Kennedy Ryan - Távoli dobás

 HANGULAT                                MOLY                                        2021

"Azt hiszed, tudod, milyen egy kosaras barátnőjének lenni? Nem tudod.
A tündérmesém a feje tetejére állt. És boldogtalanul éltek… Megcsókoltam a herceget, és átveréssé változott. Bolond voltam, a szerelme pedig – a bolondok aranya.
Most van egy új játékos a játszmában, August West. Az NBA egyik legfényesebb csillaga. Ellenállhatatlan. Tiltott Engem akar. Én pedig őt. De a múltam és a hercegem, aki átvert, nem ereszt."

Van, amikor az első megérzés egy könyvvel kapcsolatban beváltja az ígéreteit, ám van, amikor sokkal bölcsebb inkább a másodikra hallgatni. Mint Kennedy Ryan Távoli dobás c. regénye esetében. Első látásra azt gondoltam, könnyed kikapcsolódást fog nyújtani semmi mást, de hamar rájöttem, hogy ez a könyv sokkal többet tartogat néhány óra jóleső szórakozásnál. Mély mondanivalókat, szívhez szóló sorokat, könnyeket és fordulatokat.

Rögtön a könyv elején egy metaforát találunk - az özönvízét. A megzabolázhatatlan pusztítóét, ami ledönt mindent, amerre jár. Tör, zúz, helyében csupán romok maradnak, és ha nem menekülsz időben, maga alá temet. A szökőár képe végigköveti a regényt, de amikor fel-fel bukkan, újabb többletjelentésekkel gazdagodik a jelenség, mígnem rájövünk: ahol pusztítás van, ott erő is.

August West a kosárlabda világ fényesen ragyogó csillaga. Egyik este egy bárban egy elragadó lányon akad meg a tekintete, amint meccset néz, és úgy káromkodik, ahogyan egy hölgynek az etikett szerint nem illik. Árad belőle az egzotikum, ami rögtön felhívja magára - akarata ellenére is - a fiú figyelmét. A saját kis hagyományát ünnepli: gyökérsört iszik és pizzát rendel, miközben a tévében épp a kedvenc csapata, a Lakers játszik. August megszólítja a lányt, és hamar egy hullámhosszra is kerülnek, amiből egy nagyszerű este kerekedik. De mindennek elérkezik egyszer a vége, és a Gumbo becenévre hallgató lány bevallja - bármilyen nagyszerű társaság is August, barátságnál többet nem tud nyújtani. A fiú pedig úgy érzi, élete dobását szalasztotta el, amikor hagyta őt elmenni.

Iris DuPree egy igazán egzotikus teremtés, ám ezért is érezte magát világéletében kívülállónak. Mígnem találkozott egy fiatal kosárlabdasztárral: Calebbel. A fiú és a befolyásos családja megad neki mindent, amire egy átlagos nő vágyhat. Iris mégis úgy érzi, az élete egy előre megírt forgatókönyv szerint zajlik. Legnagyobb álma, hogy a sportvilágban nőként is érvényesülhessen, és amikor ez úgy látszik, valósággá is válhat, a lehetőség egy szempillantás alatt válik köddé a szeme előtt. Az élet, amiből kiszakadni vágyott, mégiscsak visszarántotta, és talán örök életére fogva is tarthatja. Minden egyes pillanatban arra gondol, mi lett volna, ha akkor azon az estén másként irányítja élete dobását. 

"Özönvíz vagyok, vízbe fojtom a kétségeimet, és elsodrom a félelmeimet."

Mi történik akkor, ha egy pár nem a megfelelő időben találkozik? Ha a sorsukat úgy tudják beteljesíteni, ha végigjárják a nekik kijelölt, akadályokkal teli ösvényt? 

Iris és August története nagyon hamar és különösebb mondanivaló nélkül zárulna le akkor, ha azon az éjszakán ők nem eresztenék el egymást.
Irisnak vissza kell mennie Calebhez, egy olyan otthonba, ahol nem hagyják szárnyalni, nem hagyják, hogy követhesse az álmait. Nem volt jó példa sosem előtte, a női vonal a családjában mindig ki volt szolgáltatva a férfiaknak, nem érdekelte őket a saját egzisztenciájuk. Iris ezt a sort akarja megtörni azzal, hogy a saját lábára állva önálló életet kezd, de egy pozitív terhességi teszt a kirakatélet - látszólag - gyönyörűséges kalitkájába zárja őt.
August oldaláról pedig megláthatjuk, milyen is az élsportolók élete. Egy rossz lépés, egy baleset mennyire megváltoztathatja az ember jövőjét. Hirtelen kérdésessé válik minden: Megérte-e a belefektetett energia? Fel fog-e épülni valaha teljesen? Visszatérhet-e az élete a régi kerékvágásába? Egy másodperc törtrésze áll szemben évekkel, évtizedekkel.

"Hirtelen az összes dolog, amiről eddig beszéltünk, kevésbé tűnik lényegesnek, mint azok a dolgok, amiket nem mondtunk ki."

Kennedy Ryan regénye egy kiemelkedő alkotás, igazi reménysugár a megfáradt léleknek. Nem gondoltam volna, hogy ilyen mélyen fog érinteni ez az olvasmányélmény, mégis így történt. Az írónő ebben a kötetben megmutatja, milyen küzdelmek állnak az élsport mögött, milyen az, amikor az álmod már karnyújtásnyira van, mégsem éred el, milyen a fiatalkori anyaság, és hogyan lehet kikerülni a látszólag reménytelen helyzetekből.

Sokszínű regény, mely teljesen áthatja az olvasója lelkét. Egyszerű, könnyed kikapcsolódásra vártam, de annál sokkal többet kaptam. A Távoli dobás az idei évem felfedezettjévé vált.

Borító:
Van az a könyvmolyos vicc, hogy létezik egy bolti szekció azoknak a könyveknek, ahol a férfiak elhagyták az ingeiket. Kennedy Ryan regénye beleillene ebbe a válogatásba, mely általában nemcsak külcsínben, hanem tartalmilag is hasonló. Nagy elánnal egymásba szeret két fiatal, felfedezik az élet testi örömeit, aztán boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Emiatt pedig engem első látásra teljesen megtévesztett a könyv, hiszen nem ígérkezett másnak, mint könnyed, laza szórakozásnak egy esős délutánra. A borítón egy izmos, egzotikus fiút látunk, aki ábrándosan szép szemével tekint a potenciális olvasóra. Én sokáig tartottam magam, de végül beadtam a derekamat annak a szempárnak. Amit rendkívül hiányolok a borítóról, az a kosárlabda megjelenítése. Ezzel a könyvsorozat lényegét hanyagolják el, ugyanakkor ez az a motívum, sport, amire ráépülnek a többi kötetek is. Igazán sajnálom. De ha már félmeztelen srácot akartak rátenni, akkor legalább jól választottak, hiszen August West szinte megelevenedik előttünk azon a dombornyomott borításon.

Összességében:
A Távoli dobás számomra 2021 pozitív csalódásai közé tartozik. Első látásra nagyon félreismertem a művet, de amint belekezdtem, azonnal elrabolta a szívemet. Nem gondoltam volna, hogy ilyen mély és különbözőféle mondanivalókat tartalmaz: bemutatja az élsport napos és árnyékos oldalát, az anyaságot, a harcot az elnyomás ellen és azt is, hogy megéri küzdeni az álmainkért. Rendkívüli módon adta át mindezt az írónő úgy, hogy közben nemcsak az eszünkhöz, de a szívünkhöz is szólt. 

Iris és August története megtaníthat bennünket a türelemre - hiszen az elején dönthettek volna másképp, viszont akkor nem járták volna végig azt az utat, mely számukra ki volt jelölve. Nem formálódtak volna, és nem váltak volna azokká a nagyszerű karakterekké, akikkel a kötet végén találkozhatunk. Kennedy Ryan pedig rámutat arra, hogy az özönvíznek nemcsak pusztító ereje van, hanem elhozhatja az új kezdetet is.

Azoknak ajánlom a Távoli dobást, akik egy olyan olvasmányélményre vágynak, mely kikapcsolódást nyújt, ugyanakkor épít és formál bennünket, olvasókat is. 

Oldalszám: 544
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Iris DuPree
Kedvenc idézeteim:

"– […] És sosem gondoltam, hogy lesz olyan srác, aki képes kirángatni téged a könyvtárból.
– Én sem."

*

"A tegnap tévedéseiből lesznek a ma fájdalmai."