HANGULAT MOLY 2019
"Amikor először pillantottam meg Jasmine Greene-t, olyan hatással volt rám, mint a hűs, simogató esőcseppek egy forró napon. Én voltam a félénk, visszahúzódó zenész, ő az iskola koronázatlan királynőjeként tündökölt. Nem volt bennünk semmi közös, csak a zenénk és a szívünket gyötrő magány.
"Amikor először pillantottam meg Jasmine Greene-t, olyan hatással volt rám, mint a hűs, simogató esőcseppek egy forró napon. Én voltam a félénk, visszahúzódó zenész, ő az iskola koronázatlan királynőjeként tündökölt. Nem volt bennünk semmi közös, csak a zenénk és a szívünket gyötrő magány.
Volt valami a szemében, ami azt sugallta, hogy a mosolya nem mindig őszinte. Volt valami a hangjában, ami megadta nekem a reményt valamire, amire mindig is vágytam.
Aztán egyszer csak eltűnt az életemből. Gyorsan és váratlanul, akár egy villanás.Egy örökkévalóság után újra találkoztunk. Ott állt előttem a New Orleans-i utcán.Megváltozott. Akárcsak én. Hideggé tett bennünket az élet. Keménnyé. Elszigeteltté.
De bármennyire is különböztünk egymástól, a darabokra tört lényem meglátta benne a magányosságot. Visszajött, és én tudtam, hogy többé nem engedem el magam mellől."
Brittainy C. Cherry Az vagy nekem c. sorozata minden egyes darabja a szívemig hatolt. Nem vártam mást a legújabban megjelent regényétől, A szív ritmusától sem. Mint az az oldalon is meglátszik, mérhetetlen nagy rajongója vagyok az olyan romantikus történeteknek, amelyekben fontos szerepet játszik a zene, hiszen az én életemben is hasonló előkelő helyet foglalnak el a hangszerek illetve az éneklés. Ezért biztos is voltam benne, hogy az írónő ezennel talán az eddigieknél is jobban a lényemhez szól majd. És ez pontosan így is történt.
New Orleans szívében található egy utca, ami mindent megváltoztat Jasmine Greene életében. Ott hallotta meg először Elliottot szaxofonon játszani, a legszebb zenét, amit valaha érzékelt. A csenevész színes bőrű fiút már látta korábban a gimnázium folyosóin, de sosem hitte volna, hogy ekkora tehetség lakozik egy ilyen vékonyka emberben. Jasmine-ben szintén ott rejtőzik a zene, hiszen édesanyja már születése óta az énekesi pályára szánta a lányát, ám a nagyközönség nem vevő a soul irányzatára, millió az egyhez, hogy valaki híres lehessen ebben a zsánerben, így Jazznek választania kell: követi a szívét, amely a soul felé húzza, vagy eladja a lelkét a hírnévért. Elliott és Jasmine egyre közelebb kerülnek egymáshoz a zene hatására, rá kell döbbenniük, hogy a szíveik ritmusai egymásra hangolódtak.
"Az ember nem látja a zenét, hanem érzi. A zene ugyanis nem szín. A zene minden sztereotípia felett áll."
Ám emellett a regény tökéletesen a szemünk elé tárja a világban meglévő gonoszságnak már a tinédzserkorban fellépő változatát. A bullying új értelmezést nyer ebben a történetben. Elliottnak és nővérének, Katie-nek nap mint nap állniuk kell a megpróbáltatásokat, amiket a gazdag, erős felsőbb évesek úgy gondolnak, megtehetnek a bőrszínileg tőlük különböző társaikkal szemben. Elliott minden alkalommal kiáll ellenük, megpróbálja megvédeni nővérét, családját, becsületét, de alul marad mindig a küzdelemben. Hiszen vékony és gyenge. A bántalmazásoknak pedig csak egy tragédia képes véget vetni. És bár a tettes rács mögé került, Elliottban a bűntudat és a tettvágy dolgozik, mindent megtesz azért, hogy többé ne legyen ő a kicsi, vézna fiú, aki nem tudja megvédeni a szeretteit, ezért rendszeresen edz és izmot növeszt. Elszigetelődött a társadalomtól, eltört a lelkében valami, amit helyrehozhatatlannak vél. Egészen addig, amíg újból megjelenik a remény egy hat éve nem látott személy alakjában.
A szív ritmusa egy olyan történet, ami akaratlanul is megváltoztat az olvasóban valamit. Empátiát ébreszt benne, szeretetet a szereplők felé, vágyat a zene iránt, és elgondolkodtatja minden betűje őt. Többen ajánlottak nekem a százas zsepit az olvasás mellé, és most én is ezt tanácsolom nektek. E mellé a regény mellé a legjobb társ egy nagy csomag zsebkendő és egy forró ital. Garantáltan könnyeket fakaszt a szembe, összetör az a világ, amit bemutat, de mindeközben haza is találunk. Megtanulunk igazán szeretni, értékelni az adottságainkat, nyitni a bennünket körülvevők felé, gondoskodni másokról, és hogy mit jelent az otthon valójában.
Karakterek:
Jasmine egy végtelenül jószívű lány, aki mindennél jobban csak boldoggá szeretné tenni az anyját. Követi a döntéseit, beteljesíti az akaratát, feladja önmagát, csak hogy az, aki a világra hozta, végre szeresse. Ám amikor több mint 20 esztendőt erre tett fel, elgondolkodik, vajon jó úton jár-e, hiszen a szíve visszahúzza New Orleansbe. Ugyanakkor nemcsak az alázatáért és jószívűségéért csodáltam, hanem egy olyan főszereplőt ismerhettem meg a személyében, aki hisz abban és képes is arra, hogy a világot egy jobb hellyé teremtse. Elliott pedig maga a szeretet és önfeláldozás. Rá volt szüksége Jazznek. Rá és a zenére. A fiúnak meg őrá, hogy a mindennapjaiba fényt csempésszen.
Borító:
A magyar borító nyilvánosságra hozatala után nagy port kavart a kép, hiszen effektekkel próbáltak rajta segíteni, de mégsem sikerült történethűre alkotni a rajta lévő alakot. A színeit is megváltoztatták, itt a barna uralkodik rajta, míg az eredeti rózsaszín-lilás árnyalatokban pompázik.
Ám azt kell mondjam, nekem a hazai külső jobban tetszik mindennek ellenére. Bár a külföldin passzolnak a bőrszínek, a két alak akár Jasmine és Elliott is lehetne, mégis a főmotívuma, a zene hiányzik nekem arról a képről. Ugyan halovány kotta formájában megjelenik azon is, a magyar borító a fehér bőrű szaxofonossal és a barna színvilágával sokkal jobban átadja a regény atmoszféráját, mint a lilába bújtatott romantikus pár.
Összességében:
Egy szívhez, lélekhez szóló szerelmi történet arról, hogyan talál ránk az az ember, aki az otthont jelenti számunkra. Gyönyörű alkotás a zene gyógyító, ható erejéről és a jazz halhatatlanságáról.
Nem csalódtam még Brittainy C. Cherryben, mindig formált, épített a regényei által, ahogyan most is. Empátiát ébresztett bennem, tanított és könnyeket fakasztott a szemembe.
Hogy milyen az, amikor két szív harmóniája egy ritmusra jár? Azt megtudhatod ebből a csodából.
Oldalszám: 440
Kiadó: Libri
Kedvenc karakter: Elliott Adams · Jasmine Greene · Ray Gable
Kedvenc idézeteim:
"Mert az ő szemében én voltam a sztár, az éjszakai égbolton ragyogó legfényesebb csillag."
"– Te vagy a legkedvesebb zeném – suttogta. Aztán felnézett rám az őzikeszemével, és egy apró mosoly jelent meg az ajkai körül. – Mindig is te voltál."
"A zenéje gyönyörű volt, de egyben fájdalmas is. Addig fogalmam sem volt, hogy létezik fájdalmas szépség."
New Orleans szívében található egy utca, ami mindent megváltoztat Jasmine Greene életében. Ott hallotta meg először Elliottot szaxofonon játszani, a legszebb zenét, amit valaha érzékelt. A csenevész színes bőrű fiút már látta korábban a gimnázium folyosóin, de sosem hitte volna, hogy ekkora tehetség lakozik egy ilyen vékonyka emberben. Jasmine-ben szintén ott rejtőzik a zene, hiszen édesanyja már születése óta az énekesi pályára szánta a lányát, ám a nagyközönség nem vevő a soul irányzatára, millió az egyhez, hogy valaki híres lehessen ebben a zsánerben, így Jazznek választania kell: követi a szívét, amely a soul felé húzza, vagy eladja a lelkét a hírnévért. Elliott és Jasmine egyre közelebb kerülnek egymáshoz a zene hatására, rá kell döbbenniük, hogy a szíveik ritmusai egymásra hangolódtak.
"Az ember nem látja a zenét, hanem érzi. A zene ugyanis nem szín. A zene minden sztereotípia felett áll."
Ám emellett a regény tökéletesen a szemünk elé tárja a világban meglévő gonoszságnak már a tinédzserkorban fellépő változatát. A bullying új értelmezést nyer ebben a történetben. Elliottnak és nővérének, Katie-nek nap mint nap állniuk kell a megpróbáltatásokat, amiket a gazdag, erős felsőbb évesek úgy gondolnak, megtehetnek a bőrszínileg tőlük különböző társaikkal szemben. Elliott minden alkalommal kiáll ellenük, megpróbálja megvédeni nővérét, családját, becsületét, de alul marad mindig a küzdelemben. Hiszen vékony és gyenge. A bántalmazásoknak pedig csak egy tragédia képes véget vetni. És bár a tettes rács mögé került, Elliottban a bűntudat és a tettvágy dolgozik, mindent megtesz azért, hogy többé ne legyen ő a kicsi, vézna fiú, aki nem tudja megvédeni a szeretteit, ezért rendszeresen edz és izmot növeszt. Elszigetelődött a társadalomtól, eltört a lelkében valami, amit helyrehozhatatlannak vél. Egészen addig, amíg újból megjelenik a remény egy hat éve nem látott személy alakjában.
A szív ritmusa egy olyan történet, ami akaratlanul is megváltoztat az olvasóban valamit. Empátiát ébreszt benne, szeretetet a szereplők felé, vágyat a zene iránt, és elgondolkodtatja minden betűje őt. Többen ajánlottak nekem a százas zsepit az olvasás mellé, és most én is ezt tanácsolom nektek. E mellé a regény mellé a legjobb társ egy nagy csomag zsebkendő és egy forró ital. Garantáltan könnyeket fakaszt a szembe, összetör az a világ, amit bemutat, de mindeközben haza is találunk. Megtanulunk igazán szeretni, értékelni az adottságainkat, nyitni a bennünket körülvevők felé, gondoskodni másokról, és hogy mit jelent az otthon valójában.
Karakterek:
Jasmine egy végtelenül jószívű lány, aki mindennél jobban csak boldoggá szeretné tenni az anyját. Követi a döntéseit, beteljesíti az akaratát, feladja önmagát, csak hogy az, aki a világra hozta, végre szeresse. Ám amikor több mint 20 esztendőt erre tett fel, elgondolkodik, vajon jó úton jár-e, hiszen a szíve visszahúzza New Orleansbe. Ugyanakkor nemcsak az alázatáért és jószívűségéért csodáltam, hanem egy olyan főszereplőt ismerhettem meg a személyében, aki hisz abban és képes is arra, hogy a világot egy jobb hellyé teremtse. Elliott pedig maga a szeretet és önfeláldozás. Rá volt szüksége Jazznek. Rá és a zenére. A fiúnak meg őrá, hogy a mindennapjaiba fényt csempésszen.
"Te vagy a zene egy süket világban, és a szívem azóta dobog újra, hogy te itt vagy, velem."
Borító:
A magyar borító nyilvánosságra hozatala után nagy port kavart a kép, hiszen effektekkel próbáltak rajta segíteni, de mégsem sikerült történethűre alkotni a rajta lévő alakot. A színeit is megváltoztatták, itt a barna uralkodik rajta, míg az eredeti rózsaszín-lilás árnyalatokban pompázik.
Ám azt kell mondjam, nekem a hazai külső jobban tetszik mindennek ellenére. Bár a külföldin passzolnak a bőrszínek, a két alak akár Jasmine és Elliott is lehetne, mégis a főmotívuma, a zene hiányzik nekem arról a képről. Ugyan halovány kotta formájában megjelenik azon is, a magyar borító a fehér bőrű szaxofonossal és a barna színvilágával sokkal jobban átadja a regény atmoszféráját, mint a lilába bújtatott romantikus pár.
Összességében:
Egy szívhez, lélekhez szóló szerelmi történet arról, hogyan talál ránk az az ember, aki az otthont jelenti számunkra. Gyönyörű alkotás a zene gyógyító, ható erejéről és a jazz halhatatlanságáról.
Nem csalódtam még Brittainy C. Cherryben, mindig formált, épített a regényei által, ahogyan most is. Empátiát ébresztett bennem, tanított és könnyeket fakasztott a szemembe.
Hogy milyen az, amikor két szív harmóniája egy ritmusra jár? Azt megtudhatod ebből a csodából.
Oldalszám: 440
Kiadó: Libri
Kedvenc karakter: Elliott Adams · Jasmine Greene · Ray Gable
Kedvenc idézeteim:
"Mert az ő szemében én voltam a sztár, az éjszakai égbolton ragyogó legfényesebb csillag."
*
"– Te vagy a legkedvesebb zeném – suttogta. Aztán felnézett rám az őzikeszemével, és egy apró mosoly jelent meg az ajkai körül. – Mindig is te voltál."
*
"A zenéje gyönyörű volt, de egyben fájdalmas is. Addig fogalmam sem volt, hogy létezik fájdalmas szépség."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése