"Jessie-vel csak a baj van, ő legalábbis így érzi a Los Angeles-i magániskolában töltött első héten. Már épp azon gondolkodik, hogy visszasomfordál Chicagóba, amikor e-mailje érkezik egy Valaki/Senki (VS) nevű sráctól, aki felajánlja, hogy segít neki eligazodni a Wood Valley Gimi dzsungelében. Ez valami vicc? Megbízhat VS-ben, elfogadhatja tőle a segítséget, amelyre óriási szüksége van?
Alig két éve, hogy meghalt az édesanyja, és miután az apja váratlanul feleségül vett egy interneten megismert nőt, Jessie kénytelen az ország másik felébe költözni, és mostohaszörnyével meg annak beképzelt fiával élni.
Jessie végső kétségbeesésében úgy dönt, VS-re bízza magát. A srác hamarosan a lány mentőkötelévé és szövetségesévé válik, és Jessie szeretné személyesen is megismerni. De mi van, ha egy rejtélynek jobban áll a megoldatlanság?
Julie Buxbaum művében komédia és tragédia, szeretet és veszteség, fájdalom és emelkedettség keveredik. Első ifjúsági regényének szereplőit minden bizonnyal hamarosan az olvasó is barátaivá fogadja."
Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt a GABO kiadónak!
Mikor először láttam a kiadó Könyvfesztiválra megjelenő könyveinek listáját, rögtön megakadt a szemem ezen a címen, így át elolvastam a fülszövegét. A poszt alatti komment szekciót alaposabban megnézve olyanokkal találtam szembe magam, minthogy a történet vége ezek alapján mennyire egyértelmű, ez alapján a pár sor után tudja már mi lesz a könyvben és még tovább. Bánom is rendesen, de míg bele nem kezdtem, én is adtam ezeknek az embereknek a véleményét. Bár én szeretem ezeket a gimis, fiatalos történeteket, ennek egyszerű magyarázata, hogy én is épp ezeket az időket élem, és egyidős vagyok a mostani főszereplőnkkel, Jessie-vel is.
Nem vártam tőle túl sokat, csak hogy szórakoztasson. Egy nehezebb hangvételű könyv után voltam, így kezdtem neki a Három dolgot mondj-ba.
Már az elején feltűnt, hogy én ezt rettentően imádni fogom, Egyszerűen az írónő stílusa annyira megfogott, annyira humoros volt, hogy az valami hihetetlen, és nekem pont ilyenre volt szükségem egy napsütéses, nyári napon. Tehát le se bírtam tenni, mert egyszerűen magához láncolt a kötet. Először.
Másodszor pedig maga az alaptörténet is szimpatikus volt. Bár kezdetben azt hittem, hogy ez is egy mostohabátyós mű lesz, engem mégsem ez fogott meg igazán. Hanem Jessie helyzete. A félárva sorsra jutó leányzó, aki egy pillanat alatt elvesztett mindenkit, aki számára a biztos pontot jelentette. Az anyukáját, apukáját, aki a saját gyászába és az új életébe süppedt, és el kellett hagynia a legjobb barátnőjét is, aki Chicagóban maradt, míg Jessie a nagybetűs L.A.-be költözött. Így kellett boldogulnia egy teljesen új életben. Aztán hirtelen egy e-mail mindent megváltoztatott. Nem érezte már magát egyedül, volt valaki akire számíthatott a nagy kavalkádban. Lett egy barátja. Egy internetes barátja. És akkor is megláttam benne magamat, ezt pedig azért mondhatom, mert a világhálónak köszönhetően én is rengeteg csodálatos embert ismerhettem meg.Legyen az könyvmoly, blogger vagy directioner.
De térjünk is vissza Jessie történetéhez.
Kicsit szadista a részemről azt mondani, hogy nagyon jó volt nézni Jessie és a barátnői ötletelgetését, mégis ki lehet a titokzatos VS, akivel már hónapok óta üzengetnek egymásnak. Aki mellesleg cukin fura és aranyosan bókol is a lánynak. Én eközben elgondolkodtam, hogy bele lehet fülig szerelmesedni egy olyan emberbe, akit az ember még csak nem is látott, csak csetelt vele? Huh, hát nehéz kérdés.
Azért a gimiben sem annyira rossz Jessie-nek, ugyanis egy irtó helyes fiúval kell közösen verselemzős beadandót írnia. Lehet az ember szerelmes egyszerre két személybe is? Annyira nem osztom ezt a véleményt, de lássuk, mi sül ki belőle. Egyszer majd döntenie kell.
Ha csak egyetlen momentumot lehetne választani, amit nagyon szerettem a könyvben, persze az írónő humorán kívül, akkor az lenne, hogy Julie Buxbaum rettentően jól meg tud minket téveszteni. Ahogy Jessie őrlődik, hogy mégis ki az, akivel beszélget már hosszú ideje, akit szinte megismert, már csak egy külsőt kell csatolnia a velős megjegyzésekhez, az valami fenomenális. Bevallom, nekem is volt valami elméletem a végkimenetelre, mégis újból és újból elbizonytalanított benne.
És a végén már nem akartam elengedni a történetet.
NAGYON AJÁNLOM.
Karakterek:
Jessie: Nagyon bírtam. A humorát, a viselkedését, hogy nem alélt el egy sráctól rögtön. És hogy bár volt választási lehetősége, belátta, hogy számára melyik az ideálisabb. Melyik illik hozzá jobban, és én végül is csak támogatni tudtam a döntésében. Ezennel is a könyves-legjobb-barátnőmmé avattam Jessie Holmest.
Neeeem akarok spoilerezni itt nektek, szóval a pasi részét most kihagynám, de azért a fenti soraimból egy parányit lehet következtetni, hogy melyiküket szerettem jobban.
Borító:
Imádom. Barbi 💓szimbolikus borító. Kéne ilyen bögrét csináltatnom, mert már nagyon esedékes. Nem győzöm leírni, mennyire szeretem az ilyeneket. És a Három dolgot mondj borítója is ide tartozik. Egyszerűen a képen látható tárgyak mindegyike így, olvasás után külön értelemmel bír. Mint a kávésbögre, toll vagy telefon. Gyönyörű munka lett, főleg a cím alatt lévő billentyűzet gombok a kedvenceim. Ötletes és rettentően jól mutat.
Összességében:
Ma is tanultam valamit. Mégpedig, hogy a könyvet nemhogy borítóról, de fülszövegről se ítéljünk meg, ugyanis ebből a hibámból becsültem le Julie Buxbaum könyvét. A végén mondjuk pozitívan csalódtam ezáltal, mégis azért ez felért nálam egy Aesopus mesével.
Egy könnyed történetre vágytam, és meg is kaptam. És még milyet! A fülszöveg alapján kiszámíthatónak és sablonosnak titulált történet olvasás közben hirtelen átváltozott valami varázslat folytán egy fordulatos, humoros könyvvé, amit a végén már el sem akartam engedni. Zseniális, többször is felnevettem a sorai alatt, tökéletes kikapcsolódást nyújtott egy meleg, nyári napon.
Így azoknak ajánlanám leginkább, akik szeretnének visszarepülni a középiskola padjába, és átélni egy nagyszerű, kiszámíthatatlan történetet, amiben Jessie és egy internetes barát kapott főszerepet.
Nem vártam tőle túl sokat, csak hogy szórakoztasson. Egy nehezebb hangvételű könyv után voltam, így kezdtem neki a Három dolgot mondj-ba.
Már az elején feltűnt, hogy én ezt rettentően imádni fogom, Egyszerűen az írónő stílusa annyira megfogott, annyira humoros volt, hogy az valami hihetetlen, és nekem pont ilyenre volt szükségem egy napsütéses, nyári napon. Tehát le se bírtam tenni, mert egyszerűen magához láncolt a kötet. Először.
Másodszor pedig maga az alaptörténet is szimpatikus volt. Bár kezdetben azt hittem, hogy ez is egy mostohabátyós mű lesz, engem mégsem ez fogott meg igazán. Hanem Jessie helyzete. A félárva sorsra jutó leányzó, aki egy pillanat alatt elvesztett mindenkit, aki számára a biztos pontot jelentette. Az anyukáját, apukáját, aki a saját gyászába és az új életébe süppedt, és el kellett hagynia a legjobb barátnőjét is, aki Chicagóban maradt, míg Jessie a nagybetűs L.A.-be költözött. Így kellett boldogulnia egy teljesen új életben. Aztán hirtelen egy e-mail mindent megváltoztatott. Nem érezte már magát egyedül, volt valaki akire számíthatott a nagy kavalkádban. Lett egy barátja. Egy internetes barátja. És akkor is megláttam benne magamat, ezt pedig azért mondhatom, mert a világhálónak köszönhetően én is rengeteg csodálatos embert ismerhettem meg.
De térjünk is vissza Jessie történetéhez.
Kicsit szadista a részemről azt mondani, hogy nagyon jó volt nézni Jessie és a barátnői ötletelgetését, mégis ki lehet a titokzatos VS, akivel már hónapok óta üzengetnek egymásnak. Aki mellesleg cukin fura és aranyosan bókol is a lánynak. Én eközben elgondolkodtam, hogy bele lehet fülig szerelmesedni egy olyan emberbe, akit az ember még csak nem is látott, csak csetelt vele? Huh, hát nehéz kérdés.
Azért a gimiben sem annyira rossz Jessie-nek, ugyanis egy irtó helyes fiúval kell közösen verselemzős beadandót írnia. Lehet az ember szerelmes egyszerre két személybe is? Annyira nem osztom ezt a véleményt, de lássuk, mi sül ki belőle. Egyszer majd döntenie kell.
Ha csak egyetlen momentumot lehetne választani, amit nagyon szerettem a könyvben, persze az írónő humorán kívül, akkor az lenne, hogy Julie Buxbaum rettentően jól meg tud minket téveszteni. Ahogy Jessie őrlődik, hogy mégis ki az, akivel beszélget már hosszú ideje, akit szinte megismert, már csak egy külsőt kell csatolnia a velős megjegyzésekhez, az valami fenomenális. Bevallom, nekem is volt valami elméletem a végkimenetelre, mégis újból és újból elbizonytalanított benne.
És a végén már nem akartam elengedni a történetet.
NAGYON AJÁNLOM.
"Három dolgot mondj, olyat, amit nem tudok rólad!"
Karakterek:
Jessie: Nagyon bírtam. A humorát, a viselkedését, hogy nem alélt el egy sráctól rögtön. És hogy bár volt választási lehetősége, belátta, hogy számára melyik az ideálisabb. Melyik illik hozzá jobban, és én végül is csak támogatni tudtam a döntésében. Ezennel is a könyves-legjobb-barátnőmmé avattam Jessie Holmest.
Neeeem akarok spoilerezni itt nektek, szóval a pasi részét most kihagynám, de azért a fenti soraimból egy parányit lehet következtetni, hogy melyiküket szerettem jobban.
"Tudod, hogy az én szívem miért dobog? A Nutelláért."
Borító:
Imádom. Barbi 💓szimbolikus borító. Kéne ilyen bögrét csináltatnom, mert már nagyon esedékes. Nem győzöm leírni, mennyire szeretem az ilyeneket. És a Három dolgot mondj borítója is ide tartozik. Egyszerűen a képen látható tárgyak mindegyike így, olvasás után külön értelemmel bír. Mint a kávésbögre, toll vagy telefon. Gyönyörű munka lett, főleg a cím alatt lévő billentyűzet gombok a kedvenceim. Ötletes és rettentően jól mutat.
Összességében:
Ma is tanultam valamit. Mégpedig, hogy a könyvet nemhogy borítóról, de fülszövegről se ítéljünk meg, ugyanis ebből a hibámból becsültem le Julie Buxbaum könyvét. A végén mondjuk pozitívan csalódtam ezáltal, mégis azért ez felért nálam egy Aesopus mesével.
Egy könnyed történetre vágytam, és meg is kaptam. És még milyet! A fülszöveg alapján kiszámíthatónak és sablonosnak titulált történet olvasás közben hirtelen átváltozott valami varázslat folytán egy fordulatos, humoros könyvvé, amit a végén már el sem akartam engedni. Zseniális, többször is felnevettem a sorai alatt, tökéletes kikapcsolódást nyújtott egy meleg, nyári napon.
Így azoknak ajánlanám leginkább, akik szeretnének visszarepülni a középiskola padjába, és átélni egy nagyszerű, kiszámíthatatlan történetet, amiben Jessie és egy internetes barát kapott főszerepet.
Oldalszám: 360
Kiadó: GABO
Kiadó: GABO
Kedvenc karakter: Ethan Marks
Kedvenc idézetek:
"Én: Sült krumpli vagy chips?
VS: ez könnyű. sült krumpli bármikor, bárhol. ketchup vagy salsa szósz?
Én: Ketchup. Harry Potter: a könyvek vagy a filmek?
VS: ez nem fog neked tetszeni, de őszintén szólva… a filmek.
Én: Ez komoly?
VS: tudom, tudom, sosem szabad beismerni, hogy jobban tetszik a film, mint a könyv, de hallod, két szót mondok: Emma Watson."
*
"VS: Lehet, hogy az otthon nem feltétlenül egy hely."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése