"Akár ember, akár vámpír vagy, a túlélés szabályai ugyanazok: soha ne bízz, soha ne engedj, és mindig – mindig – vigyázz a szívedre!
A Maxim kiadó jóvoltából végre itthon is olvasható a nagy sikerű Carissa Broadbent által írt The Serpent and the Wings of Night – A kígyó és az éj szárnyai című könyv, ami nemzetközi szinten nagy sikernek örvend. Ha szeretnétek jobban megismerni ezt a csodálatos és különleges világot, gyertek és tartsatok velünk ezen a blogturnén! Ha pedig velünk játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya.
🕮🕮🕮
A kígyó és az éj szárnyaival már több helyen is találkoztam, és már ismerhettek annyira, hogy egy jó romantasy történetre sosem mondok nemet. Érdekes, hogy már jóval a vámpírok ún. divatja után vagyunk, mégis Carissa Broadbent kötete hatalmas sikert aratott a külföldi olvasók körében, és itthon is eddig szinte csak dicsérő szavakat olvastam róla. Így mondhatjuk, hogy az elvárásaim nem voltak alacsonyan, mikor belekezdtem a regénybe.
Az írónő egy saját mitológiát alkotott, melyben központi szerepe van az Éj istennőjének, Nyaxiának. Az ő tiszteletére rendezik meg a Kejari nevű versenyt, ahol csak az egyik versenyző kerülhet ki élve. Oraya ráadásul még rosszabb eséllyel indul, hiszen ő az egyetlen ember ezen a viadalon. Habár ő az Éjkirály, Vincent fogadott lánya, kiváló harcos és kellően makacs teremtés, mégiscsak eredendően gyengébb a versenytársainál. De ez kell ahhoz, hogy elérje a célját: megóvja a saját fajtáját a vámpíroknak való kiszolgáltatottságtól és megismerhesse saját gyökereit, ahonnan még fiatalon szakadt ki.
A versenyen egyből ő a leggyengébb célpont, ezen pedig csak úgy változtathat, ha szövetségeket köt. Nem mással, mint az ellenségbeli, Rishan vámpírral, Raihnnel, aki titokzatos viselkedésével egyből felkelti a lány figyelmét. De vajon Raihn miért jelentkezett a versenyre? Mi lenne az Éj istennőtől a kívánsága, ha ő nyerne? Oraya és Raihn együtt edzenek és készülnek a különböző próbákra. De a lány pillantása nem lankadhat, hiszen tudjuk, hogy csak egy versenyző nyerheti meg a Kejarit. Vajon mi lesz, ha Oraya egyszer csak szembekerül Raihnnel? Meddig tart ki kettejük szövetsége?
Ráadásul szépen, igényesen van megírva az egész regény, sokszor már talán túl festői is ahhoz a brutalitáshoz, ami a lapokon történik. Vér folyik (vörös és fekete egyaránt), sebek tátonganak szinte minden elérhető testrészen és a kínzás megannyi fajtája jelenik meg a történetben - mégis Carissa Broadbent meg tudta mindezt úgy írni, hogy egyszerre érezzük olvasóként a fájdalom szürke zónáját és a művészet értékét, amely által mindez elmondatik. Ehhez párosul az egyedi világalkotás, mely - mint már említettem - mitologikus jellegű. (Talán ez a transzcendenciaigény az egyetlen jellemvonás, ami ezeket a vámpírokat az emberekkel összekapcsolja.) Ez az Éhezők viadala jellegű próbatétel egy szakrális játék az Éj istennő kedvéért, és természetesen hatalmi erődemonstrálás az éjszaka gyermekei között. Nemcsak a Kejari kifejezést alkotta meg az írónő, hanem sok más, különleges kifejezést is használ, melyek között sokszor csak kapkodtam a fejem.
Mindezek ellenére a romantikus fantasy kategória számos kliséjét kimerítette. Ezt főleg a két főhős jellemrajzán éreztem. A már megszokott, nagyobb jóért harcoló, különleges adottságú női, és a morálisan megkérdőjelezhető, titokzatos férfikarakter, akik ellenséges oldalon állnak - de mindezt olyan különleges köntösbe csomagolta az írónő, hogy nincs mese, sóvárgok én is a folytatásért!
Borító:
A Maxim kiadó átvette az eredeti borítót - külföldön ennyire sikeres könyveknél ez célszerű, hiszen ezáltal ismerik fel az olvasók a különböző platformokon megjelenő tartalmak alapján és kapcsolják össze a hazai kiadással -, ami egyszerűen lenyűgöző. Minden megvan benne, amit imádok egy romantasy történet borítóján: jellegzetes, szimbolikus, szemet gyönyörködtető. A kígyó motívuma uralja javarészt a képet, emellett egy kard szeli át a cím mögötti háttért. Ezek Oraya metonimikus jelölőiként is értelmezhetőek, valamint a koronaszerűen kanyargó tövisek és a kék rózsa tovább erősíti mindezt.
Összességében:
Carissa Broadbent regénye, A kígyó és az éj szárnyai jogosan örvend ennyire jó fogadtatásnak az olvasók körében. A vámpírok korszakának egy új generációja jelenik meg a történetben, akik már koránt sem rendelkeznek bárminemű emberi jellemvonásokkal. Épp ellenkezőleg: érzelemmentesen gyilkolnak, és örömüket lelik benne. Az írónő úgy festi le a vámpírlétet, amiben semmi vonzó nincs. Csupán az állandó vér iránti sóvárgás. Ráadásul ezeknek a teremtményeknek szárnyaik is vannak - összességében semmi sem emlékezteti őket azokra a vámpírokra, akikkel korábban találkoztunk. Orayának, az emberlánynak pedig velük kell megküzdenie egy halálos versenyen.
Újszerű, összetett történet, egyedi világ - nagyon ajánlom a romantasy-kategória rajongóinak!
Oldalszám: 544
Kiadó: Maxim
Beleolvasó: x
Kedvenc karakter: Raihn
Kedvenc idézeteim:
"Egy napon a szeretet olyasmi lett számomra, ami nem biztonságot nyújt, hanem mindarra emlékeztet, ami kegyetlen és veszélyes a világban."
*
"– Ez ma… nem ő volt.
– Igen? – mondtam szárazon. – Akkor ki volt?
– A múlt – mosolygott szomorúan. – Lehet, hogy a bőrünk nem heges, mint a tiéd, de a szívünk igen. Bizonyos hegek soha nem gyógyulnak be."
*
"Elképesztő, hogy egy test mi mindent képes elviselni a túlélésért."
Nyereményjáték
A könyv számos izgalommal és fordulatokkal teli, azonban a mostani nyereményjátékunkban nincs más dolgod, mint elolvasni az állomáson a beleolvasót és minden állomáson a feltett kérdésekre helyesen válaszolni.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Az állomás feladványa:
Milyen bénítószert használ Oraya?
A turné állomásai:
11.07. Insane Life
11.08. Kelly & Lupi olvas
11.09. Milyen könyvet olvassak?
11.10. Angelika blogja
11.11. Könyv és más
11.12. Dreamworld
11.13. Kitablar
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése