Szaszkó Gabriella - Beszélj hozzám

HANGULAT                                MOLY                                        2017

"Amy ​Forester élete nem könnyű; úgy tűnik, senki sem érti meg tetteinek mozgatórugóit. Amy a híres íróval, David Penningtonnal él párkapcsolatban. A férfi nem olyan régen publikálta gyerekkori memoárját, amiből ország-világ számára kiderül, hogy Amy korábban az író bátyjával, Chrisszel járt jegyben. David testvére öngyilkosságát követően határozza el, hogy megosztja mindenkivel gyermekkora borzalmait, alkoholista édesanyjuk bántalmazásait és zűrös kapcsolatát Amyvel.Amy a rágalmazások után dönt úgy, hogy megírja a saját történetét, és elmélyed a múlt eseményeiben. Emlékeit a Pennington fiúkról egészen a megismerkedésüktől kezdi, majd elmeséli Chrisszel való kapcsolatát, és azt, hogy milyen is volt egy súlyosan önbántalmazó fiú és drogfüggő testvére mellett élni. Bár az írás ad némi megkönnyebbülést neki, de a visszaemlékezés és Chris halálának közelgő évfordulója feltépi a fájó sebeket. Vajon sikerül majd Amynek a felszín felett tartania Davidet? Túlélheti szerelmük a próbatételt? Egyáltalán lehetséges egy elvesztett személy árnyékában felépíteni egy párkapcsolatot?" 

Szaszkó Gabriella trilógiájának első kötetét még nagyon régen olvastam, évek óta halogattam a folytatást, mert féltem, hogy újból összetöri a szívemet és a lelkemet, továbbá Amy se lett a kedvenc szereplőm a Maradj velem alkalmával. Mégis így befejezve ezt a részt sokkal jobban átérzem, min is kellett neki keresztülmennie. 

"Az emberek nem ismerték a történetemet, nem értettek meg, ezért is fájt minden egyes támadásuk."

Ez után a sor után rá kell döbbennünk, hogy ennek a kötetnek meg kellett íródnia. Enélkül nem érthettük volna meg Amy valódi lelki világát. Ahogy mondani szokás, az éremnek két oldala van. Ez a másik. Ráeszméltem, hogy nem szabad elítélni úgy őt, hogy nem hallgattam meg, olvastam el az ő szemszögéből a történéseket. 
A regény középpontjában többek között az áll: Milyen is két embert egyszerre szeretni? Egy testvérpárt. Akik személyisége hasonló, mégis másként dolgozzák fel a fájdalmat, a gyerekkori sérelmeket, ami miatt pedig teljesen különbözővé válnak. A trilógia második kötete rögtön egy önreflexióval kezdődik, amelyben a megjelenik egy 'könyv a könyvben' effektus, mintha a Maradj velem sorai David Pennington tollából származnának. De a siker terhét nem egyedül a férfinak kell cipelnie, hiszen a publikált regény a nagyközönség elé tárta Amy személyét is, ami alapján az emberek megítélték őt. A sérelmei, a fájdalmai leírására ösztönzi őt David, hogy saját könyvbe fogjon:

"– Írd le! – mondta egyszerűen David. – Ha nem tudsz megszabadulni tőle, akkor ez a legegyszerűbb módja. Hidd el, sokkal tisztábban látod majd tőle a dolgokat."

A történet két idősíkon játszódik: a múlt érzelmekkel és fájdalmakkal teli időszakában, amely egyre halad előre, míg a jelenhez nem ér, amit megpecsételtek a korábbi évek megpróbáltatásai. Szépen lassan kibontakozik előttünk Amy és Chris kapcsolata, a találkozásuk pillanatától indul és egészen a férfi tragikus öngyilkosságáig tart. Egy évtizednél is több idő alatt kialakul köztük egy kölcsönös függőség, nem tudják elképzelni egymás nélkül az életüket. De olvasva a regény arra jöttem rá, hogy külső szemmel ez a viszony egyiküknek sem előrelépés, mégis szükségük van egymásra. Chris a múltjában él, a gyerekkori traumák annyira az életének a részévé váltak, hogy ez a lelkét örökre megcsonkította. Amy pedig praktizáló orvosként sem tudja megfejteni a szív akaratát, hiszen akaratlanul is érzelmeket táplál a vőlegénye öccse iránt. Irigyli a Davidben rejlő vadságot és szabadságvágyat, ami a bátyjából hiányzik. A két testvérből szeretne egy számára tökéleteset alkotni, egyiket sem bírja elengedni, ami visszafordíthatatlan következményeket szül. Mégis a mindhármuk sorsuk teljesen összefonódott. Bizarr helyzet alakul ki Chris halála után, ami bár a levegőben végig ott volt: Amy és David kölcsönös vonzalma. Ennek ellenére valahol logikus is, hogy ők ketten, mindenki mást kizárva, így dolgozzák fel közös szerettük elvesztését, az egymáshoz való közelkerülésük szinte várható is volt. 
Gondolkodásra késztetett ez a regény. Előítéletek nélkül, érzelmekkel és empátiától telve. Chris Pennington minden pillanatban összetörte a lelkemet, és annyira szerettem volna, ha ezennel más végkifejletre jut, mint az előző kötetben. A fájdalmas atmoszféra beránt, de nem húz le, teljesen átjárja az olvasót, megérinti a szívét, ami által az ember átértékeli a saját sorsát. 
Kiemelném még a fantasztikus címadást is. A "beszélj hozzám" szószerkezet többször is megjelenik a regény folyamán, hiszen a könyv kulcsmomentuma a kommunikáció illetve annak hiánya. Sok a történetben a kimondatlan szó, az elhallgatás, az érzelmek ki nem fejezése, ami tragikus végkifejlethez vezet. 

Szaszkó Gabi ismételten egy lélektani mesterművet alkotott. Minden egyes betűje összetört, de nem bírtam letenni. Állandóan a kezemben volt, megsiratott és csak azt éreztem: egyszerűen csak meg szeretném ölelni a szereplőket. 

Borító:
Egy rendkívüli történet olyan borítót érdemel, ami rögtön megszólítja az olvasót, és ez a kép ilyen. Egy nő szemléli New York városát egy padról. Egyszerű jelenet, de mindent elmond, amit el kell mondania. Különösképp a "hozzám" szó "o" betűje bír többletjelentéssel azok számára, akik már a könyv végére értek. Egyszerűen lélegzetelállító alkotás! Akárcsak maga a regény.


Összességében:
A Beszélj hozzám sokkal több egy átlagos tükörregénynél. Attól, hogy más perspektívába került a történet, újabb elemeket tudott az írónő beleszőni a könyvbe, amelyek megleptek és igazán szíven ütöttek. Imádtam minden szavát, egyszerűen a kezembe ragadt, nem akartam letenni. Atmoszférateremtő ereje van ennek a könyvnek! Olyan trilógia, amit mindenkinek el kell olvasnia! Kellő lelkierő kell hozzá, de minden vele töltött perc megéri. 

Oldalszám: 416
Kiadó: Maxim

Kedvenc karakter: David Pennington
Kedvenc idézeteim: 

"Az élet néha a legvadabb meglepetéseket produkálja."

*

"Chris hosszú ideig birkózott a félelmeivel. Ezek közül csak egy volt az óriáskerék. Az árnyak végül győztek, de ő ettől nem lett gyengébb. A legerősebb ember volt, akit valaha ismertem."