Budai Lotti - A viaszszobrász

 HANGULAT                                MOLY                                        2024

"A ​tapintható szépség titka:

egy szobrásznő története a francia forradalom idejéből.

Az 1780-as években Suzanne de Lormont Párizs egyik leghíresebb viaszszobrásza. Jólétben és elismertségben él férjével és fiával. Legtöbb bosszúságát a város másik híres viaszművészével, Marie Grosholtz-cal való versengése jelenti, valamint házastársa, Benoît kicsinyessége, aki olykor nehezen viseli, hogy felesége tehetségének köszönhetően gyarapszik a család vagyona. A forradalom azonban Suzanne életébe is változásokat hoz, ráadásul gyermekkori szerelme is felbukkan a fővárosban, régi érzelmeket és titkokat kavarva fel. A főhősnő keze alatt nemcsak a forradalom alakjai formálódnak meg, de a saját élete felett is átveszi az irányítást. Fellázad férje elnyomása ellen, valamint kora legbátrabb asszonyaival karöltve azért harcol, hogy a forradalom vívmányaiból a nők is részesülhessenek. Ám törekvéseit nemcsak férje, de a jakobinusok sem nézik jó szemmel. Mindemellett fia is bajba keveredik, ugyanis nevét összefüggésbe hozzák a Kardinális gyémánt ellopásának ügyével.

Miután Párizson eluralkodik a terror, Suzanne a látását is elveszti, s az orvosok sem tudják megmondani, visszanyeri-e valaha... Vajon az asszony megőrzi a hitét a teljes reménytelenség közepette?

A reneszánsz és a rokokó korszak után Budai Lotti nagy sikerű Öt érzék-sorozata ezúttal a forradalmi Franciaországba, az európai történelem egyik legmeghatározóbb időszakába vezet minket. Fordulatait az érintés érzékén, a formák és a viaszszobrászat érdekfeszítő világán keresztül mutatja be." 

Budai Lotti azon szerzőkhöz tartozik, akiben még sosem csalódtam. Az Öt érzék-sorozatában arra vállalkozott, hogy az ötféle észlelési módhoz öt szakmát, életvitelt és történetet kapcsoljon, ennek a harmadik kötete A viaszszobrász. 

A parfümkészítő és A festőművész után az írónő a francia forradalom legádázabb pillanataiba kalauzol el bennünket, ahol egy nőnek különösen nem szabadott kitűnni a tömegből, különben a halálnál is rosszabb sors várt rá: de Suzanne de Lormont-t az igazságérzete hajtja, és nem hajlandó fejet hajtani a férfiak diktatúrájának. Férje, Benoît nem nézi jó szemmel, hogy asszonya felépített egy virágzó üzletet, míg ő a fronton harcolt, becsületét egyenesen sérti, hogy egy nő több jövedelemre teszt szert, mint egy férfi, mint ő. Erőszakos jelleme hamar kitűnik, és el sem tudjuk képzelni, hogy egy olyan ambiciózus, kedves nő, mint Suzanne hogyan volt képes összekötni az életét egy ilyen kicsinyes alakkal.

De hamar megtudjuk a választ erre a kérdésre: Suzanne életébe újra betoppan gyerekkori szerelme, aki előtt ezennel már kénytelen felfedni az évtizedek óta őrizgetett titkát. Amikor Lucient elszólította a kötelesség, Suzanne fiatalon ott maradt egy kezdődő élettel, akit fel kell nevelnie, akiről gondoskodnia kell, úgyszintén a már önmagát ellátni képtelen nagyapjáról. Mi mást tehetne egy nő ebben a korszakban, minthogy hozzámegy ahhoz a férfihoz, aki a jobb, biztos alapokon álló jövőt csillogtatja meg?

Mindeközben mozgolódás zajlik a fővárosban, és a köznép a királyi család fejét akarja az éhezésért cserébe. Szerveződések indulnak a monarchia megbuktatására, és úgy látszik, hogy aki mindebben nem vesz részt, az árulás vádjával szintén halállal lakol. 

Az írónő az elején kiszól az olvasóhoz, és leírja, miért alapvetően lelkileg megterhelő élmény a francia forradalom időszakát körüljárni, kutatni és bemutatni, ugyanakkor nem lehet elmenni mellette szó nélkül. Éppen emiatt A viaszszobrász talán a legtörténelemközpontúbb regénye Budai Lottinak, amely sokkal inkább a hatalmi harcok bemutatására törekszik a kisember szemszögéből, mintsem egy romantikus szálra. A női, individuális és kollektív csatára helyezi a hangsúlyt - hogyan éli meg egy asszony, egy anya a háborús cselekményeket, a terrort, ami az egész légkört uralja, és miként veszi fel a kesztyűt mégis az elnyomás ellen. Mit jelent a bajtársiasság? Az igazságérzet? A hazaszeretet? Melyeket alapvetően férfi konnotációkkal illetünk, Budai Lotti megmutatja mindezt női oldalról egy véres küzdelemben. Nem egy könnyed, történelembe ágyazott romantikus történet A viaszszobrász - nem, ez egy harcos nő története, aki mindent megtesz azért, hogy saját és szerettei életét megmentse, és hallassa hangját és tehetségét, amikor minden ellene szól.

Borító:
Az biztos, hogy eddig is csodálatosan szép borítói voltak az Öt érzék-sorozat eddig megjelent köteteinek, de utólag megfigyelve A viaszszobrász motivikáját, hirtelen minden értelmet nyert rajta, amely korábban, beavatatlan szemnek csupán ornamentika volt. A viaszban látható kép eleve a forrongásokat idézik, a viasz maga pedig úgy folyik le, mint a vér. Ehhez társul a női szobor, ami nyaknál törik ketté - ami az ekkor használt és feltalált guillotine-t valamint a számtalan áldozatát idézi, miközben utal Suzanne foglalkozására is, a szobrászatra. Zseniális!

Összességében:
Budai Lotti a legújabb regényében a francia forradalom idejébe kalauzol el bennünket - egy szobrásznő műhelyébe, akinek az egyéni és közösségi szerepvállalása is figyelemre méltó minden tekintetben. Suzanne-nek fel kell vennie a kesztyűt az őt elnyomó és megalázó férjével szemben, valamint ki kell állnia a nők jogaiért és segíteni a bajba jutott szerettein.
Megrázó történet egy véres korszakból egy harcos nő perspektívájából.

Azoknak ajánlom A viaszszobrászt, akik szeretik a történelemmel átitatott regényeket, az erős női főszereplőket és a művészi írásmódot.

Oldalszám: 416
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Suzanne de Lormont
Kedvenc idézeteim:

"Suzanne Calvet de Lormont gondterhelten nézegette magát a tükörben."

*

"– Ilyen időkben nemcsak borba és ünneplésbe fojtják bele az emberek a feszültségüket – felelte komoran Lucien. – Hanem vérbe is."