J. K. Rowling - Grindelwald bűntettei - Az eredeti forgatókönyv

HANGULAT                                MOLY                                        2019

"A Legendás állatok és megfigyelésük végén Göthe Salmander közreműködésével sikerül New Yorkban letartóztatni Gellert Grindelwaldot, de a nagy hatalmú sötét varázsló megszökik a fogságból. Nekiáll híveket toborozni, ám előttük sem fedi fel igazi célját, azaz hogy az aranyvérű varázslókat fellázítva megszerezze az uralmat a világ varázstalan lakói fölött. 

Albus Dumbledore e terv meghiúsítása érdekében volt roxforti tanítványa, Göthe segítségét kéri. A magizoológus ezúttal is igent mond, nem sejtve, milyen veszélyes vállalkozás részese lesz. A mind megosztottabb varázsvilágban zajló események a legközelebbi barátok és családtagok egymás iránti hűségét és szeretetét is próbára teszik. 

J.K. Rowling második eredeti forgatókönyve olyan meglepő adalékokkal szolgál a Harry Potter-történetekhez, amelyek minden bizonnyal nagy örömet szereznek úgy a könyvek, mint filmek rajongóinak."

Nagy rajongója vagyok J. K. Rowling munkásságának, kistinédzser éveimben állandóan valamelyik Harry Potter filmet néztem, vagy mindig valamelyik kötete volt a kezemben. Mondhatni, hogy a varázsvilág igazán hozzám nőtt, ezért is örültem, hogy előzménysorozatot készítenek, ami visszarepít bennünket ebbe az atmoszférába. 

Mielőtt belekezdtem a forgatókönyvbe, megnéztem még egyszer a filmet (amiben benne voltak a kivágott jelenetek is, wow), így friss impulzusként ért az audiovizuális élmény, a könyv hatására pedig még inkább kikristályosodott egy-egy jelenete. Össze tudtam vetni a kettőt. 

Göthe Salmandert útja ezennel Párizsba viszi, jó barátja, Jacob pedig vele tart, hogy hőn szeretett Quennie-jét visszaszerezze. Grindelwald sereget szervez, önjelölt diktátorként akarja átvenni a hatalmat, de ehhez szüksége van Credence-re, az obskurálóra, akinek egyetlen vágya, hogy végre kiderítse, ki is ő valójában, honnan származik. A szálak végül összefonódnak, itt csúcsosodik ki a történet igazából, majd olyan véget ér, ami után szomjazunk a folytatásra. 

Különleges élmény forgatókönyvet olvasni. Könnyedebb, színesebbé teszi az ember olvasmánylistáját, másféle interakciót vált ki az olvasóból, mint egy regény, és ez ismételten magával ragadott.

"LETA

(mosolyogva)

Miért szeretnek téged ennyire a furcsa lények?

GÖTHE

Nincsenek furcsa lények…

LETA… 

csak szemellenzős emberek."

Tökéletes választás egy kis kikapcsolódásra, a hőségben a tengerpart mellé, a légkondicionálatlan buszutakra, a legjobb társ, ha a hétköznapok forgatagából akar az ember kiszakadni.
A szó szerint varázslatos élményt a gyönyörű, kalligrafikus képek tették még különlegesebbé, minden oldala gyönyörködtetésre született, már csak a kezembe vennem is öröm volt. A filmből ismert lények rajzai, a rendkívül dekoratív, állandó keret mágikus érzést kölcsönöz az olvasójának egész idő alatt.
A vásznon a 20. századi Párizs gyönyörűen lett megalkotva, mintha valóságos időgépbe ülhettünk volna a film által. A díszletek, a ruhák teljesen elbűvöltek és levettek a lábamról, és ez a látványvilág a forgatókönyv olvasása közben is elkísért.
A nagy sikerét az is hozhatta, hogy szuper szereplőgárdát sorakoztattak fel. Eddie Redmayne neve szinte összeforrt már Newt/Göthe Salmanderével, annyira nagyszerűen hozza a félénk, állatokkal barátkozó, egykori roxfortos varázslót. Engem meglepetésként ért a színen Zoe Kravitz, de csakis a jó értelemben, valamint az előző film tíz másodpercénél több szerep jutott ebben a részben Johnny Deppnek, aminek én rettentően örültem, hiszen nagy rajongója vagyok a színésznek.

Borító:
Gyönyörű alkotás, ami már az első pillanatban vonzza az olvasót. A kékes-zöldes árnyalat kitűnik a többi regény közül, így a figyelem rá összpontosulhat. Amit teljességgel megérdemel, hiszen egy különleges élményt nyújtó, fantasztikus történetről beszélünk.


Összességében:
Nagyon ajánlom a Grindelwald bűntetteit azoknak, akik ki szeretnének szakadni az átlagos olvasnivalókból. Milyen az, amikor a film írva hever előttünk? Ámulatba ejtő érzés, amit mindenkinek meg kell tapasztalnia!

Oldalszám: 292
Kiadó: Animus

Kedvenc karakter: Göthe Salmander
Kedvenc idézeteim: 

DUMBLEDORE
Sose késő szabadulást keresni. A vallomás, azt mondják, megkönnyebbít, leveszi a terhet.

*

A 16 ÉVES GÖTHE a sorból kiválva előrelép. A mumus minisztériumi íróasztallá változik.

DUMBLEDORE

Mm. Hát, ez egy kissé szokatlan. Tehát, Mr. Salmander, mitől fél a legjobban a világon?

16 ÉVES GÖTHE

Az irodai munkától, uram. 

J. K. Rowling - Legendás állatok és megfigyelésük - Az eredeti forgatókönyv

HANGULAT                                MOLY                                        2017

"1926-ot írunk. Amikor az ifjú magizoológus, Göthe Salmander megérkezik New Yorkba, még csak nem is sejti, hogy az eseményeknek milyen különös láncolatát indítja el. Mágikus bőröndjéből ugyanis kiszökik néhány varázslény, akiknek üldözése közben ő és újdonsült barátai sokkal nagyobb veszedelmekkel is szembekerülnek, mint amekkorát egy szerelmes randalór vagy egy aranytól megrészegült orrontó furkász jelent. 

A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola könyvtárának népszerű darabja, a Göthe Salmander által írt Legendás állatok és megfigyelésük adott ihletet J.K. Rowlingnak, a Harry Potter-könyvek szerzőjének e forgatókönyv megírásához. Rowling csodálatos világának rajongói lapról lapra élvezhetik az írónő megkapó humorát, varázsvilág-építő fantáziájának működését és mély, megértő szeretetét úgy a pálcaforgató, mint a varázstalan emberek iránt. 

Lebilincselő olvasmány és igazi kuriózum minden gyűjtő számára."

Nagyon szépen köszönöm az Animus kiadónak, hogy lehetővé tették nekem az olvasását!

A való életben jelenleg nagy döntés előtt állok. Nézegetem az egyetemeket, a szakokat, és egyszer csak megfogott egy olyan, hogy forgatókönyvírói. Rögtön rá is kaptam a témára, megtetszett, és majd ha arra kerül a sor, mindenképp megjelölöm.

És ezért is volt jó, hogy elolvashattam a Legendás állatok és megfigyelésük c. film eredeti forgatókönyvét, mert lehetséges, hogy a későbbiekben én is hasonlókkal szeretnék foglalkozni. 

A filmet még mikor kijött tavaly ősszel, akkor láttam a moziban barátnőmmel és bloggertársammal, Lexával. Imádtam, és ezek után valószínűleg újra meg fogom nézni. De kanyarodjunk is inkább a könyv felé. 

Én nagyon élveztem. 

Ennek lehet, a fentebb említett indokhoz is van köze, lehet hogy nincs, mégis azt kell mondanom, hogy nagyszerű lett. Jó volt újra visszacsöppenni egy kicsit a Rowling által megalkotott világba, akár csak egy kisebb hangvételű forgatókönyv erejéig is. 

Ami különösen tetszett benne, az a szellőssége, a sok rajzok, mert éppen erre volt szükségem. Egy kis kikapcsolódásra a munkanap után. Ráadásul azok az apró ábrák hihetetlenül aranyosak voltak, sokszor megmosolyogtatott egyik-másik, pluszban egy kis segítség volt, hogy tudjam, épp melyik lényről is van szó, ugyanis shame on me, de annyi minden mellett sokszor ezeket nem tudtam észben tartani. 

"Nekem az a felfogásom, hogy aki aggódik, az kétszer szenved." 

Olvastatta magát rendesen, ahogy belekezdtem, már azon kaptam magam, hogy jó néhány oldalt haladtam. Laza volt, a szereplőket már a filmben is megszerettem, jó volt újra, most a papíron is találkozni velük. Meghozta a kedvemet az adaptáció újranézéséhez.

Viszont azoknak ajánlanám leginkább a könyvet, akik azt már látták korábban. Nem mondanám biztosra, de így talán élvezhetőbb volt. Tudtam, mi mire vonatkozik, sokban segített, hogy a korábbi mozis élményeket fel tudtam eleveníteni. 

Harry Potter rajongóknak nagyon ajánlott! 

Még így is, hogy tudtam, miről szól a történet, izgalmas volt, fordulatos és imádni való. 

AJÁNLOM.

Karakterek:

Göthe: A szívemhez nőtt a srác a nagy kedvességével és állat szeretetével. Nagyon kis aranyos.

Tina: Az elején kicsit karót nyelt hölgyeményről van szó, mégis a végére Göthe mellett ellazul valamennyire, feloldódik és nem stresszel annyit.

Jacob és Quennie: Már a filmben is nagyon shippeltem őket kettejüket, mert egyszerűen irtó aranyosak voltak. Ez itt sem történt másképp.

Borító:

Imádom? Naná. 

Egyszerű, mégis rettentően gyönyörű. 

Összességében:

Engem magával ragadott. Élvezetes volt, izgalmas és szerethető. Ráadásul szellős és aranyos azokkal a kis ábrákkal, amikkel díszítették. Pont erre volt most szükségem!

Azoknak ajánlanám leginkább, akik látták már a filmet, úgy talán érthetőbb, és magunk elé tudjuk képzelni az egészet. De persze akár anélkül is érthető!
Ez a könyv felülmúlta az elvárásaimat is! Teljességgel imádtam!

Oldalszám: 300
Kiadó: Animus

Kedvenc karakter: Göthe Salmander

Kedvenc idézet: 

"JACOB
 Göthe… ez most nem álom.
GÖTHE
 (somolyogva) 
 Miből jött rá?
JACOB
 Nincs nekem ennyi fantáziám."

J. K. Rowling, John Tiffany, Jack Thorne - Harry Potter és az elátkozott gyermek

HANGULAT                                MOLY                                        2016

"Tizenkilenc ​​évvel a roxforti csata után… 

 Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad."

Régen nagy Harry Potter fan voltam, az első kötet a polcomon is porosodik, a többit még anno könyvtárból vettem ki, a filmeket kívülről fújom, jelenetről jelentre. Azért nem vallottam magam a legnagyobb rajongónak, de azért volt bennem fanatizmus az biztos. Barátnőmmel a Legendás állatok és megfigyelésükre is elmentünk a moziba, ami mellesleg zseniális volt. Így nem csoda, hogy ez az extra kötet is felkeltette az érdeklődésem az újra életre kelt Harry Potter rajongásban.

Köszönöm az Animus kiadónak a recenziós példányt!

Azt előre leszögezném, hogy ez nem egy szimpla történet. Nem mintha bármelyik könyve Rowlingnak szimpla könyv lenne, de azért értitek. Mivel ez egy szövegkönyv. 

Biztos olvastatok kötelezőnek ókori görög drámákat, amiknek a tartalma annyira nem fogott meg, de szerencsére rövidebbek voltak, mint mondjuk egy Odüsszeia, így azt mégis szívesebben nyálaztátok végig egy hatalmas terjedelmű regénynél. Én is így voltam vele, és leginkább ehhez tudnám hasonlítani. Ha már olvastatok drámákat, észrevehettétek, hogy nincsenek benne leírások, az egész párbeszédes, ahogy a szövegkönyv is.

Rettentő kíváncsi voltam, mennyire fogom ennek ellenére élvezni, mennyire nő majd a szívemhez a történet, és be kell valljam, hogy már az első mondatnál magával repített, és az utolsó oldalig el nem eresztett. 

Történetünk, mint azt már a bevezetőben is olvashatjátok, a 7. rész zárómomentumával indul, mikor Ginny és Harry kiviszik a kölköket a vonathoz, hogy Albus, a második legidősebb megkezdhesse első iskolaévét a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. Mindig is fúrta az oldalam, hogy mi történik majd a következő generációval, a varázsvilággal miután a nagy Harry Potter legyőzte a Sötét Nagyurat. Olyan jó volt visszacsöppenni Rowling által kitalált univerzumba a régi szereplőkkel. És nem tudom, hogy csinálta, de zseniális. Zseniális ahogy az írónő és a másik két író pusztán a szavaival képesek olyan érzéseket, érzelmeket átadni, mintha komplett regényt olvasnánk nem csak szövegkönyvet. És ebben nem a cselekményleírások segítettek, hogy ki jön éppen le meg megy fel, vagy hogy éppen dühös-e vagy ingerülten mondja az adott mondatot. Nem. Rendkívüli tehetsége van ennek a nőnek, és ezt már régóta becsülöm benne. Meg persze Johnnak és Jacknek is, hiszen minimum annyira az övéké is a mű, mint Rowlingé. Manapság az egyik legnagyobb írónak tartják, és el kell ismernem, hogy rászolgált a hírnevére. Zseniális... Az egész. A történet, a szereplők, és bár nem így képzeltem el Harryt apaként, nem éppen az Év-Apja díj nyertese, de faltam a sorokat. Egyrészt a kíváncsiság hajtott. Rendkívül jól vannak vezetve a szálak, az olvasó tekintete nem lankad, állandóan tudni akarja, hogy mi lesz a folytatásban, a következő felvonásban vagy oldalon. 

Mondták nekem, hogy annyira nem jött be nekik. A végével volt a bajuk, erőltetettnek érezték. Nekem bejött. Váratlan volt, fordulatos, vagy legalábbis én nem gondoltam erre az opcióra, míg mindenki más igen. Megesik. 

Röviden és tömören.

NAGYON AJÁNLOM.

Karakterek:

Albus: Sokáig sőt, igazából az egész művön keresztül egy eléggé begyökösödött és magának való srác volt. Nem nőtt épp a szívemhez. Kimondottan az a fiú, aki magányosan tökéletesen elvan. Nem kell neki a hírnév, ami az apja után rászáll, egyedül Scorpiusszal lesz jóban, a szintén különc varázslóval, akinek nem más az apja, mint Draco Malfoy.

Scorpius: Na ő viszont... Amennyire Albusszal bajom volt, őt annál inkább imádtam. Humoros, kicsit güzü, magányos típus, de mégsem lett ettől a tulajdonságától másokkal rideg, mint mondjuk a Potter srác. 

Borító:

Imádom. Mióta először megláttam ódákat zengek róla, mert tényleg olyan, amilyennek egy jó borítóak kell lennie. Egyszerű, de nagyszerű. Nem sokszor látjuk szerintem a sárga színt könyvek fedőlapján, így is elhatárolódik más könyvektől, aztán a cikesz motívum... Zseniális. Az egész, tényleg, imádom. 

Összességében:

Nagyon ajánlom mindenkinek. Aki valami másra vágyik, annak mindenképp. Az írónő zseniális stílusának köszönhetően az ember nem is érzékeli, hogy "csak" párbeszédek sokaságából lett összetéve. Minden átjön, érzelmektől elkezdve a tulajdonságokig. Azt hiszem, nagy kedvencemmé vált, és ha nem tudtok mit adni egy Harry Potter fan barátotoknak karácsonyra... Ez tuti befutó.

Oldalszám: 330
Kiadó: Animus

Kedvenc karakter: Scorpius Malfoy

Kedvenc idézet: 

"SCORPIUS: Második kérdés: Nem tudjátok véletlenül, milyen íze van a Százfűlé-főzetnek? Csak mert én azt hallottam, hogy halízű, és ha tényleg az, akkor ki fogom hányni. Nem bírom a halat. Ez van. Sose bírtam."