2016. augusztus 19.

John Green - Alaska nyomában

HANGULAT                                MOLY                                         2011


"Első pia 
 Első balhé 
 Első csaj 
Utolsó szavak 
A tizenhat éves Miles Haltert elbűvölik a híres emberek utolsó mondatai és unja otthoni biztonságos életét. A középiskola után rábeszéli szüleit, hogy írassák be egy bentlakásos iskolába, mert abban bízik, ettől talán megváltozik addigi unalmas élete. Itt ismerkedik meg Alaska Younggal, az okos, vicces és halálosan szexi lánnyal, valamint Chippel, az ösztöndíjas zsenivel, aki kollégiumi szobatársa lesz. Százhuszonnyolc nap alatt Miles élete gyökeresen megváltozik, miközben Alaskát önpusztító viselkedése a végső tragédia felé sodorja."

Mivel a többi John Green könyvet már olvastam, kíváncsi voltam erre is, már hallottam róla párszor, és néhányuk szerint ez a legjobb könyve az írónak. 

Bár nekem még mindig a Csillagainkban a hiba tetszett tőle a legjobban, valahogy a stílusa Greennek nem jött be. És szerintem már nem is fog. Az biztos, hogy nem olyan, mint másoké, de engem valahogy nem ragadott meg. 
Elsőre az a kérdés járhat a fejünkben, hogy mi/ki az az Alaska, aki után fut majd a főszereplőnk. Aztán kiderül, hogy ő egy lány a suliban, ahova Miles jár. A fiú elszakad a szüleitől és bentlakásos iskolába költözik. Ott találkozik az Ezredessel, aki az egyik legjobb barátja lesz ott. Mik ezek a fura nevek? Ez már más JG könyveknél is felmerül. Az író előszeretettel ad furcsa bece- és keresztnevet a szereplőinek, ami tulajdonképpen egyedi, bár nekem a végére elegem is lett belőle. 
A történet Miles, vagyis Pufi elszakadását mutatja be, új környezetét és megváltozását ennek hatására. Legalábbis nekem ez jött le. Első elszívott cigi, első barátnő, első szerelem. A srác tudja, hogy Alaska tiltott gyümölcs, bár titkon reméli, hogy a lány távolságtartása csak álca. 
Ami még furcsa lehet a könyvben, azok a fejezetcímek. Az egész történet egy visszaszámlálás valamihez, de az a könyv háromnegyedéig nem derül ki, mihez, bár azért egy idő után már sejtjük, miről is van szó. Azt bizton állíthatjuk, hogy Alaskához van köze. 
A négy barát; az Ezredes, Alaska, Takumi és Pufi. 
A tiltott szerelem egyre veszélyesebb lesz, főleg akkor, mikor egy csók is elcsattan, de utána mi történik? Erre kíváncsi Miles is. 
És akkor jön az azután. 
Egy fordulat, amire egy John Green könyvnél számíthatunk. 
Nem mondom, hogy nem tetszett, mert élveztem. Kíváncsi voltam a végére, mit tartogat az azután. És nem is csalódtam, mert valami ilyesmire is számítottam. Csak nem is tudom. Aki szereti az írót, annak mindenképp ajánlom, akit pedig az eddigi könyvei sem hatották meg, annak talán ez sem fog a szívéhez nőni. Ahogy nekem se. 

Karakterek:
Miles/Pufi: Egy másik bajom a karaktereknél volt. Túlságosan is hasonlítottak az író másik könyveinek szereplőihez. Őt például a Papírvárosokból ismert Quentinhez hajazott az elején. Bár később kicsit elütött tőle, kipróbált olyan dolgokat is, amik tiltottak voltak például az iskola területén, ahogy ezt Q sose tette volna meg. 
Alaska: Na igen, mint mondtam a későbbi könyvekre nagyon hasonlít a karaktere. Szerintem őt egy az egyben megtalálhatjuk szintén a Papírvárosokban Margo Roth Spiegelmanként. Ugyanolyan merész, ugyanúgy szerelmes belé a főszereplő. Persze, ez a könyv volt előbb, szóval inkább fordítva igaz az egész, de mivel én pont ellenkezőleg olvastam, így ezt állapítottam meg. 
Ezredes: Szépen lassan összerakódnak a karakterek. Benne a Katherine a köbön Hasszánját láttam, aki Colin legjobb barátja volt. Ő veszi rá a srácot, hogy próbáljon ki tiltott dolgokat, ő mutatja be Alaskának.
De úgy őszintén, egyik karaktert sem kedveltem meg. 

Borító:
Ugyanolyan, mint a többi. Tényleg, ilyenkor már nem is tudok mit mondani. Csak rózsaszín. Mondjuk azt bevallom, a másik borítónál még ez is sokkal jobb. 
A halál jelenet itt is feltűnik, mint az egész könyvben végigvezetődik. Nem rossz, egyszerű, de tök jó. Bár a sokadik John Green könyvnél már unalmas. Kicsit.

Összességében:
Nekem nem volt egy életre szóló élmény. Úgy látszik az író eddigi összes könyve elolvasása után, hogy nem lett a kedvencem. És ilyenkor sajnálom, de hát van ilyen, nem? 
Nem bántam meg az elolvasását, rossz nem volt. Csak kicsit úgy éreztem, mintha John ugyanazokat a karaktereket építette volna bele ebbe a könyvbe, mint a későbbiekben tette. Több hasonlóságot is észrevettem. Persze, ezt nehéz kiküszöbölni, de engem zavart.

Oldalszám: 296
Kiadó: GABO

Kedvenc karakter: -

Kedvenc idézetem: -



2 megjegyzés:

  1. Én még tavaly olvastam. Nekem pont a főszerepben lévő "pár" nem jött be. Alaska roppant idegesítő volt, bár hozzá tenném, hogy (füzet) Margo számomra a negatív csúcs. Ő viszi az arany érmet az irritáló szereplő kategóriában. :D

    A történet felejthető. Nem rossz, mert az elején még kíváncsi voltam... Csak ahogy haladt a cselekmény előre úgy csökkent az érdeklődésem is.

    Ölel Crystal

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meg is értem sajnos... Miles és Alaska tényleg nem a legkönnyebb esetek és nem a legkönnyebben megszerethetőek, és ez így el is rontja a történetnek azt a bizonyos hatását.

      Törlés