"Gál Vilmos olvasói eddig is megkapták az izgalmat, romantikát és történelmi hitelességet, arra azonban senki nem számított, hogy legújabb thrillerében egy olyan világot tár a közönség elé, amiről még beszélni is kockázatos.
Volt szerencsém részt venni a kötet bemutatóján, ahol a szerző beszélt többek között a regény születésének körülményeiről, és hogy hogyan jött az ötlet, hogy alvilági chippendale-fiú történetét papírra vesse. Mindehhez egy retrospektív szemléletmódot választott, melyben a chippendale-fiú maga meséli el a saját élettörténetét, melyben előkerül drog, szex, erőszak, halál - és ezt a történetet egy író kezébe adja.
Kerekes Tamás frissen tér vissza az elvonóról, miközben írói pályája lefelé ívelőben van. Az ihlet elhagyta, nem jut eszébe semmi eladható, az pedig, hogy mások ötleteit valósítsa meg, öntse szavakba, az egyszerűen nem az ő terepe. De hazaérve egy üzenet várja: egy Karacs Bence nevű férfi szeretne vele személyes találkozót, melyben azt ígéri, hogy segíthet ezen a problémán. Hamar kiderül, hogy Bence saját, szövevényes és alvilági életét akarja megosztani Tamással, melytől mindketten kasszasikert várnak. Az egyetlen kikötése számára, hogy senki nem olvashatja vagy tudhat a történetről bármit is, amíg el nem készülnek teljesen a munkálatokkal, amit Bence azért sürget, mert az orvosi diagnózis szerint maximum hetei vannak hátra a haláláig. A rákkal küzdő, meleg, egykori chippendale-fiú pedig húga jólétét szeretné biztosítani ezzel, hogy miután ő már nem lesz, a jogdíjakból származó bevétel majd megalapozhassa a jövőjét. Tamás pedig írói karrierje reneszánszát reméli a könyvtől: Egy Chippendale-fiú vallomásai.
 |
| A bemutatón, ahogy éppen dedikáltatom a könyvem |
"Egyetlen normális ember sem fut önszántából a halálba."
Két férfi, két teljesen különböző figura. Bence nagyon kedvelhető emberileg, az a csendes alkat, aki önmaga, egyedül szeret megküzdeni a problémáival, és nehezen nyílik meg mások felé. Mindemellett saját másságát is titkolnia kell az őt körülvevők között, majd amikor megtalálja a helyét a világban, sorra érik őt a támadások. Valóban regényes az élete, de nehéz összeegyeztetni a találkozások alkalmával megismert Bencét a saját történetének főhősével, ugyanakkor éppen ez ébresztheti rá az embert arra, hogy még a legcsendesebbekben is lakozhat valami alvilági, amit a felszínen elrejtenek. Vele szemben Tamás kétségtelenül is egy rideg, elsőnek antipatikus szereplő, aki addig égeti a két végén a gyertyát, amíg csak lehet. Mivel a regény az ő szubjektív nézőpontjából íródott, így az ő lélektanába jobban belelátunk, a belső monológjai értelmet adnak a jellemének. Amíg tart a regényírás folyamata, addig az ő magánéletébe is megelevenedik előttünk, éljük vele az életét, mely többnyire az új könyv körül forog, ugyanakkor vannak mellékvágányai is: mint a szomszéd, fiatal és egyedülálló anyuka a sérült kisfiával, akik a teljes és szermentes élet reprezentációjává válnak Tamás számára.
Az Egy Chippendale-fiú vallomásai egy sokrétű alkotás. Elgondolkodtatja az olvasót társadalmi és erkölcsi témákról, miközben tulajdonképpen egy '90-es években játszódó thriller zsánerébe illik bele, melyet mind szókincsileg, mind szubkulturális jellegét adódóan megidéz a szerző.
Borító:
A köteten két férfialak látható, akik egyértelműen a két főhőst - Tamást és Bencét - ábrázolják. A chippendale-fiú, akiről a történet szól valamint az író, aki mindezt lejegyzi. A háttérben egy kereszt látható, aminek szintén fontos szerepe van a regényben, és mind szimbolikusan, mind funkcióját tekintve érdekes megfigyelni utólag majd az ívet, ami a kereszt kapcsán előkerül. Mindezt egy rózsaszín árnyalat lengi körül, amit nem a nemi orientációra való utalásként kell értelmezni, hanem a partydrogok, a pirulák és az eksztatikus állapot színszimbolikája képeződik le benne, amit erősít a cím és a szerző nevének neonos betűtípusa is.
Összességében:
Gál Vilmos a korábbi könyveitől eltérően most egy '90-es éveket felidéző thrillert írt, melynek két főszereplője egy elvonóról visszatért regényíró és egy kiöregedett, a halál szélén álló chippendale-fiú, aki arra kéri őt, hogy adja közre az élettörténetét. Tamás ebben a lehetőségben karrierjének szárnyalását látja, de sürgeti őket az idő, hiszen Bencének már hetei, vagy rosszabb esetben csak napjai vannak hátra. Az Egy Chippendale-fiú vallomásai egy olyan szürke zónát mutat be, ahol az igazság és az erkölcs határai elmosódnak.
Egy alvilági történet egy fiktív életrajzba ágyazva. Sokkoló, sokrétű és megrázó regény, amit azoknak ajánlok, akik egy különleges, jól összerakott könyvre vágynak, ami a világ bűnös oldalát sem kendőzi el.
Oldalszám: 256
Kiadó: Eleven
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:
"– Az utóbbi napokban már tudatosan készülök. Átgondolom, mit akarok elmesélni. Amúgy nem is rossz. Kibeszélni magamból ezeket a… traumákat."
*
"– Ja, ilyen az alvilág, haver."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése