"Te hiszel a sorsszerűségben?
2002 májusában megdöbbentő vallomás söpört végig az Egyesült Államokon. A fiatal és mélyen megsebzett Alice Carrington olyan titkot hozott nyilvánosságra, mely felbolygatta és felháborította az egész országot. Alice megrettent a felelősség súlyától, és a szökést választotta, de elképzelni sem tudta, hogy tettei milyen események láncolatát indítják el. Olyan sorsokat csomózott össze, melyeknek sosem kellett volna találkozniuk.
Lynn Walker pincérnőként dolgozik Hohenwaldban, egy isten háta mögötti tennesseei településen, és egyetlen célja, hogy valóra válthassa lánya álmait.
Frank Carrington újságíró és családapa, aki megszállottan küzd gyermeke igazáért.
Jeffrey Mills zseniális tehetséggel megáldott, ám nehéz sorsú festőművész, akit egy személyes tragédia pályája feladására késztet. Az egyetlen közös nevező hármuk életében Alice titka, melyet csak az idő és hármuk külön-külön kibomló, majd egymásba kapcsolódó élete oldhat meg.
Lynn Walker pincérnőként dolgozik Hohenwaldban, egy isten háta mögötti tennesseei településen, és egyetlen célja, hogy valóra válthassa lánya álmait.
Frank Carrington újságíró és családapa, aki megszállottan küzd gyermeke igazáért.
Jeffrey Mills zseniális tehetséggel megáldott, ám nehéz sorsú festőművész, akit egy személyes tragédia pályája feladására késztet. Az egyetlen közös nevező hármuk életében Alice titka, melyet csak az idő és hármuk külön-külön kibomló, majd egymásba kapcsolódó élete oldhat meg.
Sienna Cole, a hatalmas sikerű Négyszáz nap szabadság című regény szerzője páratlanul izgalmas, mély drámával átitatott lélektani thrillerében végigkalauzol a tizenöt éves rejtély kibogozásán."
Nagyon sokat hallottam már Sienna Cole munkásságáról ezelőtt, azonban eddig nem volt merszem belekóstolni a műveibe, és ezt mindezek után hihetetlenül sajnálom. Olyan különleges stílussal rendelkezik, amelynek párja nincsen. Művészien formálja meg minden szavát és sorát a könyveinek, mintha Jeff Millshez hasonlóan ő is egy festő lenne, azonban ő a szókincsével kápráztatja el az olvasóit és alkot a vászonra, amely jelen esetben egyet jelent a papírlapokkal. Mintha a leírt betűk egy-egy ecsetvonások lennének, olyan különlegesen bánik minden egyes darabbal. A művésziesség csak árad belőle, és bár tollpihe eleganciájával szállnak a szavai, mindnek ólomsúlya van.
A regény roppant komolyan indul, szembesülünk Alice Carrington levelével, amelyben bevallja, hogy évek óta összejár az iskola igazgatójával, gyengéd érzelmeket táplál iránta, a szeretője a középkorú férfinek. Azonban mikor rájön, hogy nem ő az egyetlen ilyen lány, bosszút esküszik, vallomását pedig egy bizonyítékként funkcionáló fotó kíséretében szétküldi az egész városnak, ő pedig eltűnik onnan. Ezzel a tettével viszont nem csak lakóhelyét bolygatta fel, hanem három másik ember élete is a feje tetejére állt. De az ő történetük hogyan kapcsolódik össze? Hiszen három különböző személyről beszélünk, akiknek látszólag semmi közük egymáshoz.
A kíváncsiság épp ezért hajtja az olvasót előre és előre, hiszen meg akarja tudni ezen kérdésekre a választ, valamint azt, hogy mégis mi történt a fiatal Allyvel miután elhagyta szülővárosát.
Az események után 15 évvel járva Lynn Walker történetét olvashatjuk, aki sosem a megfelelő férfiba szeret bele, mivel az összes eddigi vagy kihasználta, vagy elhagyta, esetleg ezek keveréke. A harmincas éveiben járó nő egyedül neveli és tartja el tinédzser lányát a pincérnő-csapos állásából. Kemény feladat, hamar megkedveljük Lynnt és együttérzünk vele, önkéntelenül is megsajnáljuk, amiért ilyen életet él. Bár szeretik egymást, és ez is több, mint ami sokaknak megadatik, mégis szűkösen élnek, és sokszor kénytelen feladatokat extra juttatásokért bevállalni, hogy exének csatlósai ne vigyék el a lányát, vagy öljék meg őket ott helyben. Rettegésben élnek, mégis szimpátiát ébreszt az emberben, hogy a nő tanulni vágyik, és nem elégszik meg a jelen adottságaival, minél többet szeretne biztosítani a lányának, jövőt és reményeket. De mikor egy különleges idegen, Jeff Mills a városba telepszik le egy kis időre, az felforgatja Lynn életét és lelki világát. A férfi külső szemmel láthatólag nagy keresztet cipel a vállán, amelyet nem akar mással megosztani, elvan a saját magányában és a múlt árnyai vertek rajta szállást. A festő egy ideig a nőnél és lányánál kap szállást néhány hónapra, de az elég, hogy bőven megváltoztassa mind az ő, mind Lynn életét. Sokáig nem tudjuk, hogyan kapcsolódik be a történetbe a fülszövegben emlegetett harmadik személy, Frank Carrington, aki az eltűnt Alice édesapja.
Szemet szúr a regény olvasása közben, hogy a férfiszereplők nagy része megcsalja a feleségét. Ilyenek a férfiak? Nem bírják az állandóságot? Kezdve az igazgatóval, majd a bár tulajdonosával folytatódik a sor, végül Frankkel zárul ez a lista, aki egyből azzal a jelenettel indít, hogy egy másik nő ágyából kel fel éppen. Nem is kell ragoznom, nem zártam a szívembe őt, főleg, mivel az én szememben a megcsalás az egyik legvétkesebb dolog, amit egy fél tehet a párjával. Hogy hűtlen. Kezdetben soknak gondoltam ezt a számot főleg annak fényében, hogy nem is erre a témára épül a regény, és reménykedtem benne, hogy valami mögöttes tartalom végül kiderül ennek kapcsán, és nem csak véletlen egybeesés az egész. Hamar rájöttem, hogy okkal történt mindez.
Azonban a kedvenc részemnek mégis a Jeffet bemutató oldalakat tartom. Az eddig Lynn szemszögén keresztül feltűnt sejtelmes karakter olyan volt, mint egy megfejtésre váró titok, épp ezért imádtam az ő szemén keresztül látni a történéseket. A művészlelkekkel amúgy is könnyen megértjük egymást, bár én inkább zenészként jeleskedek, a férfi azonban a képzőművészeti vonalban alkot, hamar sikerült megkedvelnem a kifürkészhetetlen személyisége ellenére is. Az ő története egészen gyerekkoráig visszanyúlik, az édesanyja viselkedéséhez, apafigura nélkül töltött fiatalságához, végül pedig egy mentorhoz, aki felkarolta, és bevezette őt a művészvilág rejtelmeibe. Az ő kapcsolatuk számomra hasonlított az irodalomban fellelhető Rimbaud és Verlaine ‒ a tanítvány és a mester ‒ közti viszonyra. Kemény és szívszaggató volt Jeff élete, de főleg az tépázta meg a lelkem, amelyet az írónő a regény végére tartogatott.
Bár az eleje cseppet sem tűnik thrillernek, ahogy egyre haladunk az utolsó oldalak felé, úgy kezd minden egyre izgalmasabbá válni. Az olvasó szíve majd' kiugrik a helyéről, annyira várja a történet végkifejletét. És amikor a legkevésbé várja az ember, akkor jön a csattanó. Az írónő összezúzza az olvasója szívét és lelkét, nem finomkodik, megadja nekünk a nem várt befejezést.
Bevallom, ezeket a sorokat olvasva az én szívritmusom is kihagyott néhány ütemet, annyira izgultam. Aztán megkaptam a tökéletes befejezést.
Sokáig gondolkodtam, vajon mi állhat a Lefelé a folyón cím mögött, de egyik ötletemmel sem találtam el a megfejtést. Alig a vége előtt nem sokkal jelenik meg ez a szófordulat, viszont csak a végén nyer teljesen értelmet. Imádom!
Egy zseniálisan megalkotott regény!
A vége nagyot ütött, és még annál is nagyobbat! De imádtam, minden sorát imádtam!
"Azt mondják, a szerelem felemel és boldogságot pumpál az ereidbe. Azt mondják, gyönyörű és felszabadító állapot, amihez nincs is hasonló emberi tapasztalás."
Borító:
Egyedi alkotás, ahogyan a regény is az. Ráadásul dupla borítós! A hátborzongatóan sötét folyó mögött egy lány lapul, akinek az arcát vörös festék fedi, ez adja a 'lefelé' szó színét. Csodálatos! Szemet gyönyörködtető! Tökéletes!
Összességében:
Lehengerlő, kiszámíthatatlan, különleges regény. Egy igazi lélektani dráma. Elgondolkodtatja az olvasóját, a szívéhez szól, a végén azonban darabokra töri. Sienna Cole lehengerlő, művészi stílusába mindenki azonnal beleszeret! Egyszerűen annyira könnyedén és gördülékenyen ír, mintha minden egyes szava egy-egy ecsetvonás lenne.
Lesokkolt, összetört, de minden betűjét imádtam.
Itt van ismét az ősz, érkezik a borongós, esős időjárás, ilyenkor a könyvmoly behúzódik az olvasókuckójába egy letehetetlen regénnyel, és ki sem jön onnan az utolsó oldalakig. Pont egy ilyen helyzetre ajánlanám a Lefelé a folyónt, ezt a megrendítő olvasmányt, amelyet valószínűleg soha nem felejtek el.
Ha az ajánló felkeltette az érdeklődésed, a regény a BOOK24 online webáruház oldalán 16% kedvezménnyel rendelhető meg, és akár már másnap a kezedbe veheted!
Oldalszám: 420
Kiadó: Álomgyár
Kedvenc karakter: Jeffrey Mills, Paul Michell
Kedvenc idézeteim:
Nagyon sokat hallottam már Sienna Cole munkásságáról ezelőtt, azonban eddig nem volt merszem belekóstolni a műveibe, és ezt mindezek után hihetetlenül sajnálom. Olyan különleges stílussal rendelkezik, amelynek párja nincsen. Művészien formálja meg minden szavát és sorát a könyveinek, mintha Jeff Millshez hasonlóan ő is egy festő lenne, azonban ő a szókincsével kápráztatja el az olvasóit és alkot a vászonra, amely jelen esetben egyet jelent a papírlapokkal. Mintha a leírt betűk egy-egy ecsetvonások lennének, olyan különlegesen bánik minden egyes darabbal. A művésziesség csak árad belőle, és bár tollpihe eleganciájával szállnak a szavai, mindnek ólomsúlya van.
A regény roppant komolyan indul, szembesülünk Alice Carrington levelével, amelyben bevallja, hogy évek óta összejár az iskola igazgatójával, gyengéd érzelmeket táplál iránta, a szeretője a középkorú férfinek. Azonban mikor rájön, hogy nem ő az egyetlen ilyen lány, bosszút esküszik, vallomását pedig egy bizonyítékként funkcionáló fotó kíséretében szétküldi az egész városnak, ő pedig eltűnik onnan. Ezzel a tettével viszont nem csak lakóhelyét bolygatta fel, hanem három másik ember élete is a feje tetejére állt. De az ő történetük hogyan kapcsolódik össze? Hiszen három különböző személyről beszélünk, akiknek látszólag semmi közük egymáshoz.
A kíváncsiság épp ezért hajtja az olvasót előre és előre, hiszen meg akarja tudni ezen kérdésekre a választ, valamint azt, hogy mégis mi történt a fiatal Allyvel miután elhagyta szülővárosát.
"– Élj! Ez az egyetlen dolog, amit emberként tehetsz."
Az események után 15 évvel járva Lynn Walker történetét olvashatjuk, aki sosem a megfelelő férfiba szeret bele, mivel az összes eddigi vagy kihasználta, vagy elhagyta, esetleg ezek keveréke. A harmincas éveiben járó nő egyedül neveli és tartja el tinédzser lányát a pincérnő-csapos állásából. Kemény feladat, hamar megkedveljük Lynnt és együttérzünk vele, önkéntelenül is megsajnáljuk, amiért ilyen életet él. Bár szeretik egymást, és ez is több, mint ami sokaknak megadatik, mégis szűkösen élnek, és sokszor kénytelen feladatokat extra juttatásokért bevállalni, hogy exének csatlósai ne vigyék el a lányát, vagy öljék meg őket ott helyben. Rettegésben élnek, mégis szimpátiát ébreszt az emberben, hogy a nő tanulni vágyik, és nem elégszik meg a jelen adottságaival, minél többet szeretne biztosítani a lányának, jövőt és reményeket. De mikor egy különleges idegen, Jeff Mills a városba telepszik le egy kis időre, az felforgatja Lynn életét és lelki világát. A férfi külső szemmel láthatólag nagy keresztet cipel a vállán, amelyet nem akar mással megosztani, elvan a saját magányában és a múlt árnyai vertek rajta szállást. A festő egy ideig a nőnél és lányánál kap szállást néhány hónapra, de az elég, hogy bőven megváltoztassa mind az ő, mind Lynn életét. Sokáig nem tudjuk, hogyan kapcsolódik be a történetbe a fülszövegben emlegetett harmadik személy, Frank Carrington, aki az eltűnt Alice édesapja.
Szemet szúr a regény olvasása közben, hogy a férfiszereplők nagy része megcsalja a feleségét. Ilyenek a férfiak? Nem bírják az állandóságot? Kezdve az igazgatóval, majd a bár tulajdonosával folytatódik a sor, végül Frankkel zárul ez a lista, aki egyből azzal a jelenettel indít, hogy egy másik nő ágyából kel fel éppen. Nem is kell ragoznom, nem zártam a szívembe őt, főleg, mivel az én szememben a megcsalás az egyik legvétkesebb dolog, amit egy fél tehet a párjával. Hogy hűtlen. Kezdetben soknak gondoltam ezt a számot főleg annak fényében, hogy nem is erre a témára épül a regény, és reménykedtem benne, hogy valami mögöttes tartalom végül kiderül ennek kapcsán, és nem csak véletlen egybeesés az egész. Hamar rájöttem, hogy okkal történt mindez.
"Ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak: hátat fordítani. Ha nem látom a szörnyet, az nem is létezik."
Azonban a kedvenc részemnek mégis a Jeffet bemutató oldalakat tartom. Az eddig Lynn szemszögén keresztül feltűnt sejtelmes karakter olyan volt, mint egy megfejtésre váró titok, épp ezért imádtam az ő szemén keresztül látni a történéseket. A művészlelkekkel amúgy is könnyen megértjük egymást, bár én inkább zenészként jeleskedek, a férfi azonban a képzőművészeti vonalban alkot, hamar sikerült megkedvelnem a kifürkészhetetlen személyisége ellenére is. Az ő története egészen gyerekkoráig visszanyúlik, az édesanyja viselkedéséhez, apafigura nélkül töltött fiatalságához, végül pedig egy mentorhoz, aki felkarolta, és bevezette őt a művészvilág rejtelmeibe. Az ő kapcsolatuk számomra hasonlított az irodalomban fellelhető Rimbaud és Verlaine ‒ a tanítvány és a mester ‒ közti viszonyra. Kemény és szívszaggató volt Jeff élete, de főleg az tépázta meg a lelkem, amelyet az írónő a regény végére tartogatott.
Bár az eleje cseppet sem tűnik thrillernek, ahogy egyre haladunk az utolsó oldalak felé, úgy kezd minden egyre izgalmasabbá válni. Az olvasó szíve majd' kiugrik a helyéről, annyira várja a történet végkifejletét. És amikor a legkevésbé várja az ember, akkor jön a csattanó. Az írónő összezúzza az olvasója szívét és lelkét, nem finomkodik, megadja nekünk a nem várt befejezést.
Bevallom, ezeket a sorokat olvasva az én szívritmusom is kihagyott néhány ütemet, annyira izgultam. Aztán megkaptam a tökéletes befejezést.
Sokáig gondolkodtam, vajon mi állhat a Lefelé a folyón cím mögött, de egyik ötletemmel sem találtam el a megfejtést. Alig a vége előtt nem sokkal jelenik meg ez a szófordulat, viszont csak a végén nyer teljesen értelmet. Imádom!
Egy zseniálisan megalkotott regény!
A vége nagyot ütött, és még annál is nagyobbat! De imádtam, minden sorát imádtam!
"Azt mondják, a szerelem felemel és boldogságot pumpál az ereidbe. Azt mondják, gyönyörű és felszabadító állapot, amihez nincs is hasonló emberi tapasztalás."
Borító:
Egyedi alkotás, ahogyan a regény is az. Ráadásul dupla borítós! A hátborzongatóan sötét folyó mögött egy lány lapul, akinek az arcát vörös festék fedi, ez adja a 'lefelé' szó színét. Csodálatos! Szemet gyönyörködtető! Tökéletes!
Összességében:
Lehengerlő, kiszámíthatatlan, különleges regény. Egy igazi lélektani dráma. Elgondolkodtatja az olvasóját, a szívéhez szól, a végén azonban darabokra töri. Sienna Cole lehengerlő, művészi stílusába mindenki azonnal beleszeret! Egyszerűen annyira könnyedén és gördülékenyen ír, mintha minden egyes szava egy-egy ecsetvonás lenne.
Lesokkolt, összetört, de minden betűjét imádtam.
Itt van ismét az ősz, érkezik a borongós, esős időjárás, ilyenkor a könyvmoly behúzódik az olvasókuckójába egy letehetetlen regénnyel, és ki sem jön onnan az utolsó oldalakig. Pont egy ilyen helyzetre ajánlanám a Lefelé a folyónt, ezt a megrendítő olvasmányt, amelyet valószínűleg soha nem felejtek el.
Ha az ajánló felkeltette az érdeklődésed, a regény a BOOK24 online webáruház oldalán 16% kedvezménnyel rendelhető meg, és akár már másnap a kezedbe veheted!
Oldalszám: 420
Kiadó: Álomgyár
Kedvenc karakter: Jeffrey Mills, Paul Michell
Kedvenc idézeteim:
"– Kész van? – ébredtem fel a kábulatból.
– Egy kép sosincs kész – mosolygott. – De a festő egy idő után elunja a pepecselést, vagy a határidők szólnak közbe…szóval… mondjuk azt, hogy kész van."
*
"Érdekes és bonyolult szerkezet az élet. Nem értjük, sosem láthatjuk át a működését, csak tesszük a dolgunkat, mint a fogaskerekek a gépezetben. Sosem kerülhetünk kívül a gépen, sosem tudhatjuk meg, miért zakatol a motor. De az ilyen pillanatokban megértjük, hogy van valami, ami összetartja és rendszerré szervezi a létezésünket. Egy pillangó megrebbenti a szárnyát Pekingben, és New Yorkban elered az eső."
*
"A magány mindig velem volt, nem utasított el, nem nevetett ki és nem szégyenített meg. Sötét, de hűséges démonként állt az árnyékba húzódva, és mikor már én magam is magam ellen fordultam, előlépett, hogy gyengéden magához öleljen."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése