2021. november 18.

R. Kelényi Angelika - Átkozottak

HANGULAT                                MOLY                                        2021

"Az átok megtalál…  

Átskovács Krisztina történész évek óta kutatja a Habsburgok történetét. Különösen érdekli Rudolf trónörökös és Vetsera Mária bárónő kapcsolata és haláluk körülményei. Egy nap rejtélyesen eltűnnek a temetőből a baronesz maradványai, majd meglepő körülmények között kerülnek elő, ezért Krisztina Bécsbe utazik, hogy egy osztrák nyomozóval a végére járjon a bizarr esetnek. Ha sejtette volna, milyen veszély leselkedik rá, biztos, hogy kétszer is meggondolja, nekivágjon-e ennek a félelmetes kalandnak.  

Átok ül a Habsburg családon. Egy átok, mellyel Batthyány gróf özvegye sújtotta a császárt és minden leszármazottját. A nép még 1867-ben is erről beszél. Azt suttogják, tizenhárom erőszakos halálnak kell történnie a Habsburg családban ahhoz, hogy megtörjön a rontás. Ahogy telnek az évek, az átok beteljesedni látszik… Erzsébet királyné félelme nem alaptalan. Egy titkos szervezet, mely nem nézi jó szemmel a kiegyezést, azon munkálkodik, hogy segítsen a sorsnak…  A szálak végül összeérnek. Krisztina kezében futnak össze, de vajon túléli a múlt és a jelen hátborzongató összefonódását? Létezik síron túli szerelem?  

R. Kelényi Angelika titokzatos, kiszámíthatatlan regénye két idősíkon fut, napjainkban és az 1800-as években. Ahogy azt az írótól megszokhattuk, az izgalmas, fordulatos krimi cselekménye a fantázia szüleménye, ugyanakkor a kor szellemét és eseményeit valósághűen ábrázolja." 

R. Kelényi Angelika leginkább kétféle zsánerben alkot. Egyrészt otthonosan mozog a múlt évszázadaiban, kiemelkedő történelmi alakok köré kerít rendkívüli történeteket, másrészről viszont ott van Caroline Wood, aki korunkban él, utazgat, nyomozgat és valahogy egyik kirándulásakor sem tudja elkerülni a bajt. Az Átkozottak attól lett zseniális alkotás, hogy az írónő mindkét oldalát megmutathatta benne: adott egy 21. századi nő, akinek a szenvedélye a történelem, emiatt pedig kutat egy múltbéli, tragikus sorsú szerelmespár rejtélye után. 

A magyar történészt, Krisztinát régóta foglalkoztatja a Habsburg uralkodók élete, a Bécsi Udvar körüli intrikák és minden, amit az iskolapad nem tanít meg róluk. Egy napon egy fontos hírrel hívják Ausztriából: megtalálták Mary von Vetsera földi maradványait, melyet évekkel korábban loptak el a sírjából. Krisztina azonnal Bécsbe utazik, hogy saját szemével is meggyőződhessen a csodáról, majd felfedezi, hogy korábbi felvetése nem volt alaptalan: szerinte ugyanis a trónörökös Rudolf és kedvese, Mary nem öngyilkosok lettek, ahogyan azt az utókor gondolja, hanem gyilkosság áldozatául estek. A nyomozásban egy osztrák nyomozó, Leon Berger hadnagy és Krisztina egykori professzora, Andreas Freimann is részt vesznek. Andreas, hogy még inkább bevonja a lányt az ügybe, kölcsön adja neki Sisi királyné magyar szolgálólányának, Kövesdy Katinkának a naplóját, aki részletesen beszámol a 19. századi Bécsi Udvar zavaros és intrikákkal teli életéről. De ez a látszólag különálló leírás hogyan kapcsolódik a mayerlingi szerelmesekhez?

R. Kelényi Angelika kétségtelenül rendkívüli írónő. Az Átkozottakban különleges narratíva uralkodik, hiszen a jelenkor eseményei mellett két napló visz egy-egy cselekményszálat, így összesen három szemszögből kerekedik ki egy teljes, komplex és nagyszerűen megszerkesztett regény. Nem lehetett könnyű feladat naplóként megírni a könyv felét - hiszen az egy teljesen más, személyesebb műfaj. De Angelika zseniálisan megugrotta ezt az akadályt is, mind Katinka, mind Mary részei érzelemközpontúak, tömörek lettek, és bár sosem írtam naplót, valahogy így képzeltem el őket. Mindeközben pedig a fő cselekményszál halad előre, és annak ellenére, hogy ugrálunk a térben és az időben, egyáltalán nem akasztja meg az olvasmányélményt. Mindvégig arra várunk, hogyan fonódnak össze a szálak a szemünk láttára. A könyv végéig azonban megannyi fordulat és izgalom vár ránk - az írónő olyan csavarokkal operál, melyekre álmunkban sem gondoltunk volna. Nagyszerűen félrevezet minket, mígnem rá kell döbbennünk, hogy a megoldás ott lapult az orrunk előtt.  

Eleinte szavakhoz sem jutottam, annyira letaglózott ez a regény. Nagyszerűen megkonstruált, igazi műalkotás lett, melynek minden sorát imádtam. Rögtön a legelején annyira beszippantott a történet, azonnal a végére szerettem volna járni a nyomozásnak, és kideríteni, valójában hogyan halt meg Rudolf és Mary. És nem utolsó sorban: Mégis kinek a keze van a sírgyalázásban? 

Azt gondolom, hogy R. Kelényi Angelika igazán nagyot alkotott az Átkozottakkal, és mindenkinek, aki a kezébe veszi, annak felejthetetlen élményt fog nyújtani.

Borító:
Amikor ránézek erre a könyvre, már csak azért is ámulatba kerülök, ahogyan kívülről kinéz. Az Átkozottak kemény borítást kapott, a színvilága pedig árasztja magából a történet atmoszféráját. Két kép uralkodik a borítón - felül egy szőke lány látható, alul pedig a Schönbrunn, kettejüket pedig egy megszaggatott szélű papiros választja el. Megjeleníti a könyv támpillérjeit, közben pedig gyönyörködteti a szemet ez az összhang. Tetszik a letisztázott, egyszerű betűtípus, melyet egy kis motívum ugyanakkor mégis feldob. Kívülről és belülről is csodálatos műalkotás az Átkozottak.

Összességében:
R. Kelényi Angelika az Átkozottakkal túlszárnyalta önmagát. Minden megvolt ebben a regényben, ami egy fergeteges olvasmányélményhez elengedhetetlen: elbűvölő stílus, hátborzongató kalandok és lehengerlő alaptörténet. Már rögtön a legelején tudni akartam, ki áll a dolgok hátterében, hogyan kapcsolódik össze Krisztina és Mary von Vetsera sorsa, de ami a végén várt, attól elállt a lélegzetem is. Sokáig nem találtam a szavakat, annyira lenyűgözött az Átkozottak.
Mesterien megalkotott, páratlan történet a szerelemről, a sorsról és a múlt erejéről.

Azoknak ajánlom az Átkozottakat, akik kíváncsiak egy ámulatba ejtő regényre, kalandozásokra a 19. századi Habsburg udvarban, és arra, hogyan kapcsolódik össze a múlt és a jelen.

Oldalszám: 320
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Átskovács Krisztina
Kedvenc idézeteim:

"Nem változik semmi: egy tizenkilencedik századi lány érzelmei épp olyanok lehettek, mint a mai kor lányaié , és épp annyira ki lehetett használni egy szerelmes lélek naivságát, mint ma – lehet bár az a nő vagy férfi a világ legokosabb, legműveltebb embere…"

*

"(...) a házasság nem a szerelemről szól, meg nem arról, hogy tetszik-e nekem a vőlegényem, hanem arról, hogy szövetségre lépjen a két család."

2 megjegyzés: