Amanda Peters - Áfonyaszedők

 HANGULAT                                MOLY                                        2025

"Az egyik család legnagyobb vesztesége. Egy másik legsötétebb titka. Mi lesz, ha kiderül az igazság?

1962 júliusában egy indián család érkezik Kanadából a Maine állambeli áfonyaföldekre idénymunkára. Pár héttel később a négyéves Ruthie-nak nyoma vész. Utoljára a hatéves bátyja, Joe látta, amint a mező szélén üldögél a kedvenc kövén. A fiút évekig marcangolja a bűntudat, amiért nem figyelt eléggé a húgára.Maine-ben egy Norma nevű kislány egy tehetős család egyetlen gyermekeként nő fel. Az apja távolságtartó, az anyja pedig idegesítően túlfélti. Norma furcsákat álmodik, bár valójában inkább mintha emlékeket látna. Ahogy felnő, ráébred, hogy a szülei valamit eltitkoltak előle. Valamit, ami az egész életét, a családját és az identitását is megkérdőjelezi.Amikor Norma évtizedekkel később elkezdi felkutatni a múltját és az emlékeit, az útja érzelmekkel és fájdalommal teli, ám lélegzetelállító bizonyítéka a szeretet megtartó erejének."

Amanda Peters első magyarul megjelent regénye a ‘60-as években, Amerikában játszódik, ahol Maine államba érkezik egy indián család idénymunkára áfonyát szedni. Egy nap a legkisebb gyermek eltűnik. A tragédia napról napra emészti fel a családot, mégis sok év múltán is él bennük a remény, hogy a szeretett Ruthie egyszer hazatér. A könyv egy érzelmekkel teli utazás, melyben egyetlen rossz döntés hatással van két család életére is.Tartsatok bloggereinkkel és a General Press Kiadó jóvoltából esélyetek nyílik nyerni egy példányt a könyvből!

🕮🕮🕮

Amanda Peters itthoni debütálókönyve, az Áfonyaszedők gyönyörű borítóval és megkapó fülszöveggel hívta fel magára a figyelmemet. Egy mély, lélektani történet az elhallgatott múltbéli titkokról? Mindenképp el kellett olvasnom! Mindamellett, hogy alapvetően megveszek az áfonyáért minden formában...

A 20. század második felében hiába voltak a számos alkalommal a jogokért való küzdelmek, Amerikában ennek ellenére másként néztek az indiánokra. Nekik azok a munkák jutottak, amiket más ember nem vállalt el, így kerül Joe és családja a maine-i áfonyaföldekre. De egy nap szörnyű tragédia sújtja a családot: a legkisebb gyermeknek, Ruthie-nak nyoma vész. Hiába keresik éjt nappallá téve, nem találnak rá, de azt sem hajlandóak elfogadni, hogy esetleg meghalt. A történet egyik fokalizátora Joe, az idősebb testvér, aki a halálos ágyán fekszik már, számot vet életével, és ami a leginkább nyomja a lelkét, hogy elveszítette aznap szem elől a kishúgát. Ő volt, aki utoljára látta, ő volt a bátyja, akinek vigyáznia kellett volna rá. Égeti belülről a bűntudat.

Másfelől pedig adott egy felnőtt nő, Norma, aki visszaemlékezik a gyerekkorára - amikor álomképekként felidéződött benne egy család. Álmában Ruthie-nak hívták, testvérei voltak, de a szülei minden alkalommal meggyőzték őt, hogy ezek csupán álmok és téveszmék. Nincs semmiféle Ruthie, ő pedig egyke gyerek, ráadásul egy igazi csoda, hiszen az édesanyja megannyi magzatot elvesztett már őelőtte. Számunkra, olvasók számára egyértelmű az igazság, ám épp emiatt még fájdalmasabb olvasni Norma, avagy Ruthie önkeresését - évtizedekig keres valamit, amiről úgy érzi, hogy hiányzik belőle, de nem tudja, micsoda. De eközben próbál hűséges maradni a szüleihez, családjához, mert feltűnik neki, hogy ilyenkor az édesanyja hirtelen mindig rosszul érzi magát. Az állandó túlféltés miatt nehezen akarja ő is elkezdeni a saját életét, nehezen repül ki a családi fészekből, és olyankor is folyamatosan vissza-visszajár. Mígnem felnőtt fejjel ismét a múlt titkainak nyomába ered, de már nem tágít egészen addig, amíg meg nem tudja az igazságot: Kicsoda ő valójában?

"Amikor felszínre törtek a féltve őrzött titkai, és ott vergődtek-ficánkoltak előttem, mint a partra vetett halak, újra felidéződtek az álmaim, és akkor már kezdtem kapiskálni, hogy mit jelentenek." 

Amanda Peters regénye egy nagyon összetett kötet: egyfelől szól az önidentifikációról, a múltbéli terhek örök súlyáról, a felnövésről, a veszteségélményekről, a szabadságról, miközben súlyos morális kérdéseket jár körül. De a történet végén tudunk lényegileg igazságot szolgáltatni? Egy gyönyörű, gördülékeny és könnyen olvasható kötet, mégis tele van mély témákkal, melyek tulajdonképpen az életet és annak minden szegmensét járják körül. 

Borító:
A kötet borítói nemzetközileg megragadják a gyümölcsöt, ami köré szimbolikusan épül a mű. Ez viszonylag egyszerű modell, mégis szemet gyönyörködtető. A General Press kiadó keménykötéses kivitelben hozta el nekünk - leszedve a védőborítót pedig annak negatívját találjuk.

Összességében:
Az Áfonyaszedők egy lélektani mélységű történet a múlt elhallgatott titkairól, amely Joe bűntudattal terhelt visszaemlékezései és Norma identitáskeresése között bontakozik ki. A regény fájdalmasan mutatja be, hogyan hat egy eltűnt gyermek tragédiája generációkon keresztül, és milyen súlyos következményei lehetnek a szeretet nevében kimondott hazugságoknak. Amanda Peters gördülékenyen, mégis megrendítő erővel tárja fel, hogyan próbál egy család igazságot és önazonosságot találni a múlt romjai között.

Ezt a könyvet különösen azoknak ajánlom, akik szeretik a mély, érzelmes családtörténeteket, az identitásról és gyógyulásról szóló regényeket, és akik nem riadnak vissza egy igazán szívszorító, mégis felemelő olvasmánytól. 

Oldalszám: 280
Kiadó: General Press
Letölthető könyvjelző a kiadótól

Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:

"Ha a gyerek veszíti el a szüleit, akkor árva lesz, aki a házastársát veszíti el, az megözvegyül, a gyermekét sirató szülőnek viszont nincs neve. Talán azért nincs, mert a gyermekünk halála olyan iszonyatos sorscsapás, hogy nehéz rá szavakat találni. Leírhatatlan a lelki gyötrelem, amit előidéz, ezért inkább nem adunk neki nevet."

*

"Nagy szélhámos a sors: szereti kiteregetni a lapjait, azaz a nyomra vezető jeleket, hogy lássa, össze tudjuk-e illeszteni őket, és megfejtjük-e olyan dolgok értelmét, amelyekről nem is hittük volna, hogy értelmük lehet."

Nyereményjáték

Játékunk során az Áfonyaszedők történetéhez hasonlóan családregények címeit kell kitalálnotok minden állomásunkon. A helyes válaszokat az űrlap megfelelő sorába tudjátok beírni. Sok sikert mindenkinek!  

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)  

Az állomás feladványa:
K_s_s_ _ o_ _ _ k

A turné állomásai:
11.10. Pandalány olvas
11.12. Kelly és Lupi olvas
11.14. Olvasónapló
11.17. Ambivalentina
11.19. Könyv és más
11.21. Kitablar
11.23. Csak olvass!
11.25. KönyvParfé 

Tillie Cole - Ezer törött szilánk

 HANGULAT                                MOLY                                        2025

"Lehet-e két összetört szívből egy egész? Amióta három éve elvesztette szeretett nővérét, Savannah Litchfield nem él teljes életet. Amikor a terapeutája azt javasolja, hogy csatlakozzon egy gyászoló tizenéveseknek szóló világ körüli utazáshoz, a lány beleegyezik, hogy útnak induljon. Közben a nővére hátrahagyott, olvasatlan naplójában keres lelki támaszt.
A tizenhét éves Cael Woods dühös. Egy évvel bátyja elvesztése után az élete lejtőre került. Cael, aki egykor a junior bajnokság legígéretesebb hokijátékosa volt, nem tud többé jégre lépni. És hallani sem akar arról a külföldi útról, amit a szülei kiválasztottak neki. Miután útra kelnek, Cael és Savannah egyre inkább egymásban talál vigaszt. Ahogy apránként megbirkóznak a gyásszal, lehet, hogy ez a kezdete lesz egy olyan szerelemnek, amiről sosem gondolták volna, hogy újra átélhetik?

Az Ezer törött szilánk egy gyönyörű és életigenlő regény a gyászról, szerelemről és barátságról. Add át magad a sodrásának!" 

Az Ezer csók megható, őszinte története folytatódik az Ezer törött szilánkban, mely az első részben megismert Poppy húgát, Savannah-t állítja a középpontba, és a gyász különböző fázisait járja körül. Egy újabb szívhez szóló, gyönyörűen megírt történet Tillie Cole tollából, ami bemutatja, hogy a legsötétebb alagút végén is ott vár a fény. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Savannah és Cael történetét, a blogturné végén pedig esélyetek nyílik megnyerni belőle egy példányt!

🕮🕮🕮

A Thousand Boy Kisses - Ezer csók számomra egy nagyon meghatározó olvasmányélmény. Több nyelven is olvastam, mindannyiszor rendesen összetörte a szívemet, és vegyes érzelmekkel fogadtam ezt a második kötetet. Van ennek értelme? Felül tudja múlni Rune és Poppy szívszorító történetét? És azt kell mondjam, hogy minden esetben igen a válasz. Nem hittem volna, hogy az év ilyen korai időszakában megtalálom 2025 egyik kedvencét, de sikerült: ez az Ezer törött szilánk.

 A regény középpontjában Savannah, Poppy idősebbik húga áll, akit nagyon mélyen megrázott nővére halála. Nehezen tudja túltenni magát az elvesztésén, és már nem is találja a saját céljait, útját, így a tanárai javaslatára a szülei beíratják egy tanfolyamra, ahol kis számban foglalkoznak külön gyászra specializált pszichológusok a fiatalokkal. Ezen a túrán öt országba látogatnak el, ahol a veszteségélmény feldolgozásának öt szakaszát és metódusát sajátíthatják el. Savannah-nak mindenképp jól jön, hogy kiszakadva az otthoni környezetből, ahol minden Poppyra emlékezteti, átadhassa magát a fájdalomnak egy biztonságos közegben.

Itt találkozik Caellel, aki szintén a testvérét, a bátyját gyászolja. A két fivér szinte szimbiózisban élt együtt: közös hobbijuk és közös tervük volt a jövőre nézve. De Cillian elvesztésével Cael úgy érzi, hogy mindez szertefoszlott, és a bátyja nélkül nincs értelme beiratkozni a Harvardra és jégkorongcsillagként tündökölni, ha mindezt egyedül kell csinálnia. Teljesen elveszett a testvére nélkül - ráadásul azt a traumát is fel kell dolgoznia, hogy látta, Cillian hogyan vet véget önkezével saját életének. Cael sosem kapott rá választ, hogy a testvére miért hagyta el, sőt önmagát hibáztatja, hogy nem vette észre rajta a depresszió jeleit. Agresszióba és dühbe temetkezik, mindenkit kizár az életéből - a szüleit, a barátait -, és amikor rákényszerítik, hogy vegyen részt egy gyászfeldolgozó tanfolyamon, kényszerből megy el csupán. De amikor a reptéren megpillantja Savannah-t, a saját fájdalmát pillantja meg a szemében. Olyan bizalmat áraszt magából a lány, ami vonzza magához Caelt, mint molyt a villany fénye. Egyre kevésbé próbálja meg bojkottálni saját gyászfeldolgozását, és rá kell ébrednie, hogy a fájdalma elnyomásával nem lesz a veszteségélmény könnyebb.

"Ő volt az a csoda, akit nem láttam előre."

A kis csoport bejárja Angliát, Norvégiát, Indiát, a Fülöp-szigeteket és Japánt, ahol minden állomáson tanulnak valamit a világ természetéről és saját magukról is, valamint a különböző kultúrák az élet-halál dichotómiáját újra és újra más megvilágításba helyezik. A történet nem bagatellizálja el a gyászfeldolgozás individuális valóságát vagy nehézségét, de megmutatja, hogy a trauma közösségi megosztása, verbalizálása miként segíthet hozzá a gyógyulási folyamathoz. Savannah és Cael története demonstrálja, hogy a szerelem sokszor ott bukkan fel, ahol az ember legkevésbé várná, és hogy a veszteség utáni fájdalom sem tart örökké. Csodálatos, szívhez szóló regény, annál szebb és könnyfakasztóbb gondolatokkal, idézetekkel! 

Habár az Ezer csók rendkívül magasra tette a mércét, az Ezer törött üvegszilánknak sikerült mindezt megugrania, és ahogyan az első kötethez, ide is javaslok az olvasás mellé egy százas csomag papírzsebkendőt.

Borító:
Az első kötet borítójához hasonlóan ezt is a rózsaszín uralja valamint a virágok, melyek ellepik a képet. Van a virágszimbolikának egy különleges tulajdonsága: önmagában is jelentést hordoz, illetve a szépség és egyszerre a mulandóságot is reprezentálja. Azt hiszem, ez mind illik erre a történetre.

Összességében:
Nagyon szkeptikus voltam, amikor megláttam, hogy az Ezer csók folytatást kapott. Hogyan lehet egy ilyen fájdalmas, szívhez szóló és lezárt történetet folytatni? Tillie Cole egy új főszereplőt állított a regénybe, akinek nagyon fiatalon kell megküzdenie a gyász fájdalmával. Ő Poppy húga, Savannah. Azt hiszem, a legtöbben már veszítettünk el hozzánk nagyon közel álló személyt, ráadásul az előszóból kiderül, hogy ez inspirálta magát az írónőt is. Ez a kötet azoknak szól, akik ismerik a gyászt, és egy kis emlékeztető arra, hogy még a leghosszabb alagút végén is ott vár a fény. 

Oldalszám: 464
Kiadó: Könyvmolyképző
Beleolvasó: x

Kedvenc karakter: Cael Woods, Savannah Litchfield
Kedvenc idézeteim:

"Két törött darab, akik keresték annak a módját, hogy egésznek érezzék magukat."

*

"Attól tartok, a gyász gyógyíthatatlan. De képesek vagyunk arra, hogy megtanuljunk együtt élni vele."

*

"Szeretet nélkül semmik vagyunk. Ezért kérlek… csak… engedd be!"

 

Nyereményjáték

A nyereményjáték alkalmával a regény zenelistájából válogattunk - Nektek annyi a dolgotok, hogy az idézett sorokból kitaláljátok, melyik előadó melyik számáról van szó. A megfejtést írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába! 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) 

Az állomás feladványa:
“Two hearts, one valve Pumpin' the blood, we were the flood”

A turné állomásai:
03.12. Kitablar
03.14. Hagyjatok! Olvasok! - extra
03.16. Kitablar - extra
03.18. Hagyjatok! Olvasok!

a Rafflecopter giveaway

Jean E. Pendziwol - A toronyőr lányai

HANGULAT                                MOLY                                        2024

"Noha az esze még mindig éles, Elizabeth szeme elromlott. Nem tud többé elidőzni szeretett könyvei fölött, sem festményeket nézni, melyek megindítják a lelkét. Zenével és családja emlékeivel tölti be az űrt – különös tekintettel a gyönyörű, titokzatos ikertestvérére, Emilyre. A múlt aztán hirtelen túlságosan is jelen lesz, amikor egy tragikus balesetet követően előkerülnek néhai apja naplói.

A tizenhat éves Morgan kisgyermekkora óta nevelőszülőknél él. Otthonról otthonra helyezik, és végre szeretne úgy igazán tartozni valahová. Az idős hölgy az ő segítségét kéri apja megfakult írásának megfejtéséhez. Az időutazás közel hozza egymáshoz a két nőt. A furcsa páros képzeletben a sajátjuktól távoli világba kerül – a kanadai Felső-tó egyik szigetére, ahol Elizabeth apja hetven évvel korábban a világítótorony őre volt.

Ahogy lassanként felfedik a titkok bonyolult láncolatát, Elizabeth és Morgan ráeszmélnek, hogy sorsuk nemcsak a félreeső kis szigettel, hanem egymással is szorosan összefonódik.A rendkívül érzékletesen megírt regény megmutatja, milyen áldozatokra képes az ember a szeretet nevében. Éld át az élményét!" 

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg A toronyőr lányai, amely egy generációkon átívelő különleges családregény. A múlt és jelen egy váratlan találkozás hatására összefonódik, és csak arra vár, hogy felfedje régóta rejtegetett titkait. Ha kíváncsi vagy mit gondolunk róla, vagy szeretnéd megnyerni a kiadó által felajánlott könyv egy példányát, tarts velünk!

🕮🕮🕮

A toronyőr lányai egy olyan kötet, melyet megbántam volna, ha nem olvasok el az életem során. Nagyon szeretem azokat a történeteket, melyekben a fő szálat a családi gyökerek kutatása, feltárása képezi. Ebben a kötetben is megannyi eltitkolt múltbéli cselekedet lát napvilágot, és mindig lehull a lepel valamiről, de a teljes kép csak a regény végére áll össze - éppen ezért addiktív, mert folyton csak ezen töröd a fejed, mégis mi köti össze ezt a két embert. 

Morgan Fletcher nevelőszülőknél lakik amióta a nagypapája, aki gondot viselt róla, meghalt. Rossz társaságba keveredik, akik azzal ütik el a szabad perceiket, hogy graffitivel rajzolnak középületek kerítéseire. Egy este azonban felbukkannak a rendőrök, és akikről azt hitte a lány, hogy mellette állnak a bajban is, hirtelen mind eltűntek. A büntetése a rongálásért az idősek otthona kerítésének megjavítása és újrafestése. Megszokta, hogy mindenki számára láthatatlan, a világ mechanikus gépezetében ő csupán egy porszem, akire senki nem gondol, mégis az egyik bent lakó öreg, vak hölgy ennek ellenére felfedez benne valamit, és ez mágnesként vonzza őket egymáshoz. Mi a kapcsolat egy idős, ősz asszony és egy fiatal, árva lány között?

Elizabeth Livingstone sosem volt egyedül. Ő egy ikerpár egyik fele, aki arra tette fel az életét, hogy örökre a néma testvérét, Emilyt védelmezze. Utolsó éveire az idős hölgy visszaköltözött gyerekkora helyszínére, és amikor rég nem látott testvére eltűnéséről értesült és elhunyt édesapja naplói kerülnek elő a semmiből, esélye nyílik arra, hogy válaszokat találjon a múltjának homályos foltjaira. Egy baj van, hogy ő már nem tudja őket elolvasni. Egyezséget köt tehát Morgannel, hogy olvassa fel neki édesapja emlékeit. Ezáltal megismerhetjük Elizabeth fiatalkorát, életét a világítótorony őrének lányaként és a szótlan, furcsa Emily védelmezőjeként egy szinte lakatlan szigeten, ahova csak alkalomadtán keveredtek emberek a közeli városból. Az idős nőt hirtelen az emlékei közül olyan hegedűszó rántja ki, amit életében csak egy embertől hallott - honnan ismerheti Morgan ezt a dalt, amit még sok évvel korábban neki írtak? Honnan ismeri fel a húga rajzait? Ki is ez a nincstelen, árva lány valójában? 

"– Egy ponton mindenki felteszi a kérdést, hogy ki is ő valójában. A helyzet az, hogy nem az a lényeg, ki vagy, vagy hogy ki voltál, hanem az, hogy kivé válhatsz."

A sok kérdésre minden válasz a naplókban rejlik. Egyre több és több dolog tárul fel a homályos múltból - de mi a végső igazság? Szívszaggató történet a sorsról, a családról, a kivetettségről. Olyan könyv, ami garantáltan megpendíti a szívünk húrjait, és mindig többet és többet akarunk belőle, míg végül minden titokról lehull a lepel. Összeáll a teljes kép, mi, olvasók pedig nem győzünk ámulni ennek a történetnek az összetettségén. Csodálatos könyv, és remélem, sok emberhez eljut majd!

Borító:
Címéhez mérten a borító középpontjában egy világítótornyot látunk egy szigetes vidéken, mellette egy lakóházat. Ebből emelkedik ki a háttérbe olvadva egy női alak, aki a távolba néz, mereng - korából adódóan lehet akár a fiatal Elizabeth, de az elhagyatott, magányos Morgan is. Nekem kimondottan tetszik, hiszen lényegre törő, bemutatja a történet főbb vonásait, a színei pedig harmonizálnak egymással.

Összességében:
A toronyőr lányai egy igazán megindító történet a családról, a testvéri szeretetről, önfeláldozásról és a titkokról, melyek önkénytelenül is egyszer napvilágot látnak. Elizabeth Livingstone élete a néma ikertestvére támogatásáról szólt. Idős korában beköltözik egy otthonba, ahol a sors odasodorja hozzá Morgan Fletchert. Az árva lányban az öreg hölgy meglát valamit a múltjából, és szépen lassan kiderül, mégis mi köti össze kettejüket. A válaszokat pedig a toronyőr naplói rejtik, de amit bennük találnak, arra nem hiszem, hogy valaha is fel lehet készülni.

Azoknak ajánlom ezt a történetet, akik szeretik a szívszaggató, retrospektív regényeket, a különleges és lélekig hatoló műveket.

Oldalszám: 336
Kiadó: Könyvmolyképző
Beleolvasó: x

Kedvenc karakter: Elizabeth Livingstone
Kedvenc idézeteim:

"Úgy mesél, hogy azt érzem, meg tudnám érinteni a havat, láthatnám a csillagokat és hallhatnám a csapkodó hullámokat. Kézbe veszi a szitakötők bekeretezett festményét, és az ujjai mozgásától a bőre alatt futó kék erek ugranak egyet. Próbálom elképzelni őt kislányként."

*

"Vászonnadrágját térdig felhajtotta, és úgy hegedült, akár egy ókori görög szirén, de ő nem a tengerészeket, hanem a világítótorony őrének a lányait vonta a bűvkörébe."

Nyereményjáték

A játék során különböző híres világítótornyokat mutatunk be, és a Ti feladatok a leírás alapján megnevezni, melyik országban találhatóak.    

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) 

Az állomás feladványa:
A bájos kis tornyocska a Tourlitis szigetecskéhez tartozó sziklán épült 1897-ben 200 méterre a parttól. A toronyba sziklába vájt lépcső vezet. Az eredeti torony sajnos nem sokáig maradt fenn, a második világháborúban elpusztult. Egy jó ideig világítótorony nélkül árválkodott a szikla, mígnem a kilencvenes években egy olajmágnás újra nem építtette. A másolat lett ennek az országnak első automatizált világítótornya.

A turné állomásai:
06.24. Milyen könyvet olvassak?
06.26. Csak olvass!
06.28. Kitablar

a Rafflecopter giveaway

Ruta Sepetys - Árnyalatnyi remény

HANGULAT                                MOLY                                        2016

"1941-ben a tizenöt éves Lina képzőművészeti iskolába, az első randevúra és a közeledő nyárra készül. De egy éjszaka a szovjet titkosrendőrség erőszakkal behatol az otthonukba, és elhurcolják anyjával, öccsével együtt. Szibériába deportálják őket. Lina apja a családtól elszakítva él át hasonló borzalmakat, majd egy munkatáborban halálra ítélik. Minden elveszett. Linának eközben fogalma sincs arról, miért történnek velük ezek a szörnyűségek. A lány félelmet nem ismerve küzd az életéért, mindent kockára tesz, hogy rajzaival, alkotásaival üzenni tudjon. Reméli, hogy művei eljutnak az édesapjához a börtönbe, és tudatják vele, hogy a családja életben van.Lina és családja hosszú, szívszaggató utat tesz meg, és csak a hihetetlen erő, szeretet és reménykedés segít nekik a keserves napok túlélésében. De vajon elég-e a szeretet, hogy életben tartsa őket?

A magával ragadó, gyönyörűen megírt, valós elemekkel átszőtt történet egy tizenéves lány szemszögéből mutatja be annak a több százezer embernek a sorsát, akik a balti államokban végzett sztálini tisztogatásnak estek áldozatul. A rabul ejtő történet a fiatal olvasóknak feledhetetlen élményt kínál, hiszen az emberi lélek csodálatos természetéről, reményről, szenvedésről, összetartásról és kitartásról szól. A könyv pillanatok alatt a New York Times ifjúsági sikerlistájának élére került." 

Sokan ajánlották már a figyelmembe Ruta Sepetys írónő regényeit: Kalitkába zárt álmok, Tengerbe veszett könnyek és Árnyalatnyi remény. Mind már első hangzásra különlegesnek, de egyben melankolikusnak csengnek. Ám engem mégis az írónő litván származása fogott meg leginkább. Nem olvastam még ilyen nemzetiségű szerzőtől, ráadásul magáról az országról is vajmi keveset tudok, történelemórán is maximum említés szintjén fordult elő, ám az Árnyalatnyi reményből kiderül, ezt a népet sem kímélte a végzet, akárcsak kishazánkat. Két veszélyes nagyhatalom között rekedt, saját sorsáról pedig évtizedeken keresztül maga nem dönthetett. Emiatt a számomra egzotikusnak ható vonás miatt is vettem előre a várólistámon az írónőt és regényeit. És nem bántam meg egy betű erejéig sem. 

Már nagyban folyik a II. világháború, amikor 1941-ben a szovjet titkosrendőrség 20 percet ad a Vilkas családnak, hogy összeszedjék a holmijaikat, hogy aztán elszállítsák őket ismeretlen helyekre. Aznap az édesapa már haza sem jöhetett a munkából, csupán az anyuka és két gyermeke kel útra néhány váltás ruhával a bőröndjükben, nem sokat érő aprópénzzel úgy, ahogy vannak, pizsamában. Ám nem ők az egyedüliek. Ugyan vannak olyanok is, akik az ablakból és a kályha melege mellől nézik végig szomszédaik elhurcolását, és inkább elkapják a tekintetüket, mintsem sorsközösséget vállaljanak velük. Lina és Jonas nem tudják, miért is történik velük mindez, de azzal tisztában vannak, hogy nem szakadhatnak el egymástól. Édesanyjukkal együtt egy dohos marhavagonba tuszkolják őket sok más gyerekkel és asszonnyal együtt, de férfiaknak nyoma sincs. Őket elvitték messze, az ég tudja, hova. Lina amióta ez eszét tudja, híres festő szeretne lenni, csak egy papírfecnire és egy kis grafitdarabra van szüksége, és övé a világ. Nyomokat hagy az édesapjának, reménykedik minden nap minden percében, hogy egyszer újra viszontláthatja szeretett papáját. Ám ahogy telik az idő, úgy halványul el minden, míg végül csupán egy árnyalatnyi remény marad arra, hogy minden rendbe jön. 

"Az óceán fenekéről próbáltuk elérni az eget. Rájöttem, ha felemeljük egymást, talán kicsit közelebb érünk hozzá."

A történet bár egy tizenéves, fiatal lány élettörténetét járja körül és az ő szemszögéből mutatja be az eseményeket, univerzális értékű. Hiszen ez a kislány, ez a család bárki lehetett volna, bármelyik nemzetiségből ebből az időből. Lina alakja magába foglalja a gyermeki értetlenséget a háborúval kapcsolatban, a dacot, amivel ő is részt akar venni a szabadság elnyerésében és a fájdalmat, melyet a sok erőszak okoz egy tiszta lélekben. Érzelmek színes skáláját járja végig a főhős, mire eljut a cselekmény végéig. Mi, olvasók pedig teljes mértékben képesek vagyunk vele együttérezni. Emberséget, empátiát ébreszt, mely gondolkodásra sarkall. 

Brutális korrajz ez a történet. Az írónő naturalisztikusan tárja elénk Lina életkörülményeit, a bűzlő vagonokat, a fáradalmas munka okozta vízhólyagokat, a legyengültség minden testi jelét, az éhség pedig komikus méretűvé válik a regény folyamán. Olyan érzékletesen mutatja be Ruta Sepetys mindezt, hogy szinte az orrunkban érezzük az orrfacsaró szagokat, és halljuk a gyomrok korgását, a pisztolyok lövését. Az expresszív leírások sokként érnek elsőként, de ezáltal válunk mi is a borzalmak részeseivé: csupán 350 oldal erejéig, évtizedek távlatából. Az Árnylatnyi remény úgy mutatja be a II. világháborút, ahogyan egy tankönyv nem képes. Lina és családja által megelevenedik a kor, nem csupán a múlt egy szörnyű darabkájaként gondolunk rá, hanem konkrét alakot ölt. Fájdalmas, szívfacsaró történet, de minden betűje kincset ér.

Borító:
Egyszerű, mégis egyedi, és többletjelentéseivel tökéletesen passzol a történethez. Egy havas tájon mennyi az esélye annak, hogy bármi növény is kiserkenjen? Ez a reménynek lehet a metaforikus ábrázolása, mely mindenhol felüti a fejét, még a legkilátástalanabb helyzetben is. Mindezt keretként foglalja magába a rácsok motívuma, mely a rabság szimbóluma, ami végigkíséri az Árnyalatnyi reményt. 

Összességében:
Az Árnylatnyi remény egy megrázó történet a II. világháború fájdalmas időszakából. Empátiával telve olvassuk Lina és családja hányattatott sorsát és értékeljük ezzel párhuzamosan saját korunkat. Igaz történeten alapuló, egzotikus regény, melyben keveredik a fájdalom és a remény örök sugara. 
Azoknak ajánlom ezt a történetet, akik egy őszinte, mély olvasmányra vágynak, mely formál és épít. Igazi örökséget továbbít. 

Oldalszám: 350
Kiadó: Maxim

Kedvenc karakter: Andrius Arvydas
Kedvenc idézetem:

"Eltűnődtek-e ​valaha is, mennyit ér egy emberi élet? Aznap reggel az öcsémé egy zsebórát ért."

*

 "– Ne félj! Ne adj nekik semmit! Még a félelmedet sem, Lina!"

Szaszkó Gabriella - Beszélj hozzám

HANGULAT                                MOLY                                        2017

"Amy ​Forester élete nem könnyű; úgy tűnik, senki sem érti meg tetteinek mozgatórugóit. Amy a híres íróval, David Penningtonnal él párkapcsolatban. A férfi nem olyan régen publikálta gyerekkori memoárját, amiből ország-világ számára kiderül, hogy Amy korábban az író bátyjával, Chrisszel járt jegyben. David testvére öngyilkosságát követően határozza el, hogy megosztja mindenkivel gyermekkora borzalmait, alkoholista édesanyjuk bántalmazásait és zűrös kapcsolatát Amyvel.Amy a rágalmazások után dönt úgy, hogy megírja a saját történetét, és elmélyed a múlt eseményeiben. Emlékeit a Pennington fiúkról egészen a megismerkedésüktől kezdi, majd elmeséli Chrisszel való kapcsolatát, és azt, hogy milyen is volt egy súlyosan önbántalmazó fiú és drogfüggő testvére mellett élni. Bár az írás ad némi megkönnyebbülést neki, de a visszaemlékezés és Chris halálának közelgő évfordulója feltépi a fájó sebeket. Vajon sikerül majd Amynek a felszín felett tartania Davidet? Túlélheti szerelmük a próbatételt? Egyáltalán lehetséges egy elvesztett személy árnyékában felépíteni egy párkapcsolatot?" 

Szaszkó Gabriella trilógiájának első kötetét még nagyon régen olvastam, évek óta halogattam a folytatást, mert féltem, hogy újból összetöri a szívemet és a lelkemet, továbbá Amy se lett a kedvenc szereplőm a Maradj velem alkalmával. Mégis így befejezve ezt a részt sokkal jobban átérzem, min is kellett neki keresztülmennie. 

"Az emberek nem ismerték a történetemet, nem értettek meg, ezért is fájt minden egyes támadásuk."

Ez után a sor után rá kell döbbennünk, hogy ennek a kötetnek meg kellett íródnia. Enélkül nem érthettük volna meg Amy valódi lelki világát. Ahogy mondani szokás, az éremnek két oldala van. Ez a másik. Ráeszméltem, hogy nem szabad elítélni úgy őt, hogy nem hallgattam meg, olvastam el az ő szemszögéből a történéseket. 
A regény középpontjában többek között az áll: Milyen is két embert egyszerre szeretni? Egy testvérpárt. Akik személyisége hasonló, mégis másként dolgozzák fel a fájdalmat, a gyerekkori sérelmeket, ami miatt pedig teljesen különbözővé válnak. A trilógia második kötete rögtön egy önreflexióval kezdődik, amelyben a megjelenik egy 'könyv a könyvben' effektus, mintha a Maradj velem sorai David Pennington tollából származnának. De a siker terhét nem egyedül a férfinak kell cipelnie, hiszen a publikált regény a nagyközönség elé tárta Amy személyét is, ami alapján az emberek megítélték őt. A sérelmei, a fájdalmai leírására ösztönzi őt David, hogy saját könyvbe fogjon:

"– Írd le! – mondta egyszerűen David. – Ha nem tudsz megszabadulni tőle, akkor ez a legegyszerűbb módja. Hidd el, sokkal tisztábban látod majd tőle a dolgokat."

A történet két idősíkon játszódik: a múlt érzelmekkel és fájdalmakkal teli időszakában, amely egyre halad előre, míg a jelenhez nem ér, amit megpecsételtek a korábbi évek megpróbáltatásai. Szépen lassan kibontakozik előttünk Amy és Chris kapcsolata, a találkozásuk pillanatától indul és egészen a férfi tragikus öngyilkosságáig tart. Egy évtizednél is több idő alatt kialakul köztük egy kölcsönös függőség, nem tudják elképzelni egymás nélkül az életüket. De olvasva a regény arra jöttem rá, hogy külső szemmel ez a viszony egyiküknek sem előrelépés, mégis szükségük van egymásra. Chris a múltjában él, a gyerekkori traumák annyira az életének a részévé váltak, hogy ez a lelkét örökre megcsonkította. Amy pedig praktizáló orvosként sem tudja megfejteni a szív akaratát, hiszen akaratlanul is érzelmeket táplál a vőlegénye öccse iránt. Irigyli a Davidben rejlő vadságot és szabadságvágyat, ami a bátyjából hiányzik. A két testvérből szeretne egy számára tökéleteset alkotni, egyiket sem bírja elengedni, ami visszafordíthatatlan következményeket szül. Mégis a mindhármuk sorsuk teljesen összefonódott. Bizarr helyzet alakul ki Chris halála után, ami bár a levegőben végig ott volt: Amy és David kölcsönös vonzalma. Ennek ellenére valahol logikus is, hogy ők ketten, mindenki mást kizárva, így dolgozzák fel közös szerettük elvesztését, az egymáshoz való közelkerülésük szinte várható is volt. 
Gondolkodásra késztetett ez a regény. Előítéletek nélkül, érzelmekkel és empátiától telve. Chris Pennington minden pillanatban összetörte a lelkemet, és annyira szerettem volna, ha ezennel más végkifejletre jut, mint az előző kötetben. A fájdalmas atmoszféra beránt, de nem húz le, teljesen átjárja az olvasót, megérinti a szívét, ami által az ember átértékeli a saját sorsát. 
Kiemelném még a fantasztikus címadást is. A "beszélj hozzám" szószerkezet többször is megjelenik a regény folyamán, hiszen a könyv kulcsmomentuma a kommunikáció illetve annak hiánya. Sok a történetben a kimondatlan szó, az elhallgatás, az érzelmek ki nem fejezése, ami tragikus végkifejlethez vezet. 

Szaszkó Gabi ismételten egy lélektani mesterművet alkotott. Minden egyes betűje összetört, de nem bírtam letenni. Állandóan a kezemben volt, megsiratott és csak azt éreztem: egyszerűen csak meg szeretném ölelni a szereplőket. 

Borító:
Egy rendkívüli történet olyan borítót érdemel, ami rögtön megszólítja az olvasót, és ez a kép ilyen. Egy nő szemléli New York városát egy padról. Egyszerű jelenet, de mindent elmond, amit el kell mondania. Különösképp a "hozzám" szó "o" betűje bír többletjelentéssel azok számára, akik már a könyv végére értek. Egyszerűen lélegzetelállító alkotás! Akárcsak maga a regény.


Összességében:
A Beszélj hozzám sokkal több egy átlagos tükörregénynél. Attól, hogy más perspektívába került a történet, újabb elemeket tudott az írónő beleszőni a könyvbe, amelyek megleptek és igazán szíven ütöttek. Imádtam minden szavát, egyszerűen a kezembe ragadt, nem akartam letenni. Atmoszférateremtő ereje van ennek a könyvnek! Olyan trilógia, amit mindenkinek el kell olvasnia! Kellő lelkierő kell hozzá, de minden vele töltött perc megéri. 

Oldalszám: 416
Kiadó: Maxim

Kedvenc karakter: David Pennington
Kedvenc idézeteim: 

"Az élet néha a legvadabb meglepetéseket produkálja."

*

"Chris hosszú ideig birkózott a félelmeivel. Ezek közül csak egy volt az óriáskerék. Az árnyak végül győztek, de ő ettől nem lett gyengébb. A legerősebb ember volt, akit valaha ismertem." 

Brittainy C. Cherry - A szív ritmusa

HANGULAT                                MOLY                                        2019

"Amikor először pillantottam meg Jasmine Greene-t, olyan hatással volt rám, mint a hűs, simogató esőcseppek egy forró napon. Én voltam a félénk, visszahúzódó zenész, ő az iskola koronázatlan királynőjeként tündökölt. Nem volt bennünk semmi közös, csak a zenénk és a szívünket gyötrő magány.

Volt valami a szemében, ami azt sugallta, hogy a mosolya nem mindig őszinte. Volt valami a hangjában, ami megadta nekem a reményt valamire, amire mindig is vágytam.

Aztán egyszer csak eltűnt az életemből. Gyorsan és váratlanul, akár egy villanás.Egy örökkévalóság után újra találkoztunk. Ott állt előttem a New Orleans-i utcán.Megváltozott. Akárcsak én. Hideggé tett bennünket az élet. Keménnyé. Elszigeteltté.

De bármennyire is különböztünk egymástól, a darabokra tört lényem meglátta benne a magányosságot. Visszajött, és én tudtam, hogy többé nem engedem el magam mellől." 

Brittainy C. Cherry Az vagy nekem c. sorozata minden egyes darabja a szívemig hatolt. Nem vártam mást a legújabban megjelent regényétől, A szív ritmusától sem. Mint az az oldalon is meglátszik, mérhetetlen nagy rajongója vagyok az olyan romantikus történeteknek, amelyekben fontos szerepet játszik a zene, hiszen az én életemben is hasonló előkelő helyet foglalnak el a hangszerek illetve az éneklés. Ezért biztos is voltam benne, hogy az írónő ezennel talán az eddigieknél is jobban a lényemhez szól majd. És ez pontosan így is történt.
New Orleans szívében található egy utca, ami mindent megváltoztat Jasmine Greene életében. Ott hallotta meg először Elliottot szaxofonon játszani, a legszebb zenét, amit valaha érzékelt. A csenevész színes bőrű fiút már látta korábban a gimnázium folyosóin, de sosem hitte volna, hogy ekkora tehetség lakozik egy ilyen vékonyka emberben. Jasmine-ben szintén ott rejtőzik a zene, hiszen édesanyja már születése óta az énekesi pályára szánta a lányát, ám a nagyközönség nem vevő a soul irányzatára, millió az egyhez, hogy valaki híres lehessen ebben a zsánerben, így Jazznek választania kell: követi a szívét, amely a soul felé húzza, vagy eladja a lelkét a hírnévért. Elliott és Jasmine egyre közelebb kerülnek egymáshoz a zene hatására, rá kell döbbenniük, hogy a szíveik ritmusai egymásra hangolódtak. 

"Az ember nem látja a zenét, hanem érzi. A zene ugyanis nem szín. A zene minden sztereotípia felett áll."
 
Ám emellett a regény tökéletesen a szemünk elé tárja a világban meglévő gonoszságnak már a tinédzserkorban fellépő változatát. A bullying új értelmezést nyer ebben a történetben. Elliottnak és nővérének, Katie-nek nap mint nap állniuk kell a megpróbáltatásokat, amiket a gazdag, erős felsőbb évesek úgy gondolnak, megtehetnek a bőrszínileg tőlük különböző társaikkal szemben. Elliott minden alkalommal kiáll ellenük, megpróbálja megvédeni nővérét, családját, becsületét, de alul marad mindig a küzdelemben. Hiszen vékony és gyenge. A bántalmazásoknak pedig csak egy tragédia képes véget vetni. És bár a tettes rács mögé került, Elliottban a bűntudat és a tettvágy dolgozik, mindent megtesz azért, hogy többé ne legyen ő a kicsi, vézna fiú, aki nem tudja megvédeni a szeretteit, ezért rendszeresen edz és izmot növeszt. Elszigetelődött a társadalomtól, eltört a lelkében valami, amit helyrehozhatatlannak vél.  Egészen addig, amíg újból megjelenik a remény egy hat éve nem látott személy alakjában. 
A szív ritmusa egy olyan történet, ami akaratlanul is megváltoztat az olvasóban valamit. Empátiát ébreszt benne, szeretetet a szereplők felé, vágyat a zene iránt, és elgondolkodtatja minden betűje őt. Többen ajánlottak nekem a százas zsepit az olvasás mellé, és most én is ezt tanácsolom nektek. E mellé a regény mellé a legjobb társ egy nagy csomag zsebkendő és egy forró ital. Garantáltan könnyeket fakaszt a szembe, összetör az a világ, amit bemutat, de mindeközben haza is találunk. Megtanulunk igazán szeretni, értékelni az adottságainkat, nyitni a bennünket körülvevők felé, gondoskodni másokról, és hogy mit jelent az otthon valójában. 

Karakterek:
Jasmine egy végtelenül jószívű lány, aki mindennél jobban csak boldoggá szeretné tenni az anyját. Követi a döntéseit, beteljesíti az akaratát, feladja önmagát, csak hogy az, aki a világra hozta, végre szeresse. Ám amikor több mint 20 esztendőt erre tett fel, elgondolkodik, vajon jó úton jár-e, hiszen a szíve visszahúzza New Orleansbe. Ugyanakkor nemcsak az alázatáért és jószívűségéért csodáltam, hanem egy olyan főszereplőt ismerhettem meg a személyében, aki hisz abban és képes is arra, hogy a világot egy jobb hellyé teremtse. Elliott pedig maga a szeretet és önfeláldozás. Rá volt szüksége Jazznek. Rá és a zenére. A fiúnak meg őrá, hogy a mindennapjaiba fényt csempésszen. 

"Te vagy a zene egy süket világban, és a szívem azóta dobog újra, hogy te itt vagy, velem."

Borító:
A magyar borító nyilvánosságra hozatala után nagy port kavart a kép, hiszen effektekkel próbáltak rajta segíteni, de mégsem sikerült történethűre alkotni a rajta lévő alakot. A színeit is megváltoztatták, itt a barna uralkodik rajta, míg az eredeti rózsaszín-lilás árnyalatokban pompázik. 
Ám azt kell mondjam, nekem a hazai külső jobban tetszik mindennek ellenére. Bár a külföldin passzolnak a bőrszínek, a két alak akár Jasmine és Elliott is lehetne, mégis a főmotívuma, a zene hiányzik nekem arról a képről. Ugyan halovány kotta formájában megjelenik azon is, a magyar borító a fehér bőrű szaxofonossal és a barna színvilágával sokkal jobban átadja a regény atmoszféráját, mint a lilába bújtatott romantikus pár. 


Összességében:
Egy szívhez, lélekhez szóló szerelmi történet arról, hogyan talál ránk az az ember, aki az otthont jelenti számunkra. Gyönyörű alkotás a zene gyógyító, ható erejéről és a jazz halhatatlanságáról. 
Nem csalódtam még Brittainy C. Cherryben, mindig formált, épített a regényei által, ahogyan most is. Empátiát ébresztett bennem, tanított és könnyeket fakasztott a szemembe. 
Hogy milyen az, amikor két szív harmóniája egy ritmusra jár? Azt megtudhatod ebből a csodából.

Oldalszám: 440
Kiadó: Libri

Kedvenc karakter: Elliott Adams · Jasmine Greene · Ray Gable
Kedvenc idézeteim:

"Mert az ő szemében én voltam a sztár, az éjszakai égbolton ragyogó legfényesebb csillag."

*

"– Te vagy a legkedvesebb zeném – suttogta. Aztán felnézett rám az őzikeszemével, és egy apró mosoly jelent meg az ajkai körül. – Mindig is te voltál."

*

"A zenéje gyönyörű volt, de egyben fájdalmas is. Addig fogalmam sem volt, hogy létezik fájdalmas szépség."

Rachael Lippincott - Két lépés távolság

HANGULAT                                MOLY                                        2019

"Szerethetsz valakit, akihez sosem érhetsz hozzá?

Stella Grant élete minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, és ő nem olyan, aki kockáztatni merne. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe a vad Will Newman, akinek rakoncátlan tincseitől és csodás kék szemétől Stella gyomra azonnal szaltózni kezd. Azonban a fiú éppen az, akitől a lánynak mindenképp távol kéne tartania magát, hiszen már a lehelete is életveszélyes lehet a számára. De mi van, ha a szívük és zsigeri vágyódásuk egyre közelebb húzza őket egymáshoz? Ha csak egy kicsit lefaraghatnának a távolságból… 

Vajon két lépés tényleg olyan veszélyes lenne, ha egyszer csak így nem törik össze a szívük?" 

Féltem ettől a történettől. Sokszor sikerült megégetnem magamat már az adaptációkkal, és főleg azután, hogy az After - Miután filmet ennyire elrontották, nem mertem beülni a Két lépés távolságra. Ami utólag nézve nagy hiba volt. Nemrég mégis sikerült rávennem magamat, hogyha már rá vagyok ennyire kattanva a filmekre, akkor ezt sem halogathatom tovább. Ez pedig szép kis láncolatot indított útjának. 

Kezdjük kronológiai sorrendben,  beszélek először a filmről. 

Igaz, engem nem nehéz megsiratni, de a Két lépés távolság ennél a szintnél tovább juttatott. A második felét nézve végig patakokban folytak az arcomon a könnyek, megállíthatatlanul. Bucisra sírtam a szememet, annyira szívhez szóló Stella és Will története. Haley Lu Richardson tökéletesnek bizonyult a főszereplő lány szerepére, és tökéletesen simult bele Stella sokszor dirigáló, de csupa szív jellemébe. Cole Sprouse-ról pedig nem is kell sok szót ejtenem, hiszen ha elkezdem, akkor nincs megállás. Egyre több helyen tűnik fel a neve manapság, és nem is csoda. Emlékszünk még Ross Geller kisfiára, Benre? Vagy Codyra, a hajón élő ikerpár stréberebbik felére? Azóta egész karriert futott be, és van egy olyan érzésem, hogy még sok szerep áll előtte. Will Newman lázadó, de szívélyes jelleme pont passzolt hozzá. 
Kielemeztem a két főszereplőt, jöjjön minden más! A film jól átadta a kórház melankolikus, szabályokkal teli, mégis otthonszerű lényét, így még többet tudott adni a nézőnek. Mondjuk könnyeket. Sok-sok könnyet. A keretszerű kezdés és zárás bevezetett, majd kivezetett a történetből, átadta a hangulatot, és demonstrálta az érintés fontosságát a hétköznapokban, valamint milyen az, ha ez egészségügyi okokból nem történhet meg. 

"Ha meg fogok halni, akkor szeretnék élni egy kicsit előtte.Végül úgyis meghalok, de csak utána."

Egyre több betegségközpontú, sokszor romantikus történetet ismerhetünk. Van a Minden, minden, az Éjjeli napfény, Love story, Csillagainkban a hiba, és még annyi, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Kérdés, hogy tudnak-e ezek újat mondani? Története válogatja. Meg gondolom személye is.  De az biztos, hogy mindnek egy a szándéka: megsiratni az olvasót, vagy filmnézőt. 
Mint már említettem, ez nálam sikerült is.

Nagyon örültem, hogy a film könyvhűen lett elkészítve, amiért az írónő köszönetet is mond a készítőknek. Ritkán találkozik az ember ennyire jól megcsinált adaptációval, mint a Két lépés távolság. A történet, mint már mondtam, az elején magával ragadott, a karakterek bár nem a legegyedibbek a könyvvilágban (szabálykövető lány és szabályszegő rosszfiú), mégis abszolút szerethetőek voltak, és rögtön a szívemen kezdtem viselni a sorsukat. Ehhez hozzájött a könyvélmény, az írónő könnyed, fiatalos stílusa, ami igazán üdítő volt ezen a nyári délutánon. 

A varázslatos teljes történet megértéséhez a filmhez a könyv adta hozzá azt a bizonyos pluszt. Hiszen itt megjelenik Will szemszöge, az édesanyjával való kapcsolata, az álmai, az élethez való hozzáállása, ami a filmben csak részlegesen jelent meg. 

Így én mindenképp azt tanácsolom, hogy a könyvet ne hagyjátok ki, de a filmet sem! Ezek erősítik egymást, ahogyan annak lennie kell. :)

Összességében:
Stella és Will megrázó szerelmi története összeszorította a szívemet, katarzist váltott ki belőlem, és nem hagy nyugodni a folytatása. A Két lépés távolság különleges darab a hasonló témájú könyvek között. Gördülékeny stílusban íródott, nyári délutánokra tervezett regény, ami garantáltan könnyeket csal az ember arcára. Felhívja a figyelmet a mai világban is jelenlévő tüdőbetegségre, akaratlanul is tanít bennünket úgy, hogy észre sem vesszük. Empátiát ébreszt a lelkünkben.
Azoknak ajánlanám, akik egy könnyed, de tartalmas könyvre vágynak, kikapcsolódásra, szinte játszva tanulásra. :)

Oldalszám: 272
Kiadó: Maxim

Kedvenc karakter: Will Newman és Stella Grant
Kedvenc idézeteim: 

"Annyira cuki, hogy úgy érzem, a légzésfunkcióim újabb tíz százalékot esett."

*

"Elegem van abból, hogy anélkül élek, hogy tényleg élnék. Elegem van abból, hogy akarok dolgokat. Sok minden nem lehet a miénk. De ez igen.Tudom."

*

"Ha ez minden, amit kaphatunk, akkor ragadjuk meg!"

Amy Harmon - Homokból és hamuból

HANGULAT                                MOLY                                        2019

"Olaszország, 1943. 

Tombol a második világháború, az ország nagy részét megszállták a németek, a zsidó lakosságot deportálás és megsemmisítés fenyegeti. Évekkel ezelőtt Eva Rosselli és Angelo Bianco szinte testvérekként nevelkedtek, majd egymásba szerettek, ám a körülmények és a vallásuk elválasztotta őket egymástól. Hosszú idő után találkoznak újra: a zsidó származású Eva a Gestapo elől menekül, s nincs kihez fordulnia. Angelo felszentelt pap, s úgy dönt, befogadja a lányt a kolostorba. Eva rádöbben, hogy a katolikus egyház rajta kívül még sokaknak nyújt menedéket. A világ lángokban áll, az emberek nélkülöznek, és a két fiatalra is sorozatos megpróbáltatások várnak. Gyötrelmes választások elé kerülnek, mígnem a sors és a szerencse közbeszól, és életük legnehezebb döntését kell meghozniuk."

Úgy tűnik, Amy Harmon specialitása azokba az időkbe helyezni a történeteit, amiket a világtörténelem mélypontjainak is nevezhetnénk. Az Arctalan szerelem cselekménye a 2001-es terrortámadás idejére tehető, a Homokból és hamuból, a második kötetem az írónőtől, pedig a második világháború ideje alatt játszódik. Mindezeket korszerűen ábrázolja, az olvasásaikkor a kellemes időtöltést vegyíthettem a hasznossal, és az volt az érzésem, mint kiskoromban: játszva tanultam. Az életről, a vallásról, a szerelemről, a történelemről.
A regény bemutatja, hogy egy fiatal zsidó lány miképpen válik egyik napról a másikra a társadalom, a rendszer ellenségévé önhibáján kívül. Eva sorsán keresztül Amy Harmon szembesít bennünket a kor elvárásaival és cselekedeteivel, amikor a város, ahol egész életedben éltél egyszer csak egy törvénynek megfelelve úgy tesz, mintha nem is emberei lény lennél. Megfosztanak a jogaidtól, az állampolgárságodtól és bujdosni kényszerülsz. Emellett Eva a szerelemben sem lehet sikeres, egyrészt a törvény miatt, másrészt a papi eskü miatt, amelyet Angelo az Úr színe előtt tett. A férfi egész életen át szerette a lányt, együtt nőttek fel, de az elvárások miatt inkább elnyomta az érzelmeit, és felöltötte a reverendát. Azonban eldöntötte, hogy mindig gondoskodni fog Eváról, és ennek ellenkezőjére egy törvény sem kényszerítheti.

"Van annak jelentősége, hogyan imádkozunk, ha az odaadásunk őszinte, ha Isten iránt érzett szeretetünk ahhoz vezet, higy szeressünk, szolgáljunk, megbocsássunk, és jobbá váljunk?
Azt hiszem, van. Sajnos van. Mert engem meg is ölhetnek az imáim miatt."

A regény által megismerhettem a II. világháborút egy olyan oldalról, amelyet a történelem órán nem mesélnek el. Eva és Angelo rögös ösvénye és élete személyessé valamint elevenné tette számomra a szörnyűségeket, amik ezt a kort jellemezték. Egy kiragadott pár élettörténete a sok hasonló hányattatásokat elszenvedő szerelmesek sokaságából. Hiszen nem egy példát láthattunk magában a regényben is.
A prológus rögtön úgy indul, hogy letehetetlen legyen számunkra akár egy percre is letenni a könyvet. Ezután kezdődik el igazából a történet, visszanyúl a kezdetekhez, retrospektív elbeszélésmódban bemutatja a két fiatal gyermekkorát, hogyan is került Angelo Amerikából Olaszországba a Rosselli családhoz, és miként is válnak ketten elválaszthatatlanokká. Aztán kirobban a második világháború és a német-szövetséges Olaszország is kitaszítja a zsidó származásúakat.
Eva és Angelo szívhez szóló története, néhol fájdalmas, máshol katartikus élményt nyújt az olvasójának, aki ezáltal megismerheti a háború éveinek borzalmait jobban és személyesebben, mint eddig bármikor.

Karakterek:
A regényben szereplő összes karakter különböző sorsokat mutat be. Felix, Camillo, Eva, Angelo és sokan mások, egyes mellékszereplők, akiknek a története sokszor fájdalmas, de olykor reményt nyújtó volt. Ez a kor, amikor az értékrendek felcserélődnek, a besúgó kapja a jutalmat és a segítségnyújtó ember pedig a társadalom elitje számára erkölcstelenné válik. És ebben a kifordult világban próbál az ártatlan, ám bátor Eva és az önzetlen Angelo helyt állni minden veszedelemmel szembenézve. Könnyű megszeretni őket és szívünkön viselni a sorsukat.

"– Ha tehetném átvenném tőled… magamra venném… Átvállalnám a fájdalmadat, és viselném helyetted. – Boldogan tűrné a bánatot, ha ez azt jelentené, hogy Evának nem kell."


Borító:
Csodálatos alkotás lett a végeredmény, én a domináló sötétzöld színhez a katonaság jelentését társítottam, ami úgyszintén uralja a történetet. Az előtérben szereplő pár akár a felnőtt Eva és Angelo is lehet, a háttérben látható Firenze városa pedig megadja a könyv helyszínét. Minden látható rajta, aminek kell. Öröm a polcomon látni!


Összességében:
A Homokból és hamuból egy szívszorító történet a II. világháború idejéből. Egy szerelmespár, akik útjában nemcsak a reverenda, hanem a törvény és a korra jellemző eszmék is állnak. Amy Harmon korhű és számunkra is tanulságos képet alkotott a 20. század közepéről, olyan oldalról világította meg az eseményt, mint más eddig nem. A mindezt elszenvedő emberek szemszögéből.
Az egész történetet hatalmas kutatómunka előzte meg, a regényben valóságos, létező személyek is megjelentek, akik valóban elkövették a könyvben leírtakat. Fantasztikus élmény volt, de közben tragikus és fájdalmas is tudva azt, hogy ezek nem írói eszme szüleményei. Évtizedek és egy valóság választott el a történettől, mégis katartikus volt és megrázó. Mestermunka és újabb kedvenc regényem született.
Ajánlom mindenkinek, akik nyitottak és érdeklődőek egy olyan történetre, ami felkavar és elgondolkodtat.

Oldalszám: 520
Kiadó: Libri

Kedvenc karakter: Angelo Bianco · Eva Rosselli

Kedvenc idézeteim: 

"Vannak napok, amikor a hit túlságosan fájdalmas."

*

"Egy dolog megölni valakit, és egészen más dolog megalázni, lealacsonyítani, úgy hántani le róla a méltóságát, mintha a húsától fosztanák meg. Aki megteszi az elsőt, az gyilkos. Aki pedig megteszi a másodikat, az szörnyeteg."

*

"– Van a félelemnél szörnyűbb dolog is – jegyezte meg elkomolyodva a nő. Hirtelen támadt szomorúsága váratlanul érte Evát.
– És mi az? – kérdezte halkan.
– Sokkal rosszabb, ha az ember beletörődik. Ha fél, akkor legalább tudja, hogy még mindig élni akar."

*

"Ha egy csecsemőt elutasít az anyja, a gyermek sokszor akkor is meghal, ha egyébként az alapvető szükségleteiről gondoskodnak. Egy elutasított gyerek egész életében másoknak próbál meg örömet szerezni, sosem magának. Egy visszautasított nő gyakran megcsalja a párját, csak hogy kívánatosabbnak érezze magát. Egy visszautasított férfi csak ritkán tesz újra kísérletet, nem számít, mennyire magányosnak érzi magát. Az elutasított emberek bebeszélik maguknak, hogy az egészre rászolgáltak – ha másért nem, hát azért, hogy értelmet találjanak egy értelmetlen világban."

Ashley Woodfolk - Ami utánad maradt

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"A zene ​hozta össze Autumnt, Shayt és Logant. A halál akarja őket szétválasztani. Autumn mindig is tisztában volt önmagával. Tehetséges művészpalánta, lojális barát. Shay két dologban definiálta személyiségét: az ikertestvérével, Sashával való kapcsolatában és a zene iránti rajongásban. Logan pedig sosem félt szerelmes dalt írni, ha a szerelmi élete éppen nem alakult túl fényesen. De amikor mindannyiuk életében bekövetkezik a tragédia, a zene valahogy egyikük számára sem jelent vigaszt. Logan képtelen lekattanni a halott barátja vlogcsatornájáról. Shay úgy érzi, nem tud új tartalmat szolgáltatni zenei blogjára. Autumn pedig olyan üzeneteket ír, amelyekre már sohasem kaphat választ. Mindannyian azon tűnődnek, mi lett volna, ha ez nem történik meg. De mivel megtörtént, arra a kérdésre kell választ találniuk, hogyan tovább…"

Mindenszentek és Halottak napja környékén járva azt hiszem, ez egy tökéletes könyv arra, hogy átéljük a gyász összes fázisát a regény főhőseivel együtt és ez által mi is emlékezzünk a saját elvesztett szeretteinkre. 

Autumn, Logan és Shay a főhősei a regény egy-egy cselekményszálának. Látszólag csak három fiatal, akik nem ismerik egymást, viszont egy közös van bennük: mindhárman elvesztettek egy számukra fontos személyt.

Autumn a legjobb barátnőjét gyászolja, aki egy autóbalesetben vesztette életét. A temetés, a gyász számára egy lelki Kálvária, ami egyre közelebb viszi őt Tavia bátyjához, Dantéhoz. Az ő sorai sokszor E/2.-ben az elvesztett barátnőjéhez szólnak, feleleveníti az együtt töltött pillanatokat és felteszi a kérdést: Lehet egy baleset valakinek a hibája? 

Logan első szerelmét, Bramet a fiúöltözőben találták holtan. A vizsgálatok öngyilkosság jeleit azonosították be. De vajon mi eredményezte a fiúnak ezt a döntését? Logan a sötétben tapogatózik, hiszen egy ideje szakítottak már a sráccal, nem volt a mindennapi életének szerves része. Mégsem tudja kiverni azóta a fejéből. Hirtelen elvesztett minden számára fontos dolgot. A szerelmet, a zenét és az ihletet. Maradt neki a fájdalom, a hiányérzet és ezt az űrt kitöltő káros szenvedélyek. 

Shay ikertelen. Testvére, Sasha a leukémia elleni harcban maradt alul. A lány el sem tudja képzelni az életét az ikre nélkül, hiszen minden együtt csináltak. Az egyetlen mentsvára a blog, amin bandákat értékeltek, és amit közösen vezettek. Shay a testvére halála óta eltávolodott a barátaitól, elmenekül mindentől, ami Sashára emlékezteti őt. De ez meddig folytatódhat?

"Szeretni valakit néha félelmetesebb, mint elhagyni." 

Mindhárom történetben megtapasztalhatjuk a gyász fázisait, a barátok és a támogatások gyógyító erejét, a zene fontosságát az ember életében. Ashley Woodfolk gyönyörűen átadja a főszereplőkben lejátszódó vegyes érzelmeket. Hamar beköltözött a szívembe a történet, és ez csak erősödött, mire a végére értem. Ez a regény az ember legbelsőbb részéhez szól, ezt pedig nem tudja másképpen, csak egy erős, mondanivalóval rendelkező, mégis izgalmas cselekménnyel, hiszen végig bennünk lakozik az az érzés: Mikor ér össze a három történet?

Úgy gondolom, hogy Ashley Woodfolk egy nem elégszer emlegetett, mégis fontos témát választott az első könyvéhez. Hiszen a gyász fázisain keresztülmenni felnőttként is nehéz, nemhogy tinédzser korban, amikor amúgy is szinte minden, még maga az ember is változások sokaságán megy keresztül. Hogyan dolgozzák fel ilyen fiatalon a veszteséget? Erről szól az Ami utánad maradt minden tabut maga mögött hagyva. 

Véleményem szerint nincs elég figyelem fordítva ennek a könyvnek, pedig kellene. A fiatalok nyelvén íródott fiataloknak, mégis tele van olyan mondanivalókkal, amik segíthetik az embert előre. Különleges történet, egyedi és könnyfakasztó. 

Akaratlanul is átéljük újra a saját fájdalmunkat, felelevenítjük a saját gyászunkat. Ez egy olyan történet, amit mindenki átélt már, vagy ha még nem, sajnos fog. Emlékezzünk az előttünk álló napokban nem csak a saját elvesztett szeretteinkre, hanem Taviára, Sashára és Bremre is. 

Karakterek:

Az írónő számára nincsenek tabutémák. Karakterei kinézetével és jellemével is próbálja kimutatni a különbözőségeiket. Adott egy ázsiai származású és egy fekete, afroamerikai lány, valamint egy vörös hajú, a körmét festő, meleg srác. Lehetne ennél előítéletrombolóbb? 

Autumn a kedves, visszahúzódó művészlélek, aki mindig csak barátnője árnyékának érezte magát, azonban ez nem vett el a barátságuk értékéből. Egyedül elveszett, azonban ez a tragédia rámutat arra, hogy vannak, akik mellette állnak. Közelebb került nővéréhez, mint valaha bármikor, Dante pedig végre előállt az érzelmeivel. 

"Hogy mondanád el valakinek, hogy az arca a te iránytűd, a sarki fényed, anélkül, hogy totál idiótának nézzen?" 

Shay az ikerpár tomboló természetű, kissé irányításmániás fele. Immáron egyedüli tagja. El sem tudom képzelni, milyen lehet olyan valakit elveszíteni, akit szó szerint már születésed előtt is ismertél, hiszen egy anyaméhen osztoztatok. Mindig veled volt, aztán hirtelen már nincs. Mintha egy részed halna meg vele együtt. Természetesen nem lehet a veszteségeket rangsorolni, Shay fájdalma volt számomra a legkegyetlenebb érzés. Szerencsés lány, amiért ilyen baráti körre tett szert, akik ennyire vigyáznak rá és óvják, féltik őt. Rohan nagy kedvencem lett a regény során, a legjobb barát, akit az ember magának kívánhat. 

Logan pedig a befeleforduló rocksztár, aki a gyászát az italba próbálja fojtani. Hirtelen haragú, robbanékony személyiség. Meg kell békélnie a múltjával ahhoz, hogy tovább tudjon lépni a jövőbe. 

Borító:

Gyönyörű. Első pillanatban beleszerettem. A fehér alapon a színes felhő átad mindent, amit kell. Az olvasó azt lát bele, amit szeretne, nincs meghatározott jelentése. Számomra a színkavalkád az érzelmi sokszínűséget jelképezi, mi mindenen kell az embernek keresztülmennie, mi mindent él át a gyász folyamatában. Csodaszép.

Összességében:

Az Ami utánad maradt egy szívszorító, valóságos történet a gyászról, fájdalomról és arról, hogyan dolgozza fel mindezt három tinédzser fiatal. Mély mondanivalója tanító jellegű, mégsem erőlteti az olvasóra, hagyja, hogy ő a sorok között fedezze fel a számára hasznos elemeket. 

Már az elején a szívembe zártam a történetet. Megsiratott, formált és megérintette a lelkem.
Mindenkinek ajánlom, hogy ismerkedjen meg Autumn, Shay és Logan történetével.

Ha az ajánló felkeltette az érdeklődésed, a regény a BOOK24 online webáruház oldalán 16% kedvezménnyel rendelhető meg, és akár már másnap a kezedbe veheted! 


Oldalszám: 300

Kiadó: GABO

Kedvenc karakter: Rohan Malik

Kedvenc idézetek:

"Amennyire jó érzés, ha van valakid, akinek ugyanannyira szüksége van rád, mint neked rá, pontosan annyira tud fájni az elvesztése."

*

"Holnap lesz a szülinapod, és ettől legszívesebben porig égetném a világot. Ennek a napnak nem szabadna létezni, ha te nem vagy, hogy megéld."

*

"(…) a halál nem válogat, és nem uralhatunk mindent, kivéve, hogy hogyan birkózunk meg vele." 

*

"Ebben a szobában mindenkinek hasonlóképpen hiányzik egy darab a szívéből, a maga elviselhetetlen, megmagyarázhatatlan módján." 

Budai Lotti - Shirzan bosszúja

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"Egy kegyvesztett asszony az angol trón ellen.

A Shirzan bosszújában folytatódnak Louise Elsfield kalandjai, akit az átélt tragédiák kétségbeesésbe taszítanak. Ám, egy titokzatos indiai férfi keze utána nyúl és visszahozza a fényre. Az asszony és a vonzó Azam herceg között szenvedélyes viszony veszi kezdetét, amit a herceg féltékeny felesége nem néz tétlenül. Louise végül a halál torkában ébred fel a szerelmes álomból, hogy visszatérjen a forrongó Angliába és bosszút álljon boldogtalansága okozóján. Főhősünk hamarosan a király hatalmának megdöntésére szövetkező nemesek oldalán találja magát. Újabb veszélyekbe és kalandokba sodoródik, s mindeközben bosszúja beteljesítése érdekében kénytelen lesz saját testét is fegyverként bevetni."

Hónapok teltek el addig, míg az Ágyas és úrnő 2. részét a kezembe nem vettem. Ennek csupán egy indoka volt: Budai Lotti úgy összetörte a szívemet a Shirzan szerelmével, hogy utána időbe telt, míg az apró darabkák újra eggyé formálódtak. És bevallom, ezek után féltem a kezébe adni újra, mert biztos voltam benne, hogy szem nem marad szárazon és a szívem sem marad épen a végére. Ez pedig pontosan így lett. 

Louise Elsfield kalandos utazása és célja, hogy megtalálja és megmentse férjét fájdalmas véget ér. A nő egyedül marad az idegen emberek és kultúra között, ráadásul a szívén is hatalmas éket vert a szenvedés. Első helyszínként visszatérünk a mesés Indiába, kelet varázsa ismét magába szippant bennünket, olvasókat is. A letargikus állapotú Louise úgy érzi, semmi sem köti már ehhez a világhoz, azonban az egyre több együtt töltött idő Azam herceggel egy igazi álomba repíti őt, amelyről azonban tudja a nő, hogy véges. Őt Angliában várják haza a fiai és a barátai, meg a bosszúja, amire már indulása előtt vágyott. Azonban elég lesz a szerelem, hogy távol tartsa Louise-t igazi otthonától? 

"– A kétségbeesés legsötétebb bugyrába nem hatol be a napfény, herceg – felelte Louise csendesen." 

Hosszú út áll előtte, hogy még időben és épségben Londonba érjen, de nem tud minden múltra emlékeztető dolgot hátrahagyni. Vele tart a keleten megkedvelt Alysha, aki bátran vállalta a végeláthatatlan hajózást és az új kultúra megismerését az úrnőjéért, valamint egy pici leányzó, aki új életet kezdhet távol Indiától. Két dolog vezérli Louise-t előre: a gyermekei és a bosszúja. Eközben trónfosztás készülődik, az angol nép a saját kezébe szeretné venni a sorsát, és ha ez azzal jár, hogy II. Jakab ellenében szervezkednek és új uralkodót ruháznak fel királyi címmel, akkor megfizetik az árát. Így ez a második rész a bosszú kiteljesedését, és főleg az angol arisztokraták helyzetét, főszereplőnk áldozatvállalását helyezi előtérbe teljesen valósághűen, izgalmasan és sokszor szívet tépő módon.

Imádtam, hogy mindig meg tudott lepni egy újabb fordulattal. A szívemhez szólt, és még mindig alig találom a megfelelő szavakat arra, hogy átadjam ennek a regénynek a csodálatosságát. Lotti igazi drágakő a történelmi romantikus szerzők között! Hitelesen adja át a kor minden egyes mozzanatát, különböző kultúrákkal ismertet meg bennünket, és egy hihetetlenül fordulatos, ám tanulságos történetet mutat be Louise által, akivel hamar szimpatizálhatunk, hiszen egy bátor és erős nő, aki a végletekig küzd. Egy igazi Shirzan.

"Aznap, mikor magadhoz hívtál, egy viharos tengeren hánykolódó hajótörött voltál, aki kis híján összezúzta magát az éles sziklákon… A karjaim közt megnyugvást találtál, menedéket. De én nem akarok a te mentőcsónakod lenni többé. Hanem egy kikötő, ahova végleg hazatérhetsz." 

A legkülönbözőbb érzelmeket hozta ki belőlem ez a regény. Louise-val osztoztam a könnyein, a mosolyán, a honvágyán és a bosszúvágyán. Néhány száz oldal erejéig eggyé válhattam ezzel a csodálatos karakterrel, aki egy igazi példakép az olvasójának.
Azonban a könyv nem ér véget a lázadással, a bosszúval, hanem jobban megismerkedhetünk főhősnőnk családi hátterével, az évtizedek múlásával, a fiaival, Henryvel és Jimmyvel, valamint választ kapunk arra a kérdésünkre is: Vajon Louise megtalálja a boldogságot?
Egy szívhez szóló történet tökéletes befejezését kaphattuk meg a Shirzan bosszújával. Bár Budai Lotti még az utolsó oldalakra is tartogatott számunkra nem várt fordulatokat, a végső sorok úgy értek véget, hogy el tudjuk engedni Louise kezét, és tekintetünk az írónő legújabb regénye felé tévedhessen,  A nyugati szerető felé. Alig várom, hogy megtudjam, mit rejteget!

Karakterek:
Ebben a kötetben Louise három oldalát ismerhettük meg. A fájdalmas szívű feleséget, a bosszúszomjas asszonyt és a szeretetteljes édesanyát. Teljesen át tudtam érezni minden belső tusáját. Egy rettentően bátor nőt ismerhettem meg a személyében, aki a megtestesült Shirzan. Rendkívüli személyiség, a kitartásából pedig rengetegen erőt tudunk meríteni. Inspiráló regényhős.


Borító:
Lenyűgöző. Ez a mérhetetlen szépség csakis egy csodát tartalmazhat. Örülök, hogy a polcomon tudhatom, és bármikor levehetem csak úgy megcsodálni.


Összességében:
Egy gyönyörű, ám szívszorító lezárása egy meseszép, korhű történetnek. Louise kalandja a Shirzan bosszújában sem kevésbé veszélyes és akadálymentes, mint az első kötetben. Hiszen a bosszúja vért kíván, célja elérése érdekében pedig bármire képes lenne.
Egy kiszámíthatatlan, lelket megrázó regény, amelyet minden történelmi romantikus kedvelőnek egyszer az életben el kell olvasnia. Budai Lotti egy kiemelkedő csillaga a kortárs irodalomnak!
Nagyon ajánlom a duológiát mindazoknak, akik szeretnének egy kihívásokkal teli utazás részesei lenni, megismerni egy inspiráló főhősnőt, vagy egy garantáltan letehetetlen regényt olvasni.

Oldalszám: 440

Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Louise Elsfield

Kedvenc idézetek:

"Légy boldog, hogy létezett valaki a földön, aki így szeretett téged." 

*

 "A képzelet gyakran sötétebb démonokkal gyötri elménk, mint az igazság…"

*

"– A fél világot is bejárhatja az ember, ha nincs hova hazatérnie."