Ludányi Bettina legújabb regényében bepillantást nyerhetünk egy sorozatgyilkos megborult elméjébe. Izgalmas és brutális utazást teszünk a művészetek világába, és választ kapunk a valódi nőiesség kérdéseire."
Az a megtiszteltetés ért, hogy még a megjelenése előtt elolvashattam a Festménybe zárt lelkeket. Ludányi Bettina regényei eddig mind elkápráztattak, ám ezzel a történettel egy új szintre emelte a munkásságát. Az utolsó oldalak után hatalmas sokk alá kerültem, és csak annyit tudtam szavakba önteni: Ez brutális volt.
Egy újabb nyomozás veszi kezdetét. Scott Flynn nyomozó nem pihenhet a szektagyilkosságok után sem - amiről az írónő Mögötted! című könyvében olvashatunk -, hiszen a rendőrség egy fiatal lány holttestére bukkan. Hamar az FBI fülébe jut az eset, és hirtelen esély nyílik arra, hogy egy évtizedek óta tartó gyilkosságsorozat elkövetőjét örökre rács mögé helyezzék. Most van szemtanú. A gyilkos hibázott.
Az olvasók számára nem titok az elkövető személye. A regény egyik különlegessége, hogy két oldalról tárja elénk az eseményeket. Adott a nyomozó és adott az elkövető. Egy festőművész, aki megváltóként tekint magára, aki szerint egyedül ő tudja megadni a kiválasztott nőknek az új és örök életet. Úgy, ha a vászonra viszi őket. Mégpedig nem akárhogy: egyfajta rituálé keretein belül feláldozza, majd eltemeti őket. De egyszer megzavarják, és nem jut mindennek a végére, így a nő testét megtalálja a rendőrség, és megkezdődik a hajtóvadászat.
A Festménybe zárt lelkekben az izgalmas cselekményen túl két férfi elméjének összetettségébe láthatunk bele. Mindketten igazán esendő, emberi karakterek lettek, és talán ettől is vált a regény olyan rendkívül elevenné és rémisztővé. Ugyan egy valóság választ el a cselekménytől, de belegondolunk - mi van, ha mégsem? Ludányi Bettina igazi alapossággal járja körbe az emberi psziché minden részletét, és úgy mutatja be egy sorozatgyilkos lelki világát, ahogyan nagyon kevesen tudják. John egyszerre taszító személyiség a tettei miatt, másik oldalról viszont egy megtört ember, aki meg van győződve arról, hogy helyes az, amit csinál. Helyes az, hogy teremtőt játszva új életet hirdet. Az emberi mivolta pedig nagyszerűen kiütközik abban, ahogyan őt Caroline leírja. A nő a Mögötted! című regény egyik kulcsfigurája, aki visszatér, hogy segítsen egy barátjának. Egykor járt már McGlothin galériájában - rosszkor volt rossz helyen, ami felborította a világát. Most ez újra megtörténik. Elkövet egy hibát: megismeri a férfit. Caroline nem a rendőrségi jegyzőkönyvet látja Johnban, hanem azt, amelyik arcát felé mutatja. Vele kedves, igazi úriember, és külső szemlélőként nehéz elhinni, hogy a két arc ugyanahhoz az emberhez tartozik. John McGlothin szemszögének minden betűje sokkolja az olvasót. Rémisztő a gondolkodásmódja, ahogyan a világot, a nőket és önmagát látja. Ugyanakkor nem véletlenül vált ilyenné. A kapocs, ami Caroline és közte kiépül, a gyerekkori fájdalmakra épül, és megtalálják egymásban azt, akivel osztozhatnak a terheiken. Ezáltal pedig meglátjuk a pszichopata gyilkos mögött megbúvó embert.
"De még az erős nőknek is kell valaki, akinek nekivethetik a hátukat."
A másik oldalon ott van Scott Flynn, aki arra törekszik, hogy megállítsa a gyilkost. Nehéz dolga van, hiszen John évtizedes munkájával áll szemben. Ebben a kötetben jobban kiteljesedhetett a karaktere, mint a Mögötted!-ben, és ennek igazán örültem. Nem lehetett egyszerű Ludányi Bettinának egyik oldalt sem megírni. Míg az egyik szemszög egy pszichopata megtört elméjét mutatja be, addig Scott Flynnek detektívként muszáj a cselekmények részleteit, de az egészét is szisztematikusan áttekintenie. Johnban nincs logika, ő az érzelmek, fájdalmak embere, addig a nyomozó a racionalitás talaján mozog. Valamint etikai szempontból is egymás ellenpólusait képzik. És valamennyire mindkettejük felett áll az olvasó, aki belelát mindenbe, és fentről figyeli az eseményeket, a két karakter dinamikus mozgását. És már ez önmagában is egy hihetetlen élmény.
Ludányi Bettina ezzel a regénnyel túlszárnyalta önmagát. A Festménybe zárt lelkek egy krimibe bújtatott pszichológiai dráma, amiben morális erők vetélkednek egymással. Láthatjuk, hogy az a kérdés, hogy "Mi a helyes?", sokféleképpen értelmezhető, valamint függ az ember korábbi élettapasztalatától és világnézetétől. Érzékletesen és rendkívül áthatóan mutatja be az emberi elmét minden szövevényes részletével együtt. Jól strukturált, izgalmas nyomozással találkozunk ebben a kötetben, és ami a végén vár ránk, az teljesen meghökkent és sokkol.
Borító:
Ami engem a címen kívül rögtön megfogott, az a gyönyörű szép borító volt. Az összhatás tökéletesen passzol Ludányi Bettina többi kötetéhez - színeiben a szürke és a rózsaszín dominál. A kép már rögtön mutatja, miről fog szólni a könyv. Színekről, művészetről, életről és halálról.
Nagyon átható alkotás, ahogyan maga a regény is.
Összességében:
Ludányi Bettina ebben a kötetben igazán megtalálta a hangját. Egyre izgalmasabb és egyre összetettebb regényeket ad ki a keze közül, és ennek ékes példája a Festménybe zárt lelkek. Nem kisebb fába vágta a fejszéjét, minthogy egy pszichopata elméjét tárja az olvasók elé. Rendkívül érzékletesen mutatja be egy sorozatgyilkos lelki világát, gondolatait. Mindezt pedig egy kalandos nyomozásba csomagolja, így keveredik a regényében az izgalom és a mélységig hatoló lélektaniság.
Megrendítő, fordulatokkal teli műalkotás!
Az írónő festőien bánik a szavakkal, imádtam olvasni minden sorát. És amikor már úgy gondoltam, nem jöhet újabb csavar, megadta a kegyelemdöfést. Letaglóztak az utolsó oldalak, és kellett pár perc, mire felocsúdtam a döbbenetből. De hát mi mást tenne az olvasóval egy igazán lehengerlő könyv?
Azoknak ajánlom a Festménybe zárt lelkeket, akik szeretnének egy igazán fordulatos nyomozás részesei lenni, valamint egy olyan irodalmi műalkotást olvasni, ami az elején elcsavarja a fejed, és egészen a végéig nem enged el a fogságából.
Oldalszám: 418
Kiadó: Álomgyár
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:
"Eszembe jutnak gyermekkorom meséi. A legtöbben a gonoszok mindig rút, ocsmány lények vagy sebhelyes arcú emberek voltak, akiktől a hideg is végigszaladt az ember hátán. A valóságban azonban a gonosz nem mindig rút és kiállhatatlan. Néha álruhát ölt, a vonzó külső és a kedvesség mögé bújtatja csúf lelkét."
*
"A fájdalom az élet része, nem kerülhető el. Ám az már választás kérdése, hogy az ember beleragad a szenvedésbe és az önsajnálatba, vagy megtalálja a kiutat belőle."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése