Szekeres Judit - Meztelen igazság

HANGULAT                                MOLY                                        2017

"Titokban ​lehet-e tartani a rejtett életünket? Meddig lehet elmenni a hazugságban? 

 A választ megtudhatjuk Szimóna történetéből, aki huszonhárom éves gyorséttermi felszolgálólányként, múltját háta mögött hagyva, családjától távol, független szingli hétköznapjait éli Budapesten. Gyermekkori szenvedélye a dzsesszbalett, amelyet a fővárosba költözése után a rúdtánc váltott fel. Esténként Kasszandra álnéven, álarcban táncol egy neves éjjeli klubban, amiről kizárólag a legjobb barátnője, Liza tud. Egyik este, mikor a produkciója véget ér, és lefelé tart a színpadról, útját állja egy részeg vendég, és erőszakoskodni kezd vele. A lány kétségbeesetten küzd ellene, mikor váratlanul megjelenik egy rejtélyes és jóképű férfi, aki azonnal oltalma alá veszi a védtelen lányt. Később a megmentő ugyanabban a büfében tűnik fel, ahol Szimóna napközben dolgozik. A férfinak sejtelme sincs arról, hogy a remegő kézzel őt kiszolgáló lányt mentette meg azon a bizonyos estén. Hamarosan kezdetét veszi kettejük tündérmesébe illő románca, amely számos megpróbáltatásnak néz elébe. De vajon túléli-e a kapcsolatuk a titkot, melyet Szimóna táncos jelenéről rejteget? S vajon sikerül-e a lánynak végleg felszámolni a sötét múltat, amely hosszú évek óta rémálomként kísérti a békésnek tűnő életét?"

Nagyon szépen köszönöm az olvasási lehetőséget az Álomgyár kiadónak!

Nem is olyan régen a megjelenések között feltűnt Szekeres Judit könyvének a címe. Már ebből is nagyjából be tudjuk határolni a témáját, ami nem csal, ugyanis egy romantikus-erotikus könyvről van szó. Kíváncsi lettem, mit rejteget a pikáns borító és az elsőkönyves, fiatal írónő.

Annak ellenére, hogy Judit az elején még csak bontogatja a szárnyait, megragadott, és mintha egy hullámvasútra ültem volna amit eddig még soha nem tettem, de gondolom hasonló érzés, nem engedett kiszállni. Ámulatba ejtő volt. Laza, aranyos történet, tetszett az alaptéma, miszerint Szimóna kettős életet él, és kíváncsi voltam, mit hoz ki ebből a szálból az írónő. 

És nekem a könyv egészen addig szárnyalás volt, míg Márton be nem lép rendes a képbe. Ugyanis onnantól már körülvett az az érzés, hogy én hasonlót már olvastam. Nem egyet, nem kettőt, hanem Dunát rekesztő mennyiségű hasonló könyv ül a könyváruházak polcain és porosodik a raktárukban. Ez a sablon nem más, mint a fiatal leányzó a semmiből, akire véletlenül szemet vet egy idősebb, méghozzá pénztojó, igen jó nemi életet élő fazon, aki persze első pillanattól beleszeret főhősnőnkbe, és minden drága csecsebecsével elkápráztatja. 

Ha ez nem lenne elég, a történetben rengeteg amerikai közhellyel találkozunk, amik leginkább a filmekben fordulnak elő, minthogy a való életben. Gondolok itt a kávéleöntős akcióra, amit megértek, hogy remeg a keze, mert újra látja a megmentőjét, és wow, ráadásul ez tipikusan az én bénázásom lenne, mégis annyira fanfictionbe illő, ami ez esetben nem pozitív jelző. 

Sokszor találtam irreális jeleneteket az események között, az egyik pont a leöntős incidens után történt. Bár nem vagyok jártas a nagy melós életben, mégis azt hiszem, hogy a főnök nem nézi jó szemmel, ha az alkalmazott csak úgy gondol egyet, és lecsüccsen egy kis dialógust folytatni az egyik vendéggel. Persze ez csak az én véleményem, lehet, hogy valamelyik góré még fizetésemelést is ad érte. 

Néhányszor irreális párbeszédekbe botlottam. Értem én, hogy mikor ismerkedik az ember próbál minél szebben fogalmazni, hogy műveltebbnek tűnjön, és azért egy "Nekem csobogsz, kis patak?" sem éppen egy megfelelő társalgási forma, mégis úgy gondolom, hogy a 21. században ilyen nem jön ki az általános beszélgetés közepén az ember száján: "[...] , de miután Pestre költöztem, valahogy teljesen elhagyott a szerencse az erősebbik nemmel kapcsolatban - válaszoltam [...]." Be is jelöltem, én speciel melyik szóhasználatra értettem a mondandóm. Továbbá teljesen megértem, és tisztában vagyok azzal, hogy írásban azért másként "beszélgetünk", az író akaratán kívül is szépíti a hétköznapokban használt párbeszédeket, mégis ezt már nem csak szépítették, hanem még teleszórták egy vagon csillámmal is. 

Ezen kívül pedig nem kaptunk választ egyik a fülszövegben említett kérdésre sem. Úgy éreztem, hogy az elején emelkedett, egészen a leöntős jelenetig, aztán több száz oldalon keresztül elkezdett stagnálni. Ugyanolyan volt az egész, megrekedt egy ponton. Némi izgalmat Evelin vihetett volna bele, de ezt a tipikus valaki nőszemély rá akar akaszkodni a főszereplő pasira, mert el akarja happolni típusú karaktert már ismerhetjük elég jól, így nem ugrottunk be a kavarásának Szimónával ellentétben. Eközben el is felejtődött az egész kettős élet szál, néha vissza-visszajött a kis stressz a nőben, hogy táncolnia kell este, hazudnia kell a pasijának, és ha egyszer elmondja, ő hogy fogja fogadni témákként. Én pedig vártam, hogy robbanjon. Hogy jobban visszatérjen. Pozitívum viszont, hogy az utolsó oldalakon elkezdte fokozni újra a hangulatot, és végül megérkeztünk a tetőpontra, ami egyben az utolsó bekezdést is jelentette. Órási cliffhanger veszély.

Karakterek:
Szimóna: Az elején nagyon kedveltem, de mikor rátelepedett az a rózsaszín köd, meg ahogy Márton mondta sokszor a zöld szörnyeteg vette át rajta az uralmat, akkor kissé antipatikussá vált. Csak azon agyalt, hogy na mikor hívja már a férfi. Miután találkoztak hirtelen átváltozott hercegnővé, amiért sok lány irigyelhetné. Leginkább azt lehet mondani, hogy összességében közömbös maradt számomra.

"Igen, ez vagyok én, az éjjeli tulipán. Zárkózott és visszafogott, aki a virradatra vár." 

Márton: Túl tökéletes. Külsőre is minden nő álma, pénzes, mindent megengedhet magának, egy Louis Vuitton táska neki aprópénz, ráadásul még az ágyban is verhetetlen. Plusz kedves, türelmes, semmit nem siettet el, megértő, biztonságot ad meg mindent, amire egy nőnek szüksége van. Nincs ilyen pasi. Nem hogy Magyarországon, sehol. Persze azért vannak a könyvek, hogy ne csak a valóságot fessük le, merüljünk el egy elképzelt világban, mégis azért ez olyan, mintha várnánk a szőke herceget a fehér lovon, aki több mint valószínű, hogy nem fog megérkezni, mert az élet nem habosbabos torta.

Borító:
Nem egy olyan, amit a szüleim előtt lengetnék. Nem mondanám csúnyának, mégis eléggé árulkodó, miről is szól a könyv, szóval ahhoz teljesen illik. Tetszik a színösszeállítás, ez a fekete-fehér ötvözve a lilával. És ahogy a cím el van helyezve a képen, az is zseniális. Igazából szép, passzol a történethez, minden tökjó, én mégis óvatosan vettem elő a tömegközlekedésen, hogy véletlenül se akadjon fenn a szeme rajta senkinek.

Összességében:
Vannak hibái és vannak pozitívumai is a történetnek. Az írónő stílusa kicsit szárnybontogatós, de aranyos és szórakoztató. Pont olyan, ami ide illik. Különösen ügyel a leírásokra, ami kimondottan tetszett.
A történet viszont a kezdeti szárnyalása után kezdett alábbhagyni, és egy ponton megrekedt, amiről csak az utolsó pár oldalon sikerült túllépnie. Olyan amerikai filmekre jellemző közhelyek jelentek meg benne, ami nekem nem éppen nyerte el a tetszésem. Vártam, hogy mit hoz ki az írónő ebből a lány kettős élete szálból, mégis egy-két izgulásos pillanaton kívül, amikor főszereplőnk pár mondat erejéig elgondolkodik azon, hogy nem kéne lebuknia a szeretett férfi előtt, nem nagyon volt említve. Csattanóra vártam, ami viszont csak az utolsó oldalakra forrt ki egy függővég formájában.
Ezek ellenére is elérte az olvasás egyik legfontosabb célját. Kikapcsolt és szórakoztatott.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik egy könnyedebb olvasmányra vágynának, egy tündérmesébe akarnak röppenni, ahol az egyszerű lány is megtalálja a hercegét.

Oldalszám: 380
Kiadó: Álomgyár 

Kedvenc karakter: -

Kedvenc idézet: 

"Szabad vagyok és boldog!"