Sofi Oksanen nevével úgy találkoztam, hogy egy egyetemi órámra kellett a Tisztogatásból előadást tartanom, de az biztos, hogy ez után az élmény után nem ez lesz az utolsó könyvem az írónőtől. Több mint 30 nyelvre lefordították, világsikert aratott, és talán ez egy olyan narratíva, amivel a legtöbb nő azonosulni tud.
A Tisztogatás két idősíkon játszódik, és egy család nőtagjainak három generációját öleli fel. A keretet Zara szolgáltatja, aki két férfi elől menekül - azoktól, akik áruba bocsájtják a testét. Egyszer azonban sikerül megszöknie, és Aliide Truu udvarába kerül, ahol az öregasszony rátalál az eszméletlen lányra. A gondjaiba veszi, de a titkok állandóan részesei a kettejük dialógusainak. Csak a részigazságokat osztják meg egymással.
A cselekmény fordulópontja, amikor kiderül, hogyan is ér össze a két nő élettörténete. A jelen szála mellett megjelenik Aliide fiatalkora, az elhallgatott múlt, ami a '40-es évekbeli szovjet megszállás alatt álló Észtországba kalauzol el bennünket egy testvérpár otthonába. Itt szemtanúi lehetünk egy tragikus szerelmi háromszögnek, amiben adott Aliide és nővére, Ingel valamint az ő férje, Hans. Eleve már a felállás tragikus és etikailag teljesen problematikus, hiszen a nő beleszeret saját sógorába - bár tulajdonképpen előbb szerette, minthogy a sógora lett volna -, és amikor a férfit hatalomellenes cselekedet vádjával halálra ítélik, a két nővér az élete árán is bújtatja a szökevény Hanst a családi otthonukban. A gyakorlatias Aliide mindent átalakít és kitervel annak érdekében, hogy szerelmét életben tartsa. De a szovjetek gyanítják a rejtőzködést a háttérben, így kihallgatják a testvérpárt, és hatalomfitogtatás jeleként megerőszakolják Aliidét. Ezután nem érez mást, csak szégyent - amiről általánosságban a nemi erőszakot elszenvedő nők többnyire számot adnak. Ettől pedig úgy akar megtisztulni, hogy házasságot köt egy szovjet katonával.
Ez az identitászavar, ami eleve a finn-észt közösséget jellemzi, tovább kulminálódik az ideológiai szembenállással, hiszen így közvetetten segédkezik saját testvérének és unokahúgának deportálásában. Aliide személye alapvetően a teljes ambivalenciát hordozza magában. Elsőként mint egy túlélő idős asszony találkozunk vele, akinek tartása rokonszenvet ébreszt, és csak mindezek után szembesülünk a múltjával és az elhallgatott titkaival. Mit is érezzünk tehát vele kapcsolatban? Szimpátiát? Megvetést? De az biztos, hogy nem marad semleges - és talán ez egy jó karakter ismérve: meglátjuk a jó és a rossz tulajdonságait egyszerre, teljesen emberi, hozzánk hasonlatos, mondhatni antihős.
Ez a titokzatosság nemcsak a cselekmény szintjén jelenik meg, hanem a nyelvezete is reduktív, szinte az elhallgatásra épül. Ugyanakkor ez a távolító attitűd a traumaélmény feldolgozási folyamatának része: Hogyan mondjuk el az elmondhatatlant? Lehet verbalizálni ezt az eseménysort? Hiszen a szexuális kizsákmányolás fogalma ebben az időszakban - főleg nem ilyen keretek között - nem létezett, ekképpen beszélni róla is kimondottan problematikus. Hasonlóan a második világháborús lágertraumához, aminek elbeszélésére a nyelv szintén elégtelen.
És vajon mit jelent a Tisztogatás mint cím? Tisztítás? Megtisztítás? Megszabadulás? Több oldalról is vizsgálhatjuk véleményem szerint. Elsőként az erőszak keltette szégyentől való megtisztulást emelhetjük ki - ami Aliide esetében a házasság általi elkendőzés. Beszélhetünk tisztán látásról, amikor a nő szembesül a naplón keresztül Hans valódi érzelmeivel, valamint a múlt bűneitől, a transzgenerációs örökségektől való megszabadulásra is gondolhatunk utólag a cím kapcsán.
Borító:
Az eredeti borító egy fülbevalós, idős hölgyet ábrázol, akinek csupán az arca egyik oldala látszik. A fülbevaló fontos szimbóluma a regénynek, a nőiség jelölője, ami kohéziót képez a fragmentált történetek között. Valamint a fülbevaló mint szimbólum jelentésrétegei nagyban utalnak a cselekmény központi tragikumára is. Magyarul kétféle borítóval került kiadásra. A régebbi egy korfestő alkotás, mely rögtön bemutatja a nők elleni erőszak témáját. Az önmagát rejtegető nő alakja egy bőrönddel a kezében sokatmondó már első pillantásra. Én az új kiadásban olvastam, amin egy légy látható a légycsapó alatt. Ez a jelenet a regény nyitányából lehet ismerős, de a légy jelenléte többször is visszatér a történeti síkon. De ha csak a csapdára gondolunk, akkor a fentiek ismeretében nem nehéz a szimbolikát megfejtenünk.
Összességében:
Sofi Oksanen a Tisztogatásban számos - egyéni és kollektív - fontos problémára felhívja a figyelmet. A családi gyökerek fontossága, az identitászavar nehézsége, a szerelem mibenléte és a transzgenerációs örökségek megtörése mind csak egyike azon központi témáknak, melyeket az írónő körüljár. Nagyon tetszett, hogy írásának zsenialitása nemcsak a történet szintjén jelent meg, hanem a nyelvi regiszter is tükrözte mindazon elemeket, amik megjelentek a regényben.
A Tisztogatás a titkok és az elhallgatott múlt története egy véres korban - egyedi életeken keresztül reprezentálja a 20.századi Észtország társadalmi struktúráját és a nők helyzetét.
Azoknak ajánlom, akik egy különleges, szívszorító történetre vágynak, tele számos mondanivalóval és olyan témákkal, amiknek erkölcsi megítélése nem könnyű feladat.
Oldalszám: 368
Kiadó: Scolar
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:
"Ebből a mosolyból született meg az első közös játékuk, amely kisarjadt, és szavakat hajtott, és légiesen finom, sárgás virágokat hozott, amilyeneken a holt nyelvek virágoznak, és édesen zizegett, mint a gramofon tűje, és áradt, ahogyan a hangok áradnak a víz alatt. Halkan suttogva éledt kettejük közös nyelve."
*
"Mindenkinek szüksége van valakire, akivel őszintén beszélhet."
.png)
.png)
