Miután kiderült a döbbenetes tény, miszerint Oak Tündérfölde örököse, Jude-nak meg kell védenie az öccsét. Ennek érdekében magához láncolta a gonosz királyt, Cardant, akit a háttérből irányít. Tündérfölde folyamatosan változó politikai szövetségei között még akkor is nehéz lenne lavíroznia, ha Cardan mindenben engedelmeskedne neki. Csakhogy a király mindent megtesz annak érdekében, hogy megszégyenítse Jude-ot, és aláássa a hatalmát, hiába nyűgözi le továbbra is a lány.Amikor egyértelművé válik, hogy egy Jude-hoz közeli személy el akarja őt árulni, és ezáltal veszélybe sodorná nemcsak a saját, hanem az összes szerette életét, Jude kénytelen az áruló után nyomozni – miközben a Cardan iránt érzett bonyolult érzelmeivel is viaskodik –, hogy halandóként magánál tarthassa a hatalmat a tündérvilágban.
Azt hallottam, a halandók szerelme nagyon hasonlít a félelemre."
A kegyetlen herceg története folytatódik egy igazán vérpezsdítő, kalandos utazással.
Jude elérte célját, megerősödött az idegen vidéken, és az új nagykirály, Cardan jobbkezévé vált. Mindenki megtudta, milyen leleményes és erős is a halandó lány, senki nem mer immár ujjat húzni vele. Ám azt nem tudják, hogy valóban mekkora hatalma van - nem tudják, hogy ő irányítja Cardan cselekedeteit, hogy a nagykirály engedelmeskedik Jude minden szavának. Közben úgy tűnik a trónörökösök kardoskodásának vége lett, de csak most kezdődik igazán a párharc!
Jude-nak meg kell védenie Cardant, aki felelőtlenül jár-kel a vidéken, és nem fogja fel, hogy az élete továbbra is veszélyben van. A lánynak rá kell jönnie, kit avathat a bizalmába, és hogyan védheti meg a királyt bármi áron. Ezen pedig nem segít, hogy az iránta érzett utálat kezd a vékony vonal másik oldalára átfordulni, kezd gyengéd érzelmekké változni. Egyre fontosabbá válik számára Cardan, és nem csak a megállapodás és az uralkodói mivolta miatt. Hanem azon kapja magát a lány, hogy vissza-visszaidézi a király haja színét, szeme feketeségét és elhangzott mondatait. Egyre rosszabbul érinti, ha valaki megtetszik a fiúnak, vagy ha a királynőválasztás kerül szóba. De vajon Cardan hogyan érez? Milyen kötelék köti őt Jude-hoz? Csupán a megegyezés és a kötelességek?
"(…) jobban szeretem, mint valaha bárkit, és a rengeteg dolog közül, amit ellenem tett, az a lehető legrosszabb, hogy megszerettette magát velem."
Eközben Taryn, Jude ikertestvére házasodni készül. A Locke szerelméért és figyelméért vívott harcban sérült a két nővér kapcsolata, hónapok óta szóba sem álltak egymással. Vajon ezen egy hatalmas ünnepség segíthet? Az esküvő kaput nyit Elfhon és az emberek világa között - Vivi és a párja, valamint Oak is ismét Tündérföldére látogat. Felelősségteljes döntés ez a részükről? Hiszen a háttérben folyik a cselszövés, a trónról letaszított két fivér pedig mindent megtesz Cardan bukásának érdekében.
A tündérek ebben a sorozatban nem a mesékből ismert aranyos lények, akik segítik az embereket és a varázserejüket csupán jóra használják. Elfhon a küzdelmek országa. Lakói cseppet sem kedvességükről és befogadókészségükről híresek, sokkal inkább nehéz természetükről, furfangos elméjükről és rendkívüli szépségükről. Ugyan hazudni nem képesek, a szavakkal mégis úgy bánnak, hogy Jude-nak állandóan ébernek kell lennie, ki az, aki a barátja és ki az ellensége. Egyedi lényekkel teli kemény világ Tündérfölde, de azonnal a bűvkörébe von, amint elkezded olvasni.
Imádtam ezt a második részt - pedig féltem, hogy az általam "második kötet effektusnak" nevezett szindrómában fog szenvedni, vagyis csupán egyfajta felvezetője lesz a harmadik résznek. Hiszen a középső regény már nem tartalmazza az első újdonságát, a nagy csattanók pedig a zárókötetben jelennek meg többnyire. De Holly Black erre rácáfolt. A gonosz király ugyan lassan indult be, de végig élvezhető volt, csupa újdonság és izgalom járta át. Mindig jöttek újabb fordulatok, néha felsínylett a múlt, ami tovább szőtte a jelen fonalát.
Érezhetően Jude-ra irányult ez a kötet, Cardan egyszer-egyszer tűnt csak fel a fontosabb jeleneteknél, amit igazából sajnáltam. Ugyan női főhősünk ezért többnyire kárpótolt, hiszen hatalmas erő és energia van benne halandó mivolta ellenére. Különleges, igazi harcos főszereplő, aki rendkívüli módon viszi a hátán a történetet.
Holly Black nem hazudtolta meg magát, hiszen A gonosz királynak is olyan befejezést adott, ami után sóvárgunk a folytatásért. Igazi katartikus vég volt, ami megfordította a cselekmény vonalát. Remélem, A semmi királynője méltó záróakkordja lesz ennek a fantasztikus trilógiának!
Borító:
Szerintem a három közül a leggyönyörűbb borító. Már a színösszeállítás is teljesen megvett magának, elrugaszkodott A kegyetlen herceg fehér hátterétől, és egy mesterien kidolgozott, vízbe eső korona képe bontakozik ki előttünk. A kék és a zöld összhangja valami bámulatos és ámulatba ejtő. Akárcsak a regény maga.
Összességében:
A gonosz király méltó folytatása A kegyetlen hercegnek! Sőt, még ördögibb és még veszedelmesebb is! Tündérföldén a trónért való harcok nem fejeződtek be Cardan megkoronázásával. Két riválisa továbbra is ármánykodik a háttérben, őt magát pedig eskü köti méghozzá nem is akárkihez, hanem a halandó Jude Duartéhoz. Ám az udvarban senkinek nem tűnik fel, ki irányítja valójában Elfhont, és jobb lenne, ha így is maradna. Cserébe megmentheti öccsét, Oakot.
Holly Black rendkívüli szerző - ebben a regényében is elegyedik a cselszövés, a sötétség és a szerelem. Kíváncsi vagyok, milyen izgalmakat tartogat a trilógia bejezőkötete, hiszen A gonosz király vége folytatásért kiált!
Egy különleges, egy egyedi fantasy történet a tündérek világáról, mely korántsem olyan tündéri, mint amennyire azt mi gyerekkorunkban hittük.
Ajánlom A levegő népe trilógiát mindazoknak, akik nem riadnak vissza a sötétségtől, az árulástól, és egy rendkívüli kaland részesei szeretnének lenni egy igazán badass női főhőssel, Jude Duartéval.
Oldalszám: 350
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Jude Duarte
Kedvenc idézeteim:
"Azt hallottam, a halandók szerelme nagyon hasonlít a félelemre. Gyorsabban ver a szívetek. Kiélesednek az érzékeitek. Mámoros állapotba kerültök, talán még bele is szédültök. – Rám pillant. – Igaz ez? Rengeteget megmagyarázna a fajtáddal kapcsolatban, ha kiderülne, valóban össze tudjátok keverni a kettőt."
*
"– Egy pillanatra átfutott a fejemen – szólal meg –, hogy talán te lőttél rám.Elfintorodom.
– És miből jöttél rá, hogy nem?
Vigyorogva néz fel rám.
– Nem talált el."
*
"– Talán megdöbbenti a képtelen családodat, de nem lehet mindent gyilkossággal megoldani! – kiált utánam Locke.
– Tényleg megdöbbennénk, ha így lenne – kiáltok vissza."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése