"Baj van! Chelsea Ross színészi pályafutása egy kudarc: a „Csini hulla 1” típusú szerepekben nyújtott briliáns alakítása révén került a legközelebb ahhoz, hogy filmcsillag legyen. De az, hogy otthagyja Hollywoodot, és egy híres jégkorongozó személyi asszisztense lesz, talán élete leghülyébb húzása karrierfronton. Megint baj van!
Mark Bressler, a sérült szupersztár dicső napjai véget értek. De az egykori élsportoló és fenegyerek ettől még akár civilizáltan is viselkedhetne a mélynövésű, rózsaszín-szőke hajú bombázóval, akit a Seattle Chinooks fogadott fel az ő személyi asszisztensének. Ha Chelsea-nek nem kellene olyan nagyon a pénz, hanyatt-homlok menekülne a világ legnagyobb baromarca elől. Nagy baj van!
Mark minősíthetetlen modorát és borongós kedélyét Chelsea tudja kezelni: problémát csak a férfi bicepsze okoz, meg az a követ is megolvasztó, hiper-szuper teste! Amikor a fenegyerek kezd rámozdulni, Chelsea jól tudja: itt az ideje, hogy kizavarja a büntetőpadra… Bárcsak ellen tudna állni annak, amit Mark forgat a fejében! Amiből csak baj lehet…"
Köszönöm az Athenaeum kiadónak az előolvasási lehetőséget!
Nagyon szeretem a sportos könyveket. Lényegében mindenevő vagyok, bármilyen fajta jöhet. Foci, amerikai foci, kosárlabda... vagy jégkorong. Esetünkben az utóbbi szerepel, mint azt Rachel Gibson sorozatának címében is láthatjuk. Ez mindenképp felkeltette az érdeklődésemet, remélem, a tieteket is.
Bár a magyar cím első hangzásra eléggé furcsa, nekem a végére egy ige még odakívánkozik, de ez lehet az egyéni véleményem. Viszont ha összehasonlítjuk az eredeti angol címmel, akkor végül is érthető. Na mindegy is.
Mint azt már egy párszor említettem nektek, én kimondottan E/1-párti vagyok, sokkal jobban át tudom élni az eseményeket, ha rögtön a főszereplő szemszögéből figyelem, vagy még jobb, ha mindkét oldalról. Viszont itt egy nehézségbe ütköztem, ugyanis külső szemlélőként néztem a történéseket. Ez az elején kicsit zavart, de hamar rájöttem, hogy mégsem az ördögtől való ez az írásmód, ugyanis az első pár oldal után már imádtam, csak bele kellett lendülnöm. Mondjuk E/3-ban mutatja be nekünk Rachel a történetet, mégis egy-egy bekezdésnél érezni lehet, mégis kinek az oldalát, gondolatait ismerhetjük meg jobban. Talán ez is olyan, ami miatt igazából nem is volt zavaró. Összegzésként ezt a részt úgy zárnám, hogy akik kívülről szeretik figyelni a történetet, azok mindenképp jól járnak vele, de akik inkább E/1-pártiak, ők is ugyanúgy élvezni fogják, és ez leginkább az írónőnek köszönhető.
A gyors olvasásomhoz az is hozzásegített, hogy Rachelnek rettentő jó humora van, a fordításban jól átjött, laza, gördülékeny a stílusa. Az alaptörténet is viszonylag egyedi. Egy balesetet szenvedett jégkorongozó meg az asszisztensének a története. Izgalmasan megfogalmazva, tele csavarral, és rengeteg szórakozással. Nekem ezt nyújtotta a könyv. Titokban a magunk elfogadását is belecsempészte az írónő, Chelsea fura problémáján ezt prezentálva. Bár teljesen meg tudom érteni a nőt. Same problem here.
Az eleje talán kicsit lassan indul be, vagyis magamnál ezt észleltem, de mikor letelt ez a kritikus pár oldal, utána a könyv számomra letehetetlennek bizonyult. Vártam is a végét, meg nem is. Az első elképzelésem között szerepelt, hogy hasonlíthat Elle Kennedy - Az üzlet c. könyvéhez, de már az elején tudtam, hogy igazából teljesen más. Nem csak a szerkezet miatt, hanem maga a két írónő stílusa is más. Persze ez nem azt jelenti, hogy valamelyiké rosszabb, szimplán más. De mindkettő imádni való és zseniális.
De legjobban azt tudom mondani, hogy a Csak a baj nekem egy olyan kikapcsolódást adott, amire már rég vágytam.
Karakterek:
Chelsea: Én rendkívül megszerettem a személyiségét, bár sok olvasó nem szereti ezt a pattogós, pitbullos karaktert. Én bírtam. Bár azt nem tudtuk meg, hogy végül sikerült-e elfogadnia magát annak, amilyennek, de tökéletesen bemutatta nekünk, hogy igazából bármi lehetséges. Találni egy szexi, befutott jégkorongozót? Naná. Legalábbis Amerikában.
Mark: Házsártos. Arrogáns. Seggfej. Igen, nagyjából ezek a szavak illenek a karakterére. Bevallom, a szívembe csak az utolsó lap utolsó pár mondatára került be. A pasi, aki igazából mindent megkap, amire vágyik, és ezt tökéletesen ki is használja.
Borító:
A képen Chelsea található, vagyis a nőnek egy rajzolt, elképzelt változata. A pozitívumok oldalához sorolnám a háttérben megbúvó hokicsapat árnyékát, szerintem nagyon ötletes. Illik a sorozat többi kötetéhez. Azért azt elmondom, hogy szerintem enyhén fura fejet vág a baba a képen. És bevallom, nekem az eredeti borító jobban tetszik, azokból is a régebbi, mégpedig amelyiken nincs ember. Szintén lila, és bár csak írás van rajta, a szélén lévő minta sokat dob a hangulatán. Viszont szintén pozitívum, hogy a hazai külsőn a színek passzolnak, nem gondolja az ember, hogy a rózsaszín és a lila ennyire mennek egymáshoz, és ezt megkoronázza a bézsszínű betű.
Összességében:
Kellemeset csalódtam a könyvben. Vártam valamit, bár mást kaptam, mégis imádtam. A lapok csak úgy fogytak, és annak ellenére, hogy E/3-as szemléletben íródott, mégis az E/1 kedvelőinek, mint amilyen én is vagyok, rettentően élvezhető volt. A cselekmény laza és gördülékeny, kikapcsolódásnak tökéletes.
Oldalszám: 380
Kiadó: Athenaeum
Kedvenc karakter: Chelsea Ross
Kedvenc idézetek:
"Van az úgy, hogy egy váratlan esemény megváltoztatja az ember életét."
*
"– Hát, akkor sajnálom, hogy ezt pont nekem kell közölnöm veled, de Mark Bresslernek igaza van: a szerkód tényleg a diszharmonikus színek tömegkarambolja."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése