"Színes karakterek, ragyogó tájak és izgalmas kalandok: egy festőnő története a reneszánsz Firenzéből.
Budai Lotti nagy sikerű Öt érzék-sorozatának második kötete ismét az érzékek és érzékszervek világába csábít minket, a történelem egyik legmeghatározóbb időszakába. A színeken, a látáson és a festészeten keresztül a 15. századi Itália titkai tárulnak fel az olvasók lelki szemeit előtt."
Budai Lotti írásaiban nem lehet csalódni. Legújabb sorozatának, az Öt érzéknek sajátos atmoszférája azonnal beszippant és felnyitja a szemünket a világ apró csodáira. A parfümkészítő, az illatok varázsa és Franciaország pompája után az írónő a reneszánsz Olaszország vidékére kalauzol el bennünket, Firenzébe, a művészet városába, mely tele van fenségességgel, szenvedéllyel, ugyanakkor árulással és fájdalommal egyaránt.
Bianca Gorini fiatalkorában veszítette el az édesanyját, majd került nagybátyja, a hírhedt Magnifico, azaz Lorenzo de Medici házába, ahol magas szintű oktatásban részesült. Fattyú lévén megtanult láthatatlan lenni, tette a dolgát, amit megköveteltek tőle, ám szenvedélye a vásznak, ecsetek, színek iránt sosem hagyott alább. Lorenzónak hamar feltűnik, hogy Bianca nem hétköznapi teremtés. Lányaként szereti, és mindent megad neki tehetsége kibontakoztatására. Bár a lehetőségek igencsak kötöttek egy fiatal lány számára, a nagybátyja mégis festőiskolába küldi, ahol fiúnak álcázva a kor legnevesebb mesterétől tanulhat, aki nem más, mint Sandro Botticelli.
Ahogy Bianca felnő, úgy válik szerves részévé nemcsak a Medici-családnak, de az olasz arisztokráciának is. Megismerkedik azokkal a nemesekkel, akik a Magnificóhoz jönnek látogatóba, bája és intelligenciája révén pedig hamar megkedvelteti magát megannyi vendéggel. De a szerelem nehezen találja meg. Egyedüli szenvedélye a festészet, célja pedig a szakmai kiteljesedés, aminek eléréséért a patriarchális társadalmi konvenciókkal kell megküzdenie. Annyi bizonyos, hogy a házasság és a vele járó kötelességek megfosztanák őt saját lényétől és csupán díszes kalitkába zárnák Biancát. De egy ilyen korban milyen lehetőségei vannak egy szabad szellemű lánynak?
Mindemellett a színpompás, művészeti ág mellett ugyanakkor megjelennek a regényben a firenzei hatalmi harcok az egyház és a politikai erővel rendelkező Medici-ház között. A reneszánsz pápaság kora a reformációt megelőző időszak, melyet a pompakedvelés, fényűzés, súlyos erkölcsi romlás és elvilágiasodás jellemez. Ez ellen lázad fel egy domonkosrendi szerzetes, Girolamo Savanarola, kinek célja a Mediciek száműzése Firenzéből, és egy olyan teoretikus városállam megalkotása, melyben a keresztényi tanítások rigorózusan és szélsőségesen válnak a hétköznapok részeivé. Prédikálásaival a népet a Mediciek és a pápaság ellen fordítja, polgárháborút szít szent célok mögé rejtve. Szavait jövendölésekként értelmezik a firenzei polgárok. Ám a "bort iszik és vizet prédikál" szólás nem csak a korabeli egyházra illik. Savanarola a legtehetségesebb mestereket veszi rá saját alkotásaik megsemmisítésére, és a puritanizmusra hivatkozva veti meg a festészetet egy olyan városban, ami a művészetre és a szellemtudományokra épült. Így válik Bianca egyéni küldetése univerzális jellegűvé.
Budai Lotti ebben a történetben a művészet és az önazonosság témakörét járja be egy olyan történelmi korban, mely számos újítást hozott minden téren. A humanizmus, a reneszánsz megannyi kaput kinyitott a tudományok, a vallás, a gondolkodás és a művészet terén. A technikai és a szellemi fejlődés a könyvnyomtatással és a világfelfogás új dimenziójával érte el a csúcspontot. A festőművésszel nem csupán egy célokkal és szenvedéllyel teli lánynak a történetét kaptuk, hanem megismerhetjük általa a 15. század kultúráját minden irányból. Számos, az utókor által felbecsülhetetlen jelentőségű személy jelenik meg a regényben, mint a korábban említett Botticelli, aki Bianca mestere, vagy éppen Michelangelo, aki a lány egyik legjobb barátjává válik. Összegződik benne a korszellem, a művészettörténet és egy igazi kalandos kikapcsolódás, mely színeket csempész a szürke hétköznapokba.
Borító:
A festőművész borítója hangulatában megidézi A parfümkészítőét. Hasonló bézsszínű háttéren a központi elem egy festőállvány, melyből Botticelli: Vénusz születése című festménye emelkedik ki. Ez az olasz reneszánsz egyik legismertebb alkotása. Nem véletlenszerűen esett rá a választás, hiszen maga a festő alakja többször is megjelenik a regényben mint mellékszereplő, Bianca mestere. A zöld szín különleges árnyalata uralja a bézs mellett a képet, nagyszerűen harmonizálva egymással. Szemet gyönyörködtető alkotás.
Összességében:
Budai Lotti mindig képes elkápráztatni. A festőművész egy csodálatos regény, mely bejárja a művészettörténet egyik legnemesebb korát, mesés vidékre kalauzol el bennünket: a reneszánsz Firenzébe. Bianca Gorini története inspirál bennünket arra, hogy sose feledjük a szenvedélyünket, ne a társadalmi kötöttségek határozzák meg azt, mik vagy kik vagyunk, hanem egyedül önmagunk.
A festőművész tele van színekkel, szerelemmel, pompával, de ugyanúgy titkokkal és intrikákkal is. Csodálatos összművészeti alkotás.
Azoknak ajánlom ezt a regényt, akik szeretik a történelmi regényeket, az egyedi és tehetséges főhősnőket, akik nem félnek a küzdelmektől, és minden fájdalomból erősebben térnek vissza.
Oldalszám: 411
Kiadó: Álomgyár
Kedvenc karakter: Bianca Gorini, Lorenzo de Medici ("Magnifico")
Kedvenc idézetem:
"– De ha én nem festhetek, abba belehalok – magyarázta elfúló hangon. – Számomra ez a levegő, nem pedig valamiféle kaland vagy múló szeszély. Nélküle megfulladok."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése