"Senki nem szeretne karácsony este egy reptéren ragadni egy viharban. Charlotte és Anthony számára ez maga a katasztrófa.
Charlotte hazafelé tart Angliába, miután egy szörnyű szakításnak köszönhetően élete legrosszabb félévén van túl. Anthonyt épp most dobta ki a barátnője, amikor a fiú meglepetésből kiment elé a reptérre.
Hirtelen ötlettől vezérelve a két fiatal egy önsegítő könyv utasításait követve nekivág a városnak.
Tedd túl magad az exeden 10 egyszerű lépésben!
Ez a romantikus kaland mindenkit magával ragad, aki képes átérezni az Empire State Building tetején kavargó hópelyhek varázsát, és aki már valaha is elgondolkodott azon, hogy az igaz szerelem nem ott várja-e a check in pult túloldalán.
1 karácsony
2 megtört szív
10 egyszerű lépés
24 óra"
Mikor a kiadó bejelentette a könyv érkezését, egyből felkaptam rá a tekintetem, úgyis karácsonyi hangulatom volt, gondoltam, a szünetben tökéletes lesz elolvasni. Kis aranyos, romantikus, karácsonyi. Mi kellene ennél több? Aztán hatalmasat csalódtam.
Ebből a könyvből tökéletes egyszer nézhetős amerikai film lehetne a Valentin nap és a Szilveszter éjjel folytatásaként, már el is képzeltem a lelki szemeim előtt, de olvasni nem volt a legjobb. Persze már a fülszövegből ki lehet találni, mégis mi lesz a vége ennek az egyetlen éjszakának, és teljesen igaz a felvetés, igazából már melyik történetnek nem. És nem is ez volt a könyvvel a legnagyobb bajom.
Kezdjük azzal, hogy a főszereplők az idegeimre mentek. Charlotte-ban semmi értékelhető tulajdonság nem volt, egyedül az, amikor megmentette a kutyust. Többi alkalommal viszont egy két lábon járó bénaság volt, aki rettentően naiv is emellé. Anthony pedig egy nagyon érzékeny ‒ már talán túlságosan is ‒ srác, aki a tetoválások egyetlenegy alapszabályát nem volt képes betartani, csak azt az egyet. Ez pedig így szól: Nevet soha. Persze nagyon romantikus meg minden, de nem, igazatok van, mégsem. Annyira cejelmes és naiv volt, hogy képes volt magára varratni egy csajszi nevét, aki ráadásul úgy elbánt vele, hogy ihajj. És ennek a vége egy csiricsáré sellő lett. De igaza van, ez csak az egyik karja, és a mintát örök életéig nézheti majd, és emlékeztetheti a volt barátnőjére. Zseniális. Ha neki ez így jó, én nem szólok bele. Egyszóval a szereplők enyhén szólva is jónéhány ősz hajszállal gazdagítottak. Köszönöm!
Annyira akartam szeretni. Annyira szerettem volna elmerülni a világában, mégis amennyire ezt próbáltam, annál inkább nem sikerült. Minden egyes pont szinte sodort el a történettől. Olyan gyorsan történt minden. Nem állítom, hogy nincs ilyen, mert biztos, kell lennie, hiszen akkora ez a világ, annyi minden belefér, mégis az egész rettentő hirtelen történt. Az egyik pillanatban szakít vele az exe, a másikban már kiderül, hogy egy másik lányba "szerelmes". Hihetetlenül hangzik, mert az is.
Hogy a negatív listát bővítsem még, egyszerűen az írónő stílusa se hatott meg. Sokszor próbált humoros lenni, nem sikerült, ilyen furcsa volt az egész. Néha túl akarta filozofálni a dolgokat, másszor meg túlságosan leegyszerűsíteni. Nem tudott magával ragadni, nem kapcsolt ki, mint ahogy én azt vártam és szerettem volna. Egyszerűen vontatott volt.
Egyetlen pozitívum, hogy volt egy jelenet, ahol tényleg sajnáltam a főszereplő srácot, Anthonyt. Mikor kiderül, valójában miért is nem akar hazamenni az ünnepekre, miért nem akarja a karácsonyt a családjával tölteni.
Sajnáltam, hogy ennyire csalódnom kellett benne. Talán ha film készülne belőle, egyszer megnézném, és jót mosolyognék rajta, de könyvként nagyon nem tetszett.
Karakterek:
Charlotte: Nem kedveltem meg. Tényleg nagyon furcsa egy csajszi, különféleképpen nevezi magát, mint Új Charlotte, Régi Charlotte meg Angol Charlotte. Én magamban csak Bizarr Charlotte-nak hívtam bármilyen helyzetben is lépett elő. Egyetlen értéke volt, mégpedig akkor, mikor segített másokon. Dougon, a kiskutyán, vagy éppen Anthonyn.
Anthony: Nekem túlságosan is nyávogós volt a srác. Mintha egy második női főszereplőt kaptunk volna, aki nem tudja magát túltenni a szakításon. Rendben, tényleg nem volt valami kedves vele a lány, de ez még több indok arra, hogy felejtse el a francba. Nyávogott, hogy Maya így, Maya úgy... És eközben az olvasó nem tudta megérteni a srácot, mivel a szóban forgó Maya nem éppen egy pozitív szereplő volt a történetünkben. Ő volt a gonosz csajszi, aki nem is akárhogyan dobta a szerencsétlen Anthonyt. A srác meg hagyta, hogy megalázza, sőt még adta is alá a lovat.
Borító:
Nekem ez az, ami nagyon tetszik. Kis aranyos téli képekből készült montázs, árasztja magából a karácsonyi hangulatot, és pont ez kellett nekem. Vagyis azt hittem...
Összességében:
Annyira akartam szeretni, de nem sikerült. Se a karakterek, se a történet nem volt a helyén, kiszámítható volt teljes mértékben. Ráadásul még a karácsonyi hangulatomat is teljesen sutba vágta. Alapjában véve egy kis aranyos sztori lenne, de az egész annyira hihetetlen, a szereplők idegesítőek. Kinek ajánlanám tehát? Leginkább azoknak, akik viszonylag rövid olvasmányra vágynak tele irreális történésekkel, unalmas karakterekkel és mindez karácsonyi köntösbe öltöztetve.
Oldalszám: 260
Mikor a kiadó bejelentette a könyv érkezését, egyből felkaptam rá a tekintetem, úgyis karácsonyi hangulatom volt, gondoltam, a szünetben tökéletes lesz elolvasni. Kis aranyos, romantikus, karácsonyi. Mi kellene ennél több? Aztán hatalmasat csalódtam.
Ebből a könyvből tökéletes egyszer nézhetős amerikai film lehetne a Valentin nap és a Szilveszter éjjel folytatásaként, már el is képzeltem a lelki szemeim előtt, de olvasni nem volt a legjobb. Persze már a fülszövegből ki lehet találni, mégis mi lesz a vége ennek az egyetlen éjszakának, és teljesen igaz a felvetés, igazából már melyik történetnek nem. És nem is ez volt a könyvvel a legnagyobb bajom.
Kezdjük azzal, hogy a főszereplők az idegeimre mentek. Charlotte-ban semmi értékelhető tulajdonság nem volt, egyedül az, amikor megmentette a kutyust. Többi alkalommal viszont egy két lábon járó bénaság volt, aki rettentően naiv is emellé. Anthony pedig egy nagyon érzékeny ‒ már talán túlságosan is ‒ srác, aki a tetoválások egyetlenegy alapszabályát nem volt képes betartani, csak azt az egyet. Ez pedig így szól: Nevet soha. Persze nagyon romantikus meg minden, de nem, igazatok van, mégsem. Annyira cejelmes és naiv volt, hogy képes volt magára varratni egy csajszi nevét, aki ráadásul úgy elbánt vele, hogy ihajj. És ennek a vége egy csiricsáré sellő lett. De igaza van, ez csak az egyik karja, és a mintát örök életéig nézheti majd, és emlékeztetheti a volt barátnőjére. Zseniális. Ha neki ez így jó, én nem szólok bele. Egyszóval a szereplők enyhén szólva is jónéhány ősz hajszállal gazdagítottak. Köszönöm!
"Ha az ember szívét összetörik, attól minden megváltozik."A másik az volt, hogy az egész sztori hihetetlenül nyálas és csöpögős. Na meg tényleg kiszámítható, és ettől az olvasó már nem tudja úgy élvezni, ahogy szeretné. Nincsenek benne fordulatok, néhány viccesebb megszólaláson kívül egyáltalán nem humoros, inkább erőltetett. Főszereplőink egy könyv segítségével próbálnak túljutni az exeiken 10 ponton keresztül.
Annyira akartam szeretni. Annyira szerettem volna elmerülni a világában, mégis amennyire ezt próbáltam, annál inkább nem sikerült. Minden egyes pont szinte sodort el a történettől. Olyan gyorsan történt minden. Nem állítom, hogy nincs ilyen, mert biztos, kell lennie, hiszen akkora ez a világ, annyi minden belefér, mégis az egész rettentő hirtelen történt. Az egyik pillanatban szakít vele az exe, a másikban már kiderül, hogy egy másik lányba "szerelmes". Hihetetlenül hangzik, mert az is.
Hogy a negatív listát bővítsem még, egyszerűen az írónő stílusa se hatott meg. Sokszor próbált humoros lenni, nem sikerült, ilyen furcsa volt az egész. Néha túl akarta filozofálni a dolgokat, másszor meg túlságosan leegyszerűsíteni. Nem tudott magával ragadni, nem kapcsolt ki, mint ahogy én azt vártam és szerettem volna. Egyszerűen vontatott volt.
Egyetlen pozitívum, hogy volt egy jelenet, ahol tényleg sajnáltam a főszereplő srácot, Anthonyt. Mikor kiderül, valójában miért is nem akar hazamenni az ünnepekre, miért nem akarja a karácsonyt a családjával tölteni.
Sajnáltam, hogy ennyire csalódnom kellett benne. Talán ha film készülne belőle, egyszer megnézném, és jót mosolyognék rajta, de könyvként nagyon nem tetszett.
Karakterek:
Charlotte: Nem kedveltem meg. Tényleg nagyon furcsa egy csajszi, különféleképpen nevezi magát, mint Új Charlotte, Régi Charlotte meg Angol Charlotte. Én magamban csak Bizarr Charlotte-nak hívtam bármilyen helyzetben is lépett elő. Egyetlen értéke volt, mégpedig akkor, mikor segített másokon. Dougon, a kiskutyán, vagy éppen Anthonyn.
Anthony: Nekem túlságosan is nyávogós volt a srác. Mintha egy második női főszereplőt kaptunk volna, aki nem tudja magát túltenni a szakításon. Rendben, tényleg nem volt valami kedves vele a lány, de ez még több indok arra, hogy felejtse el a francba. Nyávogott, hogy Maya így, Maya úgy... És eközben az olvasó nem tudta megérteni a srácot, mivel a szóban forgó Maya nem éppen egy pozitív szereplő volt a történetünkben. Ő volt a gonosz csajszi, aki nem is akárhogyan dobta a szerencsétlen Anthonyt. A srác meg hagyta, hogy megalázza, sőt még adta is alá a lovat.
Borító:
Nekem ez az, ami nagyon tetszik. Kis aranyos téli képekből készült montázs, árasztja magából a karácsonyi hangulatot, és pont ez kellett nekem. Vagyis azt hittem...
Összességében:
Annyira akartam szeretni, de nem sikerült. Se a karakterek, se a történet nem volt a helyén, kiszámítható volt teljes mértékben. Ráadásul még a karácsonyi hangulatomat is teljesen sutba vágta. Alapjában véve egy kis aranyos sztori lenne, de az egész annyira hihetetlen, a szereplők idegesítőek. Kinek ajánlanám tehát? Leginkább azoknak, akik viszonylag rövid olvasmányra vágynak tele irreális történésekkel, unalmas karakterekkel és mindez karácsonyi köntösbe öltöztetve.
Oldalszám: 260
Kiadó: Menő Könyvek
Kedvenc karakter: Gikszer
Kedvenc idézet:
"– Soha nem tudhatod, mi vár rád a következő sarkon."
Hát... az mindig sokat elmond egy könyv nyál-faktorjáról, ha a te romantikus lelkednek túl csöpögős :DD Ezek után kétlem hogy kézbe venném... ahjj, pedig annyira szép ez a borító *-*
VálaszTörlésHát az biztos :D <3 A borítója annyira amazing, de a belseje már nem annyira. ://
Törlés