Frank Herbert - A Dűne

HANGULAT                                MOLY                                        1987

"Az ​univerzum legfontosabb terméke a fűszer, amely meghosszabbítja az életet, lehetővé teszi az űrutazást, és élő számítógépet csinál az emberből. Az emberlakta világokat uraló Impériumban azé a hatalom, aki a fűszert birtokolja. A Padisah Császár, a bolygókat uraló Nagy Házak, az Űrliga és a titokzatos rend, a Bene Gesserit kényes hatalmi egyensúlyának, a civilizáció egészének záloga, hogy a fűszerből nem lehet hiány. Ám ez az anyag csak egy helyen található, a sivatagos, kegyetlen Arrakison, amelyet lakói, a vad fremenek csak úgy ismernek: Dűne.  

Frank Herbert legendás regénye, amely megjelenésekor elnyerte a Hugo- és a Nebula-díjat, talán a legjobb science fiction, amit valaha írtak. A Dűne hatása ma már felfoghatatlan, az elmúlt fél évszázadban olvasók milliói fedezték fel az Arrakis világának részletességét, a szöveg szépségét és a könyvben rejlő filozófiát, társadalmi és vallási gondolatokat. Herbert lehengerlő és eleven története most átdolgozott kiadásban kerül újra az olvasók elé." 

Nagy rajongás övezi A Dűnét, a szerkesztő, Takács Gábor pedig a kötet elején le is írja, miért. A megjelenése idejében egyedülálló regény volt, sokan beleszerettek a világba, melyet Frank Herbert alkotott, és amelyik a sci-fi irodalom egyik sarokköveként van számontartva. Nem kevés kiadást élt meg, és sokan próbálták filmre vinni. Idén azért lett ismét felkapott, mivel egy friss adaptáció készült belőle Timothée Chalamet főszereplésével. 

Már a történet alapkoncepciója is érdekes - tudunk olyan művet, mely a fűszer fontosságát emeli ki? Nem igazán. Frank Herbert univerzumának legértékesebb anyaga a fűszer, mely a sivatagos Arrakison található. Az Űrliga házainak harca a trónért és ugyanakkor a fűszerért is folyik. Padisah Császár látszólag kedves gesztussal ezt a gazdag bolygót az Atreides családnak adományozza - igazgassa kedvére Leto Atreides. De mind gondolhatjuk, hogy emögött egy elrejtett csapda található. A vidék egykor a harcos Harkonnenek birtokában volt, akik nem hagytak maguk mögött mást, csak pusztítást. Lelakták a vidéket, az őslakos fremeneket eltiporták, a fűszer nagy részét pedig betakarították. Leto Atreidesre és fiára, Paulra szinte már csak az emberevő szörnyek, a férgek várnak. A herceg nem bolond, tudja, miért küldték az Arrakisra. Meghalni. Így követeket küld a bolygóra, hogy felderítsék a bujdosó fremeneket, akikkel együtt fellázadhatnának a Császár ellen. 

Fank Herbert nem azért nagyszerű, mert egyedi univerzumot teremtett. Hanem azért is, mert saját mitológiát alkotott. Megálmodott egy női vérvonalat, egy rendet, melynek tagjai szinte boszorkányképességgel rendelkeznek. Ők a Bene Gesseritek, melynek tagja Paul édesanyja, Lady Jessica. Szerintük eljön egyszer egy megváltóhoz hasonlítható személy, Kwisatz Haderach, aki valamiféle kánaáni állapotot hoz az univerzumra, valamint uralja a teret és az időt. Ugyanígy a fremeneknél sem elhanyagolható az egyedi vallás. Ők Lisan Al-Gaib névvel illetik ezt a személyt, és a mindennapjaikat is meghatározza a vallás. Csodálatosan írja le Herbert, mennyit jelent a víz az Arrakison - ezzel együtt a sírás is. 

A Dűne egy rendkívül összetett alkotás. Önálló terminológia társul hozzá, emiatt kell egy kis idő, hogy beleszokjunk a világába. Herbert rengeteg különböző kifejezést használ egy-egy személy, titulus megnevezésére, könnyű belegabalyodni a nevekbe, nem lehet végigrohanni a könyvön, ezt a szerző garantálja. Meg kell adni neki a megfelelő lefolyást, teljes odafigyelést igényel, különben hamar elveszünk A Dűne útvesztőjében. Mindemellett pedig tömény mű - ugyanakkor minden szava kincset ér. Herbert nem hagyja egy pillanatig sem, hogy unatkozzunk, mindig történik valami, egy újabb csavar, egy újabb fordulat, ami miatt viszont csábít a világa. 

"Keresd a szabadságot, és vágyaid rabja leszel. Keresd a fegyelmet, és megtalálod a szabadságot."

a könyv és a filmplakát

A könyv olvasása előtt már a film által belekóstoltam A Dűne történetébe. A nevek nem csengtek ismeretlenül, ugyanakkor meglepődve konstatáltam, hogy az adaptáció csupán a regény feléig jut el. Denis Villeneuve rendezése nagyon arra összpontosított, minél behatóbban mutassa be az univerzumot, melyben járunk. Persze a történet ugyanúgy folyik, nagyon könyvhűre sikeredett a film, az atmoszférát pedig egy az egyben átadja. Ugyan a korábbi adaptációkat nem láttam, biztosan szükségszerű volt a rohamos technikai fejlődés, hogy A Dűnét így el tudják készíteni. A látványvilág egyszerűen lenyűgözött. Minden egyes képkockájáért odavoltam, és ugyan két és fél óráig tartott, egy másodpercig nem unatkoztam. Pedig a java az eseményeknek még hátravolt! Mint a könyvből később megtudtam.
A színészek is remekeltek. Timothée Chalamet egy egészen új arcát mutatta meg ebben a filmben, mint amiket eddig láttam tőle, és kíváncsian várom, a folytatásban hogyan hozza az Arrakison megedződött Paul Atreidest. Jason Momoa, Oscar Isaac és Stellan Skarsgard szintén nagyszerűen játszottak, Zendayát pedig alig várom, hogy a második részben kicsit többet lássam mint Csani.
Nagyszerűen felvezette számomra a film a Herbert által teremtett univerzumot, de a teljes képet mégiscsak a könyv adta. Leírva a karakterek sokkal emberibbé váltak, nehéz ilyen összetettséget és belső viharokat átadni a képernyőn keresztül. 

Borító:
Számos kiadást megélt már a regény, ez a borítók sokféleségéből is kivehető. Én a legújabbal, a filmes borítóval vettem meg, melyen a fontos szereplőket tüntették fel az adaptáció színészeivel. Szerintem kicsit sűrű lett a nyolc alakkal, mégis lenyűgöző, ahogyan megoldották. A háttér egyszínű sötétből folyik át egy bolygófelszínt idéző képbe, és így dominál rajta minden, ami a történettel kapcsolatban fontos. Az univerzum, a karakterek és a cím: A Dűne. 

Összességében:
Frank Herbert kétségtelenül egy különleges világot alkotott meg. A Dűne rendkívülien alapos és összetett regény, melyben ugyanakkor könnyű elveszni, ha nem figyel az ember. Egyedi szavakat kreált a szerző, saját vallást és mitológiát adott a szereplőinek, melyek által egy teljesen komplex univerzumot konstruált. Nem hiába vált ikonikussá, évtizedek múlásával is kiemelkedő munkává a sci-fi irodalomban.
Olvasóként és nézőként is nagyon szimpatizáltam az Atreides családdal. Paul egy valódi küzdő, aki nem retten meg az akadályoktól és az elvárásoktól, hanem fiatalon is szembe mer szállni az elnyomókkal.

Ajánlanám A Dűnét a Trónok harca rajongók figyelmébe, valamint azoknak a könyvmolyoknak, akik szeretnének egy rendkívüli univerzum részesei lenni, utazni a világűrben, harcolni emberevő bestiák ellen - mindezt a babzsákfotelben ülve.

Oldalszám: 600
Kiadó: GABO

Kedvenc karakter: Paul Atreides
Kedvenc idézeteim:

"Az ember nem szegülhet szembe Isten akaratával."

*

"Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek félelmemmel. Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utánafordítom belső tekintetemet, követem az útját. Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam."