Orvos-Tóth Noémi - Örökölt sors

HANGULAT                                MOLY                                        2018 

"Amikor ​elkezdjük kutatni elakadásaink, szorongásaink, elhibázott párkapcsolataink, ismétlődő kudarcaink okát, gyakran kiderül, hogy saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot. Ilyenkor érdemes a tágabb perspektívát is megvizsgálni, és szüleink, nagyszüleink vagy akár a még korábbi generációk életeseményeit is feltárni.
A legtöbb esetben döbbenten tapasztaljuk majd – amit a modern kutatások eredményei is igazolnak –, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább. Az egykori háborús üldöztetés a mi életünkben depresszió formájában jelentkezik, a kitelepítés traumája állandó bizalmatlanságban, az árván maradt dédmama kötődési vesztesége párkapcsolati kudarcokban, az öngyilkos nagypapa eltitkolt története pánikzavarban – hogy csak néhány lehetséges példát említsek.
Számomra ma már egyértelmű, hogy egyetlen ember sorsa sem érthető meg transzgenerációs szemlélet nélkül. Ha szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől, vagy megváltoztatni zavaró viselkedési és érzelmi mintáinkat, fel kell tárnunk családunk múltját. Ez gyakran nem egyszerű feladat, mert sok titkot, kimondatlan feszültséget hurcolunk magunkkal, és adunk tovább generációról generációra. A tabutémák pedig megakadályozzák, hogy egészségesen és őszintén kapcsolódjunk egymáshoz és önmagunkhoz.
Ebben a könyvben szeretném végigvezetni az olvasót egy transzgenerációs önismereti úton, hogy saját életében tetten érhesse és helyrehozhassa a múltból megörökölt negatív érzelmi viszonyulásokat és viselkedési mintákat."

Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors c. könyve  volt az első hangoskönyv élményem. Maga a szerzőnő olvasta fel, ez pedig külön értéket  kölcsönzött a hallgatásnak. Mostanában egyre több helyen találkoztam ezzel az írással: tömegközlekedésen jött velem szembe, vagy influencerek instatörténetében, olyanok is a kezükbe veszik, akik amúgy nem tekintik magukat könyvmolynak. Széles körben, kortól és nemtől függetlenül megakad rajta az emberek szeme. Nem csoda, hiszen olyan témát jár körül, melyben mindenki érintett. Mitől vagyunk olyanok, amilyenek? Magunktól, vagy őseink is szerepet játszanak a kérdésben?

Orvos-Tóth Noémi a fogantatástól, az anyai kötődés első pillanatától kezdve veszi górcső alá az ember életét. Nem gondoltam volna, hogy a magzat a biológiája által ennyire önmagába örökíti a kismama terhesség alatti állapotát. Ha a mama stresszes, azt a baba is ugyanúgy megérzi, sőt ennek nyomait az ember felnőtt korban is érzékelheti. Nem véletlenül mondják a terhes nőknek, hogy kerüljék a stresszt, de pszichológiai oldalról vizsgálva a miértje nem elhanyagolható. Rengeteg dolog az ember életében szinte már eldől még a megszületése előtt. Orvos-Tóth Noémi pedig erre világít rá. De nemcsak az anya, ugyanúgy az apa szerepe is rendkívül fontos, és az első légkör, amiben az ember szocializálódik, és ahonnan a mintáit hozza: a család. 

Rendkívüli alaposság figyelhető meg a könyvben. A magyar pszichológusnő számos problémát mutat be, és sokkoló példákkal támasztja alá azok létezését. Az ember első körben a mintáit a szüleitől veszi, de az egyén életét az ő elvárásaik nagyban megkeseríthetik. Olykor pusztán jóindulatból, a saját hibájából már tanulva állítja ezeket a szülő, másszor viszont olyan akadályokat rak a gyereke elé, amit ő nem tud megugrani. Mikor a várt fiúgyermek helyett egy lány érkezik a családba, de az apa ennek ellenére "fiúsan" neveli őt., amivel megnyomorítja a lánya életét pszichésen és biológiailag is, hiszen a teste is reagál minderre. De az is egy ilyen megugorhatatlan akadály a gyerek részéről, ha valakit pótolnia kell, akit a család elveszett.
A titkok súlya külön fejezetben ki van hangsúlyozva a könyvben - milyen falakat állíthat egy családban, milyen hatással van a gyerek életére, ha tabuk között nő fel. A rohanó, énközpontú világban az Örökölt sors megállít egy pillanatra, hogy nagyobb perspektívában mutasson rá a problémára, és legfőképpen a gyökerére, ami a legtöbb esetben visszanyúl az őseinkhez, akár tőlünk több generációval távolabbra is. Muszáj kilépnünk az egocentrumú nézőpontból - egy globális látószöget kell felvennünk, ami által paradox módon sokkalta önmagunk lehetünk, mint előtte. Ez az újfajta beállítódás pedig magyarázatot is adhat arra a kérdésre, amit individuumként nem tudnánk meghatározni: Miért vagyok olyan, amilyen?

"Igen, mi mindannyian traumatizált ősök leszármazottjai vagyunk. Tárjuk hát fel, eredjünk nyomába az eltitkolt vagy elfeledettnek hitt fájdalmaknak, hogy szabadulni tudjunk nyomasztó árnyaiktól."

Ez a könyv empátiára nevel. Arra, hogy sose ítélkezzünk elhamarkodottan, hanem gondoljunk bele, mi minden érhette a másikat, vagy az ő felmenőit, ami miatt ő ilyenné vált. Minden család hordoz nehéz kereszteket, a kérdés inkább az, hogy szembenéznek-e a nehézségekkel, vagy a szőnyeg alá söprik-e őket. A transzgenerációs örökségek az életünk részei, ha akarjuk őket, ha nem. És érdemes őket tudatosan kezelni, nehogy váratlanul érjenek bennünket - ugyanakkor a megbocsájtás képessége nélkül nem tudunk megszabadulni tőlük.

Ösztönző kötet. Motivál arra, minél többet megtudjunk az őseinkről, hiszen nem véletlenül mondják, hogy a múlt sebei továbböröklődnek belénk. Ahhoz pedig, hogy megismerhessük a felmenőinket, beszélgetésre van szükség. Az Örökölt sors így családi beszélgetések elindítója is, és ebben mankót ad a pszichológusnő fejezetvégi kérdések formájában, amiket feltehetünk magunknak és családtagjainknak. Hálás vagyok, hogy ezt az élményt megoszthattam az édesanyámmal, akivel közösen hallgattuk a könyvet, majd minden fejezet után átbeszéltük és feldolgoztuk a hallottakat. Ez rávilágított számunkra arra, hogy vannak a családunkban olyan vakfoltok, amelyekről eddig nem vettünk igazán tudomást, és amelyekről szinte semmit nem tudunk. Ebben szeretnénk fejlődni a továbbiakban, hogy minél inkább megismerhessük a gyökereinket, honnan származunk, és milyen transzgenerációs örökségeket hagytak ránk a felmenőink.

Rendkívüli élmény volt, hogy a könyvet maga a szerzőnő olvasta fel a hangoskönyvben. Nagyon emberi volt, néha ki lehetett venni, mennyire megérinti a téma, egy-egy résznél el is csuklott a hangja. Közel éreztem magamat hozzá, mintha nekem mesélne. Csak ajánlani tudom ezt az élményt! 

Zárásként pedig egy másik kedvenc szerzőm, Grecsó Krisztián egy mondatát idézném, ami témába vágóan hangsúlyozza a generációk közötti kiemelt kapcsolatot:

"A múlt tovább él bennünk, a mozdulatainkban, a beszédünkben, ahogy a hajunkba túrunk, az ősök ideje ott bujkál a génekben, és telik tovább." 

Borító:
Egyszerű alkotás, mégis mindent elmond, ami szükséges. Alul a cím és a szerzőnő neve dominál, ám a kép tetején órákat, fényképeket látunk láncokon lelógva. Portrék, családképek fekete-fehér változatai. De tudjuk, hogy a jól elkapott pillanatok mögött egy egész élettörténet van, ami csak elmondásra vár.

Összességében:
Az Örökölt sorssal mindenkinek meg kellene ismerkednie. Páratlan egy könyv, minden betűjével csak ad és ad az olvasójának. Ösztönöz, motivál arra, hogy ismerjük meg a gyökereinket, ne ragadjunk a felszínen.
Nekem különleges élmény volt - nemcsak azért, mert hangoskönyvben hallgattam, hanem azért is, mert igazán megérintett érzelmileg. Biztos vagyok benne, hogy aki a kezébe veszi, mindenki talál egy-egy pontot, amiben ráismer önmagára vagy a családjára. Orvos-Tóth Noémi rámutat arra, mekkora a felelősségünk abban, hogy a traumatizált mintáinkat mi már ne örökíthessük tovább a gyerekeinkre. Ezen az úton ugyanakkor nemcsak a leszármazottainkat szabadítjuk fel a transzgenerációs örökségek rabságából, hanem mi magunk is épülünk, fejlődünk, tisztulunk. 

Mindenkinek ajánlom ezt a kötetet válogatás nélkül. Az Örökölt sors motiválóerő ahhoz, hogy megismerjük a felmenőinket. Nyitottabbá teszi az olvasóját, empátiára készteti, és segít megerősíteni a családi köteléket. 

Oldalszám: 288
Kiadó: Kulcslyuk

Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:

"A traumák közül is a legfájdalmasabb, amikor a hozzánk legközelebb állóktól szenvedünk el sérüléseket. És gyógyulni is ebből a legnehezebb, hiszen éppen attól félünk, ami leginkább a segítségünkre lenne: a másik embertől. Mintha a szomjazó fóbiásan rettegne a víztől."

*

"Ahhoz, hogy szabadulni tudjunk gyermekkorunk kísértő démonaitól, messzebb kell látnunk szüleinknél. El kell fogadnunk, hogy egykor ők is tehetetlen áldozatok voltak, akik feldolgozatlan sérüléseiket nekünk adták tovább."

Julia Lewis Thomson - Többek által

HANGULAT                                MOLY                                        2016

"Te ​megérdemelnéd a második esélyt? Anna mély érzésű lány, aki szeretetre vágyik. Igazán megérdemelné, hogy boldog legyen. A Defektesek dobosa, András megadja neki mindazt, amire szüksége van: szerelmet, nyugalmat és boldogságot. De vajon mindez az övé lehet anélkül, hogy megjárná a poklot? Annának nem adatik meg a könnyebbik út Az élet tragédiák sorozata. Anna, amikor már mindent elveszített, ráébred, hogy választania kell: hagyja, hogy végleg maga alá temesse az önsajnálat, vagy belekapaszkodik egy halvány napsugárba, és elhiszi, hogy az rá ragyog. Vajon Anna képes szembe nézni saját félelmeivel, és megleli azt, amiért érdemes küzdenie? Lesz-e elég bátorsága újra szeretni és az új szerelemért áldozatokat hozni? Tud-e küzdeni egy olyan férfi szerelméért, akivel a kapcsolatát mindenki helyteleníti? Vagy engedi, hogy mások irányítsák, azt remélve, hogy így nem érheti több fájdalom? 

Julia Lewis Thomson valódi mélységekbe és magasságokba röpíti olvasóját. A szerző hisz abban, hogy kockázatokat kell vállalnunk ahhoz, hogy megtalálhassuk a boldogságot, amihez olykor fel kell égetnünk a hidakat magunk mögött, illetve meg kell bocsátanunk magunknak és a szeretteinknek kortárs magyar magyar nyelvű ne"

Köszönöm szépen a dedikált példányt az írónőnek és az Álomgyár kiadónak!

Amióta először hallottam a könyvről, azóta érdekel a tartalma. Különböző véleményeket olvastam vele kapcsolatban, és azon kaptam magam, hogy a végére kíváncsi lettem volna a sajátoméra is. Érdekelt, hogy mit tud nyújtani nekem ez a látszólag rövidke könyv. És azt kell mondanom, hogy sokat. Lelkileg rengeteget, ezt így utólag tudom nyilatkozni. De még mielőtt nekifogtam volna, ugyanúgy megvoltak bennem a kételyek, mint a hasonló terjedelmű műveknél, hogy nem lesz-e összecsapott, megismerem-e úgy a szereplőket, ahogy szeretném, nem fog-e túl gyorsan haladni. Végül ezekre a kérdéseimre sikerült megkapnom a válaszokat a mű olvasása közben.
Történetünk rögtön belevág a közepébe, amolyan in medias resszel. Az elején inkább főszereplőnk, Anna karakterét ismerhetjük meg jobban, milyen tévesen áll önmagához, a saját jelleméhez, mennyire lebecsüli önmagát, mert annyi mindent átélt, ami erre a következtetésre juttatta. Hogy ő alig ér valamit. Persze ez egyáltalán nem igaz, hiszen minden embernek megvan a maga szerepe a világ és az élet körforgásában. Már ekkor kivettem, hogy ez a mű nem feltétlen a cselekményével és annak haladásával fog megfogni, hanem annál inkább a mondanivalójával. Az érzelmekkel, amik a betűkön keresztül átjöttek, és egyenesen a szívembe találtak.
Anna fájdalmát, kételyeit és teljes valóját át lehetett érezni, bár néha nem értettem együtt velük, ez talán abból adódhatott, hogy magamat teljesen más karakternek mondanám, mint amilyen a főszereplőnk. Ennek ellenére átéreztem mindent, amit az írónő közölni kívánt vele kapcsolatban.
A könyv inkább kisebb részletekből áll Anna életéből, ami nem rossz, bár egy kicsit homályos képet ad így. Ezzel kapcsolatban merült fel bennem az, hogy esetleg egy kicsit siettetni akarja Julia a szálakat, a történéseket, mégis én fontosnak találtam volna kifejteni bővebben. Egyrészt, mert Anna életében fontos szerepe volt Andrisnak, mégis én kicsit keveseltem a szereplését a műben. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy emelvényre visznek egy művet, előadják, és ezeknek az egy-egy színpadképei lennének. Mintha Anna élete egy darab lenne, de ennek csak pár jelentét mutatnák be, nem az egészet. És talán ettől lett a mérete is ilyen vékonyka. Annyira szívesen olvastam volna bővebben olyan dolgokról, amik egy vagy két mondattal lettek csak elintézve a könyvben.
Az írónő nekünk négy részre osztotta a művet, én leginkább kettővel számolnék. Fantáziadúsan magamban elneveztem ezeket előtte és utána  szekciónak. De hogy mi előtt és mi után vannak... Azt derítsétek ki ti! És tetszett-e nekem ez a nagy csavar? Alapjáraton nem szeretem, ha egy műbe ilyet visznek bele. Sokszor elrontják. Sokszor keveslem az erre fordított leírást. Mégis most azt tudom mondani, hogy ide ez szükségszerű volt, és bár nagyon fájt érte a szívem, mégis Anna jellemfejlődésében ennek a momentumnak fontos szerepe van. Igaz, hazudnék, ha azt mondanám, nem képzeltem el a befejezést egy alternatív véggel.
És a fenti kérdések egyikét megválaszolva, egyáltalán nem lett összecsapott. Látszik rajta a verítékes munka, ami meghozta gyümölcsét. Rendesen kidolgozta az írónő a baráti-, szerelmi- és egyéb szálakat, nem is tudom, hogy bírt ennyi felé figyelni. Mindennek köze van mindenhez. A párbeszédek és a leírások egymáshoz hasonlítva tökéletes arányban voltak.
Nem vártam, hogy egy elsőkönyves írónő lehozza nekem a csillagokat is, én mégsem csalódtam benne. Néhol érezhető volt, hogy kipróbálja magát, a szárnyát bontogatja, nekem ez leginkább a párbeszédeknél tűnt fel. De én azt mondom, hogy mindent el kell kezdeni valahol, és Julia Lewis Thomson nem akárhol kezdte el.
Végső gondolatom hasonló Virágéhoz. A történet az Epilógus előtt egy hirtelen ponton fejeződik be, mintha elvágták volna, pedig számomra maradtak még megválaszolatlan kérdések és apró, homályos pontok, amikről vártam volna, hogy még egy kicsit megtudjunk.
De ennek ellenére én gratulálok az írónőnek, hiszen egy zseniálisan összeszedett, átgondolt és lélektani történetet alkotott nekünk, ami szerintem sokunknak a javára fog válni.

Karakterek:
Anna: Azt hiszem, ebben az előtte és utána részben a lány szinte két pólusát figyelhettük meg. Az elején olyan magába zárkózó, csendes, kemény önértékelési zavarral küzdő lányt ismerhettünk meg, és az a bizonyos rész, ami eléggé meghatározza a könyvet, szükséges ahhoz, hogy Anna rájöjjön, ő maga is értékes. És sajnáltam, hogy erre nem jött rá hamarabb, és azt még jobban, hogy ilyeneket kellett átélnie. Szinte mindenki elhagyta. Az első adandó alkalommal hátat fordítottak neki olyan emberek, akikben teljes mértékig megbízott, ami engem elszomorított. Mérhetetlenül sajnáltam és együtt éreztem vele, miután hálát adtam a sorsnak, hogy én nem ilyen helyre születtem.
Tamás: Történetünk szinte második főszereplője, és bevallom, velem nem sikerült megkedveltetnie magát. Inkább sőt... Nem túlságosan érdekli semmi csupán az önző vágyai, ráadásul az én szememben az, amit elkövetett, az a legrondább dolog a világon. A megcsalás, a másik ember, házastárs hátbatámadása... Undorító. Tamás szerint az őszinteség nem elég jó megoldás. Nem, nekem ezek után már bármit tehet, a szívemet nem nyerheti el.
András: Ezzel ellenben unokaöccse, Andris. Ő amolyan tökéletes srác. Ambíciózus, vidám, gondoskodó, és még sorolhatnám sokáig a rengeteg jó tulajdonságát. És én tiszteltem a regény közben, így elnyerte a kedvenc szereplőm címet.

Borító:
Én imádom. Egyszerű, mégis nagyszerű. Nincs mibe belekötnöm, imádom, slussz-passz.

Összességében:
Vannak gyengeségei, de erősségei is egyaránt. Úgy figyeltem meg, hogy az írónő inkább a lélektani tartalmára fektetett több hangsúlyt, ami teljesen jól van. Átjött a főszereplőnk és a többi karakter sokféle érzelme, a szavakkal ügyesen bánik. Bár néhol érezhető volt, hogy a szárnybontogatás kezdetén áll, mégis csak gratulálni tudok a műhöz.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik egy rövid, ámde annál lélekig hatoló olvasmányra vágynak. Pozitívum, hogy elfér egy kis táskában is, így akár a strandra, repülőre tökéletes útitárs.

Oldalszám: 248
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Erdős András, Maxim

Kedvenc idézetek: 

"– Csak az nem megy, amit nem akarsz. Bármi lehetséges." 

*

 "Be kellett látnom, hogy nincs annál jobb, mint esténként hozzábújva elaludni, és reggel arra ébredni, hogy a kávém már az asztalon vár." 

*

 "… az életet csak úgy lehet megélni, ha kockáztatsz, ha mersz szeretni: csak így lehetsz boldog…" 

*

 "Görcsösen meg akarsz felelni mindenkinek, pedig csak magadnak kellene." 

*

 "– Sajnálom… De az életben nem cselekszünk mindig helyesen, néha hibázunk. Jobb ha ezt elfogadod, mert te is fogsz." 

*

 "Féltem. Féltem szeretni. Nem szerethettem, mert akiket szerettem, azok egy idő után elhagytak." 

*

 "– Miért most forgattad fel a világomat?" 

*

 "– Jó lenne, ha végre elkezdenéd szedni a Leszarom tablettát, ahelyett, hogy fölösleges dolgokon rugózol. (…)
 – Nem érdekel, mit gondolnak rólad az alkalmazottaid?
 – 500 mg Leszarom naponta, és téged se fog – kacsintott rám.
 – Na és hol kapható ez a varázsbogyó?
 – Itt a fejedben – bökött a homlokomra. – Ebben az okos agyacskádban döntsd el, hogy köpsz másokra, és úgy éled az életed, ahogy neked jó: akkor meglátod, sokkal flottabbul fognak menni a dolgaid, és boldogabb leszel."

Elizabeth Gilbert - Big Magic

HANGULAT                                MOLY                                        2016

"Az Ízek, imák, szerelmek írónőjének lelkesedése szinte tapintható és ragályos – történetei és saját tapasztalatain alapuló tanácsai olyanok, mintha a legjobb barátnőnk szólna hozzánk játékos, beszélgető stílusban. A New York Times sikerkönyveinek írónője izgalmas kulisszatitkokat árul el a regényírás folyamatáról, saját félelmeiről és kudarcairól. Legújabb írása nemcsak íróknak vagy művészi hajlammal megáldott olvasóknak szól, hanem mindenkinek, aki inspirációra és bátorításra vágyik, hogy követhesse kíváncsiságát, és végre belevághasson életkortól, nemtől függetlenül abba, amire a lelke mélyén mindig is vágyott."

Köszönöm a Partvonal kiadónak a lehetőséget az olvasásra!

Igaz, nem haladtam vele úgy, ahogy szerettem volna, mint egy normál regénnyel haladni szoktam, de talán így van rendben, nemsokára el is mondom, hogy miért. 

Nem sok írót, írónőt ismerek, főleg nem olyanokat, akik a kiadás és az könyvírás hátulütőiről beszélnek, leginkább csak a boldog részét láthatjuk, az odáig elvezető út pedig feledésbe merül. Ami amúgy elég fontos. És ezért is örülök, hogy Liz megírta ezt a könyvet. Szinte elsőkézből kapunk tudósítást egy befutott író életének részeiről, segítségeket, tapasztalatokat, amik hasznunkra válnak a későbbiekben, főleg, hogy szerény személyem is hasonló téren akar majd felnőttkorában elhelyezkedni. Segített nekem a könyv ebben? Eszméletlen sokat. 

Liznek rettentő jó stílusa van, és bár még nem olvastam tőle ezen kívül mást, emiatt már nagyon szeretnék. Fiatalos, humoros, néha felnevettem a különböző hasonlatain, amikkel előhozakodott. Imádtam mindent, amit írt, és ahogyan írta. Zseniális, és ez is mutatja, hogy nem véletlenül vált azzá, akit ma már ismerünk. És amiért még jobban felnézek rá, hogy mert erről beszélni. Nem csak a csili-vili életről, amilyen a könyvkiadása után lett, pontosítok, mivel megtudjuk, hogy akkor se minden könnyű. Beszél a visszautasításról, hogy ennek mekkora szerepe van mégis egy író életében. Mert számos neves művész önéletrajzában olvashatjuk, hogy a bukásoknak és elutasításoknak fontos szerepe volt az életükben. Nézzük csak J. K. Rowlingot, a Harry Potter sorozat szerzőjét, hányszor kapott kosarat kiadóktól, aztán most világhírű regényei vannak, akiket ha nem is mindenki olvasott, de ismerni ismerik. És hogy ne tekintsek olyan messzire, anyukám is művész, gitárművész. Teszem hozzá, hogy most már. Hányszor mesélte már, hogyan utasították vissza a nevesebb konzervatóriumok, hányszor bukott el versenyeken, mégis emiatt az elvetett jelentkezés miatt talált rá, emelte és készítette fel konzervatórium nélkül a főiskolára az akkori professzora. És most bár ő nem világhírű, mint az első példámban szereplő írónő, de azért elismert zenésszé vált. És azért, mert nem adta fel.

De elkanyarodtam a témától valamelyest. 

A Big Magic mégis mit adhat nekünk, amit más önfejlesztő könyv nem? Mivel mást még nem olvastam, így erről annyira nem tudok nyilatkozni, de arról igen, hogy nekem személyesen mit adott. Bár még elég fiatal vagyok, az írói pályafutás vagy ehhez valami hasonló állások nagyon vonzanak. Nem titok, hogy saját történetet vezetek, és ezen a ponton megakadtam. Okoltam az ihletet, önmagamat, azt is, hogy nem vagyok időmilliomos, és kellett nekem ez a könyv a továbblépéshez. Kellett a lökete ahhoz, hogy tényleg leüljek, és dolgozzak tovább azon, amit szeretek csinálni, mert az ihlet is jönni fog majd, mikor látja az elkötelezettségemet. De mivel kihagytam egy fél évet különféle okokból, ne csodálkozzak, ha addig másik gazda után kutatott a géniuszom. 

És az is kellett, hogy Liz nem csak a levegőbe beszélt, alátámasztott mindent példákkal leginkább a saját vagy a hozzá közelálló emberek életéből, ez még jobban segített meggyőződni arról, hogy igaza van. Néhol magamra ismertem, hogy jé, ezt már én is átéltem.
Ne is gondoljatok rá, hogy csak végigfutsz rajta, és meg leszel elégedve, hogy kiolvastad. Nem-nem, ez nem olyan. Minden egyes szónak mondanivalója van. Minden egyes szó elgondolkodtat, és ezért sem tudtam csak simán keresztülrohanni rajta. Néha csak leültem, és elkezdtem mást csinálni, mert az a rész annyi, de annyi mondanivalót tartalmazott, hogy el kellett rajta gondolkodnom, és szerintem akkor éri el a hatását, ha tényleg a szívünkig és a tudatunkig hatol a mondanivalója. 

Zseniális volt, és legfőképpen olyan hatása, amit álmomban se gondoltam volna.

NAGYON AJÁNLOM minden írópalántának, mert olyan dolgokat ad át, olyan tanácsokat ad, ami mindannyiunk számára megfontolandó.

Borító:

Imádom. Bemutatja a könyv sokszínűségét már kívülről is. Gyönyörű és tökéletes. 

Összességében:

Azt hiszem, ehhez kell egy olyan lelkiállapot, hogy az ember ezt be tudja fogadni. Ezért azoknak ajánlanám, akik úgy érzik, kell egy kis löket az életükhöz, kell egy olyan ember tapasztalata, aki tényleg sokat átélt, és nem csak dobálózik a szavakkal. 

Imádtam, és ha minden önsegítő könyv ilyen, akkor ide nekem az összessel! Bár ha jobban belegondolok, egyelőre elég lesz ennyi is, mert olyan nagy lelki értékeket képviselt, olyan sok mindent adott át, ami jó időre betölti majd a segítő szerepet a tinédzseréveimbe. 

Írópalánták, akik azt hiszitek, hogy a bili feneke alatt vagytok, akik azt hiszitek, hogy nincs értelme annak, amit csináltok, nektek mondom, hogy VAN. És ezt Liz Gilbert is nagyszerűen bemutatja. Nagy tapsot neki!

Oldalszám: 256
Kiadó: Partvonal

Kedvenc idézetek: 

"Soha két ember nem józanodott még ki olyan sebesen, mint akkor mi ketten, Hank és én." 

*

 "Ha életben vagy, akkor kreatív személy vagy." 

*

"A többszörös felfedezés a szerelmi kapcsolatokra is jellemző. Hosszú éveken át senki sem érdeklődik irántad, aztán hirtelen két udvarlód is akad egyszerre – na, ez valóban többszörös felfedezés!" 

*

"Tény, hogy szükségünk van a félelemre, már csak a túlélésünk alapvető szempontjából is. Az evolúció jól tette, hogy beépítette az emberekbe a félelem reflexét, mert e nélkül borzasztóan ostoba és rövid életet élnénk. Kiszaladnánk az autók elé. Eltévednénk az erődben, és felfalnának a medvék. Csapnivaló úszó létünkre bevetnénk magunkat Hawaii óriáshullámaiba. Vagy hozzámennénk ahhoz a pasihoz, aki az első randin kijelenti: „Nem hiszem, hogy az ember természeténél fogva monogám.”" 

*

 "Kedves Félelem!
A kreativitás és én hamarosan hosszabb útra indulunk. Ha jól értem te is csatlakozol hozzánk, mint mindig. Elfogadom, hogy úgy gondolod, fontos feladatot töltesz be az életemben és ezt a feladatot komolyan is veszed. Úgy tűnik, a te feladatot az, hogy fejvesztett pánikba törj ki, valahányszor azt tervezem, hogy valami érdekeset csinálok – és el kell ismernem, nagyszerűen végzed a munkádat. Szóval teljesítsd csak a feladatodat, ha úgy érzed, ez mindenképp szükséges. De az út során én is végezni fogom a munkámat, ami azt jelenti, hogy keményen fogok dolgozni és koncentrálni. A kreativitás is végezni fogja munkáját, ami abból áll, hogy pezsdítő és ihletet adó marad. Bőven van hely mindannyiunk számára ebben a furgonban, úgyhogy érezd magad otthon, de egy dolgot véss jól az eszedbe: az út során egyedül én és a kreativitás hozhatunk döntéseket. Tiszteletben tartom azt a tényt, hogy része vagy a családnak, és sosem foglak kizárni egyetlen kiruccanásunkból sem, de a javaslataidat nem fogjuk figyelembe venni. Helyet foglalhatsz mellettünk, kifejezésre juttathatod a véleményedet, de nem voksolhatsz. A térképhez nem nyúlhatsz, nem javasolhatsz alternatív kerülőutakat, és a hőmérséklet-szabályozó gombot sem babrálhatod. Haver, még a rádióhoz sem nyúlhatsz. De legfőképp, kedves, öreg cimborám, abszolút meg van tiltva számodra a kormányzás."

Nem is volt kérdéses