"Kikötőben vívott ökölharctól kezdve az iskolai bunyóig: életek omlanak össze a csillogó-villogó palotában, miközben egy srác próbálja menteni a bőrét.
Reed Royalnak mindene megvan: vonzó külső, befolyásos család, sok pénz. Az elit gimiben sorban állnak a lányok, hogy vele lehessenek. Ő viszont magasról tesz mindenkire, mert csak a családja érdekli – amíg Ella Harper be nem sétál az életébe.
Izzó gyűlölettel indul a kapcsolatuk, mert azt akarja, hogy az apja új nevelt lánya szenvedjen. De aztán minden átfordul valami egész másba. Közel akarja tudni magához Ellát. Biztonságban. Egy ostoba hiba miatt azonban Ella elmenekül a karjaiból, így káosz köszönt a Royal-palotára. Reed azon kapja magát, hogy összeomlik az egész világa.
Ella már nem kíváncsi rá. Azt mondja, hogy csak tönkretennék egymást.
Talán igaza van."
Alig vártam már, hogy a kezembe vehessem a Papír hercegnő folytatását, ami szerencsére nem telt sok időbe, ugyanis akkora sikere volt, hogy a kiadó alig pár hónapon belül meg is hozta a Megtört herceget, amiben Ella szemszögein kívül Reedével is találkozhatunk, ezzel is színesebb lett a történetet kapva.
Bár azt kell mondjam ezzel kapcsolatban, hogy Reed részei nem lettek olyan jók. Nem ezt a féle férfiszemszöget vártam volna az íróktól, nekem az jött át, hogy a stílus maradt ugyanolyan csak megtoldották még 20 káromkodással, és hopp, el is készültek a fejezetek. Ezért azt kell mondanom, hogy az eleje furcsán indult. Az egész televolt nyomdapecsétet nem tűrő szavakkal. Nem leszek szent, az én számon is kicsúszik elég sokszor hasonló, mégis azért mikor az ember a papíron mást sem lát csak káromkodást, akkor már zavarja valamennyire, engem legalábbis.
Ennek ellenére mikor újra Ella szemszöge érkezik, jobban belelendül a történet, sokkal élvezhetőbb. A Papír hercegnő hatalmas függővége után izgalmas újra belecsöppenni Ella és Reed kalandjába. Bár azt kell mondanom, hogy a 350 oldal alatt viszonylag kevés dolog történik, de ami benne van, az bizony rettentően nagyot üt. Részletenként kezdi a két író kibontani a szálakat és az előző kötetben hagyott homályos részleteket, mint Gideon titka, de így izgalmas és teljességgel letehetetlen, mint a Papír hercegnő.
Továbbá ebben a részben Brook, Callum Royal, a fiúk apjának a barátnője kapott még nagyobb szerepet, ami az első kötet végére visszagondolva nem is olyan meglepő. Nagyon sunnyog ez a nőszemély, egyáltalán nem szimpatikus, sőt... Emelje fel a kezét, akinek az! Hát nem hiszem, hogy sok kacsót látunk a levegőben.
Az írók megtartották a stílusukat, ettől maradt ugyancsak letehetetlen az egész könyv, nagyon imádtam olvasni, és az elejétől eltekintve tényleg rettentően szerethető.
Viszont egy valami van, amit meg kell nektek említenem.
CLIFFHANGER. Méghozzá hatalmas. Ugyanis az utolsó mondata az a könyvnek, ami hatalmasat üt, és az olvasó tátott szájjal bámulja azt az oldalt, és így tényleg nem lehet vége egy regénynek. Folytatást követelek! Valószínűleg a marketingeseknek is hasonló volt a céljuk ezzel. Na mindegy, a lényeg, hogy...
Ajánlom nagyon az egész sorozatot, kíváncsi vagyok már, mit hoznak ki az írók a szálakból ezek után.
Karakterek:
Ella: A lány ebben a kötetben teljesen más tulajdonságait mutatta meg nekünk, mint az elsőben. Ott inkább a harcos típust láthattuk, most meg a romantikus énét hozta napvilágra. Bár a túlélő ösztönei még mindig súgták neki, hogy tartsa magát távol Reed Royaltól, mégis az érzelmeire hallgatva nem bírta kiverni a fiút a fejéből.
Easton: De még mindig Easton a best. Akármennyire is sokszor hatalmas tahó, én nagyon megszerettem a karakterét. Máshogy szereti Ellát, mint Reed, testvérien, de ezt kimutatja, és annyira vicces azokkal a hülye, perverz beszólásaival, hogy az hihetetlen. Ha ezerszer nem, akkor egyszer sem röhögtem fel véletlenül hangosan rajta.
Borító:
Csodaszép. Nincs vita.
Összességében:
Az eleje kicsit döcögősen indult, mégis az egész könyv teljességgel letehetetlen, ugyanis az írók annyira jól vezetik a szálakat, csöpögtetik a mézes információkat, egyre többet tudunk meg a Royalok életéről.
Ebben a kötetben Reed szemszögeivel is találkozhatunk, más nézőpontból is figyelhetjük az eseményeket, ami színesebbé teszi a történetet. Ez a rész főként Ella és Reed macska-egér harcára összpontosít, emellett elég kevés idő jut másra, mégis amik közben történnek, azok hatalmasat ütnek.
Kíváncsi vagyok, hogy mit hoz ki ez a két író a folytatásból, mert rettentően várom már, mivel állnak elő.:)
Oldalszám: 350
Bár azt kell mondjam ezzel kapcsolatban, hogy Reed részei nem lettek olyan jók. Nem ezt a féle férfiszemszöget vártam volna az íróktól, nekem az jött át, hogy a stílus maradt ugyanolyan csak megtoldották még 20 káromkodással, és hopp, el is készültek a fejezetek. Ezért azt kell mondanom, hogy az eleje furcsán indult. Az egész televolt nyomdapecsétet nem tűrő szavakkal. Nem leszek szent, az én számon is kicsúszik elég sokszor hasonló, mégis azért mikor az ember a papíron mást sem lát csak káromkodást, akkor már zavarja valamennyire, engem legalábbis.
Ennek ellenére mikor újra Ella szemszöge érkezik, jobban belelendül a történet, sokkal élvezhetőbb. A Papír hercegnő hatalmas függővége után izgalmas újra belecsöppenni Ella és Reed kalandjába. Bár azt kell mondanom, hogy a 350 oldal alatt viszonylag kevés dolog történik, de ami benne van, az bizony rettentően nagyot üt. Részletenként kezdi a két író kibontani a szálakat és az előző kötetben hagyott homályos részleteket, mint Gideon titka, de így izgalmas és teljességgel letehetetlen, mint a Papír hercegnő.
"– A való életben is van letiltás gomb? Csak mert jó hasznát venném."Tekintélyes része a regénynek szól a két főszereplő, Ella és Reed macska-egér harcáról és erről a se veled, se nélküled kapcsolatáról. Ahogy Reed próbálja helyrehozni, amit elrontott, Ella hogyan akarja figyelmen kívül hagyni a srácot és a szándékait, na meg az érzelmeit elnyomni.
Továbbá ebben a részben Brook, Callum Royal, a fiúk apjának a barátnője kapott még nagyobb szerepet, ami az első kötet végére visszagondolva nem is olyan meglepő. Nagyon sunnyog ez a nőszemély, egyáltalán nem szimpatikus, sőt... Emelje fel a kezét, akinek az! Hát nem hiszem, hogy sok kacsót látunk a levegőben.
Az írók megtartották a stílusukat, ettől maradt ugyancsak letehetetlen az egész könyv, nagyon imádtam olvasni, és az elejétől eltekintve tényleg rettentően szerethető.
Viszont egy valami van, amit meg kell nektek említenem.
CLIFFHANGER. Méghozzá hatalmas. Ugyanis az utolsó mondata az a könyvnek, ami hatalmasat üt, és az olvasó tátott szájjal bámulja azt az oldalt, és így tényleg nem lehet vége egy regénynek. Folytatást követelek! Valószínűleg a marketingeseknek is hasonló volt a céljuk ezzel. Na mindegy, a lényeg, hogy...
Ajánlom nagyon az egész sorozatot, kíváncsi vagyok már, mit hoznak ki az írók a szálakból ezek után.
Karakterek:
Ella: A lány ebben a kötetben teljesen más tulajdonságait mutatta meg nekünk, mint az elsőben. Ott inkább a harcos típust láthattuk, most meg a romantikus énét hozta napvilágra. Bár a túlélő ösztönei még mindig súgták neki, hogy tartsa magát távol Reed Royaltól, mégis az érzelmeire hallgatva nem bírta kiverni a fiút a fejéből.
"Az ösztöneim azt súgták, hogy csak a baj lesz vele. Az ösztöneim tévedtek. Vele nincs semmi baj. Velem van. Még mindig."Reed: Hát az első kötetben ő is teljesen más fényben mutatkozott nekünk, mint amilyennel a Megtört hercegben találkozhatunk vele. Ő is átengedi a vezetést az érzelmeinek, és mindent megtesz, hogy megvédje Ellát.
Easton: De még mindig Easton a best. Akármennyire is sokszor hatalmas tahó, én nagyon megszerettem a karakterét. Máshogy szereti Ellát, mint Reed, testvérien, de ezt kimutatja, és annyira vicces azokkal a hülye, perverz beszólásaival, hogy az hihetetlen. Ha ezerszer nem, akkor egyszer sem röhögtem fel véletlenül hangosan rajta.
Borító:
Csodaszép. Nincs vita.
Összességében:
Az eleje kicsit döcögősen indult, mégis az egész könyv teljességgel letehetetlen, ugyanis az írók annyira jól vezetik a szálakat, csöpögtetik a mézes információkat, egyre többet tudunk meg a Royalok életéről.
Ebben a kötetben Reed szemszögeivel is találkozhatunk, más nézőpontból is figyelhetjük az eseményeket, ami színesebbé teszi a történetet. Ez a rész főként Ella és Reed macska-egér harcára összpontosít, emellett elég kevés idő jut másra, mégis amik közben történnek, azok hatalmasat ütnek.
Kíváncsi vagyok, hogy mit hoz ki ez a két író a folytatásból, mert rettentően várom már, mivel állnak elő.:)
Oldalszám: 350
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Easton Royal
Kedvenc idézetek:
"Mindenki minket néz. Hölgyeim és uraim, a Royal família szétesett. Az ikrek már nem állnak szóba velem. Seb biztos mondott valamit Sawyernek, mert mindketten úgy néznek rám, mint a véres rongyra. East dugásba akarja fojtani a fájdalmát. Gid az egész világra haragszik. És én? Én meg csak fuldoklom."
*
"– Pasiügyek?
– Aha – temeti az arcát a tenyerébe Val. – A barátom szerint nyitott kapcsolatban kéne élnünk.
– Szóval máshol akar ebédelni, de vacsorára hazajönne?
– Igen.
– És neked ez nem oké.
– Hát nem. A hűséges srácokat részesítem előnyben. Ti, Royalok, ezt talán nem értitek.
– Aucs, Val! Mit ártottam neked? – kap a szívéhez Easton.
– Van farkad. Úgyhogy eleve a sötét oldalon állsz."
*
"A kapcsolatunk igazából… Bonyolult. Sokszor még én magam sem értem. Csak azt tudom, hogy valami mélyebb kötődés van közöttünk, hogy hasonló veszteséget éltünk meg. Hogy az ő boldogsága hozzájárul az enyémhez."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése