A legtöbb esetben döbbenten tapasztaljuk majd – amit a modern kutatások eredményei is igazolnak –, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább. Az egykori háborús üldöztetés a mi életünkben depresszió formájában jelentkezik, a kitelepítés traumája állandó bizalmatlanságban, az árván maradt dédmama kötődési vesztesége párkapcsolati kudarcokban, az öngyilkos nagypapa eltitkolt története pánikzavarban – hogy csak néhány lehetséges példát említsek.
Számomra ma már egyértelmű, hogy egyetlen ember sorsa sem érthető meg transzgenerációs szemlélet nélkül. Ha szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől, vagy megváltoztatni zavaró viselkedési és érzelmi mintáinkat, fel kell tárnunk családunk múltját. Ez gyakran nem egyszerű feladat, mert sok titkot, kimondatlan feszültséget hurcolunk magunkkal, és adunk tovább generációról generációra. A tabutémák pedig megakadályozzák, hogy egészségesen és őszintén kapcsolódjunk egymáshoz és önmagunkhoz.
Ebben a könyvben szeretném végigvezetni az olvasót egy transzgenerációs önismereti úton, hogy saját életében tetten érhesse és helyrehozhassa a múltból megörökölt negatív érzelmi viszonyulásokat és viselkedési mintákat."
Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors c. könyve volt az első hangoskönyv élményem. Maga a szerzőnő olvasta fel, ez pedig külön értéket kölcsönzött a hallgatásnak. Mostanában egyre több helyen találkoztam ezzel az írással: tömegközlekedésen jött velem szembe, vagy influencerek instatörténetében, olyanok is a kezükbe veszik, akik amúgy nem tekintik magukat könyvmolynak. Széles körben, kortól és nemtől függetlenül megakad rajta az emberek szeme. Nem csoda, hiszen olyan témát jár körül, melyben mindenki érintett. Mitől vagyunk olyanok, amilyenek? Magunktól, vagy őseink is szerepet játszanak a kérdésben?
Orvos-Tóth Noémi a fogantatástól, az anyai kötődés első pillanatától kezdve veszi górcső alá az ember életét. Nem gondoltam volna, hogy a magzat a biológiája által ennyire önmagába örökíti a kismama terhesség alatti állapotát. Ha a mama stresszes, azt a baba is ugyanúgy megérzi, sőt ennek nyomait az ember felnőtt korban is érzékelheti. Nem véletlenül mondják a terhes nőknek, hogy kerüljék a stresszt, de pszichológiai oldalról vizsgálva a miértje nem elhanyagolható. Rengeteg dolog az ember életében szinte már eldől még a megszületése előtt. Orvos-Tóth Noémi pedig erre világít rá. De nemcsak az anya, ugyanúgy az apa szerepe is rendkívül fontos, és az első légkör, amiben az ember szocializálódik, és ahonnan a mintáit hozza: a család.
Rendkívüli alaposság figyelhető meg a könyvben. A magyar pszichológusnő számos problémát mutat be, és sokkoló példákkal támasztja alá azok létezését. Az ember első körben a mintáit a szüleitől veszi, de az egyén életét az ő elvárásaik nagyban megkeseríthetik. Olykor pusztán jóindulatból, a saját hibájából már tanulva állítja ezeket a szülő, másszor viszont olyan akadályokat rak a gyereke elé, amit ő nem tud megugrani. Mikor a várt fiúgyermek helyett egy lány érkezik a családba, de az apa ennek ellenére "fiúsan" neveli őt., amivel megnyomorítja a lánya életét pszichésen és biológiailag is, hiszen a teste is reagál minderre. De az is egy ilyen megugorhatatlan akadály a gyerek részéről, ha valakit pótolnia kell, akit a család elveszett.
A titkok súlya külön fejezetben ki van hangsúlyozva a könyvben - milyen falakat állíthat egy családban, milyen hatással van a gyerek életére, ha tabuk között nő fel. A rohanó, énközpontú világban az Örökölt sors megállít egy pillanatra, hogy nagyobb perspektívában mutasson rá a problémára, és legfőképpen a gyökerére, ami a legtöbb esetben visszanyúl az őseinkhez, akár tőlünk több generációval távolabbra is. Muszáj kilépnünk az egocentrumú nézőpontból - egy globális látószöget kell felvennünk, ami által paradox módon sokkalta önmagunk lehetünk, mint előtte. Ez az újfajta beállítódás pedig magyarázatot is adhat arra a kérdésre, amit individuumként nem tudnánk meghatározni: Miért vagyok olyan, amilyen?
"Igen, mi mindannyian traumatizált ősök leszármazottjai vagyunk. Tárjuk hát fel, eredjünk nyomába az eltitkolt vagy elfeledettnek hitt fájdalmaknak, hogy szabadulni tudjunk nyomasztó árnyaiktól."
Ez a könyv empátiára nevel. Arra, hogy sose ítélkezzünk elhamarkodottan, hanem gondoljunk bele, mi minden érhette a másikat, vagy az ő felmenőit, ami miatt ő ilyenné vált. Minden család hordoz nehéz kereszteket, a kérdés inkább az, hogy szembenéznek-e a nehézségekkel, vagy a szőnyeg alá söprik-e őket. A transzgenerációs örökségek az életünk részei, ha akarjuk őket, ha nem. És érdemes őket tudatosan kezelni, nehogy váratlanul érjenek bennünket - ugyanakkor a megbocsájtás képessége nélkül nem tudunk megszabadulni tőlük.
Ösztönző kötet. Motivál arra, minél többet megtudjunk az őseinkről, hiszen nem véletlenül mondják, hogy a múlt sebei továbböröklődnek belénk. Ahhoz pedig, hogy megismerhessük a felmenőinket, beszélgetésre van szükség. Az Örökölt sors így családi beszélgetések elindítója is, és ebben mankót ad a pszichológusnő fejezetvégi kérdések formájában, amiket feltehetünk magunknak és családtagjainknak. Hálás vagyok, hogy ezt az élményt megoszthattam az édesanyámmal, akivel közösen hallgattuk a könyvet, majd minden fejezet után átbeszéltük és feldolgoztuk a hallottakat. Ez rávilágított számunkra arra, hogy vannak a családunkban olyan vakfoltok, amelyekről eddig nem vettünk igazán tudomást, és amelyekről szinte semmit nem tudunk. Ebben szeretnénk fejlődni a továbbiakban, hogy minél inkább megismerhessük a gyökereinket, honnan származunk, és milyen transzgenerációs örökségeket hagytak ránk a felmenőink.
Rendkívüli élmény volt, hogy a könyvet maga a szerzőnő olvasta fel a hangoskönyvben. Nagyon emberi volt, néha ki lehetett venni, mennyire megérinti a téma, egy-egy résznél el is csuklott a hangja. Közel éreztem magamat hozzá, mintha nekem mesélne. Csak ajánlani tudom ezt az élményt!
Zárásként pedig egy másik kedvenc szerzőm, Grecsó Krisztián egy mondatát idézném, ami témába vágóan hangsúlyozza a generációk közötti kiemelt kapcsolatot:
"A múlt tovább él bennünk, a mozdulatainkban, a beszédünkben, ahogy a hajunkba túrunk, az ősök ideje ott bujkál a génekben, és telik tovább."
Borító:
Egyszerű alkotás, mégis mindent elmond, ami szükséges. Alul a cím és a szerzőnő neve dominál, ám a kép tetején órákat, fényképeket látunk láncokon lelógva. Portrék, családképek fekete-fehér változatai. De tudjuk, hogy a jól elkapott pillanatok mögött egy egész élettörténet van, ami csak elmondásra vár.
Összességében:
Az Örökölt sorssal mindenkinek meg kellene ismerkednie. Páratlan egy könyv, minden betűjével csak ad és ad az olvasójának. Ösztönöz, motivál arra, hogy ismerjük meg a gyökereinket, ne ragadjunk a felszínen.
Nekem különleges élmény volt - nemcsak azért, mert hangoskönyvben hallgattam, hanem azért is, mert igazán megérintett érzelmileg. Biztos vagyok benne, hogy aki a kezébe veszi, mindenki talál egy-egy pontot, amiben ráismer önmagára vagy a családjára. Orvos-Tóth Noémi rámutat arra, mekkora a felelősségünk abban, hogy a traumatizált mintáinkat mi már ne örökíthessük tovább a gyerekeinkre. Ezen az úton ugyanakkor nemcsak a leszármazottainkat szabadítjuk fel a transzgenerációs örökségek rabságából, hanem mi magunk is épülünk, fejlődünk, tisztulunk.
Mindenkinek ajánlom ezt a kötetet válogatás nélkül. Az Örökölt sors motiválóerő ahhoz, hogy megismerjük a felmenőinket. Nyitottabbá teszi az olvasóját, empátiára készteti, és segít megerősíteni a családi köteléket.
Oldalszám: 288
Kiadó: Kulcslyuk
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:
"A traumák közül is a legfájdalmasabb, amikor a hozzánk legközelebb állóktól szenvedünk el sérüléseket. És gyógyulni is ebből a legnehezebb, hiszen éppen attól félünk, ami leginkább a segítségünkre lenne: a másik embertől. Mintha a szomjazó fóbiásan rettegne a víztől."
*
"Ahhoz, hogy szabadulni tudjunk gyermekkorunk kísértő démonaitól, messzebb kell látnunk szüleinknél. El kell fogadnunk, hogy egykor ők is tehetetlen áldozatok voltak, akik feldolgozatlan sérüléseiket nekünk adták tovább."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése