"Falyn Fairchild, a következő kolorádói kormányzó lánya mindent képes hátrahagyni. Már megtette ezt a kocsijával, a tanulmányaival, és még a szüleivel is. Megtörten tér vissza szülővárosába, és pincérkedést vállalva a Bucksaw Kávézóban. Falyn minden műszak után félretesz egy kevés pénzt, és reméli, hogy hamarosan összegyűlik annyi, hogy vehessen egy repülőjegyet, és eljusson az egyetlen helyre, ahol igazán megbocsátást nyerhet, a régmúlt bűneiért: Eakinsba, Illinoisba.
Taylor Maddox abban a pillanatban megérezte, hogy Falyn bajban van, amint leült egy asztalhoz a kávézóban. Taylor csábító, megszegi az ígéreteit, és még akkor is káprázatos, amikor piszok borítja be – minden megvan benne, ami Falyn szerint egy rámenős, szexi tűzoltóban is. Falynt nem vonzza az, hogy egy legyen a srác hódításai közül, ám egy Maddox fiúnak egy ellenálló lány a tökéletes kihívás.
Amint Falyn megtudja, hogy mit nevez otthonának Taylor, minden megváltozik. A Maddoxokra jellemző kitartás lehet, hogy nem lesz elég Falynnel szemben. És most először lehet, hogy Taylor lesz az, aki megégeti magát."
Sok ideje ácsingózom már a könyvre, és szerencsémre a horvátországi nyaraláson a sors úgy hozta, hogy sikerült elolvasnom.
És őszintén... Még mindig az első a kedvencem, ami Trentről szól. Nem tudom, mi történt, vagy hogy velem van-e a baj, de egyszerűen furcsa volt. Kesze-kusza. Nem volt benne az az érzelem, amit én is átérezhettem volna, ami bele van szőve a Gyönyörű sorscsapásba és a Maddox testvérek első részébe.
Az alaptörténet ugyanis megint zseniális és egyedi.
Egy múltja elől menekülő lány, Falyn és a nagymenő Maddox iker egyik tagja, Taylor.
A könyvek úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint a láncszemek. Vagy csak szerintem? Mindegyik könyvben megjelenik a következő kötet főszereplője. Először a Tévedésben Thomas, a Megváltásban Taylor és az Áldozatban Tyler. Ami szintén egy zseniális húzás, hisze akkor az előző könyv alaján már tudunk valamit az adott fiúról. Nekem ez így szemet szúrt.
De lehet, hogy nem is csak az érzelmek átadásával volt baj. Egyszerűen Falyn se nőtt a szívemhez ahogy Abby tette az elején. Siránkozott, sajnáltatta magát, és állandóan önmagát hibáztatta, és bemagyarázta, hogy nem megfelelő a Maddox fiúhoz. Bár a második dolog egy idő után világossá válik, miért. De ott tartottam, hogy imádom, ahogy Jamie összeköti a könyvekben a szálakat. Ezzel értelmet nyernek az előző kötetben elhangzottak. DE ez esetben egy hátulütőjét is megtapasztalhattuk ennek. Ugyanis a Gyönyörű megváltásban, a Thomasról szóló könyvben, mint már említettem, megjelenik Taylor, ezzel meg le is van lőve a nagy csattanója. Már tudjuk, mit csinált ott. Nem újdonság. Mondjuk az hazugság lenne, ha azt állítanám, hogy a teljes fordulatot ki lehetett következtetni, mert nem így volt. Ezek után folytatódtak a szálak. Ezért azt már nem is árulom el.
Sokszor nem értettem egyet Falynnel. Ennyire nehéz segítséget kérni? Ha egyszerűen nem megy, és valaki odanyújtja a jobbját, hogy segítsen, akkor azt nem gyengeség elfogadni. Igenis van, hogy elkél a segítség az embernek. És ezt már sokszor láttam könyvekben. Mindig mindent egyedül akarnak megoldani. Ők tudják...
Falyn titkát valamiért én sejtettem előre, nem tudom, ti (akik már olvastátok) hogy voltatok vele.
Már megint lehúzom az egyik kedvenc íróm művét. Felettébb gonosz húzás ez tőlem. De nem éreztem benne azt, amit szerettem volna. Vagy csak én tettem túl nagyra a mércét? Persze, nem sikerülhet mindegyik ugyanolyan jól, megértem.
Nem is tudom, mit mondhatnék, inkább lépek tovább a karakterekre.
Karakterek:
Falyn: Mint azt már mondtam, nem volt szimpi. Nem tudtam vele együtt érezni, pedig akartam, de mégsem ment.
Taylor: Az ő karakterétől is többet vártam volna. Oké, hogy egy Maddox fiú, ha meglát valakit, és beleesik, akkor tűzön-vízen át kergeti, és utána megy. De Taylor elveszítette ezáltal a rosszfiús báját.
Borító:
Ugye ebből is kettő van. Én a szebbet, és amit én imádok, azt tettem be a bejegyzésbe. Egyszerűen, mikor megláttam a könyvesboltba, beleszerelmesedtem. Nagyon jó lett az összeállítása. És bemutatja a helyszínt. A betűtípus a megszokott, a színe olyan barnás, de nekem pont így tetszik. Nincs rajta valami lány, mint az előző kettőnek az ilyesmi borítótervén. Nem, ez így tökéletes.
Ellenben a másikkal. Az viszont ennek pont az ellentéte. Nagyon nem tetszik. Oké, ez egy kicsit túlzás, de az a tollpihe olyan irreális. Nem szép egyszerűen. Mondjuk a ráfestett piros az jól meg lett csinálva, de összhatásában akkor sem az igazi.
De a másik...
Az csodálatos.
Összességében:
Megbánni nem bántam meg az elolvasását, egyszerűen kesze-kusza volt, és a két főszereplő se nőtt annyira a szívemhez. A mércém is valószínűleg túl magasan van, de amennyire nagyon tetszett a Gyönyörű sorscsapás, annyira csalódtam most ebben a kötetben...
Oldalszám: 356
Kiadó: Maxim
Kiadó: Maxim
Kedvenc karakter: Abby Abernathy és Travis Maddox
Kedvenc idézetem:
Kedvenc idézetem:
"– Az ember nem lehet szerelmes úgy, hogy ne lenne kicsit őrült is."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése