2016. szeptember 8.

30 napos könyvkihívás: 08.

Egy túlértékelt könyv




Miért is?
Annyira ajánlották nekem, persze azzal a feltétellel, hogy ne olvassam el a végét. Nem is tettem, de még így se nagyon nyerte el a tetszésem. Ez az értékelésemből is kiderült. Pedig a körülöttem lévő könyvmolyos barátnőimet elnézve vagy ők furák, vagy nekem romlott az ízlésem. Míg ők imádták, én csak húztam a számat. De 2:0 az utóbbinak, mivel a molyos értékelésen is, aminek én általában hiszek, ott is elég jó százalékot kapott.
Persze az egyedi alaptörténetet díjaztam, viszont a főszereplőnk annyira kesze-kusza volt, hogy már poénból sejtettük is a nagy csattanót, ami a végén bekövetkezett. Cadence-t se ismerhettem meg rendesen, nem hogy a többieket, akikkel egy baráti társaságban volt. Az évek ugrása egyszerűen sose nő a szívemhez, remélem, nem csak én vagyok így vele.
Egyedi, egyedi, legalábbis elméletben. A gyakorlatban annyira már nem az én esetem. Olyan tudatlan voltam, mikor befejeztem.
Nem mondom, hogy ne olvassátok el, ne én legyek már, aki ezt megakadályozza, sőt, az is lehet, hogy csak egy rossz pillanatomban kapott el a történet, nem a megfelelő időben, és ezért ez a véleményem... De ezzel a negatív hozzáállással azt hiszem, egyedül vagyok jelenleg.
Azért próbáljátok ki, hátha nektek jobban fekszik, mint nekem! :) Aztán várom a tapasztalatokat!

2 megjegyzés:

  1. Én is elkezdtem olvasni, de egyszerűen nem bírtam... Idegesített a sok ugrálás, a szereplőket se tudtam megjegyezni, meg maga az író stílusa sem volt szimpatikus, így hát.. Szégyen szemre félbehagytam. Képtelen voltam tovább folytatni, majd' halálra untam magamat rajta.
    Örülök, hogy nem egyedül vagyok így ezzel. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is, hogy én sem :D
      Bár én kiolvastam, de rettentő antipatikus volt az egész. Igen, az író stílusa is, ahogy mondtad. Meg a történet... Ahh. A lényeg, hogy a barátnőimnek tetszett, hát... Nekem annyira nem.

      Törlés