Holly Black - A semmi királynője

  HANGULAT                                MOLY                                        2020

"A ​hatalmat sokkal könnyebb megragadni, mint megtartani.

Jude alaposan megtanulta ezt a leckét, amikor mérhetetlen hatalomért cserébe lemondott a gonosz király, Cardan feletti uralmáról. Tündérfölde száműzött halandó királynéjaként elveszettnek érzi magát, a semmi királynőjének. Ám megfogadja, hogy mindent visszaszerez, amit elvettek tőle. Az esély kétszínű ikertestvére, a szintén halandó Taryn képében érkezik meg, akinek az élete veszélybe kerül. Jude kénytelen vállalni a kockázatot, és visszatérni a veszedelmes tündérudvarba, valamint szembenézni a Cardan iránti érzéseivel, hogy megmentse a nővére életét. Csakhogy sok minden megváltozott Elfhonban a távozása óta. Háború közeleg. Jude beférkőzik az ellenséges tábor mélyére, és ő maga is belekeveredik a véres politikai csatározásba. Amikor egy eddig szunnyadó, ám igen erős átok elszabadul, pánik söpör végig a vidéken, és Jude választani kényszerül a becsvágya és az embersége között…

A levegő népe trilógiájának várva várt, döbbenetes fináléja."

Egy különleges utazás végére értünk A semmi királynőjével. Egyszerre voltam rendkívül kíváncsi a lezárásra, vitt előre maga a történet is, ám közben bennem volt, hogy nem lesz újabb függővég, nem lesz újabb kínkeserves várakozás, hanem megtudjuk, mit tartogat a sors - vagy éppen nevezhetjük őt Holly Blacknek is - a halandó Jude-nak és Tündérfölde uralkodójának, Cardannak. 

A gonosz király igazi szárnyalása volt a trilógiának - az írónő izgalmakat halmozott egymás után, nem volt egy pillanatra sem megállás, az utolsó mondatai után pedig egyenesen szomjaztam a folytatást. 

Jude kezéből kikerül a hatalom. Naivan azt gondolta, hihet Cardannak, egyszer az esze helyett a szívére hallgatott, és annak az lett a vége, hogy a nagykirály száműzte őt bátyja megöléséért Elfhonból a halandók világába. A lánynak így maga mögött kell hagynia mindazt, amiért két köteten keresztül küzdött. Azt a világot, ahol múlékony emberi lényként tekintélyt szerzett önmagának. Ahol királynőként uralkodhatna, ha maga a nagykirály nem szólította volna fel távozásra. Valószínűleg erre apellálhat A semmi királynője cím is. Így Jude-nak nincs más választása, mint tündérként a halandók között élő nővéréhez, Vivienne-hez költözik - ám akarva-akaratlanul sem tudja kiverni Tündérföldét a gondolataiból. Minden lehetőséget megragad, hogy kalandokban lehessen része, és érezze ismételten a veszély illatát. Míg egyszer csak ikertestvére, Taryn jelenik meg egykori hazájából - könyörög neki, hogy térjen vissza Tündérföldére, és vegyen részt helyette a tárgyalásán. Hiszen Jude őszintén állíthatja, hogy nem ő ölte meg Locke-ot, míg ez nővéréről nem mondható el. 

Senki sem venné észre a cserét, hiszen kinézetre teljesen egyformák. Viszont természetesen nem megy minden ennyire könnyen. Van, akit nem lehet átejteni, és ekkor kezdődnek az igazi kalandok Jude számára. 

Madoc immár nyíltan támad Cardanra, és minden cselt bevet, hogy a saját fejére kerüljön végül a korona. Jude-nak viszont nemcsak a férfit kell megmentenie, akit szeret, hanem barátait, testvéreit és a népét is. Apját mindenkinél jobban ismeri, hiszen ő volt a mestere gyilkolásban és a tanítója a cselszövésben. Ugyanakkor a kettejük közötti ellentét már az elejétől fogva érezhető volt. Madoc meggyilkolta vér szerinti szüleit, majd elrabolta a lányt és testvérét egy olyan lényekkel teli országba, ahol az emberi élet mit sem ér. A kegyetlen herceg első soraiból érezhető volt, hogy az igazi összecsapás nem a trónörökösök között lesz majd, hanem a legvégén apa és lánya áll majd egymással szemben. Jude-nak két kötetnyi ideje volt megerősödni, hogy aztán méltó ellenfele lehessen mesterének. 

Ugyan kellett egy kis idő, mire ismételten belerázódhattunk a történetbe, mivel az emberi világ kevesebb izgalmat tartogatott Jude számára - valamint számunkra is -, mint amilyenekkel Tündérföldén eddig találkozott. Ám amint átlépi a határt, az események felgyorsulnak, és onnantól kezdve nincs megállás. Sőt, amikor már azt hisszük, nem érkezhet több csavar, Holly Black ismételten meglep bennünket. Külön tetszett, ahogyan építkezett a regény (és valójában maga a trilógia is) az érzelmek terén, hiszen mind Jude-nak, mind Cardannak nehéz volt önmaga előtt is elismerni a vonzalmát a másik iránt. Az érdem viszont az írónőé, hogy nem vitte el a gyengéd érzelmeket nyálas, irracionális irányba, hanem őszintén feltárta, mi is a kettejük közötti kapocs: célpont az ellenség számára, ugyanakkor mérhetetlen nagy erő is, mely a túlélés felé vezérli mindkettejüket. 

"Megpecsételődött a sorsod, Elfhon királynéja. Már beleszerettél."

Kiemelt kedvencem lett a fantasy zsánerben ez a trilógia, hiszen minden megvan benne, ami számomra egy jó könyvet eredményez: izgalmas cselekmény, badass főhősnő, aki kivívja a szimpátiámat, varázslények, egyedien megalkotott világ, fordulatok, csipetnyi romantika és lehengerlő stílus.  

Borító:
A három közül a kedvencem A gonosz király borítója - egyszerűen a színek összhangja teljességgel levett a lábamról. Ugyanakkor meg kell hagyni, hogy A semmi királynőjének külseje is ámulatba ejtő. A korona motívuma végig fellelhető a képeken, ám ezennel jégbe zárva, vérrel borítva látjuk. Hiszen ebben a kötetben zajlik a végső összecsapás az uralkodás jogáért. Emellett fontos eleme a látványnak a kígyó, aminek eleinte nem tudjuk a jelentését, de minden kiderül a regényből, csak ki kell várni a végét. 

Összességében:
A semmi királynője rendkívüli lezárása lett A levegő népe trilógiának! Vérpezsdítő volt, különleges tele intrikával és izgalommal. Egy ellenféllel még mindig meg kell küzdenie Jude-nak és Cardannak, hiszen az elkerülhetetlen háború közeleg. A lánynak többször is kockára kell tennie az életét a szeretteiért, és meg kell tanulnia, hogyan válhat jó uralkodóvá, mikor kell keménykezűnek lennie, és mikor könyörületesnek. Halandó emberként kezdte A kegyetlen hercegben, és királynőként végezte az utolsó részben. Mérhetetlenül inspiráló személyiség Jude Duarte, aki a hátán vitte az egész történetet.
Holly Black ezennel is jelét adta rendkívüli írótehetségének - a könnyed stílus és egyedi világalkotás mellett nagy erénye, hogy minden mozzanatnak megadta a kellő időt, egy pillanatig sem éreztem, hogy sietne a történet, bár a cselekmény maga rendkívül dinamikus és mozgalmas. Végig lendületes volt, megdöbbentő, meg kell hagyni, valódi műalkotás.
Megtanítja, hogy néha akkor nyerünk el valamit, ha először elveszítjük azt.
Ajánlom minden fantasy-rajongó könyvmolynak, aki szeretne egy döbbenetes utazás részese lenni, mely egyenesen a tündérek világába kalauzol el bennünket, ahol vár  ránk az ármány és a cselszövés sötétsége. 

Oldalszám: 329
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Jude Duarte
Kedvenc idézeteim:

"Talán van annál rémesebb is, ha valaki szeretetre vágyik, még akkor is, ha nem szeretik. Még akkor is, ha fáj. Talán embernek lenni nem mindig gyengeség."

*

"Jude!
Nincs kedved játszadozni. Rendben. Nekem sincs.Hadd írjam le egyértelműen: megkegyelmezek. Véget vetek a száműzetésednek. Visszavonom, amit mondtam. Gyere haza!
Gyere haza, és üvöltözz velem! Gyere haza, és veszekedj velem! Gyere haza, és törd össze a szívemet, ha kell.
Csak gyere haza!"

*

"– Rémisztő volt – vallja be –, végignézni, ahogy zuhansz. Mármint általánosságban véve is rémisztő vagy, de nem szoktam hozzá, hogy téged féltselek."