Kosztolányi Dezső - Édes Anna

 HANGULAT                                MOLY                                        1926

"Kosztolányi Dezső Édes Annája nem véletlenül vált a magyar irodalom egyik legismertebb nőalakjává, története pedig klasszikus olvasmánnyá. A regény ugyanis számos olyan kérdést és problémakört vet fel, amely jóval túlmutat a krisztinavárosi cselédlány élettörténetén, s így megjelenése után közel száz évvel is épp olyan fontossággal és aktualitással bír, mint a maga korában."

Kosztolányi Dezső klasszikus, saját korában nagy vihart kavart regénye, az Édes Anna csodálatos külsővel jelent meg az Animus Könyvek legújabb kiadói sorozatának, a Könyvkincsek nyitó darabjaként. A Blogturné Klub három bloggere mutatja be nektek első vagy sokadik találkozását a történettel, a turné végén pedig - ahogy az lenni szokott - megnyerhetitek a könyv egy példányát a Kiadó felajánlásában.

🕮🕮🕮

Kosztolányi Dezső a Nyugatnak az ún. „polgáribb” irányának a képviselője, aki habár lírikusként hívta fel magára az irodalmi olvasók figyelmét, a prózája éppúgy jelentőségteljes, akárcsak a lírája. Első két kisregénye a Pacsirta és az Aranysárkány a szimbolikus Sárszeg településen játszódik, de ebből a kisvárosi környezetből Kosztolányi harmadik regénye, az Édes Anna tör ki. 

A kötet helyszíne Budapest belvárosi része, de az embertelenség, kirekesztettség mint viselkedési formula mégicsak összeköti a másik két alkotással. A regény két világ találkozásáról számol be: a polgár és a cseléd világa. Annak ellenére, hogy a középpontba egy társadalmi-szociális konfliktus kerül, a lélektaniság alapvetően áthatja a regényt: a lélek és a tudat ábrázolhatósága fontos kérdése az Édes Annának.  Anna karaktere a cselekménybe csupán később csatlakozik be, addigra megismerhetjük a közeget, ahová a félárva, fiatal lány integrálódni kényszerül, ezáltal Vizyék alakja plasztikusabbá válhat – tetteikkel, szavaikkal jellemzi az elbeszélő a házaspárt.  A férj, Kornél tipikus hivatalnokfigura, míg a feleség, Angéla egyetlen és soha nem szűnő gondja a cselédkérdés: „Még mindig a cselédügyek? […] Hiába, az asszonyok. Ők nem is tudnak másról beszélni.”  Házasságuk boldogtalansága okán Angélának egyetlen partnere a cselédje, ezért kénytelen nagy gonddal kiválasztani, de a társadalmi különbségek ennek ellenére minden szituációban kiütköznek, egyenlő társat sosem találhat meg bennük: „Pedig, drága doktor úr, ezek mégiscsak más emberek, mint mi. A gyomruk is más, a lelkük is más”  – jellemzi a cselédeket Vizyné Moviszternek az egyik beszélgetés alkalmával. Az asszonyok általánosításával pedig azt szűrhetjük le, hogy ez a léthelyzet és beszűkült élettér nemcsak Angélára, de a társadalmi osztály nőtagjaira mind érvényes.

A mű tetőpontja – hasonlóan a Pacsirtához – a freudi elfojtásból való kitörés. De ebben a regényében Kosztolányi lényegesen túlmegy a puszta verbalizáción és belátáson. Annát a szerző kevéssé dialógusain, tanulatlansága miatt sokkal inkább reakcióin keresztül jellemzi. Ennek eredménye, hogy az elfojtott vágyak felszínre törése is egy ösztönös cselekedet: a folyamatos megaláztatásra adott válasza egy nem átgondolt, hanem pusztán indulatból elkövetett gyilkosság. Bár Kosztolányi maga nem tesz lélektani analíziseket a műben, azt meghagyja az olvasók egyéni belátásának, megfigyelhetjük, hogy a cselekmény szintjén megjelent két fő mozzanat – a dehumanizáció és a szerelmi csalódás – olyan irreverzibilis traumákat okoznak a lánynak, amire az ő kiszolgáltatott helyzetében csupán az állatias erőszak gondolható el válaszlehetőségként. Anna hiába gyilkos, ebben a kontextusban övé az áldozat szerepe is. Tette ebben a világban szükségszerű: valamiképpen mentenie kellett saját magát.

Anna jellemében a mindenkori cseléd léte kerül megszólalásra. Annak érdekében, hogy munkájában kiteljesedhessen, jó cselédje legyen a családnak, önmagát, saját egyéniségét fel kell adnia.  Ezt az alapvetően identitászavarral küzdő lányt használja ki Patikárius Jancsi, és ridegen dobja el, amikor nyűggé válik számára. Valamilyen szinten Anna is felszabadul Vizyék elutazásával, ahogyan a Pacsirtában Vajkay Ákos és felesége is megszabadul a lányuk általi terhekből arra a hétre, míg a címszereplő távol van. Hiszen ebben az időben Anna (a saját érzékelése szerint) kiszakad a tárgyiasult pozícióból, és a Jancsival való együttlétek erre a néhány napra kielégítik a szeretetigényét, illetve feloldják a magányát a Vizy-házban. De amint a házaspár visszatér, személyisége ismét válságba és korlátok közé kerül, szembesül saját alárendelt helyzetével – mind társadalmi, mind családi szinten –, és a frissen megtapasztalt szabadság elvesztése visszafordíthatatlan nyomot hagy a lelkén. Mindemellett saját testével sem rendelkezhet, a szabadságból rügyként kivirágzó magzatot el kell hajtatnia: egyfelől, hogy senki ne tudhasson a titkos viszonyukról, másfelől pedig cselédlét eltöröltet minden más személyiségjegyet, ekképpen az anya és a cseléd pozíciók egymással párhuzamosan nem létezhetnek.

Ezek a traumák – szemben a Pacsirtában olvasott külső-belső változásokkal – nem visszafordíthatóak, és az idő múlásával, illetve elfojtás mértékével arányosan törnek felszínre. Itt nem elég elégetni a színházjegyeket, elrejteni a táskát vagy visszacsavarni a villanykörtét, hanem az Aranysárkányhoz hasonlatosan az egyszerre bekövetkezett traumatikus eseményekkel az embernek szembe kell néznie, és erre a két regény kétféle megoldást ad: az egyik az öngyilkosság, a másik pedig a gyilkosság. Kosztolányi a regényeiben a személyiséget mint megfejthetetlen titok ábrázolja, és azt állítja a középpontba, hogyan reagál a különböző léttapasztalásokra, és a társadalommal  valamiféleképpen összeütközésbe kerülő individuum számára milyen kitörési lehetőségek vannak. A Pacsirtában a változások elkendőzése, élethazugságok felhúzása mutatkozik meg, míg az Aranysárkány és az Édes Anna szereplői a gyilkosság különböző módozatait választják tudatosan vagy tudattalanul. 

Borító:
Az Animus kiadó új sorozatba kezdett, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a klasszikus irodalom kincseire. Így jelent meg új, gyönyörű, keménytáblás, élfestett verzióban Kosztolányi Dezső klasszikus regénye - az Édes Anna. A rózsa szimbolikája sokban összekötődhet a címszereplő jellemével és traumáival, ártatlanságának megfosztásának jelölője, szerelemre való éhségének motívumaként is értelmezhető.

Összességében:
Kosztolányi klasszikusa immáron új kiadásban olvasható - sokan és sokféle oldalról közelítették már meg előttem az Édes Annát, de az mindenképp kiolvasható, hogy az emberiesség és az embertelenség regénye, és hogy két világ kibékíthetetlen találkozása milyen torzulásokat képes okozni az emberi lélekben. 

Oldalszám: 248
Kiadó: Animus

Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:

"[…] őszinte irigységgel szemlélték, azt gondolva magukban, mint mindenki, aki kívülről néz akármilyen otthont, hogy ott a boldogság és melegség lakik."

*

"…egy tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével…"

Nyereményjáték

A kötethez kapcsolódóan Kosztolányi Dezső műveinek eredünk nyomába. Minden állomáson találtok egy-egy versrészletet, melyből azonban egy szónak titokzatosan lába kélt. A feladatotok, hogy a hiányzó szót a Rafflecopter megfelelő sorába írjátok.   

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.  

Az állomás feladványa:

"És néha vágtatunk, mint őrült ……………..,

recseg-ropog hajónk,

kegyetlen vashajónk,

hullámokon, ködön megyünk, örök merészek.

A szél, a köd jajong,

hogy sír, jajong

és vasbordáival feszül meg a fedélzet,

oda se könnynek és oda se semmi vérnek,

hajrá, tovább, tovább,

mindég tovább, tovább,

csak nyargalunk vadul, mint bomlott tengerészek."

 

A turné állomásai:
04.22. Szembetűnő
04.24. Kitablar
04.27. Könyv és más

 

a Rafflecopter giveaway