2023. december 18.

Sienna Cole könyves hét | Lefelé a folyón


 

Sienna Cole egy olyan rendkívüli írónő, akinek a neve számomra már garancia egy nagyszerű olvasmányra. Első önálló könyve 2017-ben jelent meg, azóta pedig már további hét kiadott történettel büszkélkedhet, melyek egytől egyig lehengerlő alkotások. Siennát a sokszínűség jellemzi: írt romantikus töltetű regényeket, drámai felhangú témákról, de a krimi és a thriller vonal sem áll tőle távol. Ezt szeretnénk bemutatni egy könyves hét keretein belül, melynek állomásain az írónő különböző könyvei kerülnek egyedi megvilágításba. Kövess bennünket te is, és tudj meg minél többet Sienna Cole regényeiről!

♫♫♫

Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 426
Megjelenés: 2018

"Te ​hiszel a sorsszerűségben?

2002 májusában megdöbbentő vallomás söpört végig az Egyesült Államokon. A fiatal és mélyen megsebzett Alice Carrington olyan titkot hozott nyilvánosságra, mely felbolygatta és felháborította az egész országot. Alice megrettent a felelősség súlyától, és a szökést választotta, de elképzelni sem tudta, hogy tettei milyen események láncolatát indítják el. Olyan sorsokat csomózott össze, melyeknek sosem kellett volna találkozniuk.

Lynn Walker pincérnőként dolgozik Hohenwaldban, egy isten háta mögötti tennesseei településen, és egyetlen célja, hogy valóra válthassa lánya álmait. Frank Carrington újságíró és családapa, aki megszállottan küzd gyermeke igazáért. Jeffrey Mills zseniális tehetséggel megáldott, ám nehéz sorsú festőművész, akit egy személyes tragédia pályája feladására késztet. Az egyetlen közös nevező hármuk életében Alice titka, melyet csak az idő és hármuk külön-külön kibomló, majd egymásba kapcsolódó élete oldhat meg."

♫♫♫

A Lefelé a folyón számomra azért a legkedvesebb Sienna Cole-regény, mivel ezáltal ismerkedtem meg az írónővel. Egy olyan történet bontakozott ki előttem, amiről álmomban sem hittem volna, hogy egy magyar szerző tollából került ki. A három főszereplő - Lynn, Jeff és Frank - szemszögei között lavírozva mesterein szövi a szálakat, egészen a csattanóig nem is tudjuk, mit hozhat a következő oldal, fejezet. Ugyanakkor nemcsak a kiszámíthatatlanság a legfőbb erénye ennek a regénynek, hanem azok az életutak, melyek benne megjelennek. Sienna Cole nem ismer tabutémákat, az biztos! Lerombolja a sztereotípiákat, és élettel tölti meg a történeteit. Ez nem csupán a Lefelé a folyónra igaz, de a későbbi regényeire is. Mindig képes újat mutatni! És ezt minden alkalommal úgy teszi, hogy a stílusával elkápráztatja az olvasóit: a szavai gördülékenyek, mint az ecsetvonás egy festőművész kezében. Ugyanakkor minden művészien megalkotott szó mögött fajsúlyos témákat dolgoz fel, melyek az velünk maradnak a regény végezetével is. Kivételes regény egy kivételes írónő tollából.

Értékelésem

♫♫♫

"– Sokszor előfordul, hogy nem ismerjük azokat, akiket szeretünk… Olyan természetessé válik a jelenlétük, hogy nem igazán fordítunk rájuk energiát."

"Néha én is szerettem volna hinni a mesében, de majdnem négy évtizeddel a hátam mögött már megtapasztaltam, hogy a sors sokkal nagyobb kedvét leli abban, ha jól seggbe rúghat, mintsem segítő kezet nyújtson."

"Ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak: hátat fordítani. Ha nem látom a szörnyet, az nem is létezik."

"– Kész van? – ébredtem fel a kábulatból.
– Egy kép sosincs kész – mosolygott. – De a festő egy idő után elunja a pepecselést, vagy a határidők szólnak közbe…szóval… mondjuk azt, hogy kész van."

"– A művész egy udvarias gyűjtőfogalom azokra az emberekre, akiknek fogalmuk sincsen, mihez kezdjenek az életükkel és az önmegvalósítás álcája mögé bújva a gyerekkori vágyálmaikat hajszolják."

"– Furcsa – motyogta. – Néha tök másnak képzelünk embereket, mint amilyenek valójában…
– Ez így van – helyeseltem. – Legtöbbször csak a vágyainkat vetítjük rá másokra."

"Érdekes és bonyolult szerkezet az élet. Nem értjük, sosem láthatjuk át a működését, csak tesszük a dolgunkat, mint a fogaskerekek a gépezetben. Sosem kerülhetünk kívül a gépen, sosem tudhatjuk meg, miért zakatol a motor. De az ilyen pillanatokban megértjük, hogy van valami, ami összetartja és rendszerré szervezi a létezésünket."

"Sokat töprengtem rajta, hogy van-e sors, létezik-e szabad akarat, vagy minden előre elrendeltetett még azelőtt, hogy egyáltalán megszületnénk."

♫♫♫

- Hogyan bontakozott ki előtted a Lefelé a folyón alapkoncepciója?

Ez egy kicsit abszurd történet. 🙂 Épp egy vígjátékot néztünk a tévében, amikor derült égből villámcsapásként megjelent bennem az a bizonyos kulcsjelenet a folyónál. Aki olvasta, tudja, melyikre gondolok, aki nem, annak elárulom, hogy egy nagyon sötét és érzelmileg rendkívül megterhelő jelenetről van szó. A mai napig nem tudom, honnan jött, és miért pont akkor, de kimentem a szobából, és feljegyeztem egy papírra. Pár nappal később újra elővettem, és elkezdtem rajta töprengeni. Mondhatnám azt is, hogy az egész regény aköré a jelenet köré szövődött, és szépen lassan a részletek is kibontották magukat.

- Mindig is tudtad, hogy Lefelé a folyón lesz a regény címe?

Nagyjából a regény feléig nem tudtam; addig „Bűntudat” munkacímen futott a sztori. Írás közben rengeteg country rock zenét hallgattam, ami bár nem a kedvenc műfajom, mégis illett a hangulathoz, és sokat inspirálódtam belőle. A lejátszási listán felbukkant egy szám, ami azonnal megfogott: a The Cadillac Three-től a Down To The River, ami olyan volt, mintha az egyik karakterről, Jeffről szólna. Végül ez adta (egy kis módosítással) az ötletet a címhez.

- A történetben három teljesen különböző jellemű ember kap helyet. Melyikük szemszögéből szerettél legjobban írni? Melyikük nőtt leginkább a szívedhez? Lynn, Jeff vagy Frank? 

Jeff nőtt a szívemhez a leginkább. Nem titok, hogy kedvelem a hozzá hasonló érzékeny, nehéz sorsú karaktereket, különösen, ha még művészek is. Az érzelmek és megélések széles skáláját tudom bemutatni rajtuk keresztül.

 - Van kedvenc idézeted a regényből?

„Az ember mindent felcímkéz, hogy eligazodjon a teremtett valóság káoszában: jó, rossz, helyes, helytelen, férfi, nő, heteroszexuális, homoszexuális… a dualitás a mi igazi tragédiánk, ami lehetetlenné teszi számunkra, hogy meglássuk a dolgok mögötti igazságot: minden egy és ugyanaz.”

További interjú az írónővel ide kattintva érhető el.

 ♫♫♫

Ne maradj le a könyves hét többi állomásáról sem!

Niitaabell Világa blog - Reményszimfónia
Mézesmoly instagram - Elmejáték
Fodor.Dori7 instagram - A köd után
Worldofbooks02 instagram - Ahol a százszorszépek nyílnak
Szavak az élet blog - Ígéret sorozat

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése