek, és látni sem akarja Chaol Westfallt. A fiatal gyógyítónak viszont rá kell döbbennie, hogy nem szabad egykori letiport népét, a múltját látnia a kapitány vonásaiban, hanem követnie kell az esküjének szavait, és segítenie a reményvesztett férfin. Közösen elindulnak egy olyan ösvényen, melyen mindketten mind testileg, mind lelkileg erősödnek, és egy megszakíthatatlan kapocs alakul ki közöttük, mit igaz szerelemnek hívunk. 

"A világnak több gyógyítóra van szüksége."

Yrene és Chaol fanart
A hajnal tornya bár izgalmakban teli, a sorozat szempontjából fontos történéseket rögzít, mégis a középpontjában egy pártalálás áll. Yrene és Chaol mély kapcsolata őszinteségre épül, melybe beletartoznak a férfi korábbi érzelmei egy bizonyos orgyilkos iránt, akiről kiderült, hogy népének megjövendölt királynője. Nosztalgikus, de egyben szükséges is volt visszatekinteni Chaol és Celaena közös múltjára, megtudni, hogyan élte meg a férfi az első három kötet történéseit, és felidézni mindazt, ami végül A hajnal tornya kapuihoz vezetett. Nagyon tetszettek ezek a jelenetek, bár fájó szívvel olvastam őket. Ám oka volt annak, hogy ők ketten nem végezték egymás mellett. Ez az ok pedig egy ifjú, tehetséges gyógyító, Yrene Towers, aki Chaolból előhozta a mélyre ásott érzelmeit, és elhozta számára a hajnalt, az új nap ígéretét, a reménysugarat, amire egész életében várt.
Bevallom, az egyik kedvenc Üvegtrón kötetem lett A hajnal tornya. Ez köszönhető az őt körüllengő egyedi és egzotikus atmoszférának, a rendkívüli fordulatoknak, de a romantika elemének is, mely itt jobban kiteljesedhetett, mint a korábbi részekben. A menthetetlenül romantikus lelkemnek igazi gyógyír volt ez a regény, és a főszereplők mellett én magam is gyógyultam. Épített, inspirált a történet: megtanít bennünket, hogy soha ne adjuk fel! Mindezek mellett a mágia és a fantázia birodalma ugyanúgy jelen volt a cselekményben, mely segít kiszakadni a mostani nehéz, izolációs helyzetből. 
Chaol mindig is a szívem csücske volt. Rossz döntéseiért sosem tudtam igazán neheztelni rá, és az őt ért csapásba belefájdult a lelkem. Hogy végigkövethettük egy teljes regényen át az ő sorsát és fejlődését, igazi ajándékként éltem meg Sarah J. Maastól. Az ő és Yrene karaktere is eleven, valóságos volt a történet során, nagyon hamar elröppent a velük töltött idő.  Ám a kérdés végig ott lebeg minden oldalon: Vajon a férfi újra lábra tud majd állni, és sikerül szövetségesekkel az oldalán visszatérnie északra?

Páratlan élményt nyújtott, érzelmek hosszú skáláját hozta ki belőlem. Nevettem, sírtam, örültem, vagy éppen megszakadt a szívem. 

Borító:
Már a külseje alapján is megállapíthatjuk, hogy valamelyest kivételt képez az eddigi Üvegtrón kötetek közül. Aelin megszokott grafikus alakja helyett szimbolikus borítóval találjuk szembe magunkat. A gyönyörű kék árnyalat mögött pedig egy Anticát idéző város bújik meg. A történethez hasonlóan pedig a külseje is igazán elbűvölő a regénynek. Egyszerűségre törekedtek a készítői, mégsem akartak elrugaszkodni az eddig megjelent kötetek borítóitól, ugyanakkor be akarták mutatni, hogy ez egyfajta kiegészítő - ugyanakkor létfontosságú - rész a Viharok birodalmát követően. 


Összességében:
 A hajnal tornya egy rendkívüli, érzékletes történet, melyben megjelennek a küzdés fáradalmai, a gyógyulás nehéz folyamata és a lelki fejlődés. A sok izgalom és fordulat mellett ugyanakkor az érzelmekre helyezi a hangsúlyt ebben a kötetben Sarah J. Maas. Az eddigi kötetek alatt megismert Chaol Westfallt egy új perspektívából mutatja be, mely által sokkal közelebb kerül a karaktere azokhoz az olvasókhoz is, akik az első kötetek valamelyikében csalódtak a személyében. Én mindig is a szívemen viseltem az adarlani főkapitány sorsát, így külön örültem, hogy saját regényt és cselekményszálat kapott. 
Minden szava megpendítette a szívem húrjait. Egy egzotikus világba kalauzolt el, elérte, hogy izguljak a szereplőkért, és szinte a helyszíneken éreztem magam a szemléletes leírásoknak köszönhetően. 
Hatalmas kedvencet avattam A hajnal tornyával! Nem csak Üvegtrón-rajongók számára ajánlom ezt a regényt, hiszen nem kapcsolódik teljesen szervesen annak cselekményébe. A romantikus fantasy szerelmesei imádni fogják!

Oldalszám: 792
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Chaol Westfall, Yrene Towers
Kedvenc idézeteim:

"A hallgatás éppolyan hatásos lehet, mint a szavakba öntött kérdések."

*
"– Ez lesz a mi korunk nagy háborúja – szólalt meg halkan. – Még akkor is emlegetni fogják, amikor mi már nem leszünk, amikor már az unokáink unokái is meghaltak. Erről suttognak majd a tüzek körül ezt éneklik a nagycsarnokokban. Hogy ki élte túl, ki halt meg, ki harcolt és húzta meg magát."