R. Kelényi Angelika - Amit még elmondanék...

 HANGULAT                                MOLY                                        2024

"Boldogan élünk vagy boldogtalanul? Ki az, aki a boldogságunkat irányítja? Olykor csupán néhány meghitt percre vágyunk, egy csepp magányra, máskor pávaként tetszelgünk, hogy valaki figyeljen ránk és el ne engedje a kezünket. Nők ma és a múltban. Vajon mi változott? A megaláztatás, a megbecsülés, a szeretni vágyás, a lazaság, amivel elrejtjük félelmeinket, kishitűségünket? Kiszolgáltatottak vagyunk? Túl sok kompromisszumot kötünk a szerelemben? Félünk a megbélyegzéstől, a társadalmi elvárásoktól? Az írónő novellái és versei sodró erővel és érzelemmel mutatják be a szerelem különböző aspektusait, némi iróniával megfűszerezve, az abszurd megfogalmazástól sem visszariadva. A hús-vér karakterek szinte kilépnek a lapok közül, hogy megmutassák magukat, vagy megmutassanak minket saját magunknak. 

R. Kelényi Angelika sajnálatos módon 2023-ban eltávozott, így korábbi írásait most a család beleegyezésével publikáljuk."

R. Kelényi Angelika távozásával egy nagyszerű, zseniális írónővel és egy csodálatos emberrel lett szegényebb a világunk. De a könyvei által tovább él köztünk, hátrahagyott szavaival örökre beírta magát az emlékezetünkbe. Erről tanúskodik a nemrég megjelent posztumusz kötete, az Amit még elmondanék..., melyben olyan lírai és narratív hangok szólalnak meg, amit már nem volt sajnos ideje közölni. A kötet belső borítóján Angelikához közel álló írónők, barátnők szólalnak fel, vesznek tőle érzelmes búcsút, ezáltal az Amit még elmondanék... még személyesebb felhangot és újabb érzelmi töltetet kap. 

A válogatás nagyon sokszínű - tematikailag és poétikailag is -, minden hosszabb-rövidebb novellát egy különleges vers követ. Ezt a költői oldalát korábban még nem ismerhettük az írónőnek, így az életművön belül ez a szál teljesen újszerűen hatott. De micsoda zseniális, mélyenszántó költő szólal meg! A szövegek többek között az élet apró szépségeit és csodáit mutatják be, mint az Őszi hajnalok című hosszúvers, ugyanakkor mély, filozofikus gondolatok is megbújnak a sorok mögött. Az ősz elmúlás toposza többször visszatér a kötetben, és a személyes háttér vonatkozásában képtelenség ezeket könnyek nélkül olvasni. Ezen felül a bűn, a létezés, az idő és a dehumanizáció fogalmait tematizálják még a verseket, ezek közül a Nem öltem meg senkit... címűt emelném ki, ahol egyfajta perlekedésnek, majd belenyugvásnak enged teret a lírai szólam. A billog mint a fájdalom jelölője, amit nem lehet lemosni, amitől nem lehet megszabadulni újra és újra visszatér a versszakok végén különböző variációkban, mely a személyes harctól mutat a beletörődésig egyfajta lélektani skálát.

"Kell valaki, akinek adhatunk, biztos, hogy mindenki képes rá,
csak megfelelő befogadó kell hozzá."

A novellák a versekhez hasonlóan az írónő sokszínűségéről tanúskodnak. A legtöbb narratívát talán a nőcis könyvekhez tudnám hasonlítani, melyekben a különböző női szerepkörök és a társadalmi tabló karikírozása kap helyet. A kiüresedett házasságok témája többször is feltűnik a kötetben, ami a Váláshelyzet című kötetét idézi fel, amire a novellák más-más megoldást és választ adnak. A feleség hagyja el a semmirekellő férjet, a férj hagyja el a nagyravágyó, arrogáns feleséget, vagy éppen az egyik megöli a másikat. Emellett a szingliség mibenlétét járja körül az írónő, ahol a beszélő nők kudarcba fulladt randizásai, kapcsolatai idéződnek fel, ami a Negyven felé pártában című regényéhez hasonlóan mindezt humoros, karikatúra-jellegű hangnemben ábrázolja. Lerajzol egy olyan társadalmi tablót, melyben a pártalálás színtere immáron nem a személyes találkozás, hanem a kényelemben, otthon letöltött társkereső-applikációk, ugyanakkor sok történet elmeséli ezeknek a hátulütőjét: az interneten bármi, nem csak az igazság közölhető. Mindezen problémáknak pedig univerzalitást ad, hogy magyar szereplőkön kívül külföldi helyszínek is szerepelnek a kötetben.

De az emberközi kapcsolatok drámájából kiszakadva olvashatunk thriller-novellát, történelmi-novellát, melyek közül néhány már meglévő Angelika-történethez kapcsolódik. Legszívesebben mindet azonnal újraolvasnám ennek hatására!

Angelika a tőle megszokott stílusban varázsol el bennünket újra, bemutatja saját sokszínű személyiségének vonulatait: érint mély, lélektani témákat, bemutat humoros, nőcis történeteket vagy véres halálokat. Keserédes egy kötet, mely egyfelől mosolyt csal az arcunkra, másfelől könnyeket a szemünkbe. 

Borító:
A borítón egy rajzhatású képet láthatunk, amely egy idilli pillanatot mutat be. Angelika éppen a laptopján dolgozik, és körülveszik a rá jellemző tárgyak és képek. Egy kávéscsésze, a kislánya fotója, az I love CW felirat, amely a sikeres Caroline Wood-sorozatára utal. Egy olyan pillanatot ábrázol a borító, ahogyan Angelika az emlékezetünkben és a szívünkben él.

Összességében:
R. Kelényi Angelika válogatott, posztumusz kötete tiszteleg az írónő életműve előtt azáltal, hogy eddig meg nem szólaltatott, kiadatlan írásokat közöl. Az Amit még elmondanék... már a címében is magában foglalja azt a fájdalmat, amely a kötetet olvasva átjárja az olvasókat - mennyi mindent, bölcsességet, történetet mondhatott volna még... Ezt a hirtelenséggel jött lezáratlanságot igyekszik a posztumusz kötet oldani azzal, hogy sokszínűen felvonultatja az írónő megannyi oldalát: a lírikusat, aki eddig rejtve maradt előttünk és az epikusat, akit már jól ismerünk. Megannyi mélység, érzelem tárulkozik fel ebben a kötetben, különböző tematikus csoportokra bonthatjuk az írásokat, de összességében mégis egy egész, egy kerek életmű.

Szívbe markoló olvasmány, melyet ugyanakkor minden kedves olvasójának bátran ajánlok.

Oldalszám: 224
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:

"[...] Nem érted meg,

hogy én mindent megpróbálok,

mégis csak nyomodban járok,

és fénytelen szemmel nézem,

hogy úsznak el a régi álmok? [...] "

*

"Bonyolult a női lélek és az elme, nem egyszerűen szeretetre van programozva, sokkal árnyaltabban határoz meg érzéseket, sokféleképpen, és képes akár önmaga ellen is játszani."